A felmentések
Polt Péter október 17-én rendelte Budapestre az érintett megyei főügyészeket: Tamás Jánost (Baranya - izomszalag-szakadása miatt nem tudott megjelenni), Harajka Istvánt (Bács-Kiskun), Kovács Lászlót (Békés), Merényi Kálmánt (Csongrád), Bócz Endrét (Fővárosi Főügyészség), Szabatin Istvánt (Somogy), Kardos Jánost (Tolna) és Gyürüsi Józsefet (Zala). A főügyészek ekkor már tudták, miről lesz szó: a legfőbb ügyészi invitálás megérkeztekor a bevett gyakorlat szerint körbetelefonálták egymást, s ebből gyorsan kiderült, hogy a meghívás nem szól minden megyei vezetőnek.
A nyolcszemközti beszélgetések hivatalos hangnemben zajlottak: a legfőbb ügyész - helyettesei jelenlétében - külön-külön tárgyalt a főügyészekkel. Megköszönte eddigi munkájukat, és elmondta: a reform végigvitele azt igényli, hogy az átalakulást jelentő kettő-hat évben azok álljanak a megyék élén, akik a koncepció gyakorlatba ültetését is felügyelhetik - vagyis nem szűnik meg szolgálati viszonyuk a 70. életév elérésével.
A nyugdíjazott Csongrád megyei főügyészt, Merényi Kálmánt a tervezett szegedi ítélőtábla melletti fellebbviteli ügyészség vezetőjének nevezték ki 1998-ban; az Országgyűlés táblabíróságok felállítását halasztó kormánypárti többségű döntése miatt maradt posztján. Merényi szerint e találkozón Polt - aki az országos kriminalisztikai intézetben hallgatója volt, s akivel mint helyettes ombudsmannal többször váltott levelet - érzékeltette: mivel betöltötte a 62. évet, úgy látja jónak, hogy a fenti okok miatt felmenti, tekintet nélkül arra, hogy a Csongrád Megyei Főügyészség az ötödik a megyék rangsorában (a "helyezéseket" a váderedményesség, a 30 napon belül befejezett ügyek száma, a terheltek bíróság elé állításának aránya stb. alapján állapítják meg).
Bócz Endre - akit Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyészhez, Tamás Jánoshoz és Merényi Kálmánhoz hasonlóan kiemelkedő tudású szakembernek neveztek beszélgetőpartnereink - elmondta: számított felmentésére, amit már májusban kész tényként kezelt a sajtó. Polt arra kérte őt, hogy a kriminalisztikai intézetben segítse az ügyészség nemzetközi kapcsolatainak fejlesztését. Bócz 1999 szeptemberéig három éven át az Ügyészek Nemzetközi Egyesületének volt az alelnöke. (A volt főügyész büszke nemzetközi kapcsolatrendszerére: a Magyar Jog októberi számában is arról ír, hogy a Strasbourgi Páneurópai Ügyészségi Konferencián az ott megjelent legfőbb ügyészek többségének ő mutatta be a frissen kinevezett Polt Pétert. Ezzel állítása szerint csupán érzékeltetni akarta, mekkora előny, hogy Polt közvetlenül beszélhetett a hatvan országot tömörítő szövetség legfontosabb tagállamainak vezető ügyészeivel.)
Hanyas vagy?
A nyugdíjazott főügyészek közül sokan egy éven belül amúgy is távozni szerettek volna: néhányuk a legfőbb ügyész mostani lépésében a "látványosat dobni" vezetéselméleti alaptétel demonstrálását látják. Mások szerint a tapasztalat, a jól bejáratott információs kötelékek segíthették volna a legfőbb ügyész reformtörekvéseit, az átalakításokat - e véleményt az ügyészi szervezetet jól ismerő más forrásaink is osztották. Hivatalukban maradó ügyészségi vezetők kritikusan megjegyezték: Polték nem a bizalom elve alapján kezdtek dolgozni, sokan érezték úgy, hogy az új legfőbb ügyész és emberei nem lojális, fegyelmezett beosztottként kezelik őket.
Hogy e bizalmatlanságnak van-e szakmai vagy más oka, nem tudjuk. Független források szerint Polték azon szándéka, miszerint jöjjenek az újabb, rugalmasabb vezetők, védhető, mert frissítésre valóban szüksége van a szervezetnek; más kérdés viszont, tették hozzá, hogy nem azokat nyugdíjazták, akiknél ez indokolt lett volna. Ráadásul akiket január 1-jéig megbíztak a megyék vezetésével, azok között ugyancsak vannak a távozókéhoz hasonló korúak is (például Békés megyében 61 éves a megbízott főügyész, ahol egyébként az egyik főügyész-helyettesi poszt betöltetlen), mint ahogyan a hivatalban maradt főügyészeknek is legalább a fele hatvanon felül van.
Az ügyészek országos egyesületének képviselői a legfőbb ügyésszel folytatott júniusi megbeszélésen hangsúlyozták: elsősorban a szakértelem és nem a kor számít, nem biztos, hogy szerencsés az ügyészeknél egy bizonyos életkornál megállapítani a nyugdíjkorhatárt, s annak alapján elmozdítani őket. A feladat csak több lesz, a jó szakember pedig kevesebb. Békésben pályaelhagyás miatt például nyolc betöltetlen állás van: jelenleg tíz fogalmazó még két évig gyakorolhat, míg a régi rendszerben őket már egy év gyakorlat után ki lehetett volna nevezni. Az ottani vezetők kívülről senkit nem akarnak ügyésznek felvenni, mert akkor a képzésbe ölt energia menne veszendőbe. Somogyban szintén az állomány instabilitására panaszkodtak.
A maradék
Bócz Endre fővárosi főügyész menesztésében sokan a Györgyi Kálmán-korszak "maradékának" eltüntetését látják.
A volt főügyészek Györgyi Kálmán márciusban lemondott legfőbb főügyészről a legjobbakat mondják. "Büszke vagyok rá, hogy alatta lehetem főügyész" - hallottuk egy most távozó megyei ügyésztől, s ez érzelmileg a legvisszafogottabb megjegyzés volt. E jelenség oka nem csupán Györgyi Kálmán szakmai tudásának elismerése - persze ez sem mellékes -, hanem a volt legfőbb ügyész felfogása a vezetői szerepről.
A 90-es évek elején Györgyi még támogatta volna az ügyészség kormány alá rendelését. Akkoriban nemzetközi ügyészi konferenciákon - például 1991-ben Messinában - még eretnekségnek számított, ha valaki a végrehajtó hatalomtól független ügyészségben látta a garanciát arra, hogy az ügyészségtől távol lehessen tartani a politikát. A kormány alá rendelés ellen érvelni Magyarországon sem volt népszerű az ügyészséget ellenőrző, közvetlen pártirányítású Országgyűlés emléke miatt. Györgyi felfogása azonban megváltozott, s egyre inkább megpróbálta kiaknázni a szervezet számára a helyzet kínálta függetlenség előnyeit. Ahogy ügyészségi körökben mondják, védernyőt borított a szervezetre; egyetlen ügyésznek sem kellett politikusokkal "elbeszélgetnie". Györgyi ehhez keresett partnereket - s talált is. Főügyészi posztra csak két külsőst hozott: Merényi Kálmánt (akit az egyetemi időkből ismert) és Szeszák Gyulát (őt sajátos vezetői szerepfelfogása miatt Györgyi nyugdíjazta - Szeszák szerint erre a hajdú-bihari rendőrök és tisztviselők elleni "olajos" kutakodása miatt került sor).
Jelkép
Bócz Endre 1990 januárjától, Györgyi belépése előtt már fővárosi főügyészként dolgozott (és ez előtt is vezető beosztásban). "Én voltam a rendszerváltás leggyakrabban nyilatkozó ügyésze, sokan ismernek. Úgy gondolom, akár szimbolikus politikai lépésnek is jó, ha elküldünk egy pasast, akire mindenki figyel. Ennél kevesebb látványosabb dolgot lehet csinálni - fejtegeti menesztésének lehetséges okait a 63. évében járó, nyugdíjazott főügyész. Bóczot annak idején egy romániai konferencián érte Györgyi Kálmán lemondásának a híre; mire hazaért, a lapok már azzal voltak tele, hogy az MSZP őt szeretné. Utóbbi információ egyébként Polt Péter Fidesz általi jelölésének hírével együtt látott napvilágot.
Azon a délelőttön, amelyen Göncz Árpád államfő mint a főügyészi jelölés gazdája találkozott a pártelnökökkel, Kovács László MSZP-elnök felhívta Bóczot telefonon. Utóbbi emlékezete szerint Kovács azt mondta: "Sajnos, ami az elnökségi üléseinken történik, az mindig kiszivárog." Kovács, akit Bócz Endre személyesen nem ismert, azzal köszönt el, hogy végül is a köztársasági elnöknek ők csak ajánlják a legfőbbügyész-jelöltet, s innen nézve talán nem történt helyrehozhatatlan hiba azzal, hogy Vastagh Pál nem kérdezte meg előbb Bóczot.
Vajon miért nem távozott Bócz Endre úgy, ahogyan például Sátori János, Györgyi magánjogi-közigazgatási helyettese? Sátori állítólag nehezményezte, hogy míg Györgyi Kálmánt kétszer is kétharmados támogatásával választotta meg az Országgyűlés, addig Poltot csak feles többséggel. Sátori május 15-én, egy nappal Polt hivatalba lépése előtt kérte felmentését régi főnökétől. Persze történhetett mindez azért is, mert Sátoriról, a nyugdíjba vonult Fábián János büntetőjogi helyettes főügyészről és Bóczról már korábban megírták a lapok: Polt kinevezése esetén nekik menniük kell. (Sokan látják úgy, hogy Sátoriék sorsát már áprilisban megpecsételte Kövér László néhány megjegyzése, melyekben szerintük a Fidesz elnöke - akkor még titokminiszter is - nevének említése nélkül többek között Sátorit bírálta.)
Bócz azonban nem akart menni: jelentős ügyek nyomozása folyt, és kíváncsi volt arra is, hogyan válik be az új büntetőeljárási törvény, amelynek kidolgozásában maga is részt vett, és amelynek a hatálybalépésére egyelőre várni kell.
Te is lehetsz főügyész
Az "érintetlen" megyék főügyészségein is érezhető a bizonytalanság, ahol pedig távozott az első ember, és megbízott vezetők vannak, ott az apparátus kivár. Az egyik dél-magyarországi nagyváros ügyészségén dolgozó tisztségviselő arról tájékoztatta lapunkat, hogy a jelek szerint egy jó politikai kapcsolatokkal rendelkező ügyvédet szemeltek ki új megyei főügyésznek.
A rendszerváltás előtt főügyész csak az lehetett, akit az MSZMP ajánlott. Az új alkotmányjogi rendszerben az ügyészi szervezet depolitizálttá vált: egy ügyész nem lehet párttag, politikai tevékenységet nem folytathat. A legfőbb ügyész, illetve helyettesei kinevezésénél nem feltétel az ügyészi gyakorlat. A megyei főügyészeknek a törvény szerint a beosztott ügyészre irányadó követelmények vonatkoznak: állampolgárság, büntetlen előélet, választójog, egészségügyi alkalmasság, jogi diploma, szakvizsga, egyéves szakmai gyakorlat.
Mindenki azt várta, hogy a legfőbb ügyész a főügyészi pályázatok kiírásával tiszta vizet önt a pohárba: eldől, belülről avagy kívülről kívánnak-e megyei főügyészeket kinevezni - mégpedig annak alapján, hogy hány év ügyészi, bírói (netán vezetői, hiszen a megyei bírósági bíráknál ez előírás) gyakorlatot fogalmaz meg a követelményrendszer. Egy biztosnak tűnt: az új vezető nem töltheti be a nyugdíjkorhatárt.
Nos, a Legfőbb Ügyészség által rendelkezésünkre bocsátott felhívás szerint nemhogy a vezetői gyakorlat nem elvárás, de az ügyészi, bírói beosztás sem feltétele a megyei főügyészi poszt elnyerésének. Egy év szakmai gyakorlat alapján, a szakvizsga birtokában főügyész lehet tehát az, aki titkárkodott már valaha ügyészségen vagy bíróságon, vagy akár ügyvédi, közjegyzői irodában; aki jogtanácsosként vagy a közigazgatásban dolgozott megfelelő beosztású köztisztviselőként. Három évre nevezhető ki, aki nem ügyészként kerül a posztra; határozatlan időre, aki a megelőző legalább három évben bíró, ügyvéd vagy közjegyző volt.
Nem elvárás, hogy az aspiráns előre vázolja elképzeléseit. A legfőbb ügyész döntése előtt kikéri az illetékes ügyészi tanács és a főügyészek véleményét, ez azonban rá nézve nem kötelező érvényű. Egy három héttel ezelőtti sajtónyilatkozat szerint a legfőbb ügyészség vezetőinek az a koncepciója, hogy a majdani megyei főügyészek maguk választhatják ki munkatársaikat. Elvileg tehát adott a lehetőség az ügyészi szervezet káderállományának minden eddiginél teljesebb lecserélésére.
Kiemelt ügyek
A legfőbb ügyészségen viszont nem kell személycserékre számítani, tették világossá Polték. Ez annak fényében, hogy kész reformkoncepció jelenleg csak a legfelsőbb szinten történő átalakításra van - de a megyék élén már nyugdíjazni kellett -, elég meglepő.
A legfőbb ügyészségi vezetés szakmai kvalitásairól az általunk megkérdezett megyei főügyészségi vezetők elismerően nyilatkoztak: Kovács Tamásról (aki maradt katonai főügyész), Polt Péterről, Belovics Ervin büntetőjogi helyettesről jót hallani (azt leszámítva, hogy utóbbinak a nyomozásfelügyeletre nincs nagy rálátása, mert a bírósági szakágat vezető ügyészként dolgozott a Legfelsőbb Bíróság mellett; egyébként a Kunos-ügyben ő képviselte a vádat); forrásaink számára a legfelső vezetésben egyedül a 32 éves Vargha Zs. András tűnik "fekete lónak", aki civilisztikai területfelelősként büntetőjogot oktat az ELTE-n.
A Legfőbb Ügyészség vezetői a harmadik évezredre rugalmasabb és hatékonyabb szervezetet képzelnek el. Az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem a Legfőbb Ügyészségen, hanem a fővárosban hozzák létre az országos hatáskörű, kiemelt ügyekkel foglalkozó tízfős központi ügyészségi nyomozóhivatalt. E döntésbe az is belejátszott, hogy a benyújtott panaszok elbírálása vagy a törvényes jogorvoslati felügyelet így egyértelművé válik az eggyel magasabb fórumon, a nyomozásban részt nem vevő Legfőbb Ügyészségen. (E szerv nyomoz majd például hivatalos személy bűnügyében.) Probléma viszont, hogy az új ügyészségi hivatal nyomozóinak olyan szakismeretre is szükségük lesz, ami az ügyészségen ma még nem elsajátítható (például az operatív felderítés). Ezért javasolta az érdekképviselet, hogy az ügyészség más nyomozószervek munkáját is vegye igénybe (rendőrökét, vámosokét, APEH-nyomozókét), és képezzenek úgynevezett szupercsoportot.
A nyomozás központosítása alsó szinten egyébként értetlenséget vált ki: egy városi vezető szerint miért tudnának Budapestről jobban lenyomozni egy vidéki ügyet, ha kapcsolata, apparátusa, reagálóképessége jobb a helyi szervezetnek? Az ügyek néhány forrásunk szerint a jelen struktúrában helyben eredményesebben göngyölíthetők fel. Például Szegeden az első olajügyben - amikor háztartási tüzelőolajként vámoltatták el a behozott gázolajat - úgy buktak le a "brókerek", hogy a számlaadó otthon, a spájzban tárolta tömbjeit. A nyomozás 1994-ben indult, és nem egészen egy év múltán benyújtották a vádiratot.
A másik fontos változtatás, hogy a Legfőbb Ügyészség Nyomozásfelügyeleti Osztályán belül feláll a kiemelt ügyek osztálya. Ez a bonyolultabb gazdasági bűncselekményekre specializálódna (korrupció, kábítószer-kereskedelem, határokon átnyúló bűnözés). A megyék érthetően szkeptikusak, hiszen munkaterhük nem csökken: az érdemi nyomozásfelügyeleti tevékenység ugyanis területi és helyi szinten történik.
Ráadásul minderre pénz is lesz (lásd keretes írásunkat). Azt mindenki elismeri, hogy a tervezett átalakítások jó irányba mutatnak, a bőkezűségnek a szkeptikusok szerint azonban meglesz a böjtje: a politika előbb-utóbb benyújtja a számlát.
Naplemente
Az új vezetés elvárja, hogy a megyék naprakészen tájékoztassák a Markó utcai központot az egyes ügyek állásáról. Megyei beszélgetőpartnereink szerint vége a decentralizáció azon időszakának, amelyet néhányan Györgyi Kálmán bon mot-jával jellemeztek, miszerint "a megyei főügyész akkora úr a megyében, hogy engedélye nélkül a nap sem mehet le".
Egy menesztett főügyész - aki egyébként ódákat zengett Polték reformkoncepciójáról -, azt mondta: a tapasztaltabb ügyészek nemigen tűrik a munkájukba való direkt beleszólást. "A legfőbb ügyész utasítson, de a feladat teljesítésének hogyanját bízza a főügyészekre." Elszigeteltnek tekinthető az a vélemény, amely Polt ilyen irányú aktivitásában annak jelét látja, hogy a Legfőbb Ügyészség vezetése valójában törvény nélkül is beviszi az ügyészséget a kormány - pontosabban az aktuális végrehajtói hatalom - alá.
Nézzük, van-e alapja annak a félelemnek, hogy Polt teret enged a Fidesz esetleges befolyásolási törekvéseinek.
Az olajügyek eddigi kezelésében, illetve a megfigyelési "ügy" ügyészségi jelentésének elkészítésében a Legfőbb Ügyészség szakmailag jól vizsgázott. (Az ún. megfigyelési ügy, különösen annak "eredeti", Orbán Viktor által bejelentett verziója Polték jelentése alapján méretes kamunak tekinthető - amit eddig is tudtunk, de erről most már papír is van; mindez persze úgy derül ki, hogy a hivatal egyetlen minősítést sem enged meg magának - ami így is helyes.) Viszont a legfelsőbb vezetés hajlékonyságára utalhat a vázolt főügyészi pályázati rendszer "lazasága". Egyes ügyészségi források szerint necces az is, hogy a fővárosban az Ügyészségi Nyomozóhivatal emberei egy nappal olajbizottsági meghallgatása előtt vették őrizetbe Sándor István volt KBI-főnyomozót, még akkor is, ha szakmailag indokolható volt azzal, hogy erre a nyomozás érdekében szükség volt. Aggodalomra ad okot az is, ahogy a Székely-ügyben az ügyészségi nyomozók látókörébe került másik kisgazda képviselő kilétét mindmáig lebegtetik; ha a mentelmi jog felfüggesztése iránti eljáráshoz nincs még elég bizonyíték, akkor ne mondjanak semmit, ha meg van, akkor viszont cselekedjenek.
És van egy elsőre pimfnek tűnő eset vacak 10 rugónyi kárral; de ennek alapján ügyészségi források szerint minimum egy esetben felmerül a Polt-féle Legfőbb Ügyészség politikai részrehajlásának a gyanúja.
A Fidesz parlamenti képviselője, Rapcsák András, a helyi közgyűlés által felfüggesztett hódmezővásárhelyi polgármester először 1999. május 6-án, majd néhány nap múlva újra feltörte a zárat irodája ajtaján. Emiatt feljelentették őt. A Csongrád Megyei Főügyészség jogi álláspontja az volt, hogy "folytatólagosan elkövetett rongálás bűncselekménye" valósult meg (ugyanaz a személy ugyanazt a zárat ugyanazon célból törte föl rövid időn belül), mivel a kár meghaladta a szabálysértési értékhatárt, a tízezer forintot. A helyiek a mentelmi jog felfüggesztésére tettek javaslatot. A polgármester emiatt levelet írt a Legfőbb Ügyészségre. Láng László, a Nyomozásfelügyeleti Főosztály vezetője elmondta: utasították a szegedieket, hogy vizsgálják felül az ügyet. Szerinte csak szabálysértés történt, mivel nem állnak fent a folytatólagosság s így a bűncselekmény törvényi feltételei. Igaz ugyan, hogy ugyanazon ajtót törte fel Rapcsák, s rövid időközzel az első esetet követte a második, ám egységes akaratelhatározásról nem beszélhetünk. (Rapcsák védekezése szerint először azért törte fel az ajtót, hogy bemenjen az irodába dolgozni, másodszor meg azért, hogy fogadhasson egy érkező mongol delegációt.) Láng László szerint kizárt a politikai megfontolás: egy egyszerű jogi problémát kellett megoldani, s a szegediek sajnálatosan tévedtek. Az általunk megkeresett büntetőjogász évtizedes ügyészségi gyakorlattal úgy véli: ha Kovács Huszonkettő Brúnó követte volna el ugyanezt ma Magyarországon, akkor a Legfőbb Ügyészség is az egyetlen és kézenfekvő jogi megoldásra jut: azaz feltételezi a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúját.
Somos András
Leváltani
A legfőbb ügyész a vezetői megbízatást indoklás nélkül visszavonhatja. A törvény az ügyészi szolgálati viszony (tehát nem a vezetői megbízatás) automatikus megszűnéseként a 70. életév betöltését jelöli meg, de a nyugdíjazás kezdeményezhető akkor is, ha az ügyész betölti a 62-őt (munkaviszonya megszüntetése nélkül is bárki kérheti nyugdíja megállapítását). Ha a vezető nyugdíjképes, nem kell neki felajánlani más ügyészi beosztást; ha viszont fel kell, akkor ugyanazon szinten (helyi, megyei, legfőbb ügyészség), ahol vezetőként dolgozott. E szabály alól csak a legfőbb ügyész helyettesei kivételek. A most nyugdíjba vonuló főügyészek közül csak egyvalaki mondta, hogy szeretne beosztott ügyészként tovább dolgozni. Aki felmentési idejét tölti, annak április 30-ig való foglalkoztatásáról a január 1-jén hivatalba lépő új főügyészek döntenek.
Lé is lesz
1998-as hatalomra kerülését követően Orbán Viktor a mosonmagyaróvári országos bírói értekezleten az ítélőtáblák felállításának elhalasztását indokolva az első fokú igazságszolgáltatási szervek megerősítését előbbrevalónak tartotta, mint a Legfelsőbb Bíróság tehermentesítését. Akkor 10 százalékos bérfejlesztést ígért a helyi ügyészségeknek és bíróságoknak. Ezt tavaly év végén törvényként elfogadta az Országgyűlés (az alapbér 10 százaléka helyi szinten, megyein 20, a táblán 40, a Legfelsőbb Bíróságon, a Legfőbb Ügyészségen 60 százaléka jár bérpótlékként), csak éppen átvezetni felejtették el az idei költségvetésbe. A kormány egy júniusi ülésén úgy döntött: az alig pár hete hivatalban lévő új ügyészi vezetés nem dolgozhat pénz nélkül, ezért ha a bírákat nem is, de az ügyészeket megdobja úgy 200 millióval. További 800 millió forint jut a hatékonyabb bűnüldözésre, az informatikai rendszer fejlesztésére, amire négy év alatt még 4 milliárd forint Phare-támogatás is érkezik. A következő, kétéves költségvetésben a szakmai feladatok ellátására (beleértve a felújításokat, beruházásokat) 15 milliárd 120 millió forint áll rendelkezésre jövőre, 3 milliárddal több, mint idén. Körülbelül 1 milliárddal ehhez képest is többet költhet az ügyészség 2002-ben, amikor megkezdődik a kiemelt ügyek regionális nyomozóhivatalainak felállítása. Úgy tűnik, maximum háromszáz fővel foglalkoztat majd többet az ügyészség a mai 3200-hoz képest.
