Borvendég Zsuzsanna EP-képviselő (Mi Hazánk) pályája

Írni nem elég

Belpol

Egy a szakmai megítélés szerint legalábbis vitatott munkásságú történész lesz a Mi Hazánk képviselője az Európai Parlamentben, így Brüsszelben végre tanulmányozhatja is az írásaiban felfedezni vélt hálózatok egyikét.

Borvendég Zsuzsanna sokakat meglepett azzal, hogy februárban elvállalta a jelöltséget a Mi Hazánk (MH) EP-képviselői listáján, mégpedig a harmadik helyet két olyan MH-politikus mögött (Toroczkai László, Dúró Dóra), akik deklaráltan nem akartak Brüsszelbe menni. Mivel az MH táborát kevésbé erodálta Magyar Péter felbukkanása, a párt június 9-i EP-választási eredménye (több mint 306 ezer szavazat, 6,71 százalék) rögtön az Európai Parlamentbe röpítette a pártba amúgy belépni nem kívánó történészt.

Belépése a politikai térbe s határozott pártválasztása meglepte (forrásaink szerint egyenesen megdöbbentette) a tavaly óta Kásler Miklós volt miniszter irányította Magyarságkutató Intézet vezetőit, munkatársait, közvetlen feletteseit. Annak ellenére is, hogy Borvendég, főleg a Magyarságkutató élén tavaly bekövetkezett vezetőségváltás nyomán, élesen kritizálta az intézetben történteket, a vezetőket, és észrevételeit alkalmanként nem habozott felettesei tudomására hozni. De csak azt követően mondott fel a Magyarságkutatónál, hogy hivatalosan is az MH jelöltjévé vált (jelenleg még a felmondási idejét tölti).

A történész valóságos véleményvezér a jobboldali nyilvánosságban. Tipikusan olyan felületeken, újságokban és kommunikációs csatornákon nyilvánult meg, amelyeket jó alappal a NER-hez kapcsolhat a közvélemény. Borvendég évek óta büszkén emlegette nyilatkozataiban, hogy fittyet hány az „akadémiai”, a „céhes” történetírás normáira, és hogy inkább az „értékközpontú”, elkötelezett jobboldali történetírás híve, amitől mi sem állhat távolabb, mint az elfogulatlanság. Könyveinek, cikkeinek, írásainak kirohanásai, tendenciózus megállapításai rendre remekül beleillettek a Fidesz által erőltetett, részben emlékezetpolitikai meghatározottságú, de leginkább kommunikációs természetű narratívába.

Valószínűleg nem érhet annál nagyobb megtiszteltetés egy jobboldali véleményvezért, mint hogy Orbán Viktor többször személyesen is ajánlotta kormánytagok és fideszes politikusok figyelmébe Borvendég Zsuzsanna talán legnagyobb hatású művét, Az „impexek” kora című könyvét. Ezek szerint a miniszterelnök egy időben őszintén lelkesedett a külkereskedelmi fedőcégek segítségével, titkosszolgálati iniciatívák alapján működtetett, egyéni és szervezeti korrupció által hajtott pénzszivattyúról szóló kötetért, amelyet a 20. századi nagy gazdasági-politikai folyamatok átfogó magyarázatának tartott. Hozzátehetjük: ha így volt, az nem volt véletlen, elvégre a Borvendég vázolta narratíva tökéletesen illeszkedett a Tellér Gyula-féle „megalvadt struktúrákról” szóló „elmélettől” a Bogár László nagyobb ívű, komplex konteóiig terjedő teoretikus mezőbe, amely máig meghatározza a NER-jobboldal világképét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.