L. Simon már most kihúzta a gyufát a közgyűjteményi dolgozóknál

  • narancs.hu
  • 2021. szeptember 17.

Belpol

A Nemzeti Múzeum frissen kinevezett igazgatója még csak nem is jelezte, hogy nem megy el a szakszervezet meghívására.

A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének Országos Tanácsa szerette volna, ha a Nemzeti Múzeum élére nem oly rég kinevezett L. Simon László részt vett volna a tanácskozáson, hogy személyesen ismertesse a terveit és elképzeléseit a múzeumi integrációról. Ez azonban nem történt meg a szakszervezet frissen kiadott, a miniszteri biztost megszólító levele szerint.

A múzeumi integráció felelősének még áprilisban nevezte ki L. Simont Kásler Miklós, eszerint az ő feladata megviszgálni a múzeumi intézmények strukturális átalakításának, illetve az új konstrukció kialakításának lehetőségeit.

A KKDSZ azt írja, sajnálattal vették tudomásul, hogy L. Simon László Úr miniszteri biztos, a Magyar Nemzeti Múzeum újonnan kinevezett főigazgatója nem tett eleget az OT meghívásának.

"Megértjük, hogy számos teendője mellett a miniszteri biztos és főigazgató úrnak nem volt módja személyesen eljönni. Ugyanakkor fájlaljuk, hogy L. Simon László Úrnak annyi ideje nem volt, hogy többszöri megkeresésünk ellenére az OT-t erről bármilyen módon tájékoztatta volna" - írják.

A levél végén megjegyzik:

"Kinevezését követően a főigazgató úr megköszönte a KKDSZ támogatását is. Reméljük megkeresésünk válasz nélkül hagyása nem azt jelenti, hogy a szakszervezetet az igazgatósága idején nem tekinti partnernek!"

L. Simon László múzeumi kinevezéséről és ennek hátteréről az alábbi cikkünkben olvashat még több részletet:

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.