Hova vezetett a jegybankelnök Matolcsy György és Nagy Márton ellentéte?

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Varga Mihályt választottam jegybankelnöknek” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök legutóbbi Kossuth rádiós megmondó műsorában. Nem a kiválasztott utód személye volt a meg­lepő, hanem inkább az, hogy Orbán már elbábozni sem hajlandó, hogy a jegybankelnököt elvileg nem ő egyedül, hanem az Országgyűlés választja – és ezen már nem is akad fenn senki. Orbán kitalálja, bejelenti és kész.

A miniszterelnök Matolcsy Györgyöt érdemei elismerése mellett engedi útjára; olyan hősként, aki megmentette a devizahiteleseket a csődtől. Kis szépséghiba, hogy egyrészt ez nem sikerült maradéktalanul, másrészt könnyű úgy megmenteni valakit, hogy nem mi álljuk annak költségét. Mindazonáltal ez a baráti hangnem nem volt meglepő még az elmúlt időszak kölcsönös beszólogatásai ellenére sem. Matolcsy nem állt Orbán vízióinak útjában, a konfliktus sosem közöttük volt. Csak hát elmúlt a szerelem – de lesz Matolcsy helyett elnök, a nyurga, halk szavú, aki ugyan vélhetően nem szokott jógázni, sem könyveket írni, de legalább vitázni sem Orbán éppen legkedvesebb miniszterével. Hogy meddig tart a bizalom, nem tudni, de mindegy is, Vargának egy ciklus mindenképpen adatik, azalatt kell megmutatnia, milyen remek fickó.

Orbán ugyanazt a forgatókönyvet követi, mint 2013-ban, amikor Matolcsy György került Simor András helyére. Annyiban más a helyzet, hogy akkor nagyon türelmetlenül vágta a miniszterelnök a centit, hiszen Simor minden volt, csak az nem, amit a Fidesz szeretett volna. (Simor András pályájáról lásd: Ameddig lehetett, illetve Vadászat jegybankelnökre, mindkettő Magyar Narancs, 2013. február 21.) Orbán akkor is a Kossuthon jelentette be, kit javasol az MNB élére. Akkor tette hozzá azt is, hogy Varga gazdasági miniszter lesz – 2010 és 2018 között nem volt önálló Pénzügyminisztérium.

Simor mandátumának lejárta előtt fél évvel merült fel először Matolcsy György neve jegybankelnökként. Az szólt mellette, hogy kellőképpen lojális, volt már a kormány tagja, tehát tudja, mi a dörgés, de ennél is fontosabb, hogy hajlandó a kormánnyal együttműködni. Nagyjából ugyanezek az érvek hangzottak el most Varga Mihály mellett is. Sem Matolcsy, sem Varga jelölése nem rengette meg a forint árfolyamát, ami nem meglepő, hiszen mindkét név jó előre be volt már készítve. Matolcsy jelölését 2012 őszén pedzegették, Vargáé pedig az idén február óta napirenden van. A különbség annyi, hogy 2013-ban 295 forint volt egy euró, most pedig a 415-öt nyaldossa az árfolyam.

Szerencsés évek

Matolcsy György a korábbi éra óvatos kamatpolitikájával szemben gyors és látványos kamatcsökkentésbe kezdett.

Az alacsony kamat fűti a gazdaságot, hiszen olcsó pénzt biztosít, jobban megéri hitelt felvenni és beruházni, fejleszteni, mint megtakarítani. Az alapkamat 2016 végére 0,9 százalékra csökkent, beköszöntött az „ingyenpénz” kora – a mélypont 2020-ban volt, 0,6 százalék. Ezt az tette lehetővé, hogy Európában és a fejlett világban elképesztő konjunktúra indult meg a 2008-as pénzügyi válság és recesszió után, szárnyalt a gazdaság, a piacok bizakodók és optimisták voltak.

Más szemüvegen át nézve viszont elképesztően kockázatos is volt ez a kamatcsökkentési ciklus, hiszen némi túlzással ahhoz volt hasonlítható, mint gumimatraccal nekivágni az Atlanti-óceánnak, abban bízva, hogy nem lesznek nagy hullámok. Kétségtelen, hosszú éveken át nem jött egyetlen kósza szellő sem. Matolcsy első hat éve úgy suhant el, mint egy könnyed fuvallat, így nem is volt kétséges, hogy első ciklusa végeztével kap újabb hat évet, ha már ilyen szépen dolgozott.

A jegybank elsődleges célja az infláció kordában tartása, ami 2 százalékos inflációs célt jelent. A jegybank 2015-től úgynevezett toleranciasávot vezetett be, azaz bár a cél továbbra is az árstabilitás, de plusz-mínusz 1 százalékpontos eltérés „még belefér”, azt lényegében beavatkozás nélkül tolerálja a jegybank – minek emeljen kamatot, ha nem muszáj. Akkor az index rendkívül alacsony volt, ám 2018–2019-ben már látni lehetett, hogy az infláció ha lassan is, de megindult felfelé. Persze, még benne volt a toleranciasávban – egészen 2021-ig, amikor meredeken emelkedni kezdett az index, így a jegybank kénytelen volt kamatot emelni. A kamatemelés hűti a gazdaságot, vagyis fékezi az inflációt. Ez azonban nem biztos, hogy jó az államnak, amely azt szeretné, ha pörögne a gazdaság.

 

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt 

Matolcsy György mellett az első ciklusban kulcsember volt az MNB-ben Nagy Márton, aki 2015 és 2020 között az intézmény alelnöke volt. Állítólag az ő nevéhez fűződtek az olyan furmányos ötletek, mint a toleranciasáv, a kamatfolyosó vagy egyéb, földi halandó számára felfoghatatlan fogások és trükkök, amelyek révén kamatemelés nélkül is a jegybanki szándék érvényesült. Nagyot már az MNB-ben is nehéz természetűnek tartották, és ezt a pletykaszintű vélekedést azóta miniszterként maga igazolta vissza – és talán nem túlzok, ha hozzáteszem, hogy nem előnyére változott.

A kezdeti elnöki-alelnöki összhang akkor változott meg, amikor Matolcsy attól kezdett tartani, hogy Nagy valójában az ő székére pályázik. Így aztán kettejük viszonya a végletekig megromlott olyannyira, hogy 2020-ban kenyértörésre került sor. Matolcsy szerint Nagy szakmai hibákat vétett és jegybankárhoz méltatlan módon viselkedett, ezért kellett elküldeni – ezekre azonban nincs bizonyíték.

Az elnök életében enélkül is komoly változások történtek: a házassága 2016-ban felbomlott, az új szerelmet pedig egy beosztottja mellett találta meg, aki egyebek mellett jógaoktató és spirituális személyiség. Ez azért lényeges, mert állítólag maga Matolcsy is a keleti hiedelemkör nagy híve lett: száműzte a 8-as és a 13-as számot lényegében mindenhonnan, ahonnan csak lehetett. 2015-ben levették az MNB épületéről a 8-as házszámot: bár az épület hivatalosan a Szabadság tér 8–9. számon található, az oldalán csak a 9 látható. Nincs 8-as és 13-as számú parkoló az épület előtt sem, sőt állítólag a nagyobb bejelenté­seket is az ún. tízmilliószoros napokra időzítette az elnök – a buddhizmus szerint a szent ünnepeken a gondolatok és cselekedetek ereje tízmilliószoros. Hogy ez mennyire jegybankárhoz méltó viselkedés, kérdéses, mindenesetre a stáb igyekezett hangsúlyozni, hogy a monetáris politika szakmai alapokon nyugszik, nem babonákon, amit alapvetően semmi okunk nincs kétségbe vonni. (Puszta véletlen is lehet, hogy az alapkamat, bármikor is emelték vagy csökkentették azt 2016 óta, 8-ast sosem tartalmazott, ámbár állt kerek 13 százalékon.)

Egy vita anatómiája

Az igazán érdekes ügyek persze nem ezek a hülyeségek voltak. Nem volt titok, hogy Matolcsy és Nagy kifejezetten rosszban vált el, és ez a terhelt viszony a későb­biekben is megmutatkozott különböző konfliktusokban. Olyanokban, amelyek hatását az egész társadalom megérezte és érzi mindmáig – hiszen röviddel Nagy Mártont az MNB-ből távozása után Orbán Viktor miniszterelnök maga mellé vette előbb miniszterelnöki megbízottként, majd 2022-től gazdasági (később nemzetgazdasági) miniszterként.

Az alapkamatot 2021-ben kezdte el emelgetni a jegybank kis lépésekben. Ekkor az MNB inflá­ciós jelentésében már előkerültek az aggodalmaskodó hangok, amelyek később erősebbek lettek: a jegybank szerint a kormány letért a helyes útról, mesterségesen turbózza fel a gazdaságot, aminek inflációfelhajtó következményei vannak.

A kormány ebben az időszakban azonban elsősorban azzal törődött, hogy a Covid-járvány második évében be tudja rúgni a 2022-es választási kampányát. Ami egy dolgot jelentett: önteni kellett a pénzt, ahogy a csövön kifér. A gazdaság ketyegett, a plusz adóbevételekből lehetett költeni, kapóra jött, hogy az unióban átmenetileg felfüggesztették a hiányleszorító politikát – hiszen ennél sokkal fontosabb volt a pandémia legyűrése, Európa nyitása és működtetése. Kimondták: nem számít, ha egy kicsit elszáll az infláció.

Aztán eljött 2022. február 24., Oroszország megtámadta Ukrajnát. A piacok pánikoltak és azt vették célba, ami a leggyengébb volt: a forintot.

Őrületes módon gyengülni kezdett a devizánk az euróval szemben – miközben a többi régiós deviza, a lengyel złoty és a cseh korona nem szenvedett a forintéhoz hasonló drasztikus gyengülést.

2022 nyarán az árfolyam átlépte a 400 forintot, s az infláció is kúszott fölfelé.

A jegybank nem tudott más tenni, rángatta a kamatot, a júniusi 5,9 százalékhoz képest szeptember végén már 13 százalékra – bár a jegybank célja az infláció kordában tartása, az árfolyamot is védenie kell. Az irdatlan magas kamat révén a forint elleni spekuláció egyszerűen túl drága lett ahhoz, hogy szakmányban művelje boldog-boldogtalan.

Ekkor hangzott el a legrosszabb Matolcsy-mondat:

az, hogy a jegybank befejezte a kamatemelést, a jövőben más eszközökkel kíván élni.

Ez két szempontból sem volt helyes. Egyrészt simán lehet, hogy ilyenkor a piac azt mondja: fogd meg a söröm! (Azaz ráveti magát a kínálkozó lehetőségre.) Másrészt volt más is, aki ezt mondta: Nagy Márton miniszter. És e tekintetben a kormány volt a rosszabb ellenérdekelt fél, hiszen a spekuláns to­vább­áll, ha nem jön össze az ügylet, a kormány azonban marad.

A jegybank célja az volt, hogy lassítsa a gazdaságot: irdatlan kamatot fizetett azért a szereplőknek, hogy a pénzüket sima jegybanki betétbe tegyék, így akarta kivonni a pénzt a piacról. A kormány azonban pont mást akart: pörgést. Tolni a hiteleket, fűteni a gazdaságot. És legfőképp: megmutatni Matolcsynak, hogy ki a főnök. Nagy mesterségesen lenyomta a hitelek kamatát a kamatstopokkal, ezzel együtt pedig korlátozta azt a kamatot, amelyet a jegybank fizethet a betétek után. Tehát amit az MNB tett a gazdaság hűtése érdekében, azt módszeresen fúrta Nagy Márton. S mivel egyik helyen sem hülyék ülnek, rendre akadt valami egyéb trükk, amivel a felek visszavágtak egymásnak. Az MNB az egekbe húzta az alapkamatnál magasabb irányadó kamatot (19 százalék volt a maximum), a kormány meg folyamatosan gyengítette a kamatemelés hatását.

Az eredményt tudjuk: rekordmagas infláció, magasan ragadt alapkamat, harmatgyenge forint, amihez extra adalék a romokban lévő költségvetés. Mindez részben azért, mert Matolcsy György és Nagy Márton nem jöttek ki egymással. Rosszul időzített elszólását követően Matolcsy háttérbe vonult, az MNB kommunikációját a stáb és az alelnökök, köztük Virág Barnabás kezdte vinni. Azóta, vagy­is nagyjából másfél-két éve a jegybank azt teszi, amit tennie kell: óvatosan csökkenti a kamatot.

Most azonban az MNB ismét dilemma előtt áll: szemmel láthatóan gyengül a forint, az infláció kúszik fölfelé, vagyis elvben kamatot kellene emelni. Ez azonban a recesszióban lévő gazdaság számára igazi mélyütéssel érne fel. Orbán Viktor pedig hiába tudja, hogy a kiválóan idomított Varga Mihály majd mindent úgy tesz, ahogy kell, azt még ki kell várni. Ez alatt a három hónap alatt pedig történhetnek kellemetlen dolgok is.

Mihály, gyere, mesélj!

A kellemetlenségek nem érnek véget akkor sem, miután Varga Mihály beül az MNB-be, és esetleg a kormány igényei szerinti monetáris politikát kezd folytatni. Egy sor ügyben ugyanis mindenképpen állást kell majd foglalnia. Meg kell szüntetni például a Matolcsy-éra egyik fő művét, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítványt. Az MNB-alapítvány tőkéje pillanatnyilag 289 milliárd forint, javarészt ingatlanvagyon; ennek nagy részét 2014-ben tolták be több alapítványba a forintgyengülésen keletkezett extra bevételből. Időközben az alapítványok egy szervezetben egyesültek, ám az unió előírása alapján ezt meg kell szüntetni, a jegybank nem diszponálhat ekkora vagyontömeg felett. Elvileg már két éve esedékes az ügy, eddig azonban nem történt a tárgyban semmi.

Kezelendő a MNB Ingatlan Kft. is, amely egyebek mellett az immár 83 milliárd forint közelébe emelkedő székházfelújításért is felel – nem mellesleg a tervezhetetlen költségvetésű felújítást is keretek közé kellene szorítani. A társaság tőkéje 225 milliárd forint. Ez a cég felel azokért a festményekért is, amelyeket az MNB az elmúlt években szintén a keletkezett pluszbevételből vásárolt. (A pluszbevétel nem arra szolgál, hogy azt a jegybank elköltse, hiszen lehetnek olyan évek, amikor mínuszba fordul a mérlege – tavaly 1763 milliárd forint volt a veszteség, köszönhetően a brutális kamatkiadásnak. Elvben a jegybank a nyereséget befizeti a költségvetésbe, az esetleges veszteséget pedig onnan finanszírozzák. Az MNB azonban csak 2019-ben és 2020-ban fizetett be, igaz, összesen 500 milliárd forintot – további nagyjából 300 milliárdot megtartott.)

Ezekben az ügyekben kevés lesz pusztán Matolcsy Györgyre mutogatni, hiszen csak e két szervezet több mint 300 milliárd forint felett rendelkezik. Még abban az esetben is, ha a kormány nyilvánosan elítéli ezt a harácsolást – vagy legjobb esetben is „a jegybanki tevékenységen túlmutató tevékenységet” –, kellemetlen lehet a számára, hogy ezzel éveken át semmi problémája nem volt, sőt. Hivatkozhat ugyan a jegybank függetlenségére – hogy tudniil­lik a kormánynak nem volt lehetősége megakadályozni a pénzszórást –, ám az „elvesztette közpénzjellegét” szófordulatot hajdan mégsem Matolcsy György dobta be, hanem Kósa Lajos fideszes politikus.

Eközben a jegybankelnök fia, Matolcsy Ádám és annak baráti köre, megérezvén az idők változását, elkezdte kiszedegetni a vagyonát azokból a cégekből és magántőkealapokból, amelyek valamilyen módon a személyükhöz köthetők, és amelyek megtollasodásához valamilyen módon a jegybanki alapítványok is hozzájárultak. Ez a kör jellemzően luxusingatlanokat ad el Dubajban vagy New Yorkban. Varga Mihály és Orbán Viktor, ha úgy hozza kedvük, éppenséggel elkezdhetik piszkálni ezeket az ügyeket. Nagy botrányokat persze ne várjunk, mert nehéz lenne kimagyarázni a látványos meggazdagodásoknál azt az összefonódást, ami Matolcsy Ádám és az állam között van – például az MBH Bank tulajdoni viszonyait, mondjuk azt, hogy a kormányzati hátszelű gigabank egyik közvetett tulajdonosának az apukája évekig az MNB, vagyis a bankot felügyelő intézmény elnöke volt.