„Varga Mihályt választottam jegybankelnöknek” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök legutóbbi Kossuth rádiós megmondó műsorában. Nem a kiválasztott utód személye volt a meglepő, hanem inkább az, hogy Orbán már elbábozni sem hajlandó, hogy a jegybankelnököt elvileg nem ő egyedül, hanem az Országgyűlés választja – és ezen már nem is akad fenn senki. Orbán kitalálja, bejelenti és kész.
A miniszterelnök Matolcsy Györgyöt érdemei elismerése mellett engedi útjára; olyan hősként, aki megmentette a devizahiteleseket a csődtől. Kis szépséghiba, hogy egyrészt ez nem sikerült maradéktalanul, másrészt könnyű úgy megmenteni valakit, hogy nem mi álljuk annak költségét. Mindazonáltal ez a baráti hangnem nem volt meglepő még az elmúlt időszak kölcsönös beszólogatásai ellenére sem. Matolcsy nem állt Orbán vízióinak útjában, a konfliktus sosem közöttük volt. Csak hát elmúlt a szerelem – de lesz Matolcsy helyett elnök, a nyurga, halk szavú, aki ugyan vélhetően nem szokott jógázni, sem könyveket írni, de legalább vitázni sem Orbán éppen legkedvesebb miniszterével. Hogy meddig tart a bizalom, nem tudni, de mindegy is, Vargának egy ciklus mindenképpen adatik, azalatt kell megmutatnia, milyen remek fickó.
Orbán ugyanazt a forgatókönyvet követi, mint 2013-ban, amikor Matolcsy György került Simor András helyére. Annyiban más a helyzet, hogy akkor nagyon türelmetlenül vágta a miniszterelnök a centit, hiszen Simor minden volt, csak az nem, amit a Fidesz szeretett volna. (Simor András pályájáról lásd: Ameddig lehetett, illetve Vadászat jegybankelnökre, mindkettő Magyar Narancs, 2013. február 21.) Orbán akkor is a Kossuthon jelentette be, kit javasol az MNB élére. Akkor tette hozzá azt is, hogy Varga gazdasági miniszter lesz – 2010 és 2018 között nem volt önálló Pénzügyminisztérium.
Simor mandátumának lejárta előtt fél évvel merült fel először Matolcsy György neve jegybankelnökként. Az szólt mellette, hogy kellőképpen lojális, volt már a kormány tagja, tehát tudja, mi a dörgés, de ennél is fontosabb, hogy hajlandó a kormánnyal együttműködni. Nagyjából ugyanezek az érvek hangzottak el most Varga Mihály mellett is. Sem Matolcsy, sem Varga jelölése nem rengette meg a forint árfolyamát, ami nem meglepő, hiszen mindkét név jó előre be volt már készítve. Matolcsy jelölését 2012 őszén pedzegették, Vargáé pedig az idén február óta napirenden van. A különbség annyi, hogy 2013-ban 295 forint volt egy euró, most pedig a 415-öt nyaldossa az árfolyam.
Szerencsés évek
Matolcsy György a korábbi éra óvatos kamatpolitikájával szemben gyors és látványos kamatcsökkentésbe kezdett. Az alacsony kamat fűti a gazdaságot, hiszen olcsó pénzt biztosít, jobban megéri hitelt felvenni és beruházni, fejleszteni, mint megtakarítani. Az alapkamat 2016 végére 0,9 százalékra csökkent, beköszöntött az „ingyenpénz” kora – a mélypont 2020-ban volt, 0,6 százalék. Ezt az tette lehetővé, hogy Európában és a fejlett világban elképesztő konjunktúra indult meg a 2008-as pénzügyi válság és recesszió után, szárnyalt a gazdaság, a piacok bizakodók és optimisták voltak.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
