A lakossági áram - amely a teljes hazai fogyasztás mintegy 30 százaléka - fizetendő díja azon az elven nyugszik, hogy nagyjából fizessük meg az előállítás költségét. A minisztérium hivatalos közlése szerint a lakossági áramár emelését a gáz magas világpiaci árán kívül a jelenlegi közüzemi nagykereskedő (Magyar Villamos Művek ZRt. - MVM) nem megfelelő szintű árbevétele és a hálózati rendszerirányító (MAVIR) által kezelt kompenzációs zöldkassza hiánya indokolja - a MAVIR január óta maga is az MVM része (lásd: Integrált függetlenség, Magyar Narancs 2006. február 2.). A lakossági áramárképzés hátterében azonban inkább politikai, mint szakmai mozgatórugók sejthetők.
A szükséges modellváltástól és a teljes piacnyitás legkésőbb egy év múlva esedékes kényszerétől eltekintve (ezekről lásd: A megmaradás elve - Energiapolitika stratégia nélkül, Magyar Narancs, 2006. május 11.) a magyar áramszektorban három feszültséggóc van, s mindhárom hat a lakossági áramárra.
A légi balett vége
Az egyik az MVM vásárlási költségei, amelyek összefüggnek az MVM és az erőművek közötti hosszú távú megállapodásokkal (htm). (Ezeket Brüsszel jelenleg is vizsgálja.) A lakosság és a szabad árampiacra ki nem merészkedő ipari fogyasztók (őket együttesen közüzemnek hívják) ellátására hivatott MVM - mint nagykereskedő - államilag megszabott áron adhatja el az áramszolgáltatóknak az erőművektől különböző áron összevásárolt áramot. Miközben a termelői oldalon - főként a gázos erőművek miatt, mivel a nyersanyag jó ideje folyamatosan drágul - az idehaza termelt villamos energia nem hatósági ára megugrott, az MVM ezt a változást nem követhette, mert a hatósági árat a miniszter nem kellő mértékben változtatta meg. Az MVM lényegében a Paksi Atomerőmű kivételével drágábban vette meg az áramot a termelőktől, mint amennyiért továbbadhatta a közüzembe. A nyilvánvalóan veszteséges üzletet elvileg kétféle módon lehet korrigálni: vagy a végfogyasztói árba építik be a költségemelkedést, vagy a termelői árat csökkentik. Szociálpolitikai szempontból, illetve mert a régióban nálunk a legmagasabb az ár, az utóbbi jött először számításba. A villamos energiáról szóló törvény (vetv.) februári módosítása az erőművektől a htm alapján vásárolt áramra is hatósági ár bevezetését írta elő.
Az erőművek a hosszú távú megállapodásoknak köszönhetően viszonylag kényelmes helyzetben vannak. E szerződésekben alapvetően két díjtétel szerepel: a kapacitás lekötéséért (a rendelkezésre állásért) fizetett díj, valamint az energiadíj, mely a tüzelőanyag költségét fedezi. A htm-ekben viszont az is világosan szerepel, hogy az üzemanyagok drágulásának költségei vita nélkül az MVM-et terhelik. A gázos erőműveket tehát voltaképpen semmi sem motiválja gazdaságosabb működésre. Így viszont mára az egész magyar villamosenergia-rendszer főként a Dunamenti, a Csepeli, a Tiszai és a Budapesti Erőműnek köszönhetően lett olyannyira fejnehéz, hogy az orra bukás elkerüléséért emelni kell az árakat.
Az erőművi hatósági ár bevezetésének alapgondolata, hogy a kiugróan magas rendelkezésre állási díjakból származó profitot lejjebb szorítsák. Az Országgyűlés gazdasági bizottsága energetikai albizottságának január 16-i üléséről készült jegyzőkönyvben az áll, hogy az MVM négy erőművel sikeresnek nevezhető nyereségcsökkentési tárgyalást folytatott, s ettől a Magyar Energia Hivatal számításai szerint a vásárlási költségek akár 16 milliárd forintos leszorítása is várható. Azóta e vállalásokról semmit nem lehet tudni. Csak az biztos, hogy effektív árcsökkenés nem történt, de a tárgyalások sikertelensége esetén kilátásba helyezett hatósági ár bevezetésére sem került sor, minthogy a februári törvénymódosítást lényegében életbe léptető miniszteri rendeletet máig nem hirdették ki. Elképzelhető, hogy az erőművek a hatósági ár bevezetése után a htm-ekben foglaltak felrúgása miatt perrel fenyegették meg az MVM-et (a minisztert, a kormányt), de az is lehet, hogy e témára is rátelepedett a folyamatban lévő uniós vizsgálat, minthogy a hatósági árazás liberalizációellenes lépésként is értelmezhető. Egy biztos: augusztustól az MVM pluszköltségeit a fogyasztóval fizettetik meg.
Kasszafoltozás
Az áremelés szükségességét más oldalról a zöldenergia-termelőket támogató pénzalap több tíz milliárdos hiánya is magyarázza. Az ún. KÁP-kasszából fizetik a megújuló energiát termelőknek biztosított, kilowattóránkénti k*23 forintos kötelező átvételi ár (a k az inflációs szorzó) és a szektorban hatóságilag megállapított klasszikus átvé-teli ár (nagyjából 11-12 forint, ez az MVM "nagykerára") közti különbséget. A kapcsolt energiatermelők (ilyen a hőt és áramot is termelő távhőszolgáltató), illetve a "megújulósok" támogatását finanszírozni hivatott KÁP azonban jó ideje lyukas. Tavaly év végén a hiánya meghaladta a 10 milliárd forintot, azóta havonta nagyjából 1,5 milliárddal nő a deficit. Bár elvileg ezt a tételt is a fogyasztók fizetik (be van építve a villanyszámlájukba), a politikai nyomásra eddig nem engedett áremelés miatti hiányt jelenleg a MAVIR-nak kell finanszíroznia. A rendszerirányító ehhez hitelt vesz fel, ami pillanatnyi tűzoltásnak még csak-csak elmegy, de könnyű belátni, hogy hosszú távon - már csak a hitelkamatok miatt is - az egész rendszer működését drágítja. Ha már egyszer bebizonyosodott, hogy a 23 forintos ár miatt borult az egész megújulóenergia-piac (lásd: Bolond szél fúj, Magyar Narancs, 2006. április 13.), akkor talány, hogy ezt egy törvénymódosítással miért nem lehet a helyére tenni. Ezzel nemcsak a KÁP hiánya, de a lakossági áramáremelés mértéke is csillapítható lenne.
Az áremeléssel elérni kívánt strukturális feszültségcsökkentés harmadik területe a közüzemen belüli lakossági/nem lakossági keresztfinanszírozással kapcsolatos. Politikai szempontok miatt a lakossági fogyasztók terheit az elmúlt években nem növelték úgy, mint ahogyan ez arányaiban indokolt lett volna. Helyette a lakossági fogyasztók néhány forinttal kevesebbet, a nem lakosságiak néhány forinttal többet fizetnek az egységnyi energiáért. Ám ha az állam a vállalkozóval többet fizettet, az végeredményben az egész gazdaságra visszahat (például a vállalkozó a többletkiadását beépíti terméke árába) - és ezzel senki sem jár jól. Augusztustól ebben is rendet vágnak.
*
A bejelentett 14,4 százalékos emelés átlagos nettó drágulás. Hogy forintban kifejezve ez kinél mennyi lesz, csak azután lehet megmondani, ha Kóka János aláírta a Magyar Energia Hivatal ide vonatkozó - a szakemberek szerint remélhetőleg már minél kevesebb politikai indíttatású módosításon átmenő - számításait. Az áremelés - amennyiben a bejelentés óta történt forintgyengülést már nem építik be az árba - augusztustól havonta 800-1000 forintos drágulást eredményezhet.
