"Kellene egy olyan kamara a parlamentben, amelyben a nem pártpolitikai alapon történő reprezentáció is helyet kaphatna" - mondta Stumpf István, az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere - jelenleg alkotmánybíró - két éve a közrádióban. Stumpf egyébként korábban is fölvetett hasonlókat; igaz, 2001-ben a civilszervezetek gyöngesége miatt még nem tartotta időszerűnek a felsőház létét.
Az ezredforduló környékén a Fidesz magabiztosan készülődött újabb kormányzati ciklusára, vagyis neki a status quo tökéletesen megfelelt. (Amit mutat az is, hogy míg a politológus Stumpf - ha fenntartásokkal is - a két kamara felé hajlott, addig a miniszter Stumpf sokkal tartózkodóbb volt az ügyben.) És persze azt se feledjük, hogy a Fidesz a kerekasztal-tárgyalások kezdete óta az egykamarás berendezkedés híve volt - 1990 után akárhányszor is került elő a kétkamarás parlament ötlete, az ezt pártoló MSZP-vel és az ún. történelmi pártokkal (kisgazdák, kereszténydemokraták) szemben mindig az ezt elutasító Fidesz és SZDSZ állt - legyenek bár utóbbiak amúgy egymás politikai ellenfelei.
Most sem fideszes
politikus állt elő a második kamarával: Pozsgay Imre, az Orbán Viktor miniszterelnök által kinevezett alkotmányozó testület egyik tagja hétvégén tette le voksát egy ilyesfajta berendezkedés mellett, míg Salamon László, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság vezetője a közelmúltban - többekkel együtt - egy konferencián vetette föl ismét a második kamara lehetőségét. Álláspontját már 2006 őszén - nem függetlenül a zavaros belpolitikai szituációtól - kifejtette részletesen a Magyar Nemzetben, s nézetei lényegében azóta is változatlanok: "A pártok tekintélyvesztése és a velük szembeni ellenszenv a parlamentarizmus egészére ráveti árnyékát. Mindezek okán meg kellene fontolni egy második kamara felállítását. (...) A területi érdekeket is megjelenítő önkormányzatiságnak, a munkaadói és munkavállalói érdekeknek, a tudomány és a kultúra értékeinek, az egyházak hordozta értékeknek, a kisebbségek érdekeinek pártpolitikától távolságtartó megjelenítése a törvényhozó hatalomban a parlament működését és az ország ügyeinek alakításában vitt meghatározó szerepének minőségét javítaná."
A felsőház létrehozása mellett érvelők szerint mindez a Fidesznek is jól jöhet: mivel a parlamenti kétharmad törvénybe foglalta a kétszáz (plusz tizenhárom) fős országgyűlési létszámot, a jelenlegi legnagyobb párt frakcióját is nagyjából meg kell felezni, de minimum harmadolni. És ha valóban visszaállítják az első MSZP-SZDSZ-kormány által eltörölt összeférhetetlenséget az önkormányzati és a parlamenti funkciók közt, akkor a választásra kényszerülő polgármesterek (márpedig a Fidesz képviselőcsoportjában jó néhány polgármester-képviselő van) az önkormányzatokat képviselhetnék a második kamarában - így az okoskodás. A második kamara egyúttal véget vetne annak a másfél évtizedes mulasztásos törvénysértésnek is, hogy a hazai kisebbségek országgyűlési jelenléte változatlanul nincs megoldva - márpedig az Alkotmánybíróság értelmezése nyomán ezt rendeznie kell az Országgyűlésnek. De a kormánypártok a felsőházzal kimászhatnának abból a csapdából is, amibe a határon túliaknak megígért választójog miatt sétáltak bele: az ő képviselőik ugyancsak oda csücsülhetnének be.
A kereszténydemokraták körében ezekkel a szempontokkal biztatgatják magukat, hogy tényleg milyen nagyszerű ötlet is a kétkamarás parlament. A jelek szerint szükségük is van erre, mert a Fidesz továbbra is ellenzi az egészet, csakúgy, mint az LMP, sőt az MSZP is. Ráadásul a legnagyobb kormánypárt kisebb Országgyűlést ígért - lásd fentebb -, vagyis igen nehéz helyzetbe kerülhetne a sajátjai előtt, ha a felsőházzal mégis növelné a parlament létszámát. Tény, hogy az eseti bizottság egyik munkaanyaga is
B változatként
számol a felsőházzal. A Jobbik viszont hajtaná a második kamarát, különös tekintettel a határon túli magyarok képviseletére. Igaz, a szavazati jogot a szomszédos államokban lakhellyel rendelkező magyar állampolgárokra korlátozná - védendő a magyar hazát a magyar-izraeli állampolgárságúak voksaitól.
Hack Péter jogász, aki a szabad demokrata frakció tagjaként tizenkét esztendeig volt országgyűlési képviselő, hangsúlyozza: a parlamenti demokrácia pártokon keresztül valósul meg, és sem az állami berendezkedés, sem a társadalmi struktúra nem indokolja egy második kamara létét. A korporatív második kamara döntéseinek hiányozna a demokratikus kontrollja, mivel a felsőház tagjait (vagy tagjainak jelentős részét) nem a szavazópolgárok választanák meg. A második kamarának Hack Péter szerint akkor lenne értelme, ha az első kamara a listás szavazás alapján a pártok képviselőiből állna, a döntően a törvényhozói akarat kontrollját jelentő második kamara pedig egyéni körzetekben megválasztott képviselőkből. Még jobb lenne, ha utóbbiakat esetleg amerikai mintára nem is egyidejűleg választanák, hanem úgy volna mondjuk hatéves mandátumuk, hogy kétévenként a felsőház egyharmadát újraválasztják: így ugyanis kizárható lenne, hogy egy pillanatnyi politikai helyzet évekre bebetonozza a jogalkotást, akár alkotmánymódosítási többséget is biztosítva.
