Orbán a parlamentben arról beszélt, hogy a „közgazdasági divatok” miatt a piacgazdaságban nem létező teljes foglalkoztatottságot igenis meg fogja próbálni megvalósítani kicsiny honunkban. (Az ellenzék amúgy mindezt szó nélkül hagyta.) Az osztályfőnök leült, majd cseppenként érkeznek azóta is a szuperebbnél szuperebb hírek: lehet, hogy megszűnnek a segély jellegű szociális juttatások, és 30 százalékra emelné a kormányzat az ipar gazdasági részarányát. Mert anélkül az ország félkarú óriás.
| ||
A lakosság tehát vagy megy a gyárba melózni, vagy távozik Londonba, ahová tetszik. Opció még az éhen halás, erre ma 3,4 millió magyar gyúr. A jövő rózsás, Kövér László szerint „ha nincs gyerek, nincs jövő”, ezért a családok megsegítése a következő négy év kiemelt feladata, hogy a családok 3-4 gyereket is vállaljanak. Közben a Gyerekesély Közhasznú Egyesület periodikusan megjelenő, a kormány intézkedéseit monitorozó, annak hatásait és implementálódását számba vevő jelentése így ír: „Jelentésünk fő következtetése az, hogy a Nemzeti társadalmi felzárkózási stratégiában célul kitűzött folyamat valójában idegen test a mai magyar kormányzat politikájában. A szegénység enyhítését, a romák integrálását, a területi egyenlőtlenségek csökkentését célzó politikai akarat látszólagos, papíron létező. A kormányzat a gyerekszegénység csökkentését és újratermelését megállítani kívánó célokkal csak formálisan azonosult. Eszközei szegényesek vagy célellenesek voltak, az eredmények pedig elkeserítőek.”
Szüljetek, anyák, a lurkóknak majd adunk munkát a gyárban. A gyárkéményből eregetett füsttől kormos arcú, derűs, a jövőbe elégedetten néző magyar teljesfoglalkoztatott társadalom pedig odafordul minimálnyugdíját számolgató, majd eladható szerveit számba vevő szüleihez: „Hát miért adtatok nekik teljhatalmat mindehhez?” Mi pedig otthon főzött pálinkánk utolsó kortyait a két megmaradt őrlőfogunk közt kavargatva azt próbáljuk majd elmondani, hogy hát semmit sem árultak ezek el a választások előtt. De azért nem nézünk majd bele a szemükbe olyan nagyon.
