NER-lovagok cégei a rendőrségi építési közbeszerzéseken

Legjobban a stróman falaz

Belpol

Ismert orbánista vállalkozók – Garancsi István, Mészáros Lőrinc, Paár Attila, ifj. Szeivolt István – érdekeltségei tarolnak a rendőrségi közbeszerzéseken. Csak a jéghegy csúcsát látjuk, de összességében így is több tízmilliárd forint közpénzről van szó.

Szürke, kopottas az Ajkai Rendőrkapitányság épülete: a szocializmus korának modernizmusát magán viselő tömb láthatóan felújításra szorul, évek óta várnak korszerűsítésére a város rendőrei is. A Veszprémi Rendőr-főkapitányság uniós forrásból finanszírozott pályázatot írt ki az ablakok és a födémszigetelés cseréjére. A nyílt tendert idén június végén a VeszprémBer Kft. nyerte el mintegy nettó 150 milliós ajánlatával, vállalva, hogy 240 napon belül végeznek a munkálatokkal.

A tender mögött egy kormánykedvenc vállalkozó sejlik fel. A VeszprémBer tavaly februárig, azaz a rendőségi megbízás idejében is a Garancsi család érdekkörébe tartozott: a korábban zrt. formában működő céget Garancsi Mária, a miniszterelnököt „kötélbarátjának” nevező Garancsi István nővére irányította. A zrt. afféle udvari beszállítóként működött Veszprémben – mint 2020. februári cikkünkben írtunk róla, tíz év alatt 43 önkormányzati megbízást kapott a várostól, és az sem jelentett gondot, ha éppen egy fás-lombos területet kellett letarolni az épülő óvoda kedvéért (lásd: Fától az erdőt, magyarnarancs.hu, 2020. február 4.). Nem csak helyben aktívak: szívesen dolgoznak a rendőrség megbízásából a megyétől távol eső területeken is. 2017-ben ők építették az Érdi Rendőrkapitányság épületét 832 millió forintért. Ennél zsírosabb falat volt a Készenléti Rendőrség nagykanizsai objektuma, amelynek a megvalósítását ugyanabban az évben nettó 2,74 milliárd forintért vállalták. Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) csak egy mondatban utalt a veszprémi cég nagykanizsai megbízására – egy olyan, 2018-ban publikált, bevásárlócetli hosszúságú listán, amelyen összesen 102 milliárd forint elköltéséről számoltak be szűkszavúan.

A VeszprémBer azonban csak egy azon kormányközelinek számító cégek közül, amelyek megkerülhetetlenné váltak a hatósági beruházásoknál. A Közbeszerzési Értesítőt és a police.hu kifizetési listáit lapozgatva mintha a nyúl ürege nyílna meg előttünk: a sokszorosan elágazó alagútrendszer mélyén ott fénylik Csodaország, ahol több tízmilliárd forint kerül a NER kedvenc vállalkozóihoz. Alább ezt a tekervényes utat igyekszünk bejárni, miközben a teljesség igénye nélkül megmutatjuk a rendőrségi közbeszerzések legnagyobb nyerteseit – és legérdekesebb ügyeit is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.