A főváros száműzné a belvárosi Duna-szakaszról a turistahajókat

Hajózni márpedig nem muszáj

Belpol

Megnehezítenék jövőre a hajók közlekedését Budapest központi Duna-szakaszán, kevesebb kikötő áll majd rendelkezésükre, és azokat is csak ki-be szállásra lehet használni. A lakosok örülnek, a szakma fel­háborodott. De tényleg tízezer ember marad kenyér nélkül, és vége lesz a turizmusnak Budapesten?

 

A hajós turizmussal nem lehet hibázni. Mindegy, hogy óceánjáró hajó több ezer utassal, kisebb, folyami kabinos vagy kirándulóhajó, az emberek imádják. A fedélzeten hozza a pincér az italunkat, nézzük, ahogy közelebb jön a város, a sziget, a túlpart. Ha kikötünk, bejárjuk a helyet, vagy csak bámuljuk fentről a kikötő zsibongó forgatagát. Ugyanez a másik oldalról nézve: egyre több dízelzabáló szörny érkezik a városunkba, lusta és bunkó turisták tömegei árasztják el az utcáinkat, ha kinézünk az ablakon vagy lemegyünk a partra, a látványt egy úszó szálloda uralja, nem is lehet leülni a víz mellett, mert zaj van, büdös van, a folyónk, a kikötővárosunk, a tenger­öblünk nem is a miénk, nem értünk van.

A tömegturizmus és a helyi érdek mindig is szemben állt egymással. Ahogy nő a turisták száma, úgy élesedik az ellentét. A Covid idején reménykedni lehetett abban, hogy a járvány mellékhatásaként az emberek felfedezik szűkebb környezetüket, kerülik a zsúfolt helyeket, a hosszú utazást.

Folyón

Nem így lett. Tavaly és az idén sosem látott tömegek tolták az orrukra a napszemüveget és indultak útnak. Ezen belül a hajós turizmus minden rekordot megdöntött – pedig 2020-ban egy garast sem adtunk volna az egész iparágért, amikor heteken át vesztegelt a tengeren a Diamond Princess, mert ismeretlen kórság fertőzte meg az embereket. Mintha meg sem történt volna: tavaly 31,7 millió utasuk volt a tengerjáró hajóknak, az idén meglehet a 36 millió is, 2027-re pedig a 40 millió.

A folyami hajók szépen illeszkednek ebbe a trendbe azzal a jelentős különbséggel, hogy a tengerjárók többezres létszámával szemben a legnagyobb folyami kabinos hajó is csak 400, a legnagyobb dunai pedig 250 utast hordoz. Tipikusan európai mulatság ez, a nagyjából 480 kabinos folyami hajó közül 360 Európában teljesít szolgálatot, a forgalom fele pedig nem meglepő módon a Dunára esik. A teljes, hajózható Duna három szakaszból áll (felső, középső, alsó), a középsőbe tartozik a teljes magyarországi szakasz. Hajózni lehet olyan klasszikus útvonalakon, mint a Passau–Bécs–Budapest – ez a legnépszerűbb –, de le lehet menni akár Belgrádig is vagy a Duna-deltába.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.