Orbán Balázs úgy-ahogy elnézést kért

  • narancs.hu
  • 2024. szeptember 27.

Belpol

Magyarpéterezés, sorosbérencezés, dollárbaloldalazás közepette, és kitart amellett, hogy félreértették. Lemondásról szó sincs.

„Nem állt szándékomban félreérthetően fogalmazni 1956 ügyében. Hiba volt részemről, és ha ezzel valakit megbántottam, akkor ezért elnézést kérek. Megerősítem, hogy ha szükség lesz rá, én ott leszek fegyverrel a kezemben a Corvin köznél” – írta Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a közösségi oldalán, miután a héten egy podcastban arról beszélt, hogy Magyarország kormánya védekezés nélkül megadná magát az oroszoknak, hogy elkerülje a vérontást. 

A Mandiner interjújában ez hangzott el: „Pont '56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált két és fél évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett. Mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert '56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.”

Orbán Balázs a miniszterelnök reggeli rádióinterjújában tett feltételezésére utalt a bocsánatkérésben, aki azt mondta: „Biztos vagyok benne hogy Orbán Balázs is ott lesz velünk a Corvin közben, ha úgy alakul a helyzet, és harcolni kell a hazáért.”

A politikai igazgató posztjában valószínűleg a DK-ra utalva kommunistázik, Soros-bérencezik, dollárbaloldalazik, utalgat Magyar Péterre, és leszögezi, hogy senki nem törhet felette pálcát:  „Mérceként pedig nem azoknak kell megfelelnem, akik a kommunista utódpártban ülnek ma is, nem azoknak, akik lovasrohamot vezényeltek ellenünk 2006. október 23-án, nem azoknak, akiket külföldről fizetnek, és nem azoknak, akik csak a nőkkel szemben keménykednek. Hanem elsősorban a saját családom már nem velünk lévő tagjainak kell megfelelnem, akik életüket adták a hazáért a szovjetek elleni küzdelemben, mint egyik dédapám; vagy szabadságukat adták a hazáért akkor, amikor a kommunista rendszer koncepciós per keretében börtönbe zárta őket, mint az egyik nagymamám. Az ő emlékük és minden ‘56-os emléke legyen áldott!”

Egyszóval: Orbán Balázs bocsánatkérése furcsán sikerült. Pedig a kijelentéséből egész nagy botrány lett. Ungvári Krisztián történész szerint „Orbán Balázst már tényleg csak egy pici lépés választja el attól, hogy ezt a bűncselekményt, pontosabban a hűtlenség minősített esetét elkövesse. Nevezetesen az, hogy ezt az ötletét közvetlenül az Oroszországi Föderáció valamelyik diplomatájával ossza meg. Minősített esetről van szó, hiszen a cselekmény jogszerűen gyakorolt állami szolgálatával visszaélve történik.” De úgy látja, hogy „az előkészületi magatartás már most is megállapítható lenne”.

Magyar Péter tegnap közölte: „Ezekkel a mondatokkal Orbán Balázs megalázta a sok ezer magyar szabadságharcos emlékét, akik közül sok százan - ellentétben Orbán Balázzsal - az életüket is hajlandóak voltak feláldozni a hazájuk szabadságáért és függetlenségéért. Orbán Balázs ezen mondataival lábbal tiporta a magyar alkotmányosság és függetlenség alapjait is. Ilyen ember nem tölthet be közhivatalt a magyar miniszterelnök mellett, távoznia kell még október 23. előtt.”

A politikai tanácsadó szavait az AP és az AFP hírügynökségek, a Politico és számos nemzetközi lap is közölte. Orbán Balázs korábban az ’56-os kijelentésére érkezett reakciókról azt mondta: „A háborús propagandasajtó vonatán nincs megállás.”

Véleménycikkünkben Fekő Ádám úgy fogalmazott: „A NER-ben épp a gondolatokra való képesség a legveszélyesebb: ez a békepártiságnak hívott putyinizmus ugyanis csak akkor működik, ha tényleg szigorúan a gügyögés szintjén adják elő. A béke jó, a háború rossz, ezért béke kell, és nem háború. Minden, ami ennél részletesebb, problémás. Orbán Balázsnak pechére volt ideje bemutatni, hogy képes logikusan gondolkodni...”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.