Forráshiány és lemorzsolódás a Demeter-birodalomnál

Kis pénz, kis kultúra

Belpol

Nem verték nagydobra Demeter Szilárd fórumain, de a Petőfi Kulturális Ügynökség több meghatározó szereplője (és még több háttérembere) adta be egyszerre a felmondását az elmúlt hetekben. Kiíratlan pályázatok, csökkenő támogatások, furcsa szerződések, sértődött résztvevők – omladozik a PIM-vezér „erőközpontja”?

Úgy látszik, rájár a rúd Demeter Szilárdra mostanában. Tavaly ősszel a nevéhez köthető Erdélyi Médiatér Egyesület számos lapját bezárták, idén májusban a magyarországi mé­dia­portfóliója kapott méretes pofont azzal, hogy a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) szerződést bontott a Petőfi Media Group (PMG) csoporttal, vagyis innentől nem ők gyárthatják a Petőfi Tv és a Petőfi rádió műsorait. Végül a főhadiszállásnak számító Károlyi-palotába is begyűrűzött a baj. Demeter nagyszabású, „erőközpont-építő” tervei innen, a Petőfi Irodalmi Múzeumból (PIM) indultak 2018 végén, amikor előbb ideiglenesen, majd kisvártatva állandósított kinevezéssel az intézmény igazgatója lett.

Épülés

Az extravagáns (és rendszerint közfelháborodást okozó) nyilatkozataival kétes hírnevet szerzett, a magát „megveszekedett” orbánistának valló, és a kormányt „száztíz százalékig” támogató Demeter alig több mint egyévnyi intézetvezetés után nekikezdett egy, a PIM-mel párhuzamos, de attól – az általános fideszes trendeknek megfelelően – alapítványi formában leválasztott kulturális struktúra kiépítésének. Ennek jegyében jött létre először 2020-ban a Petőfi Irodalmi Ügy­­nökség (PIÜ), amely elsősorban az addig a PIM égisze alá tartozó, de nem a múzeumi profilba illeszkedő funkciókat „hozta ki” a palotából. Ide tartozott a többi közt a fordítástámogatási iroda üzemeltetése, valamint a Babits Mihály Műfordítói Ösztöndíj kiosztása is. A hivatalos nevén Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Iroda egészen addig a múzeu­mon belüli szigetként működött, mivel az eredeti keretforma, a Magyar Könyv Alapítvány a Fidesz 2010 utáni közalapítvány-megszüntetési hullámának esett áldozatul.

Az irodát 2014-től annak megszüntetéséig vezető Jeney Zoltán megkeresésünkre elmondta, hogy 2020-ig működtek ebben a formában, minimális költségvetéssel. Az irodának évi 18 millió forintos kerete volt a magyar irodalom külföldi fordításainak támogatására. Ez nyilvánvalóan nevetséges összeg (különösen a hasonló külföldi programokkal összevetve), de – mint Jeney megjegyezte – ezt a pénzt legalább kiszámíthatóan megkapták az évek során.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.