magyarnarancs.hu: Az október végén a lapunkban az Ókovács Szilveszterrel megjelent interjú címe: „Nincs szó elbocsátásról”. Ezt nyilatkozta a főigazgató. Valóban nincs szó elbocsátásokról? Változott azóta valami?
Bárány Balázs: Az elbocsátások réme változatlanul ott lebeg a dolgozók felett is. Javasoltuk, kössünk foglalkoztatáspolitikai megállapodást, ami azt jelentené, hogy ne csak egyes emberek szintjén történjen meg az elbocsátás, hanem dolgozzunk ki egy protokollt, hogy ha elengedhetetlenül szükségessé válna, akkor minél kevesebb vérveszteség árán lehessen valakit elbocsátani. Egy intézményben, ahol majdnem 1300 fő dolgozik, van lehetőség arra, hogy az elbocsátó szép üzenet csak azokhoz, és olyan tartalommal érkezzen, akiknek, illetve a családjuknak az egzisztenciáját az Operaháztól való elbocsátás nem teszi tönkre.
A gazdasági főigazgatótól megkérdeztem néhány hete, volt-e valami kimutatható eredménye a nyári elbocsátásoknak. A válasza: az égvilágon semmi. Amikor a sztrájkot lezártuk tavasszal, aláírtuk a kollektív szerződést, felkínáltam a főigazgatónak a békekötést. Jó alap lehetett volna a folytatáshoz. Nem kért belőle. Nem tudja megbocsátani a sorsnak, a világnak, hogy egyezkednie kelljen valakivel, ha nem az történik a maga kis birodalmában, amit eltervez. Megsértődik arra, aki ezt nem hajlandó tudomásul venni.
magyarnarancs.hu: A főigazgató szűk kisebbségként hivatkozott a szakszervezeti tagságra, a sztrájkban résztvevőkre.
BB: Az operaházi szakszervezet kicsiny belső szekta, ahova általában a gyengébb minőség gravitál védelemért – ezt a kifejezést is tőle olvashattuk. Erre levélben reagáltam, kérjen elnézést a tagságtól. Nem hajlandó rá. Különösen visszatetsző, megengedhetetlen egy kiemelt állami intézmény vezetőjétől, hogy pejoratív jelzővel emlegesse a törvényesen működő szakszervezeteket. Nincsenek túlzó követeléseink. Legtöbbször csak annyit kérünk, hogy a törvény adta jogainkat érvényesíthessük. Sajnos azt látom, hogy a megkötött kollektív szerződés egyezségeinek megtartása is gondot okoz.
magyarnarancs.hu: Mi okozza ezt?
BB: Lehet munkaszervezési probléma, de lehet, hogy a főigazgató nem bírja viselni a közösen kimunkált munkáltatási szabályok szabta korlátokat. Ami biztos, a társulat tagjai féltik az egzisztenciájukat. Ha a közösség nem lesz arra képes, hogy a beharangozott elbocsátásokat megelőzze, hogy ellenálljon, akkor még jelentősebb számban fognak elküldeni dolgozókat az Operától. A főigazgató hajlamos azzal riogatni, hogy a költségvetési támogatás nem növekszik, a bevételek sem, ergo, a bérmegállapodásban rögzített emelést csak úgy tudja megoldani, ha hozzányúl a létszámhoz.
magyarnarancs.hu: Ha leválik az Erkel Színház, és a kormány szándékának megfelelően önálló zenés táncszínházként él tovább, sok operaházi háttérembert felvehetne. Ezzel elkerülhetnék az elbocsátásokat?
BB: Ez bennünk is felmerült, számolni kell vele. Kérdés, az Erkel miképpen fog működni. Szerintem befogadó színházként állandó társulat nélkül. Műszaki személyzetre viszont óhatatlanul szüksége van. Valószínűtlen, hogy bérbe venné őket. Értelemszerűen azokat fogja megkeresni az Opera stábjától, akiknek van tapasztalata az Erkel működtetésében. A következő kérdés, ha ők elmennek, az Opera hogyan, kikkel tudja pótolni őket. A díszítők már jelenleg is létszámhiánnyal küzdenek. Még tavasszal állapodtunk meg arról, hogy az Opera beszerez egy emelő hátfalas tehergépkocsit a díszletek mozgatásához, emeléséhez. Most tartunk ott, talán januárban megkezdhetik a jármű engedélyeztetését, tehát egy év is eltelhet, mire megkaphatja a műszak.
magyarnarancs.hu: Miben van legnagyobb vitája a főigazgatóval?
BB: Több ellentmondást tisztázni kellene. Az interjúban megfogalmazott lelkesítő vallomása, állítása, hogy él-hal az Operáért, életét és vérét adja, számomra nem hiteles. Kérdezem én, ha ez így van, miért engedte, hogy a kivitelező csapnivaló hibák sokaságával adja át az Operaház felújított épületét? (Az Opera üzemeltetési igazgatósága 1600 hibát számolt össze az átadást követően – írtuk meg 2022. novemberben. A felújítás 2016-ban 23 milliárd forintra tervezett költsége végül 55 milliárd forint lett. – a szerk.) Miért tűrte? Kötelessége lett volna szóvá tenni a kultúráért felelős miniszternél, akivel remek kapcsolatban van, legalábbis ezt állította. Ugyanennyire visszatetsző, amikor az Operaház főigazgatója az Intézményi Érdekegyeztető Tanács ülésén azzal hivalkodik, hogy Fidesz-alapító tag volt. A társulati tagokban ez a hencegés leginkább félelmet vált ki, ugyanis tartanak a hatalom visszaéléseitől. Hogyan születik a félelem? Például úgy, hogy a főigazgató a tavaszi társulati ülésen bejelenti a 30 fő alatt elbocsátásokat, ami végül 19 fő elküldését jelentette. Nagyon sokan megijedtek akkor. Többük igen nehéz élethelyzetben voltak. Elküldtek például egy mindkét szemén zöldhályogtól szenvedő műszaki embert, akit – a főigazgató állításával szemben – nem a Thália Színház hívott dolgozni, hanem a fia segített rajta.
magyarnarancs.hu: Jövőre is ragaszkodnak az ez évi béremelés szintjéhez?
BB: A főigazgató szinte isteni adományként beszélt a kiharcolt béremelésről. Pedig a júliusi 10, az októberi visszamenőleges 20 százalékos bérfejlesztés sem tudta visszapótolni az elmúlt évek reálkereset veszteségeit. Nem véletlenül tettük be a kollektív szerződésbe, hogy a fix összegű juttatásokat az Opera minden évben az infláció mértékben törekszik emelni. És azt is, hogy minden év november 15-ig az Opera vezetésének bérfejlesztési javaslatot kell tennie.
magyarnarancs.hu: Megtörtént?
BB: Hogyne, egy fantasztikus kerek számot mondtak. Könnyű kitalálni. A számegyenes közepén helyezkedik el. Egy nagy nullát. A fix összegű juttatásokra ugyanezt. Miközben a gazdasági igazgató azt közölte, a minisztériumtól inflációkövető mértékben kérték a bérfejlesztési igény forrását.
magyarnarancs.hu: Ismét sztrájkba léphetnek?
BB: Az nem gond, ha csak januárban állapodunk meg. Van még időnk.
magyarnarancs.hu: A főigazgató a lapunknak is arról beszélt, nincsenek eldugott pénzek.
BB: A szakszervezetnek törvény biztosított joga és kötelessége a munkavállalókat érintő jogaikról, munkaviszonyukat érintő kérdésekről tájékoztatni, tagjait képviselni. Többször kértük azokat a gazdálkodási számsorokat, amiből ők is dolgoznak, hogy egy kottából tudjunk zenélni. Hiába. Pedig a Munka törvénykönyve jogot ad a szakszervezetnek arra, hogy követeljen dokumentumokat a munkáltatótól. Nyilván az üzleti titkot megtarjuk. A főigazgató az interjúban felrója, hogy egy szűk kör látja el információval a két szakszervezeti elnököt. Nyilvánvalóan rám utalva úgy fogalmazott, vasutasként tapasztalati kötődése nulla alatti a mi speciális világunkhoz. Azért, mert vasutas vagyok, ne tudnám védeni az operaházi dolgozókat? Tizenöt éve, 2009-től vezetem a Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetét. Azok az értesülések, amik eljutnak hozzám, a szakma elismert tagjaitól származnak. Természetesen ők is tévedhetnek. Erre lennének valók a megbeszélések az Opera vezetésével, hogy tisztázzuk. Hozzáteszem, eddig egy pert se indított velünk szemben az Opera vezetése.
magyarnarancs.hu: Meddig kell lezárni a bértárgyalásokat?
BB: Januárban szükségképpen, hogy a februári bérekben már látható legyen. Év végén mindig volt eddig átlagban plusz egyhavi fizetés a többletbevételből kifizetve. Okkal feltételezzük, hogy a többletbevétel idén létrejött. Nyáron 39 előadást tartottak, jóval többet, mint tavaly. A karácsonyi Diótörő előadások szintén jól futnak, ahogy az Eiffel Műhelyházban is. Lenne miből kifizetni.
magyarnarancs.hu: Meg fogják kapni 13. havit?
Megkérdeztük. Erre is egy kerek nullával válaszoltak. Úgy tapasztalom, a társaság nagy része már bele is törődött ebbe. Könnyen beszélhet valaki a szebb jövőről, amikor már most is azt éli. Nem tartom véletlennek, hogy látványosan eltűnik az intézmény vezetőinek pontos aktuális fizetése az Opera üvegzseboldaláról. Összemosták az összes vezetői státuszú dolgozó bérével és megadtak egy summa összeget. Azért, hogy elmosódjon, ne legyen látható az aránytalanság. Amit nem igazán értek, mert ha valaki jól vezet egy intézményt, miért nem lehet megtudni, mennyit kap érte. Ez leginkább azért zavar, mert akinek megvan mindene, az nagyvonalúan beszélhet arról a beosztottjainak, te csak tűrjél. Könnyű demagóg módon arról beszélni, nincs pénz – egy vezetőnek az a dolga, hogy megszerezze a forrásokat. Ebbe a vezetői szemléletbe illeszkedett az ünnepi társulati ülés megtartása, ahonnan a két szakszervezeti vezetőt, engem és Rotter Oszkárt (a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete operaházi alapszervezetének elnöke – a szerk.) egyszerűen kizártak. Pár mondatban szerettük volna a dolgozókat tájékoztatni a munkaviszonyukat illető kérdésekben. A főigazgató-helyettes arra kért, tekintsünk el a hozzászólástól, mivel ünnepi esemény lesz. Ennek azonban nem lett jelentősége, mert a főigazgató titkos parancsára be se engedtek minket. A biztonsági személyzetet utasították, nem léphetünk be az Operaház épületébe a társulati ülés idején – ezt maga a főigazgató-helyettes ismerte el odabent. Még a belépőkártyánkat is letiltották. Ennyire aggódott a főigazgató, hogy megszólalunk a miniszter előtt, aki végül nem jött el. Ilyen viszonyok között telnek a mindennapjainak a nemzet dalszínházában.
