Borvendég Zsuzsanna EP-képviselő (Mi Hazánk) pályája

Írni nem elég

Belpol

Egy a szakmai megítélés szerint legalábbis vitatott munkásságú történész lesz a Mi Hazánk képviselője az Európai Parlamentben, így Brüsszelben végre tanulmányozhatja is az írásaiban felfedezni vélt hálózatok egyikét.

Borvendég Zsuzsanna sokakat meglepett azzal, hogy februárban elvállalta a jelöltséget a Mi Hazánk (MH) EP-képviselői listáján, mégpedig a harmadik helyet két olyan MH-politikus mögött (Toroczkai László, Dúró Dóra), akik deklaráltan nem akartak Brüsszelbe menni. Mivel az MH táborát kevésbé erodálta Magyar Péter felbukkanása, a párt június 9-i EP-választási eredménye (több mint 306 ezer szavazat, 6,71 százalék) rögtön az Európai Parlamentbe röpítette a pártba amúgy belépni nem kívánó történészt.

Belépése a politikai térbe s határozott pártválasztása meglepte (forrásaink szerint egyenesen megdöbbentette) a tavaly óta Kásler Miklós volt miniszter irányította Magyarságkutató Intézet vezetőit, munkatársait, közvetlen feletteseit. Annak ellenére is, hogy Borvendég, főleg a Magyarságkutató élén tavaly bekövetkezett vezetőségváltás nyomán, élesen kritizálta az intézetben történteket, a vezetőket, és észrevételeit alkalmanként nem habozott felettesei tudomására hozni. De csak azt követően mondott fel a Magyarságkutatónál, hogy hivatalosan is az MH jelöltjévé vált (jelenleg még a felmondási idejét tölti).

A történész valóságos véleményvezér a jobboldali nyilvánosságban. Tipikusan olyan felületeken, újságokban és kommunikációs csatornákon nyilvánult meg, amelyeket jó alappal a NER-hez kapcsolhat a közvélemény. Borvendég évek óta büszkén emlegette nyilatkozataiban, hogy fittyet hány az „akadémiai”, a „céhes” történetírás normáira, és hogy inkább az „értékközpontú”, elkötelezett jobboldali történetírás híve, amitől mi sem állhat távolabb, mint az elfogulatlanság. Könyveinek, cikkeinek, írásainak kirohanásai, tendenciózus megállapításai rendre remekül beleillettek a Fidesz által erőltetett, részben emlékezetpolitikai meghatározottságú, de leginkább kommunikációs természetű narratívába.

Valószínűleg nem érhet annál nagyobb megtiszteltetés egy jobboldali véleményvezért, mint hogy Orbán Viktor többször személyesen is ajánlotta kormánytagok és fideszes politikusok figyelmébe Borvendég Zsuzsanna talán legnagyobb hatású művét, Az „impexek” kora című könyvét. Ezek szerint a miniszterelnök egy időben őszintén lelkesedett a külkereskedelmi fedőcégek segítségével, titkosszolgálati iniciatívák alapján működtetett, egyéni és szervezeti korrupció által hajtott pénzszivattyúról szóló kötetért, amelyet a 20. századi nagy gazdasági-politikai folyamatok átfogó magyarázatának tartott. Hozzátehetjük: ha így volt, az nem volt véletlen, elvégre a Borvendég vázolta narratíva tökéletesen illeszkedett a Tellér Gyula-féle „megalvadt struktúrákról” szóló „elmélettől” a Bogár László nagyobb ívű, komplex konteóiig terjedő teoretikus mezőbe, amely máig meghatározza a NER-jobboldal világképét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.