Nemzeti és ellenzéki konzultációk

Kérdésben a válasz

Belpol

A kormány sokadik éve „konzultál” átlátszó módon választókkal a számára fontos kérdésekben, és az előre garantálható válaszokból kihozott eredményeket „politikai felhatalmazásként” értékeli. Az elmúlt években ellenzéki önkormányzatok is indítottak konzul­tációkat, amelyeknek – állításuk szerint – nincsen politikai céljuk.

Az ellenzéki oldalon azzal nagyjából mindenki egyetért, hogy a kormányzati „konzultációs” kérdőívek szimpla propagandaeszközök, amelyekkel időről időre mozgósítják a Fidesz szavazóit. Jellemzően a Fidesz törzsközönsége tölti ki, a legutóbbi, brüsszelezős, békepárti ívet például 1,5 millióan (a „konzultációk” történetében ez az egyik legrosszabb eredmény). A legfelháborítóbb az egész parasztvakításban az összeg, amit a kormány erre elkölt az adófizetők pénzéből: az rtl.hu összesítése szerint 20 milliárd forintnál is több mehetett el 2023-ban kormányzati kommunikációra.

Az ellenzék is kíváncsi

Bármennyire is kritizálja, az ellenzék is él ezzel az eszközzel: az elmúlt években több nem kormánypárti önkormányzat intézett közvetlenül kérdéseket a szavazókhoz. Ilyen volt ezek legismertebbike, a tavaly márciusi ún. Budapesti Lakógyűlés. A kérdőív ugyanazzal a technikával élt, mint a nemzeti konzultációk: a feltett kérdésekre jószerivel csak egyetlen épeszű válasz adható, így aztán az egybehangzó válaszok elsöprő többsége éppúgy garantált volt, mint a kormányzati íveknél. Karácsony Gergely főpolgármester a konzultáció eredményeire hivat­kozva levélben fordult Orbán Viktor miniszterel­nökhöz, amelyben tájékoztatta, hogy a Fővárosi Közgyűlés követeli a kormánytól a „Budapestet sújtó sarcpolitika felülvizsgálatát”. Áprilisban a főpolgármester közölte, az 58 milliárdnyi szolidaritási hozzájárulásból 25 milliárdot törvénytelennek tartanak, ezért nem fizetik be a kormánynak, júniusban pedig beperelték az államot a jogellenesnek ítélt elvonás ügyében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.