Női tudományos kutatók Magyarországon

Tartós hátrány

Belpol

Egyetlen nő sem került be a Magyar Tudományos Akadémia frissen megválasztott rendes tagjai közé. Az MTA évek óta próbál javítani a tudományos pályán lévő nők helyzetén, de az elindított kezdeményezések eredményére még jó ideig várni kell.

„Ma lemondtam az MTA Pszichológiai Tudományos Bizottságban betöltött tagságomról, mert így kívánok tiltakozni az ellen, hogy az MTA 26 új rendes tagja között a nők száma 0” – írta a Facebookon Kende Anna szociál­pszichológus, egyetemi docens, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetének igazgatója május elején. Lemondása előtt egy nappal a Hatodik Fiatal Kutatók Fórumán mutatták be a Fiatal Kutatók Akadémiá­ja által végzett 2021-es, Fiatalok az akadémiai pályán című felmérés előzetes eredményeit. Az adatok jól mutatják, milyen nehéz a nők – és különösen a fiatal nők – helyzete a tudományos pályán, és hogy az előmenetelük sokszor leküzdhetetlen akadályokba ütközik.

Mellékszerep

Kende Anna nem először szólalt fel a nők tudományban betöltött hátrányos helyzete miatt. Mint mondja, sokszor tette szóvá különböző fórumokon például azt, hogy magas, reprezentatív funkcióval szinte kivétel nélkül férfiak jelennek meg a tudományos életben, illetve azt, ha egy kerekasztal-beszélgetésen az összes meghívott előadó férfi. „Ezekre a felszólalásaimra mindig van egy standard válasz: nagyon igyekeztek, de nem sikerült összehozni; vagy azt mondják, hogy egyszerűen nem voltak női jelentkezők” – idézi föl Kende Anna, aki ezekből a reakciókból úgy látja, hogy mindez csak akkor kínos az érintettek számára, ha szóba kerül – egyébként eszükbe sem jutna ezen gondolkodni. Cikkünkhöz több fiatal női kutatót kérdeztünk arról, hogy nőként szenvednek-e hátrányos megkülönböztetést a munkájuk során. „Előfordult, hogy egy konferencián egyaránt voltunk fiúk és lányok is szervezők, de a tudományos fokozatban felettünk állók kizárólag csak a férfiakkal egyeztettek, és csak velük beszélték meg a részleteket. A munkából persze egyenlő arányban vettük ki a részünket” – meséli Réka (kérésére nem a saját nevével szerepel a cikkben – CS.-E. E.). Ő jelenleg néhány hónapos kisbabája mellett írja a doktori disszertációját. A fiatal nő tapasztalata szerint a szexizmus is visszatérő elem; fültanúja volt például annak, amikor egy doktori pályázat elbírálásakor az egyik férfi bizottsági tag így hívta fel a többiek figyelmét egy pályázóra: a következő jelentkező ahhoz képest, hogy milyen csinos, meglepően értelmes anyagot adott le. „Nagyon sok olyan dolgot belekalkulálnak egy női kutató megítélésbe, ami egy férfinél szóba se jöhet” – mondja Réka, aki az ismeretségi körében többször tapasztalta azt is, hogy ha egy nő elér valamilyen tudományos eredményt, akkor hirtelen felröppennek a hírek arról, hogy az illetőnek biztosan a bíráló bizottságban ül a szeretője, és ennek köszönheti a sikerét. Arról pedig több beszélgetőpartnerünk is beszámolt, hogy vannak bizonyos feladatkörök, amelyeket egy munkacsoporton belül – ahol férfiak és nők is vannak – kapásból a nőkre osztanak ki. „Eléggé degradáló, de a férfiak evidenciának veszik – teszi hozzá Réka –, hogy minden adminisztratív, titkári jellegű, szaktudást nem igénylő feladatot a nők végezzenek el, legyen ez kapcsolattartás vagy kávéfőzés.”

„Rengetegszer megtörtént velem, hogy az értekezleten mondtam valami hasznosat, amire senki nem reagált, aztán egy férfi megismételte ugyanazt mint a saját ötletét, és akkor már mindenki örvendezett neki” – ezt már Pető Andrea történész, az MTA doktora, a Közép-Európai Egyetem egyetemi tanára, a CEU Demokrácia Intézet kutatója mondja. Hasonlót Kende Anna is tapasztalt eddigi pályája során.

A Kende Anna lemondását kommentáló reakciók egyébként vegyesek voltak, bár zömmel pozitív megerősítést kapott, amire egyáltalán nem számított. „Érdekes tapasztalat volt, hogy magas tudományos fokozattal rendelkező női kutatóktól is érkeztek negatív visszajelzések.” A szociálpszichológus ezt egy szakmai kifejezéssel magyarázza: szerinte megfigyelhető az úgynevezett méhkirálynő hatás, vagyis azok a nők, akik nehéz küzdelmek árán sikereket értek el a férfiak uralta tudományos világban, egyszerűen féltik a státuszuk értékét. „Ha tagadják a diszkriminációt, akkor a saját teljesítményük is felértékelődik.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.