Minden idők legnagyobb budapesti biciklis demonstrációjára készülnek szeptember 22-én. Az amerikai eredetű kerékpáros akciót először tavaly rendezték meg a fővárosban. Akkor négyezren mentek el, tavasszal több mint tízezren. A szervezők most legalább húszezer emberre számítanak. Talán a város vezetése is kezdi komolyan venni a kerékpáros-szervezeteket.
Magyar Narancs: Úgy tűnik, kínosan ügyeltek, hogy a felvonulás teljesen hivatalos legyen, noha a Critical Mass eredetileg illegális gerillaakcióként indult.
Sinka Károly: A törvény előírja, hogy a felvonulásokat engedélyeztetni kell. Persze, lehetne vaddisznóskodni, azt mondani a rendőrnek, "véletlenül" jött össze X-ezer biciklista, és mit ad isten, éppen ugyanarra van dolguk, arról pedig nem tehetünk, hogy emiatt megbénult Budapest közlekedése. Lehetne szórakozni, csak éppen nem érnénk el vele semmit, sokkal kevesebben jönnének el.
Kürti Gábor: Persze, amikor kitaláltuk ezt az egészet, nem nagyon bíztunk abban, hogy megoldhatjuk legálisan, mivel - a Rügyecske Alapítvánnyal közös - korábbi felvonulásainkat sem engedélyezték egy idő után.
MN: Miért?
SK: Amatőr volt a szervezés, és a felvonulás botrányba fulladt. Képzeld el, amikor háromszáz biciklista fele felvonul, a másik fele meg le-ragad egy szórakozóhelyen! Teljes volt a káosz, nem volt senki, aki kitalálta volna a pontos menetrendet, aki törődött volna a résztvevőkkel. Összevissza bicikliztünk, persze, hogy megharagudtak ránk.
KG: A Critical Masst nem akartuk az anarchia irányába vinni. Kapóra jött, hogy a Városi Biciklizés Barátai Egyesületnek van felvonulási engedélye minden hónapban, az egyik csütörtökre. Az első felvonulás előtt ez volt az ütőkártyánk, amikor a hatóságokhoz fordultunk. Csupán annyi dolgunk volt, hogy jelezzük, kicsivel többen leszünk, bár azt a legmerészebb álmunkban sem gondoltuk, hogy eljönnek négyezren. A rendőrök roppant segítőkészek voltak, viszont azt is közölték, hogy elvárják a profi szervezést. Volt persze B változat is arra az esetre, ha mégis tiltanák. De akkor kik jöttek volna el? Legfeljebb a biciklis futárok. Egy illegális felvonulástól félnek az emberek, ráadásul nem hirdethetnénk meg, nem lehetne honlapunk, a média pedig csak utólag, a rendőrségi tudósításokban fog-lalkozna velünk. Szerinted a Gang című tv-műsor beharangozna egy ilyen eseményt?
MN: Biztos nem. De ettől teljesen független az a lelkes gerilla-propaganda, amit ti magatok folytattok matricázással, szórólapozással vagy a neten.
SK: Mi mást tehetnénk? Nincs pénzünk, nem áll mögöttünk nagy reklámcég. Viszont olyan "terméket forgalmazunk", aminek konkurenciája sincs, vagyis mindenki számára szimpatikus. Így aztán könnyebb megszólítani az embereket, hogy ki-ki segítsen a maga módján.
KG: A mi titkos fegyverünk az, hogy Budapesten háromszázezer bicikli van, és a tulajdonosok között megtalálsz egy csomó főszerkesztőt, "sztárt", hivatalnokot, szóval befolyásos embereket.
SK: Akiknek persze tetszik, amit csinálunk, ezért aztán ők is igyekeznek jófejek lenni, és segíteni. Ami pedig a mi propagandánkat illeti, természetesen nem magunkat fényezzük, de nem is azt emeljük ki, hogy kedves budapestiek, gyertek felvonulni. Sokkal fontosabb a profi lebonyolítás, ezért inkább szervezőket toborzunk, harminc-negyven emberrel nagyon komoly eredményt lehet elérni.
KG: És ez csak a belső kör. Legalább háromszázra saccolom azoknak a számát, akiket nem is ismerünk, mégis segítik az ügyet. Például egy lelkes iskolai tornatanár, aki kihoz száz gyereket.
MN: Azért vannak költségeitek. A pénzt honnan teremtitek elő?
SK: Ez is baráti alapon működik. Vannak ismerős nyomdászok, akik ingyen elkészítik a szórólapokat, ha pedig fizetni kell, óriási segít-ség, hogy utólag is rendezhetjük a számlát.
KG: Feltettük a netre a letölthető bannereket, pólóterveket, szórólapokat, és képzeld el, hogy megjelennek vadidegen emberek, hogy kinyomtattak ötven plakátot vagy kétszáz szórólapot.
MN: Mindez nagyon klassz, de az érem másik oldala, hogy gyakorlatilag lehetetlen biciklivel közlekedni Budapesten. Nincsenek megfelelő kerékpárutak.
SK: Ne ragadjunk le itt! Budapesten nem csak biciklivel nem lehet közlekedni. Autóval se, BKV-val se. Ez egy élhetetlen város. Azt kellene tudatosítani a fejekben, hogy csak akkor szálljanak autóba, ha feltétlenül muszáj. A kerékpárút csak részletkérdés, én például nem azért nem használom, mert kevés van belőle, vagy mert rossz minőségű, hanem mert alacsonyabb rendű, mint a közút.
MN: Itt, Pesten.
SK: De hát itt élünk, és nem Németországban!
MN: Nem az lenne a cél, hogy nálunk is olyan színvonal legyen?
KG: Ennél realistábbak vagyunk. A Critical Massnek az eredeti célja, hogy egyenrangú legyen az autós és a biciklis azokon az utakon, amelyek már megvannak. Ne felejtsd el, a kerékpárutak építésének van egy olyan üzenete is, hogy izoláljuk a biciklistákat. Mi abból indulunk ki, hogy Budapest akkor válhat élhető várossá, ha az emberek túlnyomó része vagy a tömegközlekedést, vagy a kerékpárt választja, a bicikliút-építés csak másodlagos.
MN: De miért érdemes az emberek többségének a biciklizést választania?
KG: Kezdjük azzal, hogy mindennél olcsóbb. Még az éves BKV-bérlet is legalább hetvenötezer forint, ennyi pénzből pedig már nemcsak egy használható bringát, de megfelelő öltözéket is lehet vásárolni, amit persze nem kell évente cserélni. Nagyon fontos - igaz, évszaktól függően - a kiszámítható menetidő, vagyis ha munkába mész, nem kell tartanod a dugóktól vagy attól, hogy lerobban a villamos. Emellett ajtótól ajtóig jutsz el, nem kell gyalogolni, parkolóhelyet keresni, arról nem is szólva, hogy mennyivel könnyebb éjszaka biciklivel közlekedni.
MN: Szerintetek különféle lobbiérdekek miatt élvez az autózás elsőbbséget?
KG: Biztosan van abban igazság, hogy az "autós lobbi", az "olajlobbi", meg a "parkolóhelylobbi" áll a háttérben, de szerintem sokkal inkább emberi lustaságról, no meg egyfajta kölcsönös félreértésről van szó. Nemrég olvastam egy EU-bizottsági tanulmányt, amelyben az áll, hogy a városlakók azt gondolják, a vezetés azért nem mer hatékonyan fellépni az alternatív közlekedés érdekében, mert fél az autósoktól. Csakhogy nem lehet elkülöníteni a lakosságot autósokra meg nem autósokra. A többség rendelkezik autóval, miközben azt szeretné, hogy biciklivel közlekedjen. Szerintem ez Budapestre is érvényes.
MN: Csakhogy nálunk, úgy tűnik, nemhogy a "szállj ki az autóból" üzenete illúzió, de még a nyugat-európai közlekedési nívó is. Ráadásul egy családapa a két gyerekével akkor is a bicikliutat választaná, ha egyébként csak BKV-buszok közlekednének a városban. Szerintem, ha a városvezetés nem tesz bizonyos lépéseket, magától nem fog változni a helyzet. Márpedig a városvezetés nem töri magát.
KG: Tény, hogy az első felvonulást még az elkeseredés és düh vezette, annak ellenére, hogy abszolút békésen zajlott. Ha azelőtt beszélünk, olyan szinten szapuljuk neked a városvezetést, hogy nem bírta volna el a papír. Eddig ugyanis az volt, hogy hiába dörömböltünk, a fülük botját sem mozgatták. Most viszont egyszerre kinyílt az ajtó, mi pedig bezuhantunk a tárgyalóasztal mellé. Úgy tűnik, komolyan vesznek bennünket. Folyamatos a kapcsolatunk, kéthetente megyünk a városházára. És hogy nem csak mellébeszélésről van szó, jól mutatja, hogy már készültek is különféle intézkedési csomagok. A legfontosabb talán éppen az, hogy rögzítették, ősztől az összes budapesti útfelújítás során meg kell vizsgálni kerékpárossáv létesítésének lehetőségét.
MN: Miután a fél várost feltúrták, és sehol sem épült ilyen sáv, könnyű ígérgetni.
KG: Persze annak ellenére, hogy "magasztosabb" céljaink vannak, mi is azzal nyitottunk, hogy létesítsenek kerékpárutakat a nyári felújítások során. Közölték, hogy erről lemaradtunk. Most viszont nem, sőt a felújított Bajcsy-Zsilinszky úton, amit október közepén adnak át, már lesz kerékpárossáv. Összesen huszonhárom kilométer bicikliutat ígértek nyárra, 2006 végéig pedig még tizennyolcat. Ez azért komoly ígéret, különösen annak fényében, hogy az elmúlt 15 évben összesen százharminc kilométer épült.
MN: De milyenek azok?
SK: Szarok. Azt kértük, hogy legyenek olyan kedvesek, és egyetlen egy forintot se költsenek el úgy, hogy előtte nem kérik ki a kerékpárosszervezetek véleményét. Ezt is megfogadták. A múlt héten éppen arról egyeztettünk, hogy milyen módon kapjuk meg a terveket építés előtt. Úgy tűnik, olyannyira beleszólhatunk a dolgokba, hogy még azt is javasolhatjuk, ha egy úton valami miatt reménytelen normális biciklisávot építeni, akkor ne építsenek, inkább csoportosítsák át a pénzt más kerékpáros-fejlesztésre.
KG: Készítettünk egy javaslatcsomagot, aminek az az üzenete, hogy nyugodtan lehessen Budapesten kerékpározni. A biciklisták jussanak hozzá minden információhoz, létesüljenek biztonságos tárolók, vagyis nemcsak arról van szó, hogy hol kerékpározzunk, hanem hogy élvezzük is. Az önkormányzat ezekben a dolgokban is partnernek mutatkozik: egy hónap alatt egy profi oktatófilmet készítettek az iskolák számára a legalapvetőbb bringás szabályokról, háromszázezer szórólapot nyomtattak részben a biciklistáknak, részben az autósoknak a balesetmentes közlekedésről, amit mi szövegeztünk meg. A tárolókkal kapcsolatban ezentúl rendeletben fogják szabályozni, hogy minden épülő közintézményben, irodaházban, kereskedelmi központban, szórakozóhelyen kötelező lesz kerékpártárolót létesíteni. Továbbá az utcai kerékpártárolók sem olyanok lesznek, mint eddig, hogy csak az első kereket lehet lelakatolni, hanem sokkal biztonságosabbak.
SK: Arra is ígéretet kaptunk, hogy meglévő kerékpárutakat igyekeznek felújítani - vagy legalább újrafesteni a jelzéseket. A célra tízmillió forintot különítettek el. De ezenkívül még nagyon sok mindenben akarnak változtatni, az utak takarításától kezdve a biciklisávban parkoló kocsik fokozottabb ellenőrzéséig. Az mindenképpen reményekre jogosít, hogy amit azonnal meg lehetett csinálni, azt meg is csinálták.
MN: A nagyja azért még hátravan.
KG: Tudjuk mi is, de bizakodunk. Annál is inkább, mert jövőre választások lesznek, és ezeket az ígéreteket nemcsak mi ketten, hanem több százezren számon kérhetik rajtuk. Ha pedig ennek ellenére azt látjuk, hogy minden maradt a régiben, radikálisabb eszközöket alkalmazunk.
A felvonulás szeptember 22-én, este hatkor indul a városligeti műjég-pálya bejáratától. Az útvonal: Andrássy út-Deák tér-Károly krt.-Kossuth Lajos utca-Erzsébet híd-Attila út-Margit krt.-Tölgyfa u.-Margit híd-Szt. István krt.-Teréz krt.-Andrássy út-Városliget. A felvonulás időtartama: 90 perc, tempója 8-12 km/ó, ami a lezárt útszakaszokon kisgyerekkel is könnyen teljesíthető. Az esemény után a Szódában, a Sarkban, a Tűzraktárban, a West Balkánban és a Sark-kertben rendeznek bulikat, este tíztől. Az első Critical Mass 1992 szeptemberében volt San Franciscóban negyvennyolc résztvevővel, ebből nőtte ki magát a ma világszerte ismert mozgalom. Az elnevezés Ted White 1992-ben készült Return of the Scorcher című dokumentumfilmjéből származik. A kerékpárosokról szóló film egyik jelenetében egy tipikus kínai helyzetet elemeznek, ahol a bringások nem tudnak átkelni a kereszteződésen a folyamatos autóforgalom miatt. A lámpa nélküli csomópontban egyre csak gyűlnek a várakozó bringások, míg számuk eléri a "kritikus tömeget" ahhoz, hogy mindannyian egyszerre elindulva sikeresen átkelhessenek. (Forrás: greenfo.hu)
