Erdei Zsolt lapigazgató, a Humen Media Group ügyvezetője

„Felébredtek az emberek”

Belpol

A homofóbtörvény óta a cikkeik alatt megszaporodtak a gyűlölködő kommentek. Az is felmerült, hogy az ország utolsó nyomtatott melegmagazinját kiadó cég külföldre költözzön az új médiaszabályozás elől. De a Humen lapigazgatója bizakodó.

Magyar Narancs: A július 8-án hatályba lépett homofóbtörvény a reklámokban és a médiatermékekben külön-külön tiltja a homoszexuális tartalmak megjelenítését, népszerűsítését 18 éven aluliak számára. A tíz éve működő, ingyenesen terjesztett és hirdetésekből fenntartott Humen LMBTQ-magazint ez hogyan érinti?

Erdei Zsolt: A törvénytervezet nyilvánosságra kerülésekor jogászokkal és civil szervezetekkel elemeztük a helyzetet. Mind azon az állásponton vannak, hogy egyes részek egyértelműen ráhúzhatók a magazinra, ezért azt javasolták: ha az eddigi formában és teljes nyugalomban akarunk továbbra is működni – lapot terjeszteni, kulturális eseményeket szervezni, portált és webshopot fenntartani –, akkor vegye át a tartalomgyártást a magazin mögött álló cégcsoport spanyol ága, így a tevékenységünk spanyol joghatóság alá kerülne. A legkilátástalanabb pillanatokban ezzel komolyan számoltunk, és jelenleg is adott a lehetőség, de egyelőre másképpen döntöttünk. A törvény valójában betarthatatlan, és valószínűleg pont ezért fogalmaz ilyen homályosan. Az is benne van a pakliban, hogy a gyakorlatban weboldalakat kapcsoltatnak le a nevében, de az is, hogy nem történik semmi – egyelőre azt sem lehet a törvény alapján megállapítani, mikor szegnénk meg azt. Az aktuális lapszámunk nyomdába adása előtti órákban hoztuk meg azt a döntést is, hogy nem reagálunk az új helyzetre, mivel senki nem tudja, hogyan is kellene alkalmazni a törvényt. Ha nem elég az, hogy a címlapunkon ott van az LMBTQ-magazin felirat és a szivárvány, akkor mondják meg, mit kellene tennünk, és akkor majd eldöntjük, hogy azt meg tudjuk-e valósítani. Álláspontunk szerint a Humen magazin nem propagandakiadvány, hanem kulturális és életmód­magazin LMBTQ-embereknek és a szélesebb nyilvánosságnak. Én éppen azt látom, hogy példa nélküli összefogást eredményezett a mostani helyzet: csökkentette az LMBTQ-világban jelen lévő széthúzást, és olyanok is felszólaltak az LMBTQ-közösség védelmében, akik korábban hallgattak. Itt élő külföldi barátaim hallatták a hangjukat, szerintem felébredtek az emberek – ellentétben a migránsokkal, melegeket és leszbikusokat sokan ismernek a közvetlen környezetükből. Arra is látok esélyt, hogy a civil szervezetek adományozásáról szóló törvény csendes visszavonása után a homofóbtörvényt is módosítani fogják, és legfeljebb az oktatási intézményeket érintő részeket hagyják benne. A madridi Pride-on tartott beszédemben is elmondtam: a magyar embereket és a magyar kormányt nem szabad összekeverni: a magyar emberek, kevés kivételtől eltekintve, nem homofóbok.

MN: Több felmérés alátámasztja, hogy a magyar társadalom inkább elfogadó a melegekkel, leszbikusokkal szemben. És bár egyértelmű, merre megy a nyugati világ ebben a kérdésben, a téma megosztó, így hatékonyan lehet identitáspolitikai vitákat generálni, az állami szintre emelt homofóbiával pedig jelentősen fékezni az elfogadás terjedését. Kapnak fenyegetéseket?

EZS: A civil szervezetek arról számolnak be, hogy a törvény elfogadása óta megsokszorozódtak az LMBTQ-emberek elleni incidensekről szóló bejelentések. Konkrét fenyegetéseket korábban sem és most sem kaptunk, viszont a Humen Online cikkei alatt az eddigi havi 10 gyűlölködő, homofób kommentből hirtelen napi 100 lett, és ennek a forrása egyértelműen a mesterségesen gerjesztett homofóbia. Nagy részük nem is valós felhasználó, gondolom, ránk eresztettek egy trollcsapatot. Ha direkt fenyegetések, támadások érik a magazint vagy minket, reagálunk majd, tenni fogunk a biztonságunkért. Sajnálom, hogy homofób gyűlölettől vezérelt emberek felhatalmazva érzik magukat, és el tudom képzelni, hogy ha ezt továbbengedik, durva dolgok történhetnek, és még fontosabbá válhat a melegbulik, nyilvános LMBTQ-rendezvények biztonsága.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.