Meglepőnek tűnhet, de vannak ma Magyarországon olyan közoktatási intézmények, melyeket évről évre jelentős összeggel támogat a kormány, és amelyek sorsát a szívén viseli. Miközben az állami intézményekbe sokszor kréta sem jut, az egyházi iskolák nem küzdenek finanszírozási gondokkal, két éve például az év végén 54 milliárdos többletforrást kaptak a költségvetésből, és tavaly decemberben is többmilliárdos plusztámogatást juttatott nekik a kormány. Az egyházi fenntartású közoktatási intézmények iránti szimpátiáját a kormány nem is tagadja; Lázár János korábbi kancelláriaminiszter 2016 végén arról beszélt, hogy a mai magyar állam meggyőződése szerint ezek az oktatás legfontosabb szereplői, amelyek „jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart” nevelnek. Orbán Viktor is hitet tett az egyházi iskolák mellett, amikor 2013-ban kijelentette: „Az egyházaknak adott állami támogatás valójában a magyar embereknek juttatott támogatás, a pénzből ugyanis az egyházi iskolákban tudás lesz.”
Egyre több
A Republikon Intézet tavaly augusztusi kutatása szerint a 2010-es kormányváltás óta az egyházi iskolák száma közel 70 százalékkal, az egyházi iskolákban tanuló diákok száma pedig több mint 80 százalékkal nőtt. Az idén tavaszszal megjelent Én vétkem – Helyzetkép az oktatási szegregációról című kötetben Ercse Kriszta arról ír, hogy a 2000-es évek elején az egyházi fenntartású iskolák aránya még csupán 5–6 százalék volt, míg a legutóbbi adatok szerint az ország 895 gimnáziuma között 195 egyházi intézményt találni. Az ilyen általános iskolák száma is növekedett, ha nem is ennyire drasztikusan: a 3500 magyarországi általános iskola közül közel 500 volt egyházi. Mindeközben az alapítványi és magániskolák száma 2010 és 2014 között 20 százalékkal visszaesett.
A 2010-ben megalakult Orbán-kormány egyik első intézkedése volt, hogy a KDNP által kezdeményezett törvénymódosítással megkönnyítette az önkormányzatoknak iskoláik átadását az egyházaknak. Korábban további öt évig anyagilag is felelősséggel tartozott a település az átadott iskola után, a módosítással ez a gyakorlat megszűnt. Számos önkormányzat kezdte lepasszolni az iskoláit az egyházaknak, leginkább ott, ahol a forráshiányos településnek korábban is gondot okozott az iskola fenntartása. „A kormány elképesztő mértékben szakította szét az iskolarendszert – mutat rá Radó Péter oktatáskutató. – Az állami intézmények jelentős részében az oktatás színvonala fokozatosan romlott, de az egyházi iskolák privilegizált helyzetével azt üzente a kormány, hogy ezeket az intézményeket békén fogják hagyni, anyagilag támogatni fogják őket, és ezért megéri átadni az egyházaknak a közoktatási intézményeket.”
Nahalka István, az ELTE neveléstudományi doktori iskolájának oktatója szerint nehéz megmondani, miért takart fel a kormány az egyházi iskolák mellé: „A talán legnépszerűbb elmélet szerint az állami oktatást teljesen el akarják butítani, a szűk elitet pedig magasan finanszírozott iskolában taníttatni. Az egyházi iskolák ma kifejezetten magasan finanszírozott intézményeknek számítanak.”
Az elmúlt években egyre több szülő íratta gyerekét egyházi iskolába: bár az egyházi iskolába járó tanulók száma 2001 és 2011 között is nőtt, az arányuk 2001-ben még csak 4,9 százalék volt – 2014-ben viszont már 13,8 százalék. Tavaly közel 210 ezer fiatal kezdte meg tanulmányait ilyen intézményben, ez a szám 2010-ben 110 ezer volt. „Aki képes menekülni az állami oktatási rendszerből, magán- vagy klasszikus elitiskolát választ, esetleg magántanulóvá teszi a gyereket, vagy elviszi egy egyházi iskolába” – mondja Radó Péter. Az egyházi intézmények azért is előnyben vannak, mert a többcélú állami intézményeket elkezdte szétszedni a kormány, ám az egyháziaknál sokszor biztos lehet a szülő, hogy az óvodától a gimnáziumig ugyanahhoz a fenntartóhoz fog tartozni az intézmény.
Bár az egyházi iskolák tanulólétszámának növekedése miatt úgy tűnhet, ezek az intézmények kimutathatóan jobban teljesítenek az átlagnál, Radó Péter és Nahalka István szerint ez nincs így. „Az egyház aktívan nem tesz azért, hogy ezek az intézmények a legjobban teljesítő tanulókat kiszolgáló intézmények legyenek. A legjobb iskolák között csak elvétve találni egyházi fenntartású intézményt” – mutat rá Radó. Nahalka István pedig az országos kompetenciamérés adatait vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy az egyházi iskolák a pedagógiai hozzáadott értékben (ez azt mutatja meg, mennyit emel az iskola a tanuló teljesítményén) nem produkálnak kiemelkedő eredményt.
Privilégiumok sora
Az egyházi iskolákat többféleképpen részesíti előnyben a kormány: gyakoriak a plusztámogatások, elsősorban az év végén, amikor a költségvetésből csoportosítanak át forrásokat. De van ennél szembeötlőbb kivételezés: a Költségvetési Felelősségi Intézet tavalyi elemzése szerint az olyan dologi kiadásokra, mint például a közműdíjak, a kréta- vagy papírvásárlás, az egyházi iskolák minden tanuló után 160 ezer forintnyi normatív támogatást kaptak. Az állami iskolák számára nincs normatíva, de a szervezet a tankerületek költségvetését megvizsgálva kiszámolta, hogy 2017-ben ezekben egy-egy tanulóra mindössze 57 651 forint jutott. Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke azt mondja, hogy anyagilag egyértelműen jobb pozícióban vannak az egyházi intézmények, és ez különösen a nyertes pályázatok arányaira igaz. Szűcs szerint a jövő évi költségvetés adataiból az is kiolvasható, hogy míg az állami iskolákat fenntartó Klebelsberg Központ költségvetésének növekménye a 2 százalékot sem fogja elérni, addig „az egyéb fenntartású intézményeké, amelyek legnagyobb szereplője az egyház, 18 százalékos növekményt mutat. Ugyanakkor nem az lenne a helyes út, ha elvennék attól, akinek több jut, hanem hogy a tisztán állami fenntartású intézmények támogatása minden tekintetben azonos szintre kerülne az egyháziakéval.”
Az egyházi iskolák más előnyöket is élveznek az államiakkal szemben. Az egyházak saját kerettantervet akkreditálhatnak, s bár azt jóvá kell hagyatniuk az emberi erőforrások miniszterével, ezt követően ebből taníthatnak az intézményeikben. A tankerületi központok által fenntartott iskolákban erre nincs lehetőség. Az állami intézményekben a pedagógusok évfolyamonként és tantárgyanként két tankönyv közül választhatnak, az egyháziakban viszont maguk döntik el, milyen tankönyvet használnak. Az egyházi fenntartású intézmények törvényben kimondott joga az is, hogy előfeltételként kiköthetik valamely vallás vagy világnézet elfogadását, és ezt felvételi eljárás keretében vizsgálhatják is.
Noha az egyházi intézményekben tanító pedagógusok is a pedagóguséletpálya-modell alapján kapják a fizetésüket, és őket is érinti a minősítés, azaz nekik is kell portfóliót összeállítaniuk, Szűcs Tamás azt mondja, hogy az egyházi iskolák nagy része ki tud gazdálkodni cafeteriát a tanárok részére, és a jutalmak sem ritkák. „Ez a Klebelsberg Központ iskoláiban ma már elképzelhetetlen” – teszi hozzá a PDSZ elnöke. Radó Péter szerint az egyházi iskolában dolgozó pedagógusok számára az életpályamodellben meghatározott bér sokszor csak az alap, a tanárok gyakran ennél többet kapnak.
Több, egyházi iskolában dolgozó pedagógussal is beszéltünk, és mindannyian árnyalták ezt a képet: bár jutalom és fizetéskiegészítés tényleg jár, úgy látják, ők sem dolgoznak kevesebbet, mint az állami iskolában tanító kollégáik. A Narancsnak többen is azt mondták, hogy az egyházi iskolák felszereltsége jobb, mint az államiaké, de az itt dolgozó pedagógusoknak ugyanúgy rengeteget kell adminisztrálni, és a heti kötelező óraszám náluk is 22–26 között mozog. Az egyházi iskolák vezetőinek ugyanakkor könnyebb dolguk van, ha szeretnének megválni egy alkalmazottól: míg a Klebelsberg Központhoz tartozó iskolákban a pedagógusnak csak körülményesen, a tankerületi központot is bevonva lehet felmondani, az egyházi intézményekben az igazgatónak nem kell ilyen hosszú utat bejárni. Az egyházi iskolában tanító pedagógusok ugyanis munkajogilag nem közalkalmazottnak számítanak, így nem a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.), hanem a munka törvénykönyve hatálya alá tartoznak, ezért könnyebben elbocsáthatók.
Pedagógia
Bár a köznevelési törvény arról rendelkezik, hogy az egyházi iskolák tanulóinak 25 százalékát a meghatározott felvételi körzetből kell felvenni, valójában senki nem ellenőrzi, hogy ezt betartják-e. A gyakorlatban tehát válogathatnak a gyerekek közül. Így könnyen kialakulhatnak elit- vagy éppen szegregált iskolák. Két éve Beer Miklós váci püspök is arról beszélt a 168 Órának, hogy az egyházi iskolák egy része az
elitképzés felé vette az irányt, és így részt vesz a szegregáció erősítésében: megnőtt az állami iskolákban maradt cigány tanulók aránya, akiket ilyen körülmények között sokkal nehezebb felzárkóztatni. Nahalka István szerint az egyházi iskolák többféle módon nyitják meg az utat a szegregáció felé: „Előfordult, hogy az egyház átvett egy iskolát, majd kettéosztotta azt: egy elitintézményt és egy hátrányos helyzetű gyerekek számára fenntartott iskolát hozott létre. De az is gyakori, hogy már eleve 6–8 évfolyamos iskolát hoznak létre, amit egyértelműen a magasabb családiháttér-indexszel (CSHI) rendelkező tanulók választanak.” Az egyházi fenntartók természetesen nem egységesek ebben, de vannak egyházak, melyek jól láthatóan nem utasítják el az elkülönítés gyakorlatát. Ercse Kriszta tanulmánya arra jut, hogy a katolikus, a református és az evangélikus egyház legtöbb iskolájánál megfigyelhető: a diákokat az adott település magas státuszú családjai közül választják ki, ezzel is hozzájárulva a szegregációhoz. A katolikus, a református, az evangélikus és a görögkatolikus egyház az iskolák közötti szegregáció mellett az iskoláin belül is megvalósít elkülönítést, például a hátrányokkal nem rendelkező és sajátos nevelési igényű (SNI-s), illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTM) tanulók között.
Nahalka szerint az egyházi iskolák sokszor nem szándékosan szegregálnak, inkább a hátrányos helyzetű gyerekeken próbálnak segíteni, ám ezzel is hozzájárulnak az iskolai elkülönítéshez. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, a Magyar Iszlám Közösség és a Magyarországi Baptista Egyház iskoláiban például javarészt hátrányos helyzetű gyerekek tanulnak, mindhárom egyház feladatának tartja az ő támogatásukat. Ám a hátrányos helyzetű gyerekek így egymás között maradnak, és nincs kihez felzárkózniuk. „Ezek az iskolák nem a szelekció miatt jönnek létre, de paradox módon maguk is hozzájárulnak a szelekcióhoz” – állítja Radó Péter.
2015 novemberében Orbán Viktor örömmel újságolta, hogy „több évtized kényszerszünet után mára újjáéledt az egyházi iskolarendszer”. A kereszténydemokrata országról szőtt vízióba is jól illeszkednek ezek az intézmények, és a Népszava által idén augusztus elején megszellőztetett tervek szerint nemsokára a tankönyvpiac is igazodna az egyházi iskolákhoz: a magyar közoktatási intézmények egy állami és egy egyházi tankönyv közül választhatnának. Pedig Szűcs Tamás szerint az egyházi iskolák már most felülreprezentáltak a vallásukat rendszeresen gyakorló lakosság arányához képest.
Ha lassuló tempóban, de még növekedhet is az ilyen intézmények száma. „Ha felmerül valahol a jövőben, hogy valamelyik egyház átvenne egy iskolát, a kormány azonnal, minden eszközt bevetve fogja segíteni, hogy ez létrejöjjön, ahogy eddig is tette” – mondja Radó Péter. Így látja Nahalka István is, aki szerint „az lenne a jó, ha nem volna fontos, ki a fenntartó. Ám az egyházi iskolák sokszor ráerőltetik a tanulókra a saját vallási nézeteiket, előfordul, hogy számonkérik a tanulót, miért nem volt ott a vasárnapi misén.” Radó Péter szerint a modern pedagógia célja az, hogy a tanulók számára megteremtsük a heterogén szociális közeget – ha kellően színes a tanulási környezet a diákok sokszínűségéből, eltérő hátteréből fakadóan, a diákok teljesítménye is nő. „Ha ideológiai vagy vallási szempont alapján homogén tanulócsoportot hozunk létre, elszegényedik a tanulási környezet. Az egyházi iskolák egy részében jelenleg ezt látni.”
