Forráshiány és lemorzsolódás a Demeter-birodalomnál

Kis pénz, kis kultúra

Belpol

Nem verték nagydobra Demeter Szilárd fórumain, de a Petőfi Kulturális Ügynökség több meghatározó szereplője (és még több háttérembere) adta be egyszerre a felmondását az elmúlt hetekben. Kiíratlan pályázatok, csökkenő támogatások, furcsa szerződések, sértődött résztvevők – omladozik a PIM-vezér „erőközpontja”?

Úgy látszik, rájár a rúd Demeter Szilárdra mostanában. Tavaly ősszel a nevéhez köthető Erdélyi Médiatér Egyesület számos lapját bezárták, idén májusban a magyarországi mé­dia­portfóliója kapott méretes pofont azzal, hogy a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) szerződést bontott a Petőfi Media Group (PMG) csoporttal, vagyis innentől nem ők gyárthatják a Petőfi Tv és a Petőfi rádió műsorait. Végül a főhadiszállásnak számító Károlyi-palotába is begyűrűzött a baj. Demeter nagyszabású, „erőközpont-építő” tervei innen, a Petőfi Irodalmi Múzeumból (PIM) indultak 2018 végén, amikor előbb ideiglenesen, majd kisvártatva állandósított kinevezéssel az intézmény igazgatója lett.

Épülés

Az extravagáns (és rendszerint közfelháborodást okozó) nyilatkozataival kétes hírnevet szerzett, a magát „megveszekedett” orbánistának valló, és a kormányt „száztíz százalékig” támogató Demeter alig több mint egyévnyi intézetvezetés után nekikezdett egy, a PIM-mel párhuzamos, de attól – az általános fideszes trendeknek megfelelően – alapítványi formában leválasztott kulturális struktúra kiépítésének. Ennek jegyében jött létre először 2020-ban a Petőfi Irodalmi Ügy­­nökség (PIÜ), amely elsősorban az addig a PIM égisze alá tartozó, de nem a múzeumi profilba illeszkedő funkciókat „hozta ki” a palotából. Ide tartozott a többi közt a fordítástámogatási iroda üzemeltetése, valamint a Babits Mihály Műfordítói Ösztöndíj kiosztása is. A hivatalos nevén Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Iroda egészen addig a múzeu­mon belüli szigetként működött, mivel az eredeti keretforma, a Magyar Könyv Alapítvány a Fidesz 2010 utáni közalapítvány-megszüntetési hullámának esett áldozatul.

Az irodát 2014-től annak megszüntetéséig vezető Jeney Zoltán megkeresésünkre elmondta, hogy 2020-ig működtek ebben a formában, minimális költségvetéssel. Az irodának évi 18 millió forintos kerete volt a magyar irodalom külföldi fordításainak támogatására. Ez nyilvánvalóan nevetséges összeg (különösen a hasonló külföldi programokkal összevetve), de – mint Jeney megjegyezte – ezt a pénzt legalább kiszámíthatóan megkapták az évek során.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.