„Ha hallgatunk, mindig egy fokkal rosszabb lesz” – Hadházy Ákos a bérlakások kiárusításáról és a polgári engedetlenségről

Egy embert a sarokba tud állítani Orbán orosz mintára felhúzott rendszere, százezrek elől viszont megfutamodik. Közösen kell szembeszállnunk a hatalommal,  a piszkos törvényeket meg kell szegni - mondta lapunknak a közérdekű munkát végző Hadházy Ákos.

Magyar Narancs: Május elején kezdett napszámos munkába egy szekszárdi ültetvényen, hogy fizetés helyett ledolgozza a rendőrségi pénzbírságot, amit a dudálós tüntetések szervezése miatt kapott. Hogy bírja a közérdekű kertészkedést?

 Hadházy Ákos: Tulajdonképpen élvezem a rám szabott „büntetést”. Fizikailag kissé megterhelő, elszoktam a hajolgatástól, de legalább felidézi a fiatalkoromat, amikor édesapámnak segítettem a szőlőben. Jó érezni a friss májusi zápor, az ázott föld illatát, és látni a fáradozás eredményét. És ennél is fontosabb, hogy ez az ellenállás egyik formája.

 Így is megmutathatjuk a hatalomnak, hogy nem félünk sem tőle, sem a munkától, és nem fizetünk Pintér rendőrségének. Itt, az uborkapalánták között minden hétfőn érezhetem, hogy Orbán Viktor kifejezetten tart attól, ha sokan és hangosan tiltakoznak ellene. Ő azt akarja láttatni, hogy mindenki támogatja, legalább hallgatólagosan. Be kell bizonyítanunk, hogy ez nem így van.

 MN: Ellenállásra biztatja az önkormányzatokat is. „Eljött az idő, amikor meg kell szegni a törvényeket” – írta egy hete Facebook-oldalán, amikor kiderült, hogy a fideszes Böröcz László törvényjavaslata egyszerűen piacra dobná az önkormányzatok lakásállományát, akár tizedáron is. Hogy látja, a megszólítottak mennyire hajlandóak törvényszegésre?

 HÁ: Remélem, hogy lesznek ilyenek. Még fideszes polgármesterek egy része is kiakadt az ezermilliárdos ingatlanvagyon elprédálásának szándékán – én kifejezetten örültem a székesfehérvári Cser-Palkovics András határozott ellenvéleményének; úgy tűnik, ő elég erősnek érezte pozícióját, hogy visszaszóljon.

Ha a kormánypártiak közül néhányan képesek rá, akkor ez ellenzéki vagy független vezetésű településeknek is ellenállást kell mutatni.

Az ugyanis, ami Böröcz neve alatt elszabadulni készül, az önkormányzati rendszernek adott kegyelemdöfés: a szociális ügyintézést leszámítva a kormány rég elvett tőlük minden hatósági jogkört, az iparűzési adó elvonásával kivéreztették, a lakások piacra dobásával pedig a bérleti díjaktól is megfosztanák őket. Ráadásul a javaslat alkotmányellenes. Még a Szájer József laptopján szerkesztett Alaptörvény is kimondja, hogy a tulajdonhoz való jog alapjog, amit csak kivételes esetben és közérdekből, azonnali és teljes kártalanítás mellett lehet felülírni. Ehhez képest Böröcz a piaci érték 15-30 százalékáért kínálná fel a bérlőknek az önkormányzati tulajdonú lakásokat.

 MN: Az Országgyűlés gazdasági bizottságán már átment az elképzelés. Ha a kétharmad megszavazza a javaslatot, akkor mit tehet ez ellen egy város vagy kerület?

 HÁ: Például azt, hogy időt húz, ami a polgári engedetlenség egyik formája. A polgármester nem írja alá az ingatlan-eladási szerződéseket, az önkormányzat pedig nem állapítja meg saját tulajdonú ingatlanjainak eladási értékét – ebben még személyes kockázatvállalás sincs. Az ellenállás hónapokra megakaszthatja az ügymenetet, ha pedig az illetékes kormányhivatal végzi el az értékbecslést, a polgármesternek nem kötelessége elfogadnia; sőt a bíróságon is megtámadhatják a nekik nem tetsző állásfoglalást. Így 2022-ig is el lehet húzni a folyamatot, egy esetleges kormányváltás után pedig el lehet törölni a bérlakás-privatizációról szóló törvényt. (Gémesi György, gödöllői polgármester, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke már jelezte, egyetlen ilyen szerződést sem ír alá, és erre biztatja a MÖSZ többi tagját is – K. T.)

 MN: Böröcz április végén még a Budai Vár bérlakás-helyzetével indokolta javaslatát, (ahol a műemléki védettségű ingatlanokat évtizedek után sem vehetik meg a bérlők). Aztán kiderült, hogy minden önkormányzati lakást piacra dobna. A képviselő szerint ezzel sok ezer bérlő jutna saját tulajdonhoz, és nem a település döntené el, hogy kinek értékesítenek lakást. Ki járna jól igazán ezzel a döntéssel?

 HÁ: Biztos van néhány ezer lakó, aki igen. Ha van egy kis tőkéjük, a piaci ár töredékéért megvehetik eddigi bérleményüket. Ha pedig tisztában vannak az ingatlanárak alakulásával is, akkor a továbbértékesítéssel jó üzletet csinálhatnak. Közvetett módon azonban ez is a Fidesznek kedvez, méghozzá sokszorosan: szavazókat szerezhetnek a kedvezménnyel, az újabb csapással lenullázzák az ellenzéki önkormányzatok maradék bevételi forrását. És persze ne feledkezzünk a NER-közeli intézőemberekről, másod és harmadvonalbeli fideszesekről, vagy az ingatlanbizniszben utazó „szimpla” maffiózókról, akik a szegényebb bérlőközösséget célozhatják meg.

Sok családnak pár százezres megtakarítása sincs. Ha előttük megpörgetnek hatmillió forintot, hogy ennyit kapnak az amúgy piaci áron 20 milliós önkormányzati ingatlan megvásárlására, utána meg nyolcmilliót zsebbe, akkor könnyen elcsábulnak. A kapott pénzzel semmit nem kezdenek már Budapesten, vidékre kell költözniük, már ha előbb nem élik fel az összeget. A „befektető” még így is bőven jól járt, az addig a szociális védőháló viszonylagos biztonságában élő családok pedig kiszorulnak Pestről; ami, valljuk be, szintén nincs a felső-középosztályt támogató Orbán-kormány ellenére.

MN: De a törvény kiszúrás lenne a fideszes településekkel is. Nem véletlenül tiltakozott Cser-Palkovics, Balassagyarmat polgármestere, Csach Gábor, vagy a tervet marhaságnak nevező Kovács Péter, a fővárosi XVI. kerület fideszes vezetője.

 HÁ: Igen, ám azt már a járvány idején láthattuk, hogy a településeket bőségesen kompenzálták az elvonások miatt. Ebben az esetben is valamilyen hasonló kárpótlásra számítok.

MN: Nem tartja mégis elképzelhetőnek, hogy a fideszes polgármesterek lobbija megakadályozza a javaslat elfogadását?

 HÁ: Ez sem kizárt, de az biztos, hogy a Parlamentben csak ilyen belső ellenálláson bukhatna el Böröcz – vagy a mögötte álló erők – terve. Az, hogy ellenzéki politikusként, polgármesterként mondunk szép beszédeket, bemegyünk az Egyenes beszédbe (az ATV műsorába- a szerk.) szomorúan fejet ingatni, még sosem változtatott semmin. Aktívan kell fellépni, ha a kétharmad mégis megszavazza az erőszakos privatizációt. Polgári engedetlenséggel, tüntetéssel, ahogy lehet.

Annyi minden van, amiatt tiltakoznunk kellene, de nem tettük a járványveszély és a korlátozó intézkedések miatt: hetek alatt került alapítványi tulajdonba az állam több ezer milliárdos vagyona, kínai hitelből húznának fel a Diákváros helyén egy kínai kommunista elitegyetemet, és most a bérlakások ügye.

Remélem, hogy sokan érzik úgy, hogy elég volt: nevetséges, mindig eljön az idő, amikor a hatalom olyan piszkos törvényeket hoz, amiket egyszerűen meg kell szegni.

MN: Szóval, újabb tüntetésre készül?

HÁ: Itt az ideje a tüntetésnek, de csak más ellenzéki politikusok részvételével tartanék ilyent. Nagyon helyes, hogy az ellenzéki összefogás ilyen jól szervezett, de ne csak abban fogjunk össze, hogy elosztjuk a képviselő-jelöltek helyeit, aztán ne csináljunk semmit. Tiltakozni kell, közös erővel nyomást gyakorolni a kormányra. Ha hallgatunk, mindig egy fokkal rosszabb lesz – és az is kevés, ha csak szavakkal érvelünk.

 MN: Mit szól ahhoz, hogy a kormány csak június 14-e után engedélyezné a tüntetéseket – és ötszáz fő felett védettségi igazolványhoz kötné a részvételt –, miközben napokon belül feloldják a legtöbb járványügyi korlátozást?

 HÁ: A védettségi igazolvány kérésével nem tudnék vitatkozni, de hogy csak három hét múlva lehet demonstrálni, miközben a zárt teres buliknak, lakodalmaknak szabad utat adtak - ez színtisztán politikai döntés. Egyértelmű, hogy Orbán a csak a Parlament nyári leállása és a szabadságolások megkezdése után engedné ki az ellenzéket az utcára, amikor már nem zavarnak sok vizet. De ezt is ki lehet játszani: szabad téri sportrendezvény alkalmával is tiltakozhatunk. És nem kell megijedni a retorzióktól: a dudálós demonstrációk után több mint száz embert akartak megbüntetni a rendőrök, a jogerős bírósági döntés alapján viszont csak Szél Bernadett és én kaptunk pénzbírságot, amit fizetés helyett ledolgozunk. (Szél Bernadett segédkönyvtárosként váltja ki a pénzbírság összegét.)

 MN: És ha senki nem csatlakozik önhöz?

HÁ: Én nem akarok magyar Navalnij lenni, de a helyzetem intő jel lehet az ellenzéknek: ha csak néhány ember áll ellen, azokat el tudják lehetetleníteni és eredményt sem fognak elérni.

Egyelőre csak kertészkedéssel próbálnak „büntetni”, de ahogy kellemetlenebbé válok a NER számára, akár csúnyább dolgok is történhetnek.

Ennek is eljöhet az ideje, hiszen Orbán hűen másolja Vlagyimir Putyin retorziós intézkedéseit, és mindig csavar egyet a présen, ha nő az elégedetlenség: a sorozosás, a civiltörvény, a lopott pénzből felvásárolt médiabirodalom, ennek mind megvolt az orosz előképe. Az EU-tagság még gátat jelent a kormány számára – mindent azért nem tudnak uniós tagállamként megtenni a másként gondolkodókkal –de szerintem a kilépéstől sem riadnak vissza, főleg, ha nem tudják kényük-kedvük szerint elkölteni a lehívható forrásokat.