Interjú

„Bele lehet nyúlni bizonyos pontokon”

Kováts András, a Menedék Egyesület igazgatója az új menekültügyi megállapodásról és Orbán „megerőszakolásáról”

Belpol

Magyarország és Lengyelország politikai vereséget szenvedett, az uniós menekültügyi politikát nélkülünk fogják alakítani, de az új jogszabályok ránk nézve is kötelezőek lesznek. A kormány dönthet majd úgy, hogy nem tartja be azokat, ahogyan az eddigieket sem, és ennek lesznek következményei.

Magyar Narancs: Október 4-én az uniós tagállamok az Állandó Képviselők Bizottságában megállapodtak a közös menekültügyi és migrációs politika részleteiről, amiről az Európai Parlament mondja ki a végső szót. Az a javaslat is átment többségi szavazással, hogy az épp menekültválságot megélő tagállamok szolidaritási hozzájárulást kérhetnek, és a menedékkérő vagy nemzetközi védelemben részesülő embereket tőlük át lehet helyezni más tagállamokba. Ez az, ami ellen Magyarország mindig tiltakozott. Most is ellene szavazott Lengyelországgal együtt, míg Csehország, Szlovákia és Ausztria tartózkodott. A döntést a pártolói „nagy előrelépésnek” minősítették. Mihez képest előrelépés?

Kováts András: Egy hosszú játszma egyik jelenetét látjuk. Az Európai Unió 2016-ban, a nagy migrációs válság idején szembesült azzal, hogy nem működőképes a menekültügyi rendszere. Sok baja között a legnagyobb az, hogy a tagállamok nem egyenlően viselik a krízisek kezelésének terhét. Amikor egyszerre sokan érkeznek egy határra, regisztrálni kell őket, fogadni, elbírálni, hogy közülük ki az, aki védelemre érdemes, ki az, aki nem. Közben pedig a humanitárius elveknek megfelelően kell róluk gondoskodni. A most is hatályos rendszer különféle határozatok, irányelvek és rendeletek bonyolult hálózata, és ezek közül sok szorul revízióra. Teljes reform kezdődött e területen 2016-ban, a folyamat 2020 körül felélénkült, aztán a koronavírus-járvány idején lelassult. A kimondott cél az volt, hogy a teljes menekültügyi és migrációs joganyagot felülvizsgálják, új szabályozók lépjenek életbe, mégpedig úgy, hogy minderről politikai egyezség születik. Ekörül nagyon sokféle politikai érdek működik, mindet lehetetlen teljes mélységében és összefüggéseiben átlátni, de egyféle szempont világosan látszik. A folyamat azért akadt el az elején, mert többek között Magyarország nyilvánvalóvá tette, hogy olyan tehermegosztásban nem vesz részt, ami azzal jár, hogy menedékkérőket áthelyeznek egyik tagállamból a másikba. A másik póluson viszont Olaszország a leghangosabb. Elemi érdeke az uniós szintű szolidaritás annak érdekében, hogy az olasz partokhoz érkező emberek elszállásolását, szűrését, ügyeik elbírálását ne egyedül kelljen végeznie. A tárgyalások elindultak, és annyi látszott, hogy bizonyos részletekben, amelyeknek nem volt nagy politikai tétjük, még akár meg is lehetne egyezni, az egész viszont egységes csomagként semmiképp sem fog átmenni. A 2019-es uniós választások után fölállt új Európai Bizottság nagy vállalása volt, hogy ezt a paktumot mindenképpen összehozza, politikai egyezséggel – erről már lehet látni, hogy nem sikerült. Aztán felszínre került az a szándék, hogy mégis érdemes lenne részleteiben tárgyalni. Ez zajlik most. Az utóbbi egy évben egy sor részletszabályozásról született politikai egyezség, amit el lehet küldeni az Európai Parlamentnek. A Parlament idén nyáron olyan szempontból keretet szabott ennek a folyamatnak, hogy kimondta, nem fogja a paktumot részleteiben tárgyalni, csak az egészet, politikai egyezség nyomán, ha az a kardinális kérdésben is megszületik. Merthogy megtörténhet, hogy miután az egyszerűbb, kevésbé fájdalmas részletkérdésekben sikerül megegyezni, a keserű pirulákat senki sem fogja lenyelni, és az egész bukik. Akkor fölöslegesen dolgoztak. A múlt szerdai tanácskozáson a legfontosabb témakör is szóba került: ha Olaszország épp belefullad a menekültkérelmekbe, a többi tagállam átvállal-e valamennyi terhet? Összhang nem volt, viszont többségi határozatként átment – és most itt áll Magyarország, Lengyelország, meg az őket távolabbról, vonakodva, de támogató másik három ország, hogy merre tovább.

MN: Erre a helyzetre alkalmazta Orbán Viktor azt a metaforát, hogy „jogi értelemben megerőszakoltak minket”.

KA: Ez politikai vereség Magyarország és Lengyelország számára. Abból a szempontból pedig tényleg áttörés, hogy jogilag, formálisan elhárult az akadály, ez ügyben a döntéshoza­tali mechanizmus végigfuthat. Tárgyalhatja a parlament, meg is szavazhatja.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.