Negyven évvel ezelőtt, 1983 egy forró nyári napján a tettesek minden valószínűség szerint fehér Škodával érkeztek a magyar–román határnál fekvő kis zsákfaluba, Gesztre, hogy feltörjék a Tisza-kastélyhoz közeli családi kriptát, amelyben 33 holttest nyugszik. A helyben élő Képíró Sándorné azt állította akkoriban, hogy a tolvajok a fiától kértek útbaigazítást. (A Tisza család története 1760-ig vezethető vissza Geszten, a kriptát 1902-ben építették.) Két mezőőr is észlelte az idegen autót azon a délutánon, sőt azt is látták a távolból, hogy a Tisza család nyughelye előtt parkolt le. Azt hitték, hogy a leszármazottak közül jöttek valakik látogatóba a halottak előtt tisztelegni. Éppen ezért nem is akarták megzavarni őket, meg nem is volt ebben semmi gyanús.
Órákkal később ugyanezek a mezőőrök fedezték fel, hogy a kripta bejárati lakatját leverték, a sírok egy részét feldúlták. A Gyuláról éjfélkor megérkező rendőrök és nyomozók az elemlámpák fényében hamar megállapították, hogy az 1918-ban meggyilkolt Tiszta István volt miniszterelnök márványtábla mögötti sírhelyét feltörték, a koporsót kihúzták és felnyitották, nem is tolták vissza. Döbbenten rögzítették, hogy a koponyát elvitték.
Egyes korabeli beszámolók szerint a koporsóban található ékszerekhez, Tisza arany pecsétgyűrűjéhez, mandzsettagombjához és nyakláncához nem nyúltak, míg mások szerint éppen az ott található ékszerek megszerzése lehetett az indíték. (Abban az időben Budapesten a volt miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos sírboltját is feltörték.) A Gyulai Rendőrkapitányság egyik volt nyomozója, Tokai György lapunk megkeresésére elmondta, tudomása szerint megdőlt az a teória, hogy az értéktárgyak miatt törték fel negyven éve a főúri sírokat. Többeket ezek nélkül temettek el, Tisza István esetében pedig ezekhez hozzá sem nyúltak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
