Az Átlátszó riportja szerint Ukrajna évtizedekkel ezelőtt félbehagyott reaktorblokkok továbbépítését és üzembe helyezését tervezi, mindezt a magyar határtól 500 kilométerre, az ukrajnai Hmelnickij-ben.
Az 1980-as években kezdődött építkezések során összesen két blokk készült el, amelyek ma is működnek a területen, viszont az erőmű többi részének építkezését leállították az 1986-os csernobili atomkatasztrófát követő ellenlobbi miatt.
A továbbépítésre kiírt tendert még 2008-ban nyerte meg az orosz Roszatom leányvállalata, az Atomsztrojexport. A 2010-ben megkötött megállapodás tartalmazta azt is, hogy a projekthez Oroszország nyújt hitelt, hasonlóan a Paks2 beruházáshoz. Az ukrajnai háború miatt azonban ez a megállapodás felbomlott, és most a Skoda tűnik a legesélyesebb kivitelezőnek.
A nemzetközi jog lehetőséget biztosít a környező országoknak, hogy véleményezzék a terveket. Azokra az országokra érvényes ez a kiváltság, amelyekre a létesítmény potenciális hatással lehet, akár normál üzemmenet, akár valamilyen baleset esetén. A közelség miatt Magyarországot is megilleti ez a jog.
Egyre fenyegetőbb Paks 2, és senki nem garantálja a lakosság védelmét
Olyan silánynak tartja a környezetvédelmi hatástanulmányt a Greenpeace és az Energiaklub, hogy bíróságra mennek. Megállítható az orosz pénzből finanszírozott projekt? Miközben a svájciakat népszavazáson kérdezték meg az atomenergiáról, itthon dübörög a Paks 2-projekt: nemrég külön minisztert kapott az orosz pénzből épülő atomreaktor, az LMP népszavazási kérdéseit pedig elutasította a Nemzeti Választási Bizottság (NVB), így nem tűnik túl valószínűnek, hogy az emberek referendumon mondjanak véleményt a gigaberuházásról.
A magyar kormány azonban valamiért nem szólal meg, és nem aktív az eljárásban. A portál arról is ír, hogy a Greenpeace az illetékes agrárminisztériumtól azt tudta meg, hogy 2017 óta nem rendelkeznek új információval a projektről. Csakhogy egyéb érintett országok, például Ausztria mégiscsak értesültek a fejleményekről, és ott még közmeghallgatást is tartottak pár hete az ügyben.
Az ukrán környezetvédelmi minisztérium viszont azt állítja, hogy a magyar fél elmulasztott egy határidőt, és nem közölte velük időben, hogy részt kíván venni az értékelési folyamatban. Ezt a magyar fél cáfolta.
"Az atomenergia még Csernobil után is sokáig megkerülhetetlennek tűnt Európában. Mára úgy tűnik, eljárt felette az idő, és racionálisan gondolkodó kormányzatoknak meg se fordul a fejükben, hogy atomerőművet építsenek." –Többek közt ezt nyilatkozta lapunknak korábban Mycle Schneider atomenergia-szakértő.
„Véget nem érő katasztrófa"
Az atomenergia még Csernobil után is sokáig megkerülhetetlennek tűnt Európában. Mára úgy tűnik, eljárt felette az idő, és racionálisan gondolkodó kormányzatoknak meg se fordul a fejükben, hogy atomerőművet építsenek. Magyar Narancs: 1986-ban már tanácsadóként atomenergiával foglalkozott. Mik voltak az első élményei Csernobilról? Mycle Schneider: Az első híreket a rádióban hallottuk, és hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nagy a baj.
Korábban részletesen is foglalkoztunk a paksi bővítés pénzügyi megtérülésével. Készült tanulmány a kormány és a Greenpeace megrendelésre is. Utóbbi lesújtó képet fest a beruházás gazdasági vonatkozásairól és piacra gyakorolt hatásáról. E tanulmány egyik szerzőjével interjúztunk korábban.
„Üzleti alapon nem megvalósítható"
Május végén mutatták be a Candole Partners - a Greenpeace felkérésére készített - tanulmányát a paksi bővítés pénzügyi megtérüléséről. A kormány megrendelésére viszont a Rothschild-bankház írt tanulmányt. Míg az utóbbi szerint Paks II megtérülése nem kérdés, addig a Candole lesújtó képet fest a beruházás gazdasági vonatkozásairól és piacra gyakorolt hatásáról.
