„Nem állt szándékomban félreérthetően fogalmazni 1956 ügyében. Hiba volt részemről, és ha ezzel valakit megbántottam, akkor ezért elnézést kérek. Megerősítem, hogy ha szükség lesz rá, én ott leszek fegyverrel a kezemben a Corvin köznél. Mérceként pedig nem azoknak kell megfelelnem, akik a kommunista utódpártban ülnek ma is, nem azoknak, akik lovasrohamot vezényeltek ellenünk 2006. október 23-án, nem azoknak, akiket külföldről fizetnek, és nem azoknak, akik csak a nőkkel szemben keménykednek. Hanem elsősorban a saját családom már nem velünk lévő tagjainak kell megfelelnem, akik életüket adták a hazáért a szovjetek elleni küzdelemben, mint egyik dédapám; vagy szabadságukat adták a hazáért akkor, amikor a kommunista rendszer koncepciós per keretében börtönbe zárta őket, mint az egyik nagymamám. Az ő emlékük és minden ‘56-os emléke legyen áldott!” – így kért bocsánatot Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója amiért azt nyilatkozta, hogy '56 emlékéből kiindulva, Magyarország nem cselekedett volna úgy, mint Ukrajna 2,5 év évvel ezelőtt, amikor Oroszország megtámadta, tehát nem védekezett volna az agresszorral szemben.
Orbán Balázs közösségi oldalán bemutatta dédapja, Khloyber Oszkár hősi halálát igazoló dokumentumot is. A hvg.hu írta meg, hogy korabeli lapok beszámolói szerint Khloyber köztörvényes bűnöző volt: a két világháború között dohánygyári tisztviselőként előbb leütött egy idős pénzbeszedőt, majd megpróbált kereket oldani a nála talált ötezer pengővel. A helyszínen feltartóztatták, és azzal próbálta kidumálni magát, hogy ő is a rablót üldözi, a rendőrségen viszont már azt mondta, nem emlékszik semmire: végül öt év fegyházra ítélték rablásért.
Vannak további érdekes esetek is: 1926-ban Csáky-Pallavicini Hippolyt őrgróf Török Pál és Khloyber Oszkár katonatisztekkel elhatározta, hogy elkérik Strobl Alajost, hogy készítsen Horthy Miklós kormányzóról egy szobrot, aminek másolatait elhelyezik szerte az országban. Azonban anyagi okokból vita alakult ki a felek között, lopásért feljelentések is születtek, az ügyészség viszont valamennyi esetet alaptalannak nyilvánította. Khloybert máskor is feljelentették, egy esetben sikkasztásért: a vád szerint a Turán Magyar Háziipari Szövetkezet igazgatójaként 12 millió korona értékben zálogosított el jogtalanul térítőket. Annak nincs nyoma, hogy elmarasztalták volna, a lapok arról írnak, hogy elszámolási vita áll az ügy hátterében.
A legsúlyosabb ügye egy rablás volt, ami Sas utcában történt. Le is ülte büntetését, majd 1942-ben ismét a bíróság elé került csalás és okirathamisítás vádjával. Az Avola marcipángyár alkalmazottjaként 1063 pengőt vett fel egy kereskedőtől, akinek azt állította, hogy kakaóport tud neki szerezni. Az ígéretét azonban nem tartotta be, saját céljaira fordította a pénzt, ezért a bíróság egy évre ítélte el. Súlyosbító tényezőként értékelték a korábbi rablásért kapott ötéves büntetést.
A korabeli sajtómegjelenéseket egy Reddit-felhasználó gyűjtötte össze. Ezek között van még egy érdekes: az Ujság 1923. szeptember 12-i számában Khloyber Oszkárra a Turul Szövetség ügyvezető alvezéreként hivatkoznak. A szövetségről azt lehet olvasni a Holokauszt Emlékközpont weboldalán, „hogy 1919-ben a budapesti Tudományegyetemen alapított bajtársi egyesület. Mint a legnagyobb, országos szintű felsőoktatási diákszervezet, jelentős szerepet játszott a zsidók elleni rendszeres egyetemi atrocitásokban. A Turul fajvédő alapon kritizálta a Horthy-rendszert, zsidó- és németellenes »őrségváltást«, és a keresztény parasztságnak politikai, gazdasági és szociális jogokat követelt. Az 1930-as évek elejétől számos baloldali és kommunista hallgató is belépett a Turulba; e törésvonal mentén a szövetség 1943-ban kettészakadt. 1945-ben feloszlatták”.
A hvg.hu megjegyzi, a büntetések letöltése után került ki Khloyber a frontra és halt hősi halált a szovjetek elleni harcban, amit nem csak Orbán Balázs posztja, hanem az is alátámasztja, hogy poszthumusz Magyar Nagy Ezöst Vitézségi Éremmel tüntették ki.
