Hiller István 1964-ben született, húszéves koráig Sopronban élt, majd Budapestre költözött. Az ELTE történelem-latin szakán végzett, ahol elõbb tanársegédként, majd adjunktusként dogozott; három éve pedig docens. A Közép- és Koraújkori Magyar Történeti Tanszéknek másfél évtizede munkatársa, 1996-ban PhD fokozatot szerez, '99-ben pedig az év oktatójának választják anyaintézményében. Bár az MSZP egyik alapító tagja és a párton belül már közel egy évtizede figyelnek rá, csupán 2002-ben lett parlamenti képviselõ; elõtte a szocialisták oktatási kabinetjét vezette. 2000 májusától az MSZP országos elnökségének tagja, a tavalyi pártkongresszuson pedig meggyõzõ szavazati aránnyal (a 621 lehetséges szavazatból 598-at kapott) alelnökké választották.
A 2002-es kormányváltás után az Oktatási Minisztérium (OM) politikai államtitkáraként dolgozott egy évig, késõbb Görgey Gábort váltotta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) élén. A kormány legfiatalabb tagja.
Államtitkárként élharcosa volt a közoktatási törvény reformjának, és az is jórészt neki köszönhetõ, hogy ma a negyven éven felülieknek már nem kell nyelvvizsgát tenniük a diploma megszerzéséhez. Szorgalmazta egy új, tudománypolitikai államtitkárság létrehozását is az OM berkein belül, de e kérdésben nem bizonyult elég rámenõsnek. A Medgyessy-kormány megalakulásakor egyébként az õ neve is felmerült az oktatási miniszteri posztra, de a koalíciós alkuk miatt máshogy alakultak a dolgok. Adódik a kérdés, hogy az elmúlt két év oktatáspolitikájáról vajon mit gondol, illetve mit csinálna másként? "Nyilvánvaló, hogy van különbség köztem és Magyar Bálint, illetve az MSZP és az SZDSZ között, de mivel egy koalíciót alkotunk, több a hasonlóság, mint a különbség - nyilatkozta Hiller a Narancsnak. - Egy évig voltam oktatási államtitkár, ebbõl az idõszakból a legfontosabbnak az iskolafelújítási pályázatot tartom. Magyarországon ugyanis a színvonal növekedésének legfontosabb gátja az infrastrukturális elmaradottság - és ez szinte minden más területen is így van, nem csak az oktatásban. Ehhez képest az oktatásügy terén tantervi reform tantervi reformot követ, az érintettek pedig az aktív ellenállás helyett immáron amolyan >>ez is jön, majd elmegyAz elmondottakból kiérezhetõ burkolt kritika ellenére a jelenlegi kulturális minisz-ter összességében vállalhatónak ítéli a Medgyessy-kormány oktatáspolitikáját. Mint mondja, az oktatásügy iránti elkötelezettsége - függetlenül attól, hogy éppen hol a munkahelye - örökre megmarad. "Az életem középpontjában áll az oktatás, amelynek minden szintjét megjártam már. Az ország szempontjából ez egy kritikus és elsõdleges fontosságú terület."
Hiller kultuszminiszterként sem tekinthetõ sikertelennek, munkájának középpontjában két deklarált cél áll: a magyar kultúra külföldi bemutatása (lásd például a nagy-britanniai Magyar Magic programsorozat váratlanul átütõ sikerét) és a hazai közmûvelõdés elmozdítása a holtpontról. Utóbbi érdekében 12 százalékról 5-re csökkent a könyv áfája, a csatlakozás napjától ingyenessé vált 24, állandó kiállítást tartó múzeum látogatása, megkezdõdött az artmozi-hálózat felújítása (országszerte 29 mozi nyitott meg újra), továbbá megnyílt a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely.
Látványos siker,
hogy a kultuszminisztérium Budapestre hozta a negyedmillió látogatót vonzó Monet és barátai címû kiállítást. Vár- és könyvtárfelújítások, nagyzenekarok konszolidációja - ezek a fontosabb tételek szerepelnek még a listán, na és persze a közelmúlt bejelentése, miszerint 2010-ben Magyarország lesz (Németországgal közösen) az Európai Unió kulturális "fõvárosa".
Hiller párbeszédet szorgalmazó politikájának legemlékezetesebb gyümölcse a filmtörvény megszületése, melyet a parlament ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadott el, és amelyet 18 szakmai szervezet is egyhangúlag támogatott. A költségvetési kiadások visszanyesése azonban érzékenyen érintette az NKÖM-öt is, amennyiben 10 milliárd forinttal kevesebbõl kell gazdálkodnia.
A visszás lépések között a kiemelkedõ irodalmi alkotásokért felkínált 10 milliós támogatást említhetjük, amely bizonyosan nem a kultúra depolitizálása irányába hat, és bár Hiller többször is kifejtette, hogy nincsen az úgy jól, ha a Terror Háza kiváltságokat élvez a múzeumok között, a kivételezett állapot felszámolását mégsem merte vállalni. Bár többször is kifogásolta, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervbõl hiányzik a kultúra, nem tudott ezen változtatni: ami a kormányon belüli érdekérvényesítõ potenciáljának gyengeségérõl árulkodik.
Szakmai ügyekben ugyanakkor nem könnyû a politikai ellenfeleknek fogást találniuk rajta. Még a Jobbik is kénytelen volt behúzott farokkal bocsánatot kérni Hillertõl, amikor egy szlovéniai utazás napidíja kapcsán dõzsölésen próbálta rajtakapni, amiként az is kamunak bizonyult, hogy még oktatási államtitkárként a kötelezõ történelemoktatás megszüntetésén törte volna a fejét (a teljes OM-mel egyetemben). Az ellenzék végsõ kétségbeesésében pr-tanácsadójának lejáratásával próbálta meg kompromittálni Hillert - de a húzásra sem a kormányfõ, sem a közvélemény nem volt vevõ.
A szakpolitikusi imázs mellett Hillernek létezik egy másik arca is: õ Gyurcsány Ferenc mellett a megújuló magyar szociáldemokrácia legnagyobb vizionáriusa. A magasztos, de legtöbbször meglehetõsen klisés gondolatok (például: meg kell találni a helyes arányt a globalizmus és a nemzet között; a modern szociáldemokrácia számára nélkülözhetetlen a folyamatos változás képessége stb.) tartalmi elemzése helyett érdekesebbnek látszik azon elmorfondírozni, hogy vajon "mit üzent" Hiller - a közelmúltban az A38-as hajón - Gyurcsány Ferenccel közös fellépése. Bennfentesek szerint a páros nyilvános összeállása ellensúlyt próbál képezni az MSZP-n belül a Kiss Péter-Szili Katalin kettõssel szemben. A miniszter azonban kétli, hogy létezne ilyesfajta belsõ megosztottság: "Ezeket a törésvonalakat én korábban sem láttam, és ma sem látok ilyeneket. Abban viszont hiszek, hogy a generációk együttmûködésére van szükség a szocialista pártban ahhoz, hogy olyan sikeresek tudjunk maradni, mint az általam egyébként lezártnak tekintett idõszakban. Persze vannak olyan idõpontok és helyzetek, amikor párosok vagy hármasok feltûnése nagyobb érdeklõdést vált ki. A konkrét esetben egy olyan folyóirat kért fel bennünket az együttes szereplésre (a Mozgó Világ - B. Gy.), amely mindkettõnkkel készített már mélyinterjút. Mielõtt igent mondtam, felmértem a várható következményeket, de nem hagyom, hogy bármilyen kalitkába, fiókba megpróbáljon bárki is begyömöszölni. Vannak gondolataim, amelyeket vállalok, és ezeket bárki mellett hajlandó vagyok elmondani." Ezen a vonalon tehát nem jutunk elõrébb, de hogy az MSZP-n belüli változás a levegõben van, az Gyurcsány látványos feltûnését és Hiller jövõorientált szólamait figyelve nem kétséges. A kultuszminiszter szerint azonban
gyökeres változtatásra
nincsen szükség, mert van egy erõs alap, amire építeni lehet. "Az MSZP megbízható társaság országosan és nemzetközileg egyaránt, lehet tudni, hogy kikbõl áll, és hogy mit képvisel. A pártban van egy folyamatos megújulási vágy, de az alappanelek kicserélését elképzelhetetlennek tartom" - így Hiller. A szocialisták programalkotó munkabizottságának vezetõjeként a politikusnak letisztult ütemterve is van az arculatváltás lebonyolítására. "Nagyon idegesít, hogy nemegyszer a Fideszhez képest próbáljuk meghatározni önmagunkat - mondja. - Az MSZP viszonyítási alapja önmaga és a választóihoz fûzõdõ viszony kell hogy legyen: emiatt sürgetem a programkészítést, és ezt kulcsszempontnak is tartom a jövõre nézve." Hiller régóta sürgeti már, hogy idén õsszel programalkotó kongresszust tartson a párt. "A szocialista párt 2003 márciusában hozott egy döntést, amely másfél évet adott mindhárom, megújulással foglalkozó bizottságuknak, így a programalkotónak is. Meggyõzõdésem, hogy egy kongresszustól származó megbízatásról a kongresszus elõtt kell beszámolni. Ez az idõpont ráadásul egybeesik az MSZP megalakulásának 15. évfordulójával, és az uniós belépésünk idõpontjától is csak néhány hónap választja el." A párton belül azonban az EP-buktáig heves ellenkezést váltott ki az idei kongresszus ötlete, aminek oka - és most meg fognak lepõdni - a pártelnöki aspiránsok garmadájának gyomoridege. Hisz nyilván sokan úgy gondolják az MSZP-ben: ha már egyszer kongresszus, akkor az legyen egyben tisztújító is - mostanra viszont mindez már elkerülhetetlennek látszik. A nemrégiben még félreérthetetlen célzattal tengelycserét sürgetõ Hiller azonban személyi kérdésekrõl jelenleg nem kíván beszélni: "Az MSZP-ben kétévenként tisztújítás van. Ez helyes és fontos dolog, nem lehet tabu téma. Ám egyelõre még több az ismeretlen, mint az egyenlet. Programalkotó kongresszusra viszont õsszel feltétlenül szükség van."
Kovács László bejelentése óta pedig már a tisztújítás sem odázható október utánra.
Hiller szellemes fordulatokban gazdag érvelési stílusáról és a lelkébõl kigyomlálhatatlan bölcsészöntudatról egyaránt vall mellesleg, hogy a pártelnöki ambíciót firtató kérdésekre adott kitérõ válaszát nemegyszer kiegészíti egyik történészi szakterületének felemlegetésével. Ez pedig pechünkre éppen a barokk diplomácia világa, így bele kell törõdnünk abba, hogy e tárgyban világos választ egyelõre nem csikarhatunk ki belõle. (A Narancsot egyébként megkímélte ettõl a bonmot-tól, mert mint bevallotta, már maga is unja a szóban forgó kiszólást.) Elmélyült kutatásokat végzett továbbá az államközi békekötések technikáiról, de a pártban mostanság igencsak felkapott árokbetemetõ arculat hangsúlyozásának intellektualizáló segédfrázisaként ezt sem sütheti már el túl sokszor, mert e kézenfekvõ párhuzam is megjelent már nyomtatásban vele kapcsolatban. Felvetjük neki, hogy mivel foglalkozott a kora újkori kémkedések történetével is, akár ezt az információt is beleszõhetné a Medgyessy-kormányról szóló mondataiba. Valószínûtlen, hogy az ajánlott gondolattársítást felvenné repertoárjába. De azért nem is hagyja szó nélkül a dolgot: "Az Oszmán Birodalom elsõ Habsburg-kémrendszerét, a titkos levelezõk intézményét valóban én tártam fel, és találtam 1628-ból >>III/II-es beszervezési nyilatkozatot<< is. Jelentem, a metódus semmit nem változott, talán csak a nevek lettek egyszerûbbek. Az, hogy e-mail vagy postagalamb - csak részletkérdés. Nagyon izgalmas terület ez, sok örömöm volt a kutatásában."
Pártelnöki ambícióival
kapcsolatos önfeltárulkozása ügyében hajthatatlan tehát, de némely kérdésben egyértelmûen visszakozni látszik. Nem is olyan régen még székházváltást és névcserét sürgetett pártja számára, ma azonban már úgy látja, az MSZP akár MSZP is maradhatna. "Székház-kérdésben változatlan a véleményem. A 2003-as kongresszuson is elmondtam: egy modern pártnak szimbolikus módon is tudnia kell politizálni. A média teljesen természetes módon gyakran a székházunkat mutatja, amikor a szocialista pártról beszél. Hiszem, hogy a 2006-os választásokra egy új, az MSZP modernségét kifejezõ székházra van szükség. A belsõ tartalmat nem egy jobban, hanem egy jól kifejezõ külsõségrõl beszélek tehát. A névváltoztatás kérdésérõl az utóbbi fél évben nem esett szó. Ha sikerül az Új magyar szociáldemokrácia címû programot elfogadtatni, és a szerkezeti reformokat szavatoló új pártalkotmány is születik, akkor a szocialista párt továbbra is tisztességgel és emelt fõvel vállalhatja a nevét." A túlhajtott középre beszélés jegyében egyébként Hiller még a névváltoztatós korszakában is (ami fél éve volt) határozottan ellenezte, hogy az új elnevezésbõl kimaradjon a "magyar" szócska.
Revideált nézeteire azonban egy nagyságrendekkel kínosabb példát is találhatunk, bár az eredeti felvetése volt kínos csak igazán. Emlékezetes kijelentésében úgy vélte, hogy a baloldalnak saját rádióra és televízióra lenne szüksége, mert 1. a Kossuth rádió még jóindulattal sem nevezhetõ közszolgálatinak; 2. a jobboldalnak is vannak saját csatornái. Igaz, nem új médium létrehozására szolított fel, hanem egy már létezõ, szigorúan kereskedelmi rádió- és tévéadó bekebelezésére. Ma higgadtabban fogalmaz: "Ezt akkor mondtam, amikor heves viták folytak arról, hogy a Magyar Televízió és általában a közszolgálatiság milyen utat vesz. Hogy lesz-e az MTV-nek megválasztott elnöke, vagy fennmarad egy hosszú ideig tartó, félig exlex állapot. Akkor úgy éreztem, kisebbségbe kerültem azzal a véleményemmel, hogy igenis legyen az MTV-nek elnöke. Az volt a célom, hogy a közszolgálatiság megerõsítése ne csupán üres frázis maradjon, és ez még a balliberális oldalon is komoly ellenkezést váltott ki. Ma úgy látom, hogy ez a felvetésem hozzájárult ahhoz, hogy megerõsödött azok tábora, akik a Magyar Televízió élén teljes jogú elnököt kívántak látni." A retorikai rokokó szabályai szerint megfogalmazott konklúzió ekként hangzik: "Ha akkor nem létezett volna ez a probléma, nem mondtam volna ilyet, és minthogy ma ez a kérdés nem aktuális, most sem mondok hasonlót."
Jelentõségét és a kiváltott hatást tekintve egyaránt dobogósnak számító megnyilatkozása volt az is, amikor tavaly októberben, az '56-os évfordulón tartott beszédében megkövette az áldozatokat. Elsõre nehéz értelmezni, hogy miért volt erre éppen tõle szükség. "Azért, mert az a beszéd a jövõnek szólt, és ma is fenntartás nélkül elmondanám - érvel Hiller. - Az áldozatok megkövetéséhez szorosan kapcsolódott egy másik gondolat is, és egyik a másik nélkül nem értelmezhetõ. Azt is kimondtam akkor, hogy önzõ a politika, mert csak azokra a nemzedékekre figyel, amelyekkel a rendszerváltozás óta találkozott. Miközben fölnõtt egy új generáció, akiket én a >>köztársaság gyermekeinek<< neveztem. Mivel a szembenállás és a gyûlölködés nemhogy csitult volna, de a kibeszéletlenség miatt nemzedékrõl nemzedékre egyre csak hatványozódott, fontosnak tartottam, hogy mindezt egy olyan baloldali politikus mondja el, aki már csak a kora miatt sem érintett semmilyen módon, hiszen nyolc évvel a forradalom után születtem. Kaptam olyan reakciókat, hogy amit mondtam, az alapjában véve elfogadható, de hát én akkor még nem is éltem, ezért mi közöm van egyáltalán '56-hoz. Ezt a logikát követve 1848-hoz, Rákóczihoz vagy az államalapításhoz senkinek semmi köze nem lehet. Hihetetlenül nevetségesek voltak azok a feltételezések is, melyek szerint azt a szöveget a párt vezetése nyomta a kezembe, hogy elmondassa velem. Ehhez képest háromnegyed órával a beszéd elõtt véglegesítettem a jegyzeteimet, és a saját kezûleg írott változat a mai napig megvan otthon a fiókomban. Súlyos és
átgondolt mondatok
voltak azok, amelyek legalább annyira szóltak a most felnövekvõ generációnak, mint a nálam idõsebbeknek. Reakció viszont csak az utóbbiaktól érkezhetett."
Gyakorlatiasabb tézisei közé tartozik az az igény, hogy az MSZP-nek "bázispárttá" kell válnia. "Egy modern pártnak a partnerség jegyében kell politizálnia, ezért azt szeretném, ha az MSZP network-szerûen mûködne - fejtegeti a miniszter. - Ma már nem a párttagsági igazolvánnyal rendelkezõk mozgósítása a feladat. Hol lazább, hol szorosabb kapcsolatokat kell létesíteni a civil szféra számos területével és a szakszervezetekkel. Ez egy macerás ügy, sok munkát igényel. Ehhez kapcsolódik egy másik gondolat, amire érdemes felhívni a figyelmet. 1998-ban a szocialista párt a parlamenti választások elõtt nem vagy csak egészen a végén kampányolt és veszített. 2002-ben a Fidesszel ugyanez történt. Mindkét esetben az volt az alapállás, hogy ha a kormány jól kormányozza az országot, akkor ez elegendõ alapot teremt a választási sikerhez. Ez tévedés, még egy jó kormányzati teljesítmény mellett is szükség van egy partnerségi viszonyra törekvõ, kezdeményezõkész bázispártra." Ez azonban messzemenõkig nem azt jelenti, hogy a baloldali tábor utcára vitelérõl beszélne. "A két oldal stílusa között kitapintható különbség van, az >>eddig így volt, ezután emígy leszA fenti eszmefuttatás záró szavait könnyedén egy populista pozõr üres locsogásaként minõsíthetnénk - a valóság ezzel szemben az, hogy Hiller István valóban otthonosan mozog a köznéppel való kommunikációban, és láthatóan élvezi is, amit csinál. Alkalmunk volt országjárásának egy napját végigkövetni, és röpke nyolc órán belül fél tucat rögtönzött beszédét meghallgatni. A kultuszminiszter könnyedén megtalálja a hangot a közönséggel (ez egyedül a kapuvári MSZP-s lakossági fórumon nem okozott meglepetést), és imponálóan változatos stilisztikai és dramaturgiai eszköztár birtokában van - legyen szó akár szónoklatról, akár ritualizált magánbeszélgetésekrõl. Az egészen kis gyerekek zavarát is képes egy pillanat alatt feloldani ("Szoktatok bunyózni?"), és a Sopron fõterén õt megszólító kisnyugdíjast is megnyugtatja ("Nagyrészt ugyanazt gondolom, mint ön"). A Beled községbéli foltvarró-szakkör elõtt olyan átéléssel beszélt nagymamája kezdetleges gobelinmûvészetérõl, hogy szinte elhittük neki: ráérõ idejét maga is batikolással és makramézással üti el. A helyi iskola könyvtárában rögtön kiszúrja azt az egy könyvet, amelyet az õ "mestere" jegyez, másutt pedig egy, a rendetlenség miatt szabadkozó árusnak imigyen válaszol: "Maga még nem látta az én iro-dámat!" Népokító attitûdjének esszenciáját egy lakossági fórum közönsége számára sommázta a legpontosabban: "Ne a kocsma legyen az egyetlen hely, ahol az emberek összejöhetnek!" Rögtön hozzátéve persze - hisz ekkor még javában zajlott a kampány: "Nem azt akarom mondani, hogy ne legyen kocsma, de ne csak az legyen." Hitelességén még karakteres beszédhibája és szeleburdi fizimiskája sem csorbít. Különös elegye õ Horn Gyula bratyizós "kisemberezõsdizésének" és Gyurcsány levetkezhetetlenül modoros elitizmusának. Mivel a szocialistáknak, már ha jót akarnak maguknak, olyasvalakiben kell keresniük a jövõ emberét, aki a bizonytalanokhoz is sikerrel képes szólni (Szekeres Imre, Kiss Péter és Juhász Ferenc így élbõl kiesnek), Hiller István a nagy esélyesek egyike - sõt a dolgok mai állása szerint az egyetlen komolyan vehetõ jelölt. A múlt hibáiból ta-nulva viszont - amennyiben párt-elnökké választják - a miniszteri posztról célszerû volna távoznia.
Bugyinszki György
