Magyar Narancs: A hétvégén jelentette be, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) listáján indul a választásokon. A felkérés pár hete érkezett. Mi tartott ennyi ideig? Mi volt a dilemma?
Baranyi Krisztina: Először egyszerűnek tűnt ez a kérdés, mert nem számítottam három felkérésre. Van néhány ember, akinek a véleményére különösen számítok a munkám során, velük elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mit jelent az indulás. Mi történik a közösségünkkel, az egyesületünk jelöltjeivel, a támogatóinkkal, velem, a „brandemmel”, ha egy pártlistára felmegyek. Mi történik, ha ott első vagyok vagy második, mi történik, ha bekerülök a Fővárosi Közgyűlésbe, vagy ha nem kerülök be. Nagyon sok mindent mérlegre tettünk. A kerület érdekeit természetesen elsősorban. A döntés megszületett, utána jött, hogy a három felkérés közül kiét fogadjam el.
MN: Melyik volt a másik kettő?
BK: A Momentum nyilvánosságra hozta, az szintén egy listavezetői felkérés volt. A harmadik párt a felkérést nem hozta nyilvánosságra, és nem is vagyok felhatalmazva, hogy megtegyem. Ők a második helyet ajánlották fel. Örültem, hogy többen is szeretnének velem együtt dolgozni fővárosi ügyeken. Azok a helyi képviselők, akik 2019-ben rivális polgármesterjelöltet állítottak, és most is ellenem indulnak, visszatérően vádolnak összeférhetetlenséggel. Úgy tűnik, hogy legalább három párt vezetése ezt másképpen látja. A döntés már két-három hete megszületett, de a kampánykezdetre időzítettük a bejelentést. Mindhárom párt támogatóan és őszintén állt a dologhoz. A kezdetektől figyelembe vették, hogy a függetlenségem nagyon fontos, nem kértek tőlem semmilyen szavazási fegyelmet. Ezek a nulladik feltételeim voltak. Végül azért döntöttem az MKKP mellett, mert van közvetlen tapasztalatom: egyrészt az alpolgármesterem miatt, aki társelnök a Kétfarkúaknál, másrészt Kovács Gergely munkáját követve az elmúlt négy évben. Látom, hogy a viccpárton túl vagy az azon kívüli mezőben hogyan működnek. És nagyon jó tapasztalataim vannak.
MN: A képviselő-testület ellenzéki tagjaival sosem indult egyeztetés? Mert bár a testületi üléseken napirend előtt rendre elhangzott az, hogy hány száz napja nem sikerült tárgyalóasztalhoz ülni, akkor élénkült meg a kommunikáció, amikor már tárgyalások folytak egy másik jelölttel.
BK: Amikor először megkeresett a helyi frakcióvezető azzal, hogy tárgyaljunk a közös indulásról, már három párt bejelentette, hogy támogatnak, mert elégedettek a korábbi munkámmal. Akkor elmondtam a frakcióvezető úrnak, hogy tőlük nem kaptam semmilyen hasonló jelzést, sem a helyi képviselőktől, sem a pártjaik vezetésétől.
MN: Meglepte volna, ha érkezik ilyen?
BK: Meg. Ez a két párt nem úgy működik, ahogy én elképzelem a politikát. Ez egy 30 éves módszer, szokás: nézzük meg, ki hol indul, mert ha én itt, akkor a III. kerületben ő nem, vagy ha Székesfehérváron ő, akkor Baján amaz nem. Én nem szeretem ezt, nincs cserealap. Elmondtam, hogy ha a párt az eddigiek alapján támogatni szeretne, akkor azt jelentse be és leülök tárgyalni arról, hogy a képviselőik milyen szerephez juthatnak az elkövetkezendő öt évben. Ez nem történt meg.
MN: És az meglepte, hogy Gegesy Ferenc ismét ringbe száll?
BK: Nagyon meglepett, nemcsak engem, hanem a teljes kabinetet. Négy évig együtt dolgoztunk. Minden kabinetülésen itt ült, ami sokszor öt-hat órát jelent egyhuzamban. Nagyon kevés kérdésben volt ellenvéleménye. Nem mutatott arra jel, hogy benne valamilyen szakmai vagy városvezetői ügy miatt tüske maradt volna.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
