Borvendég Zsuzsanna sokakat meglepett azzal, hogy februárban elvállalta a jelöltséget a Mi Hazánk (MH) EP-képviselői listáján, mégpedig a harmadik helyet két olyan MH-politikus mögött (Toroczkai László, Dúró Dóra), akik deklaráltan nem akartak Brüsszelbe menni. Mivel az MH táborát kevésbé erodálta Magyar Péter felbukkanása, a párt június 9-i EP-választási eredménye (több mint 306 ezer szavazat, 6,71 százalék) rögtön az Európai Parlamentbe röpítette a pártba amúgy belépni nem kívánó történészt.
Belépése a politikai térbe s határozott pártválasztása meglepte (forrásaink szerint egyenesen megdöbbentette) a tavaly óta Kásler Miklós volt miniszter irányította Magyarságkutató Intézet vezetőit, munkatársait, közvetlen feletteseit. Annak ellenére is, hogy Borvendég, főleg a Magyarságkutató élén tavaly bekövetkezett vezetőségváltás nyomán, élesen kritizálta az intézetben történteket, a vezetőket, és észrevételeit alkalmanként nem habozott felettesei tudomására hozni. De csak azt követően mondott fel a Magyarságkutatónál, hogy hivatalosan is az MH jelöltjévé vált (jelenleg még a felmondási idejét tölti).
A történész valóságos véleményvezér a jobboldali nyilvánosságban. Tipikusan olyan felületeken, újságokban és kommunikációs csatornákon nyilvánult meg, amelyeket jó alappal a NER-hez kapcsolhat a közvélemény. Borvendég évek óta büszkén emlegette nyilatkozataiban, hogy fittyet hány az „akadémiai”, a „céhes” történetírás normáira, és hogy inkább az „értékközpontú”, elkötelezett jobboldali történetírás híve, amitől mi sem állhat távolabb, mint az elfogulatlanság. Könyveinek, cikkeinek, írásainak kirohanásai, tendenciózus megállapításai rendre remekül beleillettek a Fidesz által erőltetett, részben emlékezetpolitikai meghatározottságú, de leginkább kommunikációs természetű narratívába.
Valószínűleg nem érhet annál nagyobb megtiszteltetés egy jobboldali véleményvezért, mint hogy Orbán Viktor többször személyesen is ajánlotta kormánytagok és fideszes politikusok figyelmébe Borvendég Zsuzsanna talán legnagyobb hatású művét, Az „impexek” kora című könyvét. Ezek szerint a miniszterelnök egy időben őszintén lelkesedett a külkereskedelmi fedőcégek segítségével, titkosszolgálati iniciatívák alapján működtetett, egyéni és szervezeti korrupció által hajtott pénzszivattyúról szóló kötetért, amelyet a 20. századi nagy gazdasági-politikai folyamatok átfogó magyarázatának tartott. Hozzátehetjük: ha így volt, az nem volt véletlen, elvégre a Borvendég vázolta narratíva tökéletesen illeszkedett a Tellér Gyula-féle „megalvadt struktúrákról” szóló „elmélettől” a Bogár László nagyobb ívű, komplex konteóiig terjedő teoretikus mezőbe, amely máig meghatározza a NER-jobboldal világképét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
