Forráshiány és lemorzsolódás a Demeter-birodalomnál

Kis pénz, kis kultúra

Belpol

Nem verték nagydobra Demeter Szilárd fórumain, de a Petőfi Kulturális Ügynökség több meghatározó szereplője (és még több háttérembere) adta be egyszerre a felmondását az elmúlt hetekben. Kiíratlan pályázatok, csökkenő támogatások, furcsa szerződések, sértődött résztvevők – omladozik a PIM-vezér „erőközpontja”?

Úgy látszik, rájár a rúd Demeter Szilárdra mostanában. Tavaly ősszel a nevéhez köthető Erdélyi Médiatér Egyesület számos lapját bezárták, idén májusban a magyarországi mé­dia­portfóliója kapott méretes pofont azzal, hogy a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) szerződést bontott a Petőfi Media Group (PMG) csoporttal, vagyis innentől nem ők gyárthatják a Petőfi Tv és a Petőfi rádió műsorait. Végül a főhadiszállásnak számító Károlyi-palotába is begyűrűzött a baj. Demeter nagyszabású, „erőközpont-építő” tervei innen, a Petőfi Irodalmi Múzeumból (PIM) indultak 2018 végén, amikor előbb ideiglenesen, majd kisvártatva állandósított kinevezéssel az intézmény igazgatója lett.

Épülés

Az extravagáns (és rendszerint közfelháborodást okozó) nyilatkozataival kétes hírnevet szerzett, a magát „megveszekedett” orbánistának valló, és a kormányt „száztíz százalékig” támogató Demeter alig több mint egyévnyi intézetvezetés után nekikezdett egy, a PIM-mel párhuzamos, de attól – az általános fideszes trendeknek megfelelően – alapítványi formában leválasztott kulturális struktúra kiépítésének. Ennek jegyében jött létre először 2020-ban a Petőfi Irodalmi Ügy­­nökség (PIÜ), amely elsősorban az addig a PIM égisze alá tartozó, de nem a múzeumi profilba illeszkedő funkciókat „hozta ki” a palotából. Ide tartozott a többi közt a fordítástámogatási iroda üzemeltetése, valamint a Babits Mihály Műfordítói Ösztöndíj kiosztása is. A hivatalos nevén Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Iroda egészen addig a múzeu­mon belüli szigetként működött, mivel az eredeti keretforma, a Magyar Könyv Alapítvány a Fidesz 2010 utáni közalapítvány-megszüntetési hullámának esett áldozatul.

Az irodát 2014-től annak megszüntetéséig vezető Jeney Zoltán megkeresésünkre elmondta, hogy 2020-ig működtek ebben a formában, minimális költségvetéssel. Az irodának évi 18 millió forintos kerete volt a magyar irodalom külföldi fordításainak támogatására. Ez nyilvánvalóan nevetséges összeg (különösen a hasonló külföldi programokkal összevetve), de – mint Jeney megjegyezte – ezt a pénzt legalább kiszámíthatóan megkapták az évek során.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk