Kövér László a magyar EU-elnökség alatt sem tűzi ki az EU-zászlót a Parlamentre

Belpol

Mert nem kötelezi erre törvény és a magyar EU-elnökség sem készteti erre. A házelnök következetes, 10 éve ugyanúgy érez, ahogy a székely lobogóval kapcsolatban is, amely kitételére szintén nem kötelezi törvény, mégis látható az Országgyűlés épületén.

Megkérdeztük az Országgyűlés Sajtóirodáját, hogy Kövér László ki fogja-e tetetni az Európai Unió lobogóját a Parlament épületére, tekintettel arra, hogy Magyarország látja el az EU elnöki tisztét 2024 július elsejétől az év végéig. A házelnök ugyanis következetesen ignorálja az európai közösség zászlójának megjelenítését, ahogy a Fidesz, annak politikusai és az általuk vezetett intézmények is – helyette a székelyföldi autonómiára utaló székely zászlót lengeti a szél a Kossuth téren.

Mint most a sajtóirodától megtudtuk,

Kövér László tartva magát elvéhez, nem fogja kihelyezni a EU-lobogót az uniós elnökség ideje alatt sem.

Az üggyel kapcsolatban most is ugyanarra hivatkoznak, mint tíz éve: 2014 májusában tudakoltuk először, miért nem látható az Európau Unióhoz való tartozásunkat kifejező zászló az Országgyűlés épületén.

Kövérék ismét az európai zászló és az európai lobogó használatáról szóló 2004. évi XXIX. törvényben jelölte meg az uniós zászló mellőzésének okát. Ez a jogszabály ugyanis úgy rendelkezik, hogy amennyiben a feltételek adottak, az európai zászlót ki kell tűzni, vagy fel kell vonni azon középületeken, illetve középületek előtt, amelyek esetében a nemzeti zászlót is ki kell tűzni, vagy a nemzeti lobogót fel kell vonni, de meghatározott intézmények, és az Országgyűlés épülete ez alól kivételt képeznek.

Vagyis a házelnök nem kötelezhető erre, de nem is tiltja a jogszabály, hogy ha Kövér rokonszenvet érezne az EU-zászló iránt, felvonhatná az Országgyűlés homlokzatának valamely zászlórúdjára. Ahogyan azt a székely lobogóval teszi, amelynek kitűzésére szintén nem kötelezi a törvény, saját döntése szerint rendelte el.

 
Az MTI 2021-es fotóján jól látszik a Parlament homlokzatán bal oldalt a székely zászló, jobbra a magyar. Így marad most is. 
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
 

A székely zászlónak a mandátuma viszont tudható: addig fog lengeni az Országházon, ameddig annak jogszerű használatáról a román kormány nem rendelkezik – ezt még 2014-ben közölte a Naranccsal Kövér irodája. „A nemzeti szolidaritás jeleként a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának plenáris ülése alkalmából 2013. február 15-én Kövér László házelnök kezdeményezésére az Országgyűlés Hivatala tűzte ki a székely zászlót az Országház Kossuth téri homlokzatára. Ezen nemzeti szolidaritás jegyében a székely zászló mindaddig lobogni fog a homlokzaton, amíg Romániában jogellenesen és az európai szellemiséggel ellentétes módon tiltják és büntetik a székely zászló használatát.”

Kövérék lapunknak arra is hivatkoztak, hogy az Európai Unió legtöbb tagállamában a nemzeti kormányzati épületeken tűzik ki az EU-zászlót, a nemzeti parlamenteken viszont nem. Kunhalmi Ágnes, az MSZP korábbi társelnöke 2018 májusában a Parlament alakuló ülésén önkényesen függesztette ki az EU-zászlót, amivel az Európai Uniónak és a magyarok többségének üzent. „Nem szabad szembeállítani egy nemzetállomot egy olyan közösséggel, mint az Európai Unió. Nem szeretnénk, ha minket magyarokat megbélyegeznének azért, mert kiállunk azért a közösségért, ahová Magyarország csatlakozott” – mondta Kunhalmi akkor a Hír Tv-ben Kálmán Olga vendégeként.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.