Magyar Narancs: A július 7-i európai parlamenti vitában ön is felszólalt és arról beszélt, hogy a homofóbtörvény azért született, hogy elterelje a figyelmet más belpolitikai témákról, például a Fudan Egyetem ügyéről, vagy az autópálya-koncesszióról. Az EP vitája után derült ki, hogy az Európai Bizottság egyelőre nem fogadja el a magyar kormány tervét a helyreállítási alap felhasználásáról. Elképzelhető-e, hogy a kormány azért dobta be a homofóbtörvényt, hogy aztán erre lehessen fogni, hogy Brüsszel nem fizet?
Donáth Anna: Régóta lehet tudni, hogy a magyar helyreállítási tervvel komoly gond van. A Fidesz elképzelése ugyanis arról szól, hogy a magyar embereknek valójában kórházakra, iskolára és munkahelyre szánt pénzeket hogyan lehetne ehelyett minél egyszerűbben fideszes gazdasági érdekkörökbe csatornázni. Az Európai Bizottság kritikája elsősorban erre vonatkozik, hiszen az ajánlások között szerepel egyebek közt a pályázati rendszer átláthatóvá tétele, vagy az álláskeresési járadék időtartamának és összegének növelése. Teljesen egyértelműek a játékszabályok, a Bizottság világossá tette, hogy mit vár el a helyreállítási alappal kapcsolatban. Ennek ellenére Orbán semmit sem tett az elmúlt időszakban ezért, az intézményesített korrupciót nem kívánja felszámolni, hiszen rendszerének ez a legfőbb alapja. A magyar terv visszautasítása tehát nem a homofóbtörvényhez kapcsolódik. Ez a törvény ettől függetlenül több ponton súlyosan sérti az európai jogot, s politikailag az utolsó csepp volt a pohárban. Ezért is indult Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárás. Azon pedig, hogy a kormány a homofóbtörvényre mutogat, nincs mit csodálkozni. Az elmúlt tizenegy évben volt bármikor olyan eset, amikor a kormány a valós okokról beszélt? Valójában Orbán Viktor felelős azért, ha nem kapunk forrásokat a helyreállítási alapból.
MN: Az a helyreállítási terv, amelyet a kormány május elején nyújtott be, már egy átdolgozott verzió volt. Az elsőt még novemberben küldték be, akkor 5800 milliárd forintot igényeltek volna, ám egy idő után a kormány már csak 2500 milliárdra tartott igényt. A hivatalos kommunikáció szerint nem akarják eladósítani az országot, ugyanis a támogatás egy része hitel. Ez azért hangzik furcsán, mert a kínai egyetem felépítésére is hitelt készül felvenni az állam. Mi állhat a források nagyobbik részének visszamondása mögött?
DA: Orbán nem arra akarta elkölteni ezt a pénzt, amire az Európai Unió szánta. A helyreállítási alapnak nemcsak az a célja, hogy a kormányok enyhítsék a koronavírus okozta gazdasági, egészségügyi és szociális károkat, hanem az is, hogy olyan hosszú távú reformokat indítsanak el, amelyekre eddig nem volt elég keret az államkasszában, és a járvány nyomán még kevésbé lenne rájuk lehetőség. A Bizottság ezért olyan terveket szeretne látni, ahol a zöld fejlesztések, a digitalizáció vagy a közoktatás reformja állnak a középpontban. A program keretében szorosabb uniós felügyelet valósulna meg a költések felett, márpedig ez a Fidesznek nem áll érdekében. A magyar kormány fittyet hányva ezen elvárásokra, közalapítványoknak nevezett fideszes pártalapítványokba szervezi ki a felsőoktatást, majd ennek finanszírozására benyújtja a számlát az Európai Uniónak.
MN: Mielőtt hivatalossá vált, hogy a Bizottság szeptemberre halasztja a magyar tervekről szóló döntést, a nemzetközi sajtó arról írt, hogy a halasztás mögött az áll, hogy a testület nem látja biztosítottnak, hogy kormány a helyreállítási alap pénzeit korrupciómentes módon használja fel. Az EB azonban nyíltan nem beszélt erről. Miért ilyen óvatosak a nyilvánosság előtt?
DA: A Bizottságnak nem az a célja, hogy a helyreállítási alap pénzei ne jussanak el Magyarországra, hiszen ezeket a magyar gazdaság talpra állítására, a magyar embereknek szánják. De nincs könnyű helyzetben. Az Európai Uniót nem arra találták ki, hogy a kormányokat megbüntessék – de az Orbán-kormány az elmúlt 11 évben olyan messzire ment, hogy muszáj valahogy stoptáblát állítani neki. Ezzel együtt a Bizottság is tisztában van azzal, hogy ha a helyreállítási forrásokat nem adják oda, annak a magyar emberek látják kárát.
MN: Most úgy tűnik, legkorábban szeptemberben születhet döntés az EB részéről, hogy elfogadásra ajánlja-e a magyar kormány helyreállítási alap felhasználására vonatkozó terveit az Európai Tanácsnak. Mi történhet szeptemberig? Változtat bármit a kormány a terveken, vagy hajlandó korrupcióellenes garanciákat adni?
DA: Nem ez lenne az első eset, amikor Orbán végül annyit igazít, hogy kikerüljön a reflektorfényből. Tény, hogy a NER számára is óriási veszteséget jelentene e források elapadása. Az biztos, hogy mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a lehető legszigorúbb ellenőrzés mellett osszák ki a pénzeket, mert Magyarországnak nagy szüksége van ezekre a forrásokra. Parlamenti képviselőként mindent elkövetek azért, hogy ez az EP-ben téma maradjon. De nem várhatjuk el mindig azt, hogy az Európai Uniónak arra kelljen figyelni a források szétosztásánál, hogy azokat Orbán Viktor ne tudja ellopni. Európa nem tudja leváltani Orbánt, ezt nekünk, magyaroknak kell megtennünk. Nem szeretnék még éveket azzal tölteni, hogy végignézem, ahogy Orbán nevetve teszi zsebre azokat a pénzeket, amelyeket nem neki szántak.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
