Szeptember elején nyilvánosságra hozták azt az eredetileg tíz évre titkosított jelentést, mely az Oktatási Minisztérium felelősségét vizsgálta az érettségi körüli botrányban. Vajon mit lehet tenni, hogy jövőre ne ismétlődjön meg az idei blamázs?
Az évek óta heves szakmai és politikai támadások kereszttüzében álló oktatási miniszter, Magyar Bálint soha nem volt közelebb a bukáshoz, mint idén májusban, amikor a vizsgák előtt néhány nappal megjelentek az interneten a magyar, matematika és történelem érettségi tételek, és végül több mint 43 ezer diáknak kellett megismételnie a vizsgát. Magyar annak idején határozottan állította: politikai indíttatású támadásról van szó a kétszintű érettségi rendszere ellen, s ő nem követett el olyan hibát, ami miatt le kellene mondania. A miniszterelnök június 22-én felkérte a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (Kehi), vizsgálja meg a tárca felelősségét az ügyben. E vizsgálat készült el augusztusra, és került fel egy szeptember 9-i kormánydöntésnek köszönhetően az Oktatási Minisztérium (OM) honlapjára. A Kehi
több ponton elmarasztalta
a minisztériumot, számos kritikus észrevételt fogalmazott meg; a hivatal javaslatára Szüdi János közigazgatási államtitkár írásban figyelmeztette a vizsgákat szervező Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) főigazgatóját. (Semmi nem kötelezte a tárcát, hogy ezt a számára kínos dokumentumot teljes terjedelmében nyilvánosságra hozza, mégis megtette.)
A vizsgálat szerint a kudarc egyrészt jogszabályi, másrészt szervezési hiányosságokra vezethető vissza. A jogszabályi hiányosságokat mindennél jobban mutatja, hogy hiába találták meg pillanatok alatt azt a három diákot, aki a neten üzletelt a nyilvánosságra került tételekkel, a Legfőbb Ügyészség már júniusban megszüntette ellenük a nyomozást, arra hivatkozva, hogy a szolgálati titoknak számító tételeket nem a titokvédelmi szabályoknak megfelelően kezelték, így tulajdonképpen publikálásuk sem számít bűncselekménynek.
Az OM jogi főosztályának vezetője, Mátyásné dr. Patócs Andrea szerint szakértőik annak idején vitatták az ügyészség álláspontját, de mostanra egyértelművé vált, hogy az ügyészségnek formális jogi értelemben igaza volt: a Kehi jelentése ugyanezt állapította meg. "Azért csak formális jogi értelemben, mert a helyzet nyilvánvalóan abszurd: az érettségi tételekkel való üzletelés egyszerűen nem lehet legális. A probléma magából a szolgálati titok fogalmából ered, ez a minősítés ugyanis egészen másfajta dokumentumokra lett kitalálva, és a vele járó szabályok sem alkalmazhatók az érettségire. Egy tipikus szolgálati titok összesen négy-öt példányban készül, és könnyedén rávezethetők az olyan adatok, mint a minősítő neve, telefonszáma, a gépelést végző személy neve, az eredeti példányok és az egyes másolatok sorszáma. A titkos dokumentumokat pár ember láthatja, és végig lehet követni az útjukat a címzettek íróasztaláig. De hogy nézne ki mindez egy több százezer példányban elkészült, idén összesen 22 millió oldalból álló érettségi tételsor esetén? Honnan lehetne előre tudni, hogy ki a címzett? Írjuk rá, hogy Kiss Gabi, 12. b, Békéscsabai Városi Gimnázium, 82 125. számozott példány? És mi a helyzet az átjelentkezésekkel, az utolsó pillanatban történő módosításokkal?"
A minisztérium korábban a nyomdákkal egyeztetve úgy döntött, hogy bőven elég a szolgálati titok minősítést a lapokat tartalmazó borítékra rávezetni, így az egész irdatlan bürokráciát meg lehet spórolni. A Legfőbb Ügyészség szerint viszont azok, akik megkapták ismeretlen "jótevőjüktől" a minősítést nem tartalmazó lapokat, nem láthatták a csomagolást, így fogalmuk sem lehetett arról, hogy szolgálati titkot sértenek. Dehogy keresünk politikai motivációt az ügyészség jogértelmezése mögött, mégis
furcsa ez a túlzott jóhiszeműség
- ugyan ki nem tudja, hogy érettségi tételt közzétenni bűncselekmény? És a törvény nem tudása vajon mióta mentesít a felelősségre vonás alól?
Az állam azonban kénytelen alkalmazkodni a formalista jogértelmezéshez, ezért a vizsgálat megállapításait elfogadva a minisztérium jogszabály-módosítást nyújtott be, amit a múlt szerdai kormányülésen el is fogadtak. Ennek alapján új, speciálisan az érettségire vonatkozó, könnyített titokvédelmi eljárásrendet léptettek életbe. Jövőre valószínűleg már az alábbi szöveget láthatják a diákok a matektétel fejlécén: "Szolgálati titok, korlátozott terjesztésű." Bürokratikus abszurd, Kafka után szabadon, egyenesen a legfőbb ügyésztől.
Logikusabb változtatásokra is sor kerül. Kiderült az, hogy az iskolák valóban nem alkalmasak a tételek megvédésére, a régimódi, slampos, bizalmi alapú rendszer nem működik. A reformok miatt sokkal több papír forog: korábban nem volt írásbeli történelemből, biológiából és földrajzból, és a magyar- és matektételeket is a tévé közvetítette, 2005-től viszont minden tárgyból van írásbeli vizsga. Ennyi papírnál a nyomdát, a tárolást és a szállítást sem lehet rábízni az OKÉV-ra, hogy oldja meg házon belül, a külső vállalkozások bevonásával viszont még több szereplő jut a tételek közelébe. Ráadásul az internet megjelenésével teljesen új helyzet állt elő; bár a tételeket itt-ott korábban is kilopták, nem volt lehetőség arra, hogy az információ órák alatt az egész országban elterjedjen.
A minisztérium nagyszabású iskolai páncélteremprogram helyett a helyi jegyzők bevonásával szeretné megoldani a problémát. A jegyzők már most is számos bizalmas okiratot, igazolványt kezelnek, hivatalból ismerik a titokvédelmi előírásokat, és a megfelelő infrastruktúra is rendelkezésükre áll. A papírokat
jövőre
nem az iskolákban, hanem a körzetközpontok jegyzői irodáiban tárolják a vizsga előtti egy-két héten. A tanároknak lehetőségük lesz rá, hogy bemenjenek és ellenőrizzék, valóban a megfelelő számú csomag érkezett-e meg az egyes tárgyakból, a tételekbe viszont nem nézhetnek bele. A nagy napon az iskolában háromtagú bizottságok bontják föl a borítékokat és jegyzőkönyvezik az eseményt. A szolgálati titok ebben a pillanatban megszűnik, és kezdődhet a vizsga.
A történet fő tanulsága az, hogy az új típusú érettségit nem lehet a régi módon lebonyolítani - csakhogy az idei botrány előtt ezt senki nem láthatta előre. Továbbra sem tudjuk, ki és miért lopta el a tételeket, nem tudjuk, volt-e az illetőnek politikai motivációja (a Nemzeti Nyomozóiroda még nyomoz az ügyben), és csak remélni lehet, hogy jövőre nem lesz újabb botrány. A Kehi jelentése alapján viszont Gyurcsány Ferencet nem kényszerítette komoly ok arra 2005 májusában, hogy Magyar Bálintot leváltsa.
