Az Orbán-kormány egyik első lépése volt a választások után, hogy megkönnyítette az akkor még iskolafenntartó önkormányzatok számára iskoláik lepasszolását, ami a gyakran nyakig eladósodott önkormányzatok számára a spórolás legegyszerűbb módjának látszott (lásd: Viszik, ha adják, Magyar Narancs, 2010. május 27.). Az egyházi fenntartóval nincs semmi gond, ha valódi lakossági igény hívja életre az egyházi iskolákat - az esetek nagy részében azonban szó sem volt ilyesmiről.
Menekülés a KLIK-től
Gyakran hallottuk különböző forrásainktól, hogy az iskolák egyházi fenntartásba vétele lényegében az egyetlen eszköz arra, hogy a fenntartói döntéseket helyben lehessen tartani, és ki lehessen kerülni a szakmában rövid idő alatt rossz hírűvé vált Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) fennhatósága alól. A leglátványosabban talán Makó furcsa példája tanúskodik erről.
A katolikus és a református egyház a már meglévő közoktatási hadállásai mellé átvett egy-egy általános iskolai "tagintézményt" 2012 szeptemberétől, így a közel 25 ezres lélekszámú város közoktatásának nagyobb része működik egyházi, mint állami fenntartásban. A makói eset pikantériája, hogy nem fideszes, hanem szocialista városvezetés döntött így tavaly. Míg a testületi többség "értékmentésre" hivatkozott, addig a fideszes városi ellenzék, elsősorban Mágori Józsefné, a város országgyűlési képviselője azt nehezményezte (erősen túlozva), hogy a városháza döntése "lényegében megszünteti az alapfokú állami oktatást" Makón. A Fidesz szerint azért teszik ezt a helyi szocialisták, hogy egyházi közreműködéssel átmenthessék iskolavezető "kádereiket", akiket a központi KLIK-irányítás esetleg lecserélt volna. (Az, hogy a KLIK fütyült volna a tantestület és a helyiek akaratára, nagyon is elképzelhető a központi kinevezési gyakorlat sorozatos botrányait ismerve.) Az új egyházi iskolák eddigi munkájáról első kézből nem tudhattunk meg semmit, mivel mindkét iskolavezető udvariasan elhárította érdeklődésünket.
A makóihoz hasonló megfontolások tereltek egy sor iskolát a baptistákhoz. Ennek az egyháznak inkább a szociális intézmények fenntartásában van komoly intézményfenntartói rutinja (a Baptista Szeretetszolgálat az ország egyik legnagyobb segélyszervezete), nem véletlen, hogy többnyire olyan iskolák kerültek hozzájuk, amelyekben magas a hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyerekek létszáma. Az új fenntartót kereső önkormányzati iskoláknak vonzó lehetett az is, hogy a baptisták a hitvalló, felnőttkeresztségben hisznek, ezért saját legalapvetőbb vallási megfontolásukkal ellenkezne, ha bármilyen hitgyakorlatot kényszerítenének a gyerekekre.
A rákosligeti Podmaniczky János Általános Iskola a tavalyi tanévtől tartozik az evangélikus egyházhoz. Rajz tagozatos iskolaként addig Laborcz Ferenc szobrász nevét viselte, a rendszerváltást megelőzően pedig szimplán Ferihegyi Úti Általános Iskolának hívták. Az iskoláitól szabadulni akaró önkormányzat az egyiket református fenntartásba adta át, majd kapva kapott a lutheránusoknak a Laborczra tett ajánlata után. A környéken komoly hagyományokkal rendelkező egyház először a szomszédos XVIII. kerületben vette át a Hunyadi Mátyás Gimnáziumot és a Pitagorasz Általános Iskolát (az összevonásukkal létrejövő új intézmény Sztehlo Gábor nevét vette fel), és amikor bővíteni kívánta környékbeli oktatási hálózatát, a Laborcz közelében lévő ovin akadt meg a szeme. Végül intézményegyesítéssel hozzácsapták ehhez a közelében lévő Podmaniczkyt is, ahonnan amúgy is sokan mennek a Sztehlóba tovább tanulni, mivel itt szintén van rajz tagozat. Az önkormányzat ötven évre használatba adta az épületet, és feltételül szabta a teljes tanári kar átvételét; az addigi igazgatót tavaly gond nélkül újraválasztották, az új fenntartónak sem volt kifogása ellene.
2011 decemberétől lehetett tudni a tervezett váltásról, "volt fél év az átvétel előtt, hogy mindenki végiggondolja, tudja-e ezt vállalni" - meséli a Narancsnak az egyik pedagógus. A tanárok a fenntartóváltással természetesen elveszítették közalkalmazotti státuszukat. A lutheránusok "elmondták, hogy milyen feltételek vannak, hány iskolai istentiszteleten kell részt venniük a tanároknak és a gyerekeknek"; tanárnak és diáknak egyaránt kötelező évi 6 alkalommal (év elején, év végén, húsvétkor, pünkösdkor, karácsonykor és a reformáció emléknapján). A szülőknek nyilatkozniuk kellett: elfogadják-e, hogy gyerekük kötelezően istentiszteletre jár, és hogy - bár hinni vagy egyetérteni nem kell, de - tiszteletben tartják-e az iskola értékrendjét. Hétfő reggelenként 15 perces áhítattal indul a hét, egyik héten az alsósoknak, a másikon a felsősöknek. A lelkésznő vezetésével játékosan dolgoznak fel bibliai vallási témákat a gyerekek; senki nem vitatja, hogy ügyesen és tapintatosan, jó pedagógiai érzékkel csinálja. Kétszer egy évben ún. csendes napra mennek a tanárok és a diákok - de csak az, aki szeretne -, tanulnak és egyházi énekeket énekelnek. "Nincs túl sok kötöttség, a kerületi kollégák kicsit még irigyek is voltak, mert a lutheránusoknak az a hírük, hogy nem támasztanak túl sok vallási követelést, míg máshol a kálvinisták még azt is elvárják a tanároktól, hogy vasárnaponként járjanak istentiszteletre" - hallottuk. Három tanár így is elment lelkiismereti okokból, egy pedig továbbra is állást keres, de mivel 50 fölött van, nem túl jók az esélyei. Néhányan a gyerekek közül is távoztak év közben, "amikor megértették a szüleik, hogy ez pontosan mivel jár", de nagyjából ugyanannyian érkeztek is. A váltás következménye részben az is, hogy "rengeteg az óra, az a-ban, amelyik tagozatos osztály, két rajzóra van, két hittan elsőtől nyolcadikig, és a szülők még egy pluszóra idegen nyelvet is kérnek. Igaz, vannak is olyanok, akik leteszik nyolcadikra a Pitman-nyelvvizsgát, viszont előfordul, hogy az elsősöknek is hat órájuk van."
Idén a második olyan évfolyam iratkozott be, amelyik már direkt a lutheránus iskolába jött; ők már csak hittanra jelentkezhettek (azelőtt elsőtől nyolcadikig végig volt etikaoktatás, de ez pár éven belül teljesen kifut), ám még így is alig haladja meg a hittant választók száma az etikásokét a 370 fős gyereklétszámú iskolában, továbbá a lutheránusok sincsenek többségben. A nyolcadikosok között alig akad hittanos.
A Laborcz fenntartása különösen sokba kerül, mivel az egyre kevésbé halasztható nagyberuházásra, az épület felújítására nem volt pénz, a fűtésköltségek elszabadultak. A nyílászárók cseréje volna a legsürgősebb, ráadásul a napokban a villám is belecsapott az épületbe, több tucat ablak kitört, és a tető is megrepedt. A két iskolaépületből a kisebbiket, ahol az elsősök és a másodikosok voltak, már nem vették át a lutheránusok, az jelenleg üresen áll, míg az iskolában meglehetősen nagy lett a zsúfoltság.
Forrásunk végül úgy összegez: "Ahogy '45-ben mindenki elkezdett parasztosan beszélni, és keresni a munkás felmenőit, úgy most is kiderült a tantestületben, hogy a nagymama evangélikus volt, hogy ki mindenki járt kicsit hittanra. Némelyek, akiket meg se kereszteltek, meg voltak kissé ijedve, hogy mi lesz, de aztán lecsengett a pánikhangulat. Mindenki meg akar élni, mindenki ott akar maradni, innen bejárni Pestre macerás. Aki maradt, az beletörődött, hogy ez van. Nem is elviselhetetlen. Én innen akarok nyugdíjba menni."
A mezőcsáti eset
A Borsod megyei Mezőcsáton, Miskolctól nagyjából 40 kilométerre a reformátusok vették át a volt Kiss József, a jelenlegi Mezőcsáti Református Gimnáziumot. A 6000 lakosból úgy 1200-an az egyházi anyakönyvek nyilvántartásai szerint reformátusok, de az aktív vallásgyakorlók száma ennél kevesebb. Az átadás koreográfiája itt is a szokásos volt: a megyei közgyűlés be akarta zárni az iskolát, amelynek erős konkurenciája van a közeli, lényegesen nagyobb településeken, Miskolcon, Tiszaújvárosban és Mezőkövesden is. Az intézményt az utolsó pillanatban vállalták át a kálvinisták. Az önkormányzat az átadás előtt kicsit rendbe hozta az épületet. Összesen 350 gyerek jár ide, úgy 80-100 a környező falvakból. Bár a két általános iskola egyike már azelőtt is református kézben volt, a református hittan a váltásig nem volt különösebben népszerű a gimiben, évfolyamonként 8-10 gyerek igényelte, és a fenntartó, bölcs belátásról téve tanúbizonyságot, úgy döntött, hogy a kifutó évfolyamokon nem is teszi a hittant kötelezővé. Szerda reggel van áhítat a 7-9. évfolyamnak, csütörtökön a 10-12.-nek: kötelező osztályfőnöki órának számít. A diákok tudomásul vették, nem tiltakoznak ellene, a belépő évfolyamoknak már természetes. Az egyházi ünnepeken a város nagy református templomába kell menni istentiszteletre, mivel a rendszerváltás óta az a szokás, hogy az állami ünnepek református istentisztelettel kezdődnek a városban. A tanároknak jelezték, hogy jó volna, ha legalább havonta egyszer-kétszer elmennének istentiszteletre, ellenőrzés viszont állítólag nincs. Az itteni pedagógusok - erre is van példa - anyagilag jobban jártak a reformátusokkal: a fizetésük annak ellenére változatlan, hogy már nem közalkalmazottak, sőt több cafeteriajuttatásban is részesülnek, mint az önkormányzati időszakban. "Egyértelműen jobb, mint a KLIK-nél, legalábbis egyelőre, mert a reformátusok nem keményítettek be semmilyen szinten: hagyják dolgozni az embert, közösségépítő tréningeket szerveztek, közvetlen, napi szintű fenntartói ellenőrzés nincs. Hogy később mi lesz, azt nem tudni."
A két általános közül a reformátusba járnak a helyi középosztály gyerekei, az államiba többnyire a cigány gyerekek. A gimnázium hatosztályos részében nincsenek sokan, de a szakközepes osztályban igen, és a négyosztályosban is vannak romák, bár itteni részarányuk a fenntartóváltás óta valamelyest csökkent. Beszélgetőtársunk azonban hangsúlyozza, hogy nincsenek etnikai konfliktusok, "cigányozás" pedig sem most, sem a fenntartóváltás előtt nem fordulhatott elő az iskolában, ahogyan egyébként a városban sem jellemző.
A nyíracsádi iskolapélda
Az egyházi fenntartásban rejlő legrosszabb lehetőségek valóra válásának mintapéldája Nyíracsád esete. A 4000 fős, Debrecentől 35 kilométerre fekvő település egyetlen általános iskoláját, az egykori Ady Endrét 2011 szeptemberétől vette át a helyben legerősebb görög katolikus egyház, miután az önkormányzat százmilliókért, a falu költségvetéséhez viszonyítva tekintélyes befektetéssel felújította és kibővítette. Ami arra is utal egyúttal, hogy ezúttal nem anyagi okok motiválták a Szent Piroska Görög Katolikus Általános Iskola létrehozását. Amikor 2010-ben az új kereszténydemokrata polgármester hivatalba lépett, a község nem volt vészesen eladósodva, a polgármester világnézeti elkötelezettségén kívül semmi nem indokolta, hogy az önkormányzat egyik legfontosabb feladatát "kiszervezze" a görög katolikusoknak. Arra is nehéz magyarázatot találni, miért nem a bővítés után kihasználatlanná vált, üresen álló iskolaépületet kapta meg az egyház iskolának az önkormányzati mellé. Akik támogatták a váltást, azzal érveltek, hogy a gyerekek "jobban meg lesznek fogva", a szigorú, vallásos iskola jobban fegyelmez, és inkább az erkölcsre nevel majd.
Helyi források szerint a háttérben inkább az lehet, hogy a polgármester görög katolikus kántor is egyben, és egyháza egyértelműen támogatta községvezetői ambícióit. Egyik forrásunk úgy fogalmazott, hogy "az iskola volt a támogatás ára". Az új igazgató mindenesetre Tóth Elek nyíracsádi paróchus (görög katolikus pap) felesége lett - bár a helybeliek szerint akkor még sem közoktatás-vezetői képesítése, sem ilyen gyakorlata nem volt.
Annál is kevésbé valószínű, hogy spórolási szándék motiválta a világnézetileg semleges közoktatás felszámolását Nyíracsádon, mert az önkormányzat igen nagyvonalúnak bizonyult a Hajdúdorogi Egyházmegyével kötött megállapodásban. Az a legkevesebb, hogy az iskolához tartozó kis értékű ingóságokat odaajándékozta az egyházmegyének, de - mivel az közfeladatokat vett át tőle - még támogatást is nyújtott az új fenntartónak. Ez azonban nemcsak a közfeladat ellátására terjed ki, de "figyelembe veszi a hitéleti oktatás sajátosságait is" - jóllehet az egyház világnézeti igényeinek érvényre juttatását mégiscsak az egyháznak, és nem az önkormányzatnak kellene finanszíroznia. A vonatkozó határozat szerint az intézmény fenntartására fordított összegnek a normatív támogatások és az iskolafenntartás tényleges költségei közti különbséget teljes egészében fedeznie kell - vagyis az önkormányzat pénzügyi értelemben lényegében fenntartóként lép fel, ha szükséges. Adódik a kérdés: ha kész ugyanannyit költeni az iskolára, mintha ő lenne a fenntartó, miért nem tartotta meg iskoláját az önkormányzat?
A helyiek szerint látványos fejlesztésekre nem került sor az átvétel óta. A pedagógusok bére számottevően csökkent közalkalmazotti besorolásuk elveszítésével, állítólag még a túlórapénzüket sem fizetik ki arra hivatkozva, hogy pluszmunkájuk "szolgálat". A pedagóguslétszám sem emelkedett érdemben, az iskola költségvetése azonban nem nyilvános. Az önkormányzat és a más intézményeket is fenntartó görög katolikus egyház fontos munkáltató a községben, és legközelebb Debrecenben érdemes munkát keresni.
A beszámolók szerint a tanároktól az iskolavezetés elvárja, hogy munkaidőn kívül is eljárjanak templomba, ki-ki a saját felekezetéhez. A görög katolikus egyházi ünnepeken eleinte minden gyereket elvittek a szertartásra, később csak a felvigyázásukat biztosították arra az időre, amíg a többiek templomban voltak. Több szülő jelezte: nem járul hozzá, hogy a gyermeke nélküle menjen templomba az iskolával. Az osztályok között állítólag "templomba járási" verseny van, és a győztesek pénzjutalomban részesülnek. A tanévnyitón az igazgató asszony arról beszélt hosszan - jól érzékelhetően Hoffmann Rózsa nyomán -, hogy korszakváltás történt az iskolában, sikerült megszabadulni minden baj okozójától, az oktatásügyi liberalizmustól. Forrásaink szerint az is megfordult az igazgatónő fejében, hogy öt figyelmeztetés után el lehessen tanácsolni az iskolából a "problémás" gyerekeket, ami azért érdekes ötlet, mert a legközelebbi állami fenntartású általános iskola 14 kilométerre van, Nyíradonyban. Az ötlet a beszámolók szerint a szülők ellenállásán bukott meg végül.
A település jelentős kisebbségét alkotják a római katolikusok, a kálvinisták, a baptisták és a felekezet nélküliek, akik közül néhányan már nyíltan is hangot adtak elégedetlenségüknek, és a görög katolikus szülők között is akadnak, akik csóválják a fejüket. A község életének központi kérdésévé vált az iskola ügye. Nagy kérdés, hogy még hány hasonló hely lehet az országban.
