Akadnak néhányan a Belgrád rakpart 22.-ben, akik ha felkelnek, nem átlagos dolgokat pillantanak meg: a Dunát és a Citadellát. Csakhogy az 1903-ban épült pesti társasház utcafronti lakói leintik az irigykedőket, hisz’ akad bosszúságuk elég. Mostanság ugyanis nem könnyű a Duna-parton élni, legalábbis sok mindent kell elviselni.
Az előző években a hírhedt Red Bull-repülések okoztak háborús rémületet napokra, az Erzsébet híd budai tövénél székelő Romkert pedig éjjeli bulikkal zavarta a lakókat. Mára jócskán megnőtt a ház előtt ide-oda haladó hajók száma is, az egyik lakó emiatt ezt írta a helyi lapnak: „Mi, akik a Duna-parton élünk, akik a Dunát szeretjük, szinte nem látjuk a vizet a cirkáló és parkoló hajóktól, és nem tudunk nyitott ablakoknál élni, aludni és álmodni a szennyes levegő és a zaj miatt.” Írását azonban olvasói levélként sem hozták le, az aligha illett a „fejlődő kerület” koncepcióba.
| ||
Az elmúlt években a házon belül is történtek változások. Egyre több a befektető, aki továbbértékesíti a megvett ingatlant, vagy kiadja, jellemzően Airbnb-n. A növekvő négyzetméterárak egy itteni lakást elérhetetlenné tettek a felső osztály alatti rétegek számára, ez pedig drasztikusan átalakította a lakosság összetételét az elmúlt években. A növekvő fővárosi turizmus sem tette élhetőbbé a környéket, ami errefelé nyílik, az főleg módosabb külföldiekre veti ki hálóját. És itt a legújabb probléma: egy titokzatos cég, amely elkezdte bontani a falakat a földszinten.
Belvárosi vicc: 253 ezer/m2
„Egy januári reggelen ordító munkazaj jön lentről. Remegnek a falak, szó szerint. Lerohanunk, a melósok nem tudnak semmit, építésvezető sehol. Innen indultunk fél éve” – mondja egy lakó. A sokáig zárva tartó üzlethelyiségben túlságosan is hangos mozgolódás támadt. A lakók egységesen arra panaszkodnak, semmilyen tájékoztatás nem volt a felújításról, de arról sem, hogy a hatalmas földszinti helyiséggel mik a tervek, mi fog nyílni ott. Ha felhívták, a közös képviselő azt ismételgette: ő sem tud semmit. „Olyan is volt, hogy zuhanyozásnál ment el a víz, mert valamit átvágtak.”
Az utcára nyíló üzlethelyiségben a rendszerváltás környékén elektronikai szaküzlet futott, aztán egy kétes hírű játékterem következett, ám különösebb zavart egyik sem okozott a lakóknak. Majd évekig nem történt semmi, mígnem pár éve jött – a házban csak így emlegetik – a „kamukávézó”, a változás gyanús előszele. „Nyitottak egy kávézót, ami pár nap után be is zárt technikai okok miatt. Soha többé nem nyitott ki.” A kávézó bérlője ugyanaz a személy volt, aki a mostani átépítést is megrendelte, és akinek a „szótlansága” azonnal találgatásoknak adott alapot. „Egyszer összefutottam a nővel, aki utasításokat adott a munkásoknak. Kérdezem, ő-e a tulaj. Mondja, nem, ha gondunk van, forduljunk a Most Mint Kft.-hez” – meséli egy lakó. A cég nem ismeretlen lapunknak: a belvárosi ingatlanmutyi összesítésekor (lásd: Szemrebbenés nélkül, Magyar Narancs, 2019. április 25.) ezt írtuk: a „Most Mint Kft. a Belgrád rakparton vásárolt egy 574 négyzetméteres helyiséget (253 ezer forintos négyzetméteráron)” ott, ahol millióról indul manapság szinte minden, főleg a Duna-parton, főleg világörökségi részen.
Belvárosi mutyimérleg: a Rogán-botrány után még nagyobb tempóval adja el ingatlanjait a fideszes kerület
A Rogán-éra vagy a mostani belvárosi vezetés ingatlanprivatizációja tempósabb? Miről árulkodnak a számok? Kik a legnagyobb nyertesek? Meglepő és sokkoló válaszok összesítésünkben. Rohamtempóban értékesítette ingatlanjait a Rogán Antal vezette belvárosi önkormányzat 2014 őszéig, amikor nem várt események is bekövetkeztek az V. kerületben. Az októberi önkormányzati választáson, miután Rogán az országgyűlési képviselőséget választotta, nemcsak annyi változás történt az V.
A „mázlista” cég tulajdonosa Berta György, a felújítást pedig Berta Márta koordinálja, aki a Mellow Mood-csoporthoz köthető. Ahhoz a körhöz, amelynek két jordán tulajdonosa ma már Arany Érdemkereszttel büszkélkedhet: Zuhair Awadhoz és Sameer Hamdanhoz. Ők igazi nagymenők a Belvárosban, felsorolni is nehéz, mennyi állami támogatás és rafkós privatizálás fűződik hozzájuk. Leghíresebb fogásuk a felújított Párizsi Udvar, amelyhez hitelt az az állami Eximbank adott, ahol a főnök anno egy Puskás András nevű Pasa-parki lakos, egykor Rogán Antal alpolgármestere volt. A jordán befektetők több ingatlant is kedvezményes áron vásároltak a Belvárostól. Épp lapunk írta meg (lásd: A jordán ház, Magyar Narancs, 2017. április 27.), hogy a kerület olyan nagyvonalú szerződést kötött velük, amely a Párizsi Udvar egykor patinás, később méltatlanul lerohadt, de mindenki számára nyitott passzázsát átengedi az arab befektetőknek. Akik ma feljebb szállodát, az egykori átjáróban pedig külföldi turistákra szakosodott prémium kategóriás vendéglátóhelyet üzemeltetnek; itt jelenleg öltönyös személyzet ügyel arra, nehogy a vendégeket az exkluzív látványba nem passzoló jelenség zavarja meg.
| ||
A Belgrád rakparti lakókkal konfrontálódó Berta Márta ennek a Mellow Mood-csoportnak az „ingatlanfejlesztési igazgatója” a mellowmoodhotelc.com szerint, s korábban cégtársa is volt a nevezett jordánoknak.
Hazugság és lebukás
Áprilisban a lakók a Belgrád rkp. 22. udvarára összehívtak egy rendkívüli közgyűlést, amelyen forrtak az indulatok: a munkálatok változatlanul hangosak és zavarók voltak, átfogó tájékoztatás pedig nem jött. Az idegességet csak fokozta az egyik lakó „oknyomozása”, melynek során kiderítette, hogy a Most Mint enyhén szólva sem fajsúlyos cég: a megalapítása óta eltelt két évben nem volt bevétele, tulajdonosa pedig egy tízemeletes kispesti lakótelepi ház második szintjére volt bejegyezve, és kétségtelen, nem ilyen közegből szokás pénzes nagyberuházásokat igazgatni. „Kérdeztük, ismeri-e a tulajdonost. Jött a válasz: nem. Ő persze nem tudta, hogy utánajártam a cégnek, mire mondom neki, érdekes, ugyanaz a vezetéknevük a tulajdonossal. Ennek mi az oka? Tán nem rokonok? Ekkor vallotta be, hogy a fia. Ekkor mondta azt is, hogy a Mellow Moodnál dolgozik.” Ezek után gyorsan konszenzusra jutottak a lakók abban, hogy bizony, strómanügyletről lehet szó, és az igazi tulajok az ismert jordánok. A közgyűlésnek hamar vége is lett a kiabálás miatt; májusra összehívtak egy újat, ahol elhangzott, hogy egy 150 fős étterem nyílna a földszinten. Ezt a lakók többsége már határozatban tiltotta meg, ahogy a ház közös tulajdonban lévő helyiségének módosítását, átalakítását is.
Mindez jogi kérdéseket vet fel. A társasházi többség az SZMSZ-re hivatkozott, mondván, az étterem zavarná a lakók garantált nyugalmát és pihenését. „A szag miatt félünk leginkább. Egy 150 fős konyha kibocsátását nem tudjuk felbecsülni. Itt sok lakás csak az udvarról kap levegőt, ha ez ételszaggal itatódik át, az megmérgezné az életünket.”
A kialakult jogi helyzetet Weisz Miklós Gábor segít megérteni. A Magyar Közös Képviselők Egyesületének vezetője szerint jelenleg két tevékenységhez kell engedélyt kérni a lakóktól Budapesten, és ezek egyike sem vendéglátás (a szerencsejáték, valamint az erotikus tevékenység, illetve erotikus eszközök árusítása). „Általánosságban két elv ütközik. Egyrészt a saját tulajdon használatát nem lehet korlátozni, amíg az más jogait nem sérti. Ugyanakkor – ez a másik elv – a társasház közös tulajdonú részeiről a közgyűlés hozhat olyan döntést, amely ellentétes az étterem érdekeivel.”
S ez akár akadályt is gördíthet a működés elé. Mivel a Most Mint, mint azt a kerületi hivataltól megtudtuk, rendelkezik a megfelelő engedéllyel, elvi akadálya nincs az étterem beindításának. Ám a fenti logika alapján a ház megnehezítheti a vállalkozó dolgát, elvégre arra sem adott engedélyt, hogy a vállalkozás a közös területeket átalakítsa, noha egy nagy elektromos doboz ennek ellenére felkerült már a közös folyosó falára. Kérdés, hogy a szellőztetőrendszert hogyan építik ki, ha a ház közgyűlése nem engedélyezi az ehhez szükséges nyílás fúrását; aztán ott a melegkonyhához szükséges a zsírfogó akna problémája, amellyel kapcsolatban a Számvizsgáló Bizottság jelezte már a tulajdonosnak: ennek kialakításához a pincében engedély nélkül ástak.
| ||
Semmi köze hozzá
Berta Márta mégsem idegesíti magát amiatt, hogy közellenség lett a házban. Nyugodtan magyarázza a Narancsnak, mindent szabályosan, jogszerűen csináltak, és senkinek sem a strómanjai. „Minden tőlem telhetőt megtettem, de nem is kell a háztól engedély. Csináltuk volna a tetőjárdát ingyen, nem kellett. Tudja, az a baj, hogy az egyik lakó is meg akarta venni az üzlethelyiséget, de nem sikerült neki. Ő lett a hangadó. Rendszeresen tettem ki tájékoztató anyagokat, de azokat mindig leszedte valaki.” Amikor megkérdeztem, miért hallgatta el, hogy a tulajdonos a fia, ezt válaszolta: „Azért, mert ahhoz a háznak semmi köze.” Érdeklődtem a cég anyagi helyzetéről is, mivel feltűnő, hogy a tulajdonosnak semmilyen más élő cége nincs, a Most Mint pedig nem hoz pénzt, mégis le tudott szurkolni majdnem 160 milliót vételárként, továbbá a felújítás, a melegkonyha kialakítása is minimum több tízmillió forint. Honnan van erre keret? „Banki kölcsönből és befektetői támogatásból” – kapom a választ. „A Mellow Mood a befektető?” – kérdem. „Hogy ki, ahhoz senkinek semmi köze.” Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy milyen konyhát visznek majd. „Nem tudjuk, nincs még séfünk. De november körül nyitunk.”
Berta nem véletlenül magabiztos. A jogi szabályozás a vállalkozóknak kedvez, az átalakításhoz, az étteremhez nem kell a lakók engedélye, a Belváros pedig kifejezetten támogatja a turistacsalogató attrakciókat – ezért is privatizálhatták a helyiséget. Ha tehát az étterem azzal a bravúrral tud kinyitni, hogy ahhoz nem kell közös tulajdonú felületet igénybe vennie, „jogi fogás” csak nyitás után található rajta. „Ami utólagos vizsgálatban nyerhet bizonyítást” – állítja Weisz. Ha tehát a vállalkozás olyan zaj- vagy rengésszintet üt meg, olyan szagokat bocsát ki, amelyek átlépik az elfogadatható szintet (ez mindig bizonyítás, egyedi vizsgálat kérdése), úgy a működési engedély visszavonása is kérhető az önkormányzattól. A túlzott szintet, illetve a közös tulajdon illetéktelen használatát egy birtokvédelmi eljárásban vagy a bíróságon lehet megállapíttatni. Ha ez történik, a vállalkozás az eredeti állapot visszaállítására és a zavaró tevékenység megszüntetésére kötelezhető. „Nem kezelnek minket partnerként, ez így balkáni tempó” – állítják a házban, ahol a többség nem akarja, hogy kinyisson az étterem. Azt sem szeretnék, hogy a ház udvarát használják hulladéktárolásra, és azt sem, hogy nap mint nap ott szállítsák be az alapanyagokat a konyhára. „Ha ez létrejön, megváltozik az életünk. A teraszról, ha lesz, nem is beszélve!”
*
Ahol járunk, a Belváros I. választókörzete, a kerület „legfideszesebb” környéke. Szentgyörgyvölgyi Gábor – a polgármester testvére – 60 százalék feletti eredményt produkált itt a 2014-es őszi választáson. Az eredetileg bútorrestaurátor férfi vissza-visszajár ide aláírást gyűjteni, ismerik a házban. El is hívták az utolsó közgyűlésre, azt remélve, mond valami biztatót. „A Belgrád rakparton szinte minden házban van vendéglátóipari egység. Amit a ház lakói most átélnek, az egy nehezen feldolgozható lelki folyamat, mármint, hogy az egyik tulajdonostársuk utcára nyíló éttermet alakít ki. A körzetemben lévő 100 társasház nagy része átesett ilyen krízisen – mondja a fideszes politikus a Narancsnak, aki különben az önkormányzati ingatlanokat privatizáló bizottság alelnöke. – Emberileg azonosulni tudok a lakók elkeseredettségével, de az étterem megnyitása nem megakadályozható, ha a tulajdonos a vonatkozó szabályok szerint jár el.”
A lakók immár olyan elégedetlenek a közös képviselőjükkel, hogy az beadta lemondását. Nem véletlenül volt teszetosza ebben az ügyben – vélik többen –, több házat is visz a kerületben, hosszú távon saját maga ellen ment volna, ha harcba kezd a jordán, no és a helyi kormánypárti ellenszéllel.
A házban jelenleg keresik az új közös képviselőt, akitől hatékonyabb fellépést várnak: „hátha lehet még tenni valamit”.
