Magyar Narancs: Június 4-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) honlapja, másnap reggel a Kossuth rádió tájékoztatott arról, hogy megalakult az Antiszegregációs Kerekasztal a minisztérium és többek között olyan civil szakemberek részvételével, akik a kormány eddigi romapolitikáját kritikusan szemlélték. Az előzmények ismerete nélkül ez különös hír, mert közben például a kerekasztal egyik résztvevője által képviselt civil alapítvány olyan szegregációs pert indított, amelyben a szegregáló fél mellett Balog Zoltán miniszter tanúskodik.
Heindl Péter: Olyan előzetes egyeztetés, amelyen én is ott voltam, egy volt. Néhány hete Balog Zoltán miniszter Mohácsi Erzsébetet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) kuratóriumi elnökét, Derdák Tibort, a Dr. Ámbédkar Iskola igazgatóját és engem meghívott a minisztériumba - vagyis olyanokat, akik igen kritikusak a kormány romaügyi politikájával szemben. A hivatal részéről nagyjából ugyanaz a stáb vett részt, mint aztán a kibővített, június 4-i megbeszélésen, többek között a miniszter és Kovács Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár - aki, ha úgy tetszik, az államtitkári poszton Balog Zoltán utóda. Ott volt még Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár is. ' egyébként a szakmából érkezett: korábban egy halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokat segítő tanodában dolgozott. Sok minden felvetődött bennünk, hogy mi lehet a célja az egésznek, de elmentünk, mert reméltük, hogy szakmailag ebből valami klassz dolog is kisülhet.
MN: Mik a benyomásai erről az informális egyeztetésről?
HP: A miniszter azt kérte, fejtsük ki az álláspontunkat az antiszegregáció kérdésében, amit örömmel megtettünk. Beszéltünk az antiszegregációs programról, hogy ennek milyen állomásai voltak, és mi az, amit tovább kellene ebből fejleszteni. Csaknem két órán át tartott. Rögtön az elején leszögeztük, hogy a szakma véleménye szerint, és ez egybeesik a mi "terepen" szerzett tapasztalatainkkal, a szegregált intézmények - akár szociális, akár etnikai alapon szegregáltak -, már középtávon is rosszabb eredményt produkálnak az integrált iskoláknál. Okfejtésünket nem kifogásolták, úgyhogy ez lett a kiindulópont.
MN: Történt ezenkívül más is?
HP: Igen, a megbeszélés vége felé kiderült, hogy a minisztérium szeretne egy konkrét ügyben, a nyíregyházi Huszár-telepi iskola miatti szegregációs perben megoldást találni. (A perről lásd Egy kínos ügy című keretes anyagunkat.)
MN: Nem volt olyan érzésük, hogy az egész csak erre ment ki?
HP: Tény, hogy a találkozó utolsó fél órájában - miután már mindenki elmondta az érveit és ellenérveit szegregációról és antiszegregációról - már csak a Huszár-telepről esett szó. A minisztériumnak láthatóan fontos, hogy a CFCF elálljon ettől a pertől. Azt javasolták, induljon párbeszéd, hogy mit kellene jobban csinálni akár abban az intézményben is. Hangsúlyozták, hogy a maguk részéről komolyan gondolják a rendezést. Végül kompromisszum született: Mohácsi Erzsi bejelentette, hogy hajlandók hat hónapra felfüggeszteni a pert, ha érdemi tárgyalásokat folytatunk azokról a szükséges intézkedésekről, amelyek a tényleges előrelépéshez szükségesek. Ráadásul vannak olyan sürgető feladatok, amiknek az elvégzése egyelőre pénzbe sem kerülne a költségvetésnek, viszont jelentős fordulatot eredményezhetnének.
MN: Például?
HP: A tanodák ügye. A tanodák iskolán kívüli eszközökkel, délutáni közösségi házként működve segítenek a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek. Ez eredetileg a középiskolások számára lett kitalálva. Az általános iskolát a gyerekek többsége még elvégzi, középszinten viszont már nagyon nagy a lemorzsolódás a körükben: az első két év alatt több mint 50 százalék. A civil - azaz nem állami, nem önkormányzati - fenntartású tanoda hatékony intézménytípus: a gyerekek integrált iskolákba járnak, délután pedig bemennek a közösségi házba, ahol a családokkal és az iskolákkal szoros kapcsolatot tartó szakemberek segítik őket. Ez a szisztéma működik, ez a tapasztalat. Később bővült a rendszer előbb a felső, majd most már az alsó tagozatosok irányába is, annál is inkább, mert az általános iskolákban is nagyok a gondok. A tanodaprogramot a jelenlegi kormányzat és személyesen Balog Zoltán is jónak tartotta, mi több, ez bekerült abba az európai uniós romastratégiai anyagba, amit soros uniós elnöksége idején dolgozott ki Magyarország, és amely stratégiát a jelenlegi kormányzat mindig is büszkén emlegeti, ha romapolitikáról van szó. Ám akármennyire jónak tartották, közben azért mégiscsak az történt - és nemcsak a mostani, de már az előző kormányok idején is -, hogy a program megmaradt ígéretes kísérletként. (A tanodaprogramról lásd: Az utolsó fillérig, Magyar Narancs, 2007. május 3., Üres délutánok, Magyar Narancs, 2009. január 15. és Ti ne gyertek!, Magyar Narancs, 2011. szeptember 15.)
MN: Miért?
HP: A tanodák uniós finanszírozású intézmények. Nyugat-Európában a bankok az uniós finanszírozásra nagyon könnyen adnak hitelt, mert az egy biztos fedezet. Magyarországon ez természetesen nem így van, ami azért baj nekünk, mert mindegyik kormányzati ciklusban előfordult, hogy jóval később érkezik meg az a pénz, amire már leszerződött az adott intézmény. De van egy ennél is súlyosabb probléma: ezek a pályázatok meghatározott időszakra szólnak. Amikor kifutnak, két év szünet következik, amikor egyáltalán nincs tanoda, egyáltalán nincs pályázat. Aztán újrapályáztatják az egészet, és nemegyszer teljesen más tanodák nyernek. Amíg a tanodák civil jellegük megőrzése mellett nem válhatnak köznevelési, azaz folyamatos finanszírozású intézményekké, addig nem is lesz ebben változás. Gondoljanak bele: ha az adott tanodának nincsenek jó kapcsolatai külföldi alapítványokkal, szervezetekkel - például a Soros Alapítvány vagy a német katolikus egyház ad komoly pénzeket magyarországi tanodák működtetésére -, akkor egyszerűen csődbe megy. Vagyis jól működő műhelyek tűnnek el, amelyeknek a helyét és szerepét az adott helyen senki nem képes átvenni és pótolni. Úgyhogy az előzetes egyeztetésen fölvetettük, hogy a minisztérium intézményesítse a tanodarendszert. Ez két évig pénzbe se kerülne az államnak, mert szeptembertől uniós támogatással indul egy újabb kétéves tanodaprogram. Ha a kormányzat komolyan gondolja az antiszegregációt, akkor jelentős és látványos eredményt hozna, ha a tanodák köznevelési intézményesítése jogilag is megtörténne.
MN: Ez tehát egy olyan ügy volt, amiben a minisztérium hajlandó komolyan lépni?
HP: Olyannyira hajlandó, hogy gyakorlatilag írásba is adta. Miután a tárgyalás végén Mohácsi Erzsi kijelentette, hogy hat hónapra készek felfüggeszteni a nyíregyházi pert, a minisztérium készített egy tárgyalási tematikát és menetrendet a görög katolikus egyházmegye és a CFCF közötti egyezség megkötéséhez. Ebben van egy pont, miszerint a felek - beleértve a közvetítő minisztériumot is - közösen áttekintik azokat a jelenleg zajló és szervezett integrációs programokat, amelyek az iskolaintézménytől függetlenül is feltétlenül szükségesek az integrációs, állami felzárkóztató programokhoz. Ezen belül a tanodaprogram indításának szükségességében minden érdekelt fél már most is egyetért, a miniszter pedig vállalja, hogy megvizsgálja a tanodák köznevelési intézményesítésének lehetőségét, és előkészíti annak jogszabályi feltételeit. A működés és az oktatói munka zavartalansága érdekében az előkészítő munkának legkésőbb 2013. július 31-ig meg kell történnie. És ha ez megtörténik, továbbá arra is lesz menetrend, hogy hosz-szabb távon a szegregált iskolák hogyan válhatnak integráló iskolákká, akkor - de csakis akkor - Mohácsi Erzsiék hajlandók akár a pertől is elállni.
MN: És azután mi történt?
HP: A CFCF felfüggesztette a pert, és Balog Zoltán is betartotta azon ígéretét, hogy az esélyegyenlőségi törvényt megcsúfoló, a szegregációra gyakorlatilag lehetőséget adó módosítások nem kerülnek a törvényszövegbe. Annyi módosítás történt, hogy az új kormányzati szóhasználatnak megfelelően az "esélyegyenlőség" kifejezés mellé mindenhová bekerült a "felzárkózás" fogalma is.
MN: Mindenki elégedett volt?
HP: Természetesen örültünk, de azért azt is mondjuk: nagyon jó, hogy a kormány nem tett meg egy rossz lépést, de azért ideje volna valami jót is tenni, azaz szeretnénk látni konkrét pozitív lépéseket.
MN: Ez volt tehát az informális megbeszélés. Mi történt a június 4-ei "hivatalos" egyeztetésen, ami után az Emmi bejelentette az Antiszegregációs Kerekasztal létrejöttét?
HP: Voltak biztató és kevésbé biztató jelek. Minisztériumi részről a megbeszélés elején elhangzott, hogy akkor hagyjuk is a Huszár-telepet, itt ez a kerekasztal, amelynek az volna a minden mástól független feladata, hogy mérje fel a szakemberekkel az országban az integráció és a szegregáció helyzetét. Derdák Tibor erre közbevetette, hogy a közelmúltban készült erről felmérés a Havas Gábor-Kertesi Gábor-féle kutatások alapján. Amire a minisztérium azt felelte, jó, de akkor végezzük el ugyanezt tankerületenként, és szedjük össze a jó gyakorlatokat, mert az fontos lenne. Jeleztem, hogy tényleg az, de ez is megtörtént, mégpedig 2003-ban. Kétségtelen, hogy nem árt tízévenként frissíteni az anyagot, de ne tegyünk úgy, mintha a nulláról indulnánk. Ezen a ponton a múltkori beszélgetés konkrét témáira hivatkoztunk: a tanodák megoldandó gondjára például. Derdák Tibor ugyancsak lényeges szempontot vetett föl: a 2003-ban indult integrációs program alapja ugyanis az, hogy hosszú kínlódás után a jogalkotó végre egy objektív fogalmi rendszert hozott létre a közoktatási, illetve szociálpolitikai törvényekben arra, hogy valójában kik azok, akiken segíteni kell. A "hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyermek" fogalompár törvényi bevezetésére gondolok (rövidebben: 2h és 3h). Ezek nem etnikai alapú kategóriák, hiszen milyen alapon dönthetem el, hogy valaki roma vagy nem roma. Ezek a fogalmak szociális alapon határozzák meg a támogatandók körét. Nagyon fontos, hogy az anyagi háttér mellett az iskolázottság is döntő szempont lett. Számtalan nemzetközi kimutatás van arra, hogy a szülők iskolázottsága hogyan függ össze a gyerekek iskolázottságával; és az a jó iskolarendszer, amelyik a szülők iskolai végzettségénél magasabb szintű iskolai végzettséget képes adni a gyerekeknek, hiszen ez a társadalmi mobilitás alapja. Ebben nálunk komoly problémák vannak, különösen a középfokú oktatás szintjén. Néhány hónapja ezt a kategorizálást írta felül a kormány. Úgy tűnik, a támogatandók körét akarták csökkenteni, és emellett az alacsony iskolai végzettség súlyának csökkentése is cél lehetett. Egy biztos: szakmailag átgondolatlan és nem az antiszegregáció ügyét szolgáló megoldás született. Ez aztán fura helyzetet eredményezett: hiszen június 4-én olyan emberek is ültek a minisztérium képviselőivel egy asztalnál, akik részt vettek a 2003-as jogszabályok kidolgozásában. De ami még furcsább: a kormány úgy akar antiszegregációs programot vinni, hogy lényegében kilövi azt a törvényi hivatkozást, ami, ismétlem, minden integrációs program alapja. A gyermekvédelmi törvény vonatkozó passzusa a közlönyben már megjelent, és szeptember 1-jétől hatályos.
MN: Jutottak valamire ebben a kérdésben?
HP: Sem erre, sem a tanodákra nem kaptunk egyértelmű választ abban az értelemben, hogy az a minisztérium egységes válasza lenne. A találkozó vége felé egyik-másik minisztériumi tisztségviselő odajött, és mondta, hogy két hét múlva esedékes újabb találkozónkat követően elkezdődhet a munka a tanodák intézményesítéséért, de ezeket legföljebb "folyosói beszélgetésnek" minősíteném.
MN: Ez akkor visszalépés a korábbiakhoz képest.
HP: Tény, hogy ebben a pillanatban a legtöbb, amit mondhatunk, hogy az általunk felvetett kérdések tárgyalását nem utasították el - viszont gyakorlati intézkedésekről sem esett szó egyelőre. Jeleztük egyébként, hogy az együttműködésnek akkor van értelme, ha konkrét ügyekben jutunk eredményre. Ha a tanodák ügyében vagy a halmozottan hátrányos helyzetűek törvényi meghatározásában nem tudunk megállapodni néhány héten belül, akkor nincs miért tovább tárgyalni. Megjegyzem, a már említett július 31-i határidő a június 4-ei hivatalos megbeszélésen nem került elő.
MN: Nem merült fel önökben, hogy az Antiszegregációs Kerekasztal csupán a választási kampány egyik epizódja?
HP: A minisztérium deklaráltan is kommunikálni akarja az eseményt - Kovács Zoltán az első megbeszélésen kifejtette, hogy ő nem romaügyi politikus, hanem kommunikációs szakember -, ami akár utalhat erre is. De közöltük, hogy mi is beszámolunk a nyilvánosságban a történtekről. Hiszen a jelen szituáció mégiscsak valamiféle kegyelmi állapot: a minisztérium kétségtelenül mutat eltökéltséget arra, hogy meghozzon az integrációhoz szükséges intézkedéseket. Azért beszélünk mi is erről, hogy később legyen mivel szembesíteni a kormányzatot: eredményekkel és nem kívánt kudarcokkal egyaránt. Nekünk semmi hátsó szándékunk nincs, és jóhiszeműen ugyanezt feltételezzük a másik félről is. De kampánydíszletként nem kívánunk szerepelni.
NévjegyA jogi és pedagógus végzettségű Heindl Péter 1960-ban született Pécsett. Egyetemista korában csatlakozott a Dialógus Békemozgalomhoz és más ellenzéki csoporthoz. 1988-ban egyik alapítója a helyi Fidesznek és SZDSZ-nek, idővel az utóbbit választotta. Vezető tisztséget soha nem vállalt, 2008-ban a pártot is ott hagyta. A mélyszegénységben élőket negyed százada segíti tevőlegesen. Folyamatosan tanít eldugott baranyai falvakban, részt vett a Gandhi Gimnázium, majd a mánfai Collegium Martineum létrehozásában: mindkét intézmény fő célja, hogy megteremtse a feltételeket a roma gyerekek sikeres középiskolai előmeneteléhez. Dolgozott alapítványi jogsegélyszolgálatnál, és négy éve kollégáival együtt Gilvánfán indított tanodát. Kutatja a beás kultúrát, cigány mesekönyv és kottafüzet kiadásában működött közre. Felfogását a Népszabadság róla készített portréjában (2012. február 8.) is idézett kedvenc aforizmája közvetíti a legtömörebben: "Ahol szamárpad van, rendes ember abban ül." |
Egy kínos ügyA nyíregyházi Huszár-telep tipikus városszéli szegregátum, a várostól vasúti vágányok választják el. A 90-es évek elején felgyorsult gettósodás következményeként az évtized második felére a telepi iskola teljesen cigányiskolává vált. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) 2007-ben sikerrel perelte a szocialista városvezetést: az önkormányzat 2007-ben bezáratta az iskolát, és ingyenes iskolabuszt biztosított a roma gyerekeknek a városi iskolákba járáshoz. Ha nehezen és messze nem a remélt fokon, de beindult a telepi gyerekek integrált oktatása. 2010 őszén a város fideszes polgármestert és városházi többséget választott, és az új vezetés az egykori telepi iskola felújított épületét ingyen a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegyének adta. Az egyház 2011 őszén felmenő rendszerben ismét beindította az oktatást. A CFCF bíróságon támadta meg a reszegrációs folyamatot; az alapítvány két éve pereskedik az önkormányzattal és az egyházzal a roma gyerekek városbeli integrált oktatásáért. Az egyház érvelése szerint a cigány gyerekek elkülönítése az ő javukat szolgálja. Tavaly nyári bírósági tudósításunkból ugyanakkor kitetszik, hogy az egyházmegye képviselői valamit nagyon félreértenek. Kocsis Fülöp püspök például arról beszélt, "milyen fontos, hogy az általuk nevelt telepi gyerekek ne csak az övékéhez hasonló szocializációjú gyerekekkel találkozzanak (...). De a bírónő kérdésére - mit tettek a fenti törekvés jegyében - egész más derült ki: a püspök állítása szerint a telepi iskola gyerekeivel voltak a városi vadasparkban, illetve látogatást tettek a máriapócsi kegyhelyen. (...) A vadasparki kirándulás felidézésekor (...) a nap legerősebb mondata hangzott el a fenntartó jogi képviselőjétől: cáfolni próbálva a felperes észrevételét - a pert kezdeményező Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány vezetője azt mondta, hogy tudomása szerint a vadasparkban leginkább állatokkal lehet találkozni -, szónokinak szánt kérdéssel fordult a kérdéstől megdermedő jelenlévőkhöz: Ez nem integráció? Hát a vadasparkba csak cigányok járnak?" A kormányzat két éve az unió soros elnökeként készíttetett romastratégia kedvező nemzetközi fogadtatásával fényezte magát kül- és belföldön egyaránt. Azóta viszont az Orbán-kormány mozgástere Nyugaton jelentékenyen szűkült, és ebben a helyzetben a legkevésbé sem hiányzik neki, hogy a nyíregyházi szegregációs per eljusson Strasbourgig. Ezúttal ugyanis nem mutogathat visszafele: a Huszár-telepi reszegregáció kizárólag a fideszes városvezetés műve, amit a központi kormányzat nemhogy megakadályozott volna a hatályos magyar törvények szellemében, hanem inkább támogatta - példa rá Balog Zoltán miniszter, aki többször is kiállt a Huszár-telepi iskola újraindítása mellett, azt bizonygatva, hogy az ottani szegregáció voltaképpen "felzárkózás", és ilyképp a roma gyerekek integrációját szolgálja. (A perről bővebben lásd: Lelkiismeret és vallásszabadság, magyarnarancs.hu, 2012. június 25. és A "rideg integráció" után, Magyar Narancs, 2012. december 20.) |
