Lányi Zsolt: Egy jó kisgazdapártot. Hogy mekkora a vidéki és fővárosi bázisom, az akkor derül ki, ha az elnököm országos nagygyűlést hívna össze.
MN: Ezzel kapcsolatban ön igen szkeptikusan nyilatkozott a mai (az interjú múlt pénteken készült) Népszabadságban.
LZS: Igen, ezt reménytelennek tartom, de ez nem azt jelenti, hogy nincs támogatottságom. Nagyon örülnék, ha a megyék és Budapest egységesen felsorakoznának Torgyán elnök úr mellett, mert azzal javulna a kisgazdapárt helyzete, és a 2002-es választáson sikerrel vehetné az akadályt. Azért is örülnék egy ilyen nagygyűlésnek, mert megerősíthetné a vezetést. Nem kívánok elnök lenni, csak a kisgazdapártot akarom szolgálni. A jövővel kapcsolatos politikai terveim már nincsenek.
MN: Most miért beszél múlt időben? Eltemethetjük az egész...
LZS: Nem temethetjük el, csak nem sok reményt látok arra, hogy meg tudjuk valósítani, hiszen ahhoz módosítani kellene a pártalkotmányt, hogy demokratikusabb legyen, közvetlenebb kapcsolatot lehessen tartani a tagsággal, és lehetőség nyíljon bizonyos változtatásokra a vezetésben. Ezt viszont csak az országos nagygyűlés teheti, amelyet az elnök egy pillanat alatt összehívhat. Az már körülményesebb, ha ehhez össze kell gyűjteni a megfelelő számú aláírást.
MN: Hozzájuthatnak önök a taglistához?
LZS: Egyelőre nem.
MN: A Belgrád rakparton nem adják ki?
LZS: Én még sose próbáltam, de úgy értesültem, nem adják ki. Felmerült olyan ötlet is - nem az enyém, nem mondom, kié, mert esetleg retorziókkal élnének vele szemben -, hogy adjunk föl a Szabad Földben és más napilapokban hirdetést, hogy aki tavaly tavasszal részt vett az országos nagygyűlésen, és helyesli, hogy összehívjuk a rendkívüli nagygyűlést, és ott esetleg módosítsuk az alkotmányt, az jelentkezzen be névvel.
MN: Most visszafogottabb, mint akkor, miután Orbán Viktorral a Balkán-szindróma válfajairól beszélgetett. Utána megkönnyebbültség látszott önön.
LZS: Magának jó szeme lehet, mert én azelőtt se voltam gondterhelt.
MN: Érezhetően stílust váltott, arra gondolok.
LZS: Nem, hiszen már mindenkinek megmondtam, hogy kizárólag 2002-ig vállalnék aktív politikai szerepet. Hetvenhárom éves leszek, és halálomig legjobb tudásom szerint segítem a kisgazdapártot, de a parlamenti munkát a fiataloknak hagyom.
MN: Orbán azon a megbeszélésen azt mondta önnek, bármikor felhívhatja. Ezt sokan úgy értelmezik, hogy ezzel élő kapcsolat jött létre ön és a miniszterelnök között.
LZS: Mindig volt kapcsolat; nem mint miniszterelnökkel, hanem mint régi ellenzéki képviselővel.
MN: Szabó János honvédelmi miniszter alkalmatlan lenne egy Balkán-szindrómáról való beszélgetésre?
LZS: Bizonyára nem, és a vezérkarból is fel tudnám még legalább húsz ember nevét sorolni, akik jobban értenek hozzá, mint én.
MN: Kapott-e ön egyfajta megerősítést, biztatást a miniszterelnöktől?
LZS: Mivel kapcsolatban? Nem vagyok Fidesz-tag, Orbán Viktor pedig pártszempontból sem hiszem, hogy beavatkozna, ő annál sokkal okosabb. Ez kimondottan kisgazda belügy, majd meglátjuk, hogy tudunk zöld ágra vergődni. Remélem, hogy az egység nem bomlik meg.
MN: Már megbomlott.
LZS: Nem, az egység nem bomlott meg. Van néhány képviselő, aki nem hajlong és nem fogad el mindent kritika nélkül, amit az elnök úr javasol, csak erről szól a történet.
MN: Mitől bukott ez ki csak most? Mitől jöttek önök épp most rá, hogy ezek a diktatórikus módszerek nem megfelelőek, hogy változásra van szükség?
LZS: Nem is a diktatórikus módszereket említeném, csupán azt, hogy mivel rengeteg elfoglaltsága van az elnök úrnak agrárminiszterként és a Ferencváros elnökeként, rengeteget utazik külföldre, ezért kevés időt tud tölteni a párttal. Elkapkodva, nem körültekintően, nem megalapozottan hoz döntéseket különböző impulzusok alapján, amit én nem helyeslek, ez nem volt jellemző a kisgazdapártra. Én mint 1945-ös kisgazda emlékszem a régiekre is.
MN: Több párttársa nem tekinti önt igazi kisgazdának, mert 1990-ben az alelnöki posztért átugrott a Nemzeti Kisgazdapárthoz.
LZS: Engem akkor kirúgtak a kisgazdapártból. Ez 1989-ben volt, amikor még politikai bizottság működött a pártban, ahol többek között Torgyán József elnök úr is a kizárásom mellett szavazott. Ez után hívtak a Nemzeti Kisgazdapártba, majd miután az FKGP kilépett a koalícióból, ezt megbeszéltük Torgyán elnök úrral. Azóta hűségesen támogatom összes törekvésében, mert nagyon hasznosnak tartottam. Hatalmas szükség volt rá: hogy a kisgazdapárt parlamenti párt, és talpon maradt, az nagyrészt neki köszönhető, ezt sose lehet elfelejteni. Most egy picit változtak a dolgok, de most sem azt kívánom, hogy teljesen háttérbe szoruljon, hanem hogy demokratikusabban működjünk.
MN: Neheztelt-e Torgyán József önre, amikor ön a villaügy kapcsán azt mondta neki, hogy ez nem a kisgazdapárt ügye, hanem Torgyáné. Lehetséges-e, hogy az ön eltávolítása a frakcióvezetésből ennek köszönhető?
LZS: Én az elnök urat elvszerűen védtem azokkal a támadásokkal szemben, amelyek érték az elmúlt években. A Szatmárira (Torgyán ez alatt a név alatt szerepelt a III/III-as nyilvántartásban - V. Sz.), a vérbíróságra gondolok, amelyek alaptalanok voltak. Én Újpesten együtt voltam vele...
MN: Alaptalan, hogy az ´56 utáni halálos ítéleteket meghozó Tutsek Gusztáv mellett dolgozott?
LZS: Jegyző volt a Markó utcában, de nem vérbíró, és ezért nem lehet támadni őt, mert be volt oda osztva. De ma is fenntartom, hogy egy villaépítéssel kapcsolatban nekem nincs mit mondanom. Nem kell megvédenem őt, mert valószínű, hogy teljesen legális és szabályos az építkezés, de ehhez a kisgazdapártnak az égvilágon semmi köze.
MN: Kijelenthetjük-e, hogy a kisgazdapárt népszerűségvesztésében a villaügy fontos állomás volt?
LZS: Én komolyan veszem a közvélemény-kutatási eredményeket. Egyértelmű, hogy a párt népszerűségi indexe és szavazóbázisa nem fölfele, hanem lefele tendál. Ma nem látszik reálisnak, hogy 2002-ben tíz vagy annál több százalékot érjünk el. És ennek egyik oka lehet a nem túl demokratikus vezetési módszer, a politikai stílus, amin a párt érdekében változtatni kellene.
MN: Beszélt ön Torgyánnal Göd óta?
LZS: Nem, a gödi találkozó előtt egy nappal beszéltem vele, amikor tudomásul vette, hogy családi és egyéb elfoglaltságom miatt nem tudok részt venni a megbeszélésen. Egy szóval sem említette, hogy az a szándéka, hogy engem a frakcióvezető-helyettesi posztról visszahívjon.
MN: Tán spontán ötlete volt? Vagy valakik nyomultak ön ellen?
LZS: Nem foglalkozom ilyen apróságokkal, az én személyem ezredrangú. Viszont senki ne hivatkozzon arra, hogy én ellene föllépek, mert az első lépés az volt, amikor a Népszabadságból megtudtam, hogy rólam, a ´45-ös kisgazdáról az egy-két éve a kisgazdapárthoz csatlakozott, általam nagyon tisztelt képviselőtársaim fognak szavazni, hogy legyek-e frakcióvezető-helyettes vagy nem. Meg akartam kímélni őket, magamra nézve eléggé megalázónak éreztem.
MN: Kihat-e a Fideszre mindaz, ami az FKGP-ben történik?
LZS: Természetesen. A Fidesznek - ha 2002-ben nem akarja átadni a kormányrudat - szüksége van az FKGP szavazóbázisára, amely normális politizálás mellett 10-15 százalék között van. Szeretném, ha ez a koalíció maradna, ezért harcolok, és ezért ilyenkor nincs barátság, nincs régi haverság, komolyabb érdekek forognak kockán: a jövő.
MN: Barátság már egy pont óta nincs: Torgyán első nyilatkozataiban még régi barátként aposztrofálta önt, majd pár nappal később már azt mondta: ha ő meg se született volna, önből akkor se lehetne elnök.
LZS: Nekem a barátság az barátság, én nem fogom ezt megtagadni, akkor sem, ha vitáink vannak, vagy bizonyos dolgokban nem értünk egyet.
MN: Az optimista verzió szerint mi fog történni a 25-i frakcióülésen?
LZS: Néhányan azt szeretnék, ha titkos szavazás lenne a frakcióvezető-helyettesi posztokról, de erre már nemigen van szükség, mert a legtöbben, akiket Torgyán elnök úr le akart váltani, már lemondtak pozíciójukról. Nem akartuk képviselőtársainkat olyan helyzetbe hozni, hogy az elnökség kívánságára azt kelljen megszavazniuk, hogy például Pokol Béla ne legyen frakcióvezető-helyettes, ugyanakkor a szívük mélyén mondjuk nem az elnökségi határozatot akarnák végrehajtani. Most miért hozzam ilyen helyzetbe a barátaimat? Sokkal egyszerűbb, ha önként lemondok.
MN: Kinek kell itt lépnie? A Fidesznek?
LZS: Miért kellene neki?
MN: Torgyán Józsefnek?
LZS: Az elnökség javaslatot tett, hogy fiatal vidéki képviselőket tegyen a régi budapesti képviselők helyére. Ezzel én messzemenően egyetértek. Csak a módszerrel nem értek egyet, ezért mondtam, hogy a politikai stíluson kell változtatnunk. Mert ha Torgyán József a gödi találkozó előtt tudomásul vette, hogy igazoltan vagyok távol, akkor annyit kellett volna mondania: öreg haver, mit szólnál hozzá, ha egy fiatalabb képviselő lenne helyetted a frakcióvezető-helyettes, szerepelsz meg szerepeltél te úgyis eleget. Erre én azt mondtam volna, hogy egyetértek, örömmel átadom a helyet.
MN: Amennyiben önökből mártírok lesznek, akkor hány százalékot érhet el a kisgazdapárt?
LZS: Ez nem ettől függ. Jól kell politizálni, a személyeknek van ugyan jelentőségük, de nem ekkora. Remélem, hogy a sok kapkodás és a mindenféle időhiány miatti nem túl jó döntések után most volt idő átgondolni az elnökségnek és az elnök úrnak a dolgokat, és remélem, hogy van annyira bölcs ő is és az elnökség is, hogy nem fokozza ezeket az izgalmakat. Én a magam részéről nem kívánok semmit tenni: ha a frakció úgy dönt, hogy kizár vagy visszahív a honvédelmi bizottság éléről, azt tudomásul fogom venni. De nem tartanám okos dolognak, mert ez nem növelné népszerűségünket. Tisztában vagyok azzal, hogy a fellépésem bizonyos kockázatokat rejt magában, de van egy erkölcsi filozófiám, amit nem vagyok hajlandó semmiért feláldozni. Csak a saját lelkiismeretemmel kell elszámolnom, meg a Jóistennel.
MN: Leülne egy sörre Torgyán Józseffel?
LZS: Nem, mert nem iszik sört, antialkoholista. De szívesen ülök le vele.
V. SZ.
