„Ma lemondtam az MTA Pszichológiai Tudományos Bizottságban betöltött tagságomról, mert így kívánok tiltakozni az ellen, hogy az MTA 26 új rendes tagja között a nők száma 0” – írta a Facebookon Kende Anna szociálpszichológus, egyetemi docens, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetének igazgatója május elején. Lemondása előtt egy nappal a Hatodik Fiatal Kutatók Fórumán mutatták be a Fiatal Kutatók Akadémiája által végzett 2021-es, Fiatalok az akadémiai pályán című felmérés előzetes eredményeit. Az adatok jól mutatják, milyen nehéz a nők – és különösen a fiatal nők – helyzete a tudományos pályán, és hogy az előmenetelük sokszor leküzdhetetlen akadályokba ütközik.
Mellékszerep
Kende Anna nem először szólalt fel a nők tudományban betöltött hátrányos helyzete miatt. Mint mondja, sokszor tette szóvá különböző fórumokon például azt, hogy magas, reprezentatív funkcióval szinte kivétel nélkül férfiak jelennek meg a tudományos életben, illetve azt, ha egy kerekasztal-beszélgetésen az összes meghívott előadó férfi. „Ezekre a felszólalásaimra mindig van egy standard válasz: nagyon igyekeztek, de nem sikerült összehozni; vagy azt mondják, hogy egyszerűen nem voltak női jelentkezők” – idézi föl Kende Anna, aki ezekből a reakciókból úgy látja, hogy mindez csak akkor kínos az érintettek számára, ha szóba kerül – egyébként eszükbe sem jutna ezen gondolkodni. Cikkünkhöz több fiatal női kutatót kérdeztünk arról, hogy nőként szenvednek-e hátrányos megkülönböztetést a munkájuk során. „Előfordult, hogy egy konferencián egyaránt voltunk fiúk és lányok is szervezők, de a tudományos fokozatban felettünk állók kizárólag csak a férfiakkal egyeztettek, és csak velük beszélték meg a részleteket. A munkából persze egyenlő arányban vettük ki a részünket” – meséli Réka (kérésére nem a saját nevével szerepel a cikkben – CS.-E. E.). Ő jelenleg néhány hónapos kisbabája mellett írja a doktori disszertációját. A fiatal nő tapasztalata szerint a szexizmus is visszatérő elem; fültanúja volt például annak, amikor egy doktori pályázat elbírálásakor az egyik férfi bizottsági tag így hívta fel a többiek figyelmét egy pályázóra: a következő jelentkező ahhoz képest, hogy milyen csinos, meglepően értelmes anyagot adott le. „Nagyon sok olyan dolgot belekalkulálnak egy női kutató megítélésbe, ami egy férfinél szóba se jöhet” – mondja Réka, aki az ismeretségi körében többször tapasztalta azt is, hogy ha egy nő elér valamilyen tudományos eredményt, akkor hirtelen felröppennek a hírek arról, hogy az illetőnek biztosan a bíráló bizottságban ül a szeretője, és ennek köszönheti a sikerét. Arról pedig több beszélgetőpartnerünk is beszámolt, hogy vannak bizonyos feladatkörök, amelyeket egy munkacsoporton belül – ahol férfiak és nők is vannak – kapásból a nőkre osztanak ki. „Eléggé degradáló, de a férfiak evidenciának veszik – teszi hozzá Réka –, hogy minden adminisztratív, titkári jellegű, szaktudást nem igénylő feladatot a nők végezzenek el, legyen ez kapcsolattartás vagy kávéfőzés.”
„Rengetegszer megtörtént velem, hogy az értekezleten mondtam valami hasznosat, amire senki nem reagált, aztán egy férfi megismételte ugyanazt mint a saját ötletét, és akkor már mindenki örvendezett neki” – ezt már Pető Andrea történész, az MTA doktora, a Közép-Európai Egyetem egyetemi tanára, a CEU Demokrácia Intézet kutatója mondja. Hasonlót Kende Anna is tapasztalt eddigi pályája során.
A Kende Anna lemondását kommentáló reakciók egyébként vegyesek voltak, bár zömmel pozitív megerősítést kapott, amire egyáltalán nem számított. „Érdekes tapasztalat volt, hogy magas tudományos fokozattal rendelkező női kutatóktól is érkeztek negatív visszajelzések.” A szociálpszichológus ezt egy szakmai kifejezéssel magyarázza: szerinte megfigyelhető az úgynevezett méhkirálynő hatás, vagyis azok a nők, akik nehéz küzdelmek árán sikereket értek el a férfiak uralta tudományos világban, egyszerűen féltik a státuszuk értékét. „Ha tagadják a diszkriminációt, akkor a saját teljesítményük is felértékelődik.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
