Létszámcsökkentés a közszférában: Mire mennek

  • Bugyinszki György
  • 2003. október 16.

Belpol

Pazarló államunk önkorlátozásra szánta rá magát. De mi következik: tömeges elbocsátás vagy csupán átcsoportosítás? Irreális méretű-e a magyar közigazgatás? A spóroláson túl van-e bármiféle koncepció a lépés mögött? És hogyan viselik a döntést a tárcák?

Pazarló államunk önkorlátozásra szánta rá magát. De mi következik: tömeges elbocsátás vagy csupán átcsoportosítás? Irreális méretű-e a magyar közigazgatás? A spóroláson túl van-e bármiféle koncepció a lépés mögött? És hogyan viselik a döntést a tárcák?Az elmúlt hetekben a kormány számos nyilatkozatban harangozta be az államapparátus átalakítását - a szigorú takarékosság jegyében. A múlt heti kormányülés után megtudhattuk: ez év végéig a minisztériumokban és háttérintézményeikben átlagosan 10 százalékkal, a központi kormányszervek területi és helyi költségvetési intézményeinél pedig 6 százalékkal kell csökkenteni az alkalmazottak számát. (Az utóbbiak alatt például a Magyar Államkincstár területi igazgató-ságait kell érteni.) Ez összesen 8000 fő elbocsátását jelentheti. A megtakarítások összege évi 200 milliárd körül alakul - e tervszámban lapzártánkkor minden, a reform végrehajtásáért felelős kormányzati tényező egyetértett. (Csak emlékeztetőül: a Pénzügyminisztérium első ötlete 300 milliárdról szólt.)

Azt azonban, hogy ez az évi 200 milliárd megtakarítás pontosan mire és hogyan lesz jövőre meg azután nem elköltve, nem könnyű szétszálazni.

Csaba vagyok, a megtakarító

Az egyik erre vonatkozó, a kormány által a múlt héten tárgyalt és információink szerint többé-kevésbé elfogadott előterjesztés - amelyet együtt jegyez a Miniszterelnöki Hivatalt (MeH) vezető Kiss Péter miniszter és a pénzügyminiszter László Csaba - a beígérthez képest pimf tételekkel dobálózik. A kormányzat azt találta, hogy a minisztériumok indokolatlanul sokat költenek gépkocsi- és benzinvásárlásra, mobiltelefonra és reprezentációra. Ezeket most szépen lefaragják: számos autót eladnak, így a jövő évben jóval kevesebb lesz az üzemanyagra fordított állami kiadás is; korlátozzák a vezetők mobiltelefon-használatát, csakúgy, mint a reprezentációs költségeket. Ezenfelül szigorodnak az irodabútor és a szórakoztatóelektronikai cikk vásárlásának feltételei, egységesítik a külföldi kiküldetések díjazását is, valamint és figyelem: megemelik az öszödi kormányüdülés térítési díjait is!

Ám még maga az előterjesztés sem gondolja úgy, hogy mindebből komolyabb megtakarítások várhatók: a prognosztizált összeg mindössze 1,65 milliárd forint. A kérdés az, honnan spórolunk további 198,35 milliárd forintot.

A választ a költségvetési törvényjavaslatnak az egyes minisztériumokra vonatkozó sorai rejthetik. Annál is inkább, mert az oktatási és az egészségügyi feladatokat ellátó intézményeket, valamint az állami vezetőket (helyettes államtitkártól fölfelé) a karcsúsítás nem érinti, mint ahogy az Alkotmánybíróságot, az ügyészségeket és a bíróságokat sem. Szili Katalin kezdeményezte a parlamenti bizottságok taglétszámának megnyirbálását is, de javaslatát leszavazták. Sőt, ebben a 200 milliárdban nincs benne az a pénz sem, amit az önkormányzatok nem kapnak majd meg (erről lásd keretes írásunkat).

A reform tehát elsősorban az ideihez képest visszametszett minisztériumi költségvetésekben és az általuk kiváltott kirúgásokban fog materializálódni. Vadász János, a közszféra megújításáért felelős kormánymegbízott úgy tudja, ez utóbbiak 20 milliárd forintnyi megtakarítást hoznak, míg a dologi takarékoskodás további 180 milliárdot jelent. Más kormányzati forrásaink szerint a büdzsé a minisztériumok működési támogatásán 65, a (meg nem valósuló) beruházásaikon 19, a háttérintézményeken 20 milliárd forintot fog spórolni; a rejtélyes nevű "fejezeti kezelésű előirányzatokon" pedig egyenesen 87 milliárdot.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a minisztériumoknak október 22-ig kell elkészíteniük a konkrét személyekre és dologi megtakarításokra lebontott intézkedési terveiket. Addig a tárcákon belül hatékonyságvizsgálatok készülnek, hogy honnan lehetne lecsípni azt a 8-10-12 százalékot a személyi állományból. Ez úgy zajlik, hogy az egyes területekért felelős helyettes államtitkárok összeülnek, és megállapodnak egymás között úgy, hogy a minisztérium összességében átlag 10 százalékos létszámcsökkenésre tegyen javaslatot. A tárca ajánlatáról a végső döntést a miniszter hozza meg a közigazgatási államtitkárral együtt, utóbbi jelöli ki az elbocsátandók névsorát akkor is, ha a helyettes államtitkárok nem tudnak dűlőre jutni. A tárcák ajánlatait a MeH - tehát nem Vadász János vagy a Pénzügyminisztérium (PM) - hangolja össze, amely arra ügyel, hogy mondjuk ne minden tárca csak 8 százaléknyi elbocsátásban gondolkodjon arra apellálva, hogy úgyis lesz olyan, amelyik önszántából 12-t, sőt akár többet is vállal. Természetesen ha a felek meg tudják győzni egymást, ad absurdum akár 20-0 is előállhat két tárca összevetésében. Ez persze valószínűtlen. Az átlag 10 százaléknak a minisztériumok összességére mindenképpen ki kell jönnie, ennél kevesebb globálisan nem lehet ez az arány. Az ily módon kialkudott részletekről a kormány határoz október végén. A kormányhatározat teljesítését elsumákolni nem célszerű: a 2004-es büdzsé már a csökkentett létszámra méretezi a tárcák apanázsát.

Az elbocsátások csak egyik részét adják az elfogadott intézkedéssorozatnak; a takarékoskodás érinti a dologi kiadásokat is. (A kettő persze összefügg, hisz egy státus megszüntetésének fontos következménye, hogy az adott poszt fenntartásához szükséges dologi kiadások megszűnnek.)

Szerkezetátalakítás vagy leépítés?

Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a mostani állami nadrágszíj-megszorítás sokkal inkább az aggasztó méretű költségvetési hiány betömködésének az eszköze, mintsem az államapparátus strukturális reformjára vonatkozó átfogó vízió része. Ugyanakkor igaz lehet az is: ha a kormány túl sokat tököl a reformmal, a minisztériumoknak több idejük volna az egészet kijátszani. Már most is vészesen elharapódzott például az a gyakorlat, hogy a minisztériumok külső megbízási szerződéseket kötnek a dolgozóikkal, s így a közalkalmazotti bértáblában előírtnál magasabb összegeket fizetnek ki olyan munkákért, amelyek házon belül is elvégezhetőek lennének. Egy kormány közeli informátorunk szerint "félő, hogy a menesztett munkatársak vagy köztisztviselők nagy részét ugyanilyen megbízási szerződésekkel foglalkoztatják tovább". Várható tehát a tárcák körüli közhasznú társaságok (kht.) elszaporodása.

Vadász János lapunknak leszögezte: a mostani döntés irányelveivel teljesen egyetért. Véleménye szerint több minisztériumnak akkora létszámtartaléka van, hogy az akár 50 százalékos létszámcsökkentést is lehetővé tenne. "Ez a lépés lehetőséget ad arra, hogy a közszolgáltatások - oktatás, egészségügy, szociális ellátás, közigazgatás, közrend, honvédelem - reformjának céljaihoz közelebb kerüljünk" - véli a terület kormányzati felelőse. Vadász a Narancsnak elújságolta: "Elkészült a közszolgálat humánpolitikai reformjának törvényi koncepciója, a főbb gondolatokat megvitattuk, meg tudjuk tehát határozni a modern állami és önkormányzati közfeladatok tartalmát, és ki tudjuk alakítani az ehhez szükséges intézményrendszert." Vadász szerint a közszféra más területein egy évtizede nem elégséges a létszám, például a szociális ellátásban és a kulturális alapintézményekben. "Át kell rendeződniük az arányoknak, az egyes közfeladatok minél magasabb színvonalú ellátásának szempontrendszere szerint. Jövő tavaszra fejeződik be az a munka - természetesen az érintettek bevonásával -, amely szakmákra lebontva kialakítja ezeket a standardokat. Akkor tehetünk majd konkrét javaslatokat a létszámstruktúra reformjára."

Kérdés, mire megy e koncepcióval a kormánymegbízott jövőre, amikorra elvben már túl leszünk a csonkoláson. A kormánymegbízott nem tagadja, váratlanul érte a PM bejelentése, de a múlt héten kormány elé került anyag elkészítésében már ő is részt vett. "Sikerült elérnünk, hogy a kormány döntése ne egyfajta fűnyíróelvet írjon elő, hanem vegyük figyelembe a feladatok ellátásához szükséges létszámszükségletet, vagyis kezdődjön meg az a vizsgálódás, amely az átfogó strukturális reform irányába vezet. Bizonyos területeken nagyobb, máshol kisebb mértékű létszámcsökkentésre van szükség, utóbbira példák az uniós csatlakozás miatti intézményrendszeri fejlesztések. Ezekből nyilván nem lehet visszavenni, mint ahogy például a kutatóintézetek létszámából sem."

A kormány deklarált célja, hogy az elbocsátott dolgozóknak munkalehetőségeket ajánljon fel a közszféra imént említett hiányterületein, akár egy adott tárcán belüli átcsoportosítás keretében. Az az intézkedés is azt szolgálja, hogy elkerüljék a munkanélküliek számának növelését, hogy rendelkezési állományba helyezik őket, és továbbképzési lehetőségeket biztosítanak ahhoz, hogy a rendszeren belül máshol találjanak helyet maguknak, ha a korábbinál kevesebb fizetésért is. A köztisztviselők tömeges felmentése - a végkielégítések kifizetése miatt - rendkívüli módon megterhelné a költségvetést. Felmerült, hogy a nyugdíjazásokkal és a fiatal munkaerők elküldésével lehetne a legjobban megúszni e kifizetéseket. Kormány közeli forrásunk szerint azonban nem valószínű, hogy nagy számban bocsátanának el ifjú közalkalmazottakat: ők ugyanis vagy protekciósok, ami eleve kizárja ezt, vagy pedig kiemelkedően tehetségesek - ekkor viszont semmi nem indokolja a kirúgást.

A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetét láthatóan nem sikerült meggyőznie a kormánynak a racionalizálás humánus voltáról. Fehér József, a szervezet főtitkára elfogadhatatlannak tartja a létszámcsökkentéseket, és különösen sérelmezi, hogy bár többször kezdeményezett tárgyalásokat a kormánydöntés előtt és azóta is az állami oldallal, választ eleddig nem kapott. Vadász János jogosnak tartja a kritikát, és elismeri, előzetesen nem egyeztettek a szakszervezetekkel. A kormánydöntés viszont kötelezően előírja, hogy mielőtt az egyes tárcáknál a tényleges létszámcsökkentés megtörténne, ezt meg kell tenni. A kormánymegbízott korábban maga is szakszervezeti vezető volt - nem tűnik éppen testhezálló feladatnak, hogy miután bő egy évtizedig a munkavállalói oldalt képviselte, most egy ilyen folyamathoz kell a nevét adnia. Ezt firtató kérdésünkre Vadász elmondta: ő szakszervezeti vezetőként is mindig annak a híve volt, hogy az kapjon érdemi védelmet a szakszervezettől, akinek a teljesítménye és munkájának a minősége jó. "Magam is megtapasztaltam azt a lehetetlen helyzetet, hogy a közszolgáltatásban a mai törvények értelmében a munkavállalói érdekképviseleteknek azzal a munkáltatóval - intézményigazgatóval, szolgálatihely-parancsnokkal, hivatali jegyzővel - kell megállapodniuk, akinek >>mindössze<< három dolog nincsen a kezében: a költségvetésről, a létszámról és a bérekről szóló döntés. Ezekről ugyanis az önkormányzat vagy a kormányzat határoz, miközben egyikük sincs megjelölve munkáltatónak. Többek között ezért - a munkáltatói szerep új meghatározásáért is - szükség van az egységes közszolgálati törvényre."

Sok, kevés

Rogán Antal (Fidesz) nemrégiben egy sajtótájékoztatón nehezményezte, hogy a Miniszterelnöki Hivatal jövőre az ideinél 83 százalékkal nagyobb költségvetési keretből gazdálkodik, ami nem éppen a pazarlás elleni harc jelének tűnik. Emellett az is gyakori ellenzéki érv, hogy a Medgyessy-kormány hivatalba lépése óta éppen a miniszteriális szervek létszáma növekedett rohamos mértékben (8 százalékkal). A mostani visszametszéssel tehát a kormány csak saját bűnét korrigálja, de ettől ez még messze nem tekinthető előrelépésnek az olcsóbb állam felé. A kormány korábbi válaszában elmondta: a 83 százalékos növekmény annak a következménye, hogy technikai okokból az EU strukturális alapjaiból várható 43,5 milliárd forintot a MeH fejezetéhez írták. Vadász János is "hamis beszédnek" tartja a fideszes kritikákat. "A Fidesz-kormány kiszervezte a közszolgálati dolgozók köréből az ügyviteli és a fizikai dolgozókat, miközben ugyanúgy a költségvetésből fizette őket. Így valóban >>javultak és egy pozitív folyamat kezdete."

Érdekvédelem

A leépítések miatt nőttek a feszültségek az egyes tárcák között. Amikor a Pénzügyminisztérium végzett a pazarlásügyi felmérésével, kiderült, hogy a Miniszterelnöki Hivatal él a legnagyobb lábon. Nosza, a MeH rögtön át is vette a program végrehajtásának irányítását, hogy mentse a menthetőt. Ennek körülményeiről és indokairól szívesen megtudtunk volna többet is, de Kiss Péter kancelláriaminiszter lapzártánkig nem állt rendelkezésünkre. Az is sokak szemét bántja, hogy az agrártárca - uniós kötelezettségeire hivatkozva - külön elbírálás alá került, miközben az elmúlt tíz évben a minisztérium dolgozóinak száma közel négyszeresére (!) nőtt. A szabad demokrata tárcák méltatlankodásaira pedig a PM rendre azt mondta, hogy mindez azért van, mert annyira ragaszkodtak az adócsökkentéshez - ezt a 188 milliárdot kell most valahonnan előteremteni. (A viszontválasz szerint ezt a pénzt már sikerült máshonnan lecsípni.)

Talán az sem véletlen, hogy a felmerülő tételek közt szerepelt a balatonöszödi kormányüdülő árainak növeléséből remélt többletpénz is. A Belügyminisztérium (BM) is a "legfényűzőbb" kormányhivatalok dobogósa, következésképp a megszorítások egyik fő áldozata. Tóth Zoltán, a tárca közigazgatási államtitkára, egyben a közszféra kormányzati felelőse sajtótitkárán keresztül hárította el megkeresésünket, arra hivatkozva, hogy a költségvetés pontos számai még senki előtt nem ismertek. A BM-ből származó információink szerint Lamperth Mónika miniszter a készülő közszolgálati reformmal szemben egy ellen-törvényjavaslatot lobogtat heti rendszerességgel a miniszterelnök arca előtt, amelyben valódi szerkezetváltási tervek helyett magasztos, de a gyakorlatban hasznavehetetlen elvek kurta gyűjteményét olvashatjuk. Kérdés, hogy Medgyessy Péter enged-e előjogaikat féltő harcostársainak, vagy valóban elkötelezi magát a közszolgálat, azon belül is a kormányzati szervek átfogó reformja mellett.

Bugyinszki György

Ki mennyi?

A KSH adatai szerint mintegy 840 ezer ember dolgozik a közszférában. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Parragh László szerint mintegy 50-70 ezer embert azonnal el kellene küldeni. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége pedig 200 ezer ember elbocsátásának szükségességéről beszél az OECD egy 2001-es felmérésére hivatkozva, mely szerint Európában csak Dániában, Finnországban és Svédországban foglalkoztat több embert a közszféra, mint Magyarországon.

Vadász János szerint az EU 15 tagországában a közszolgálatban dolgozók aránya az összes foglalkoztatotthoz képest átlagosan 24,2 százalék a hazai 21,6-hez képest. Tíz ország előz meg tehát minket, köztük Franciaország, Németország, Olaszország és Nagy-Britannia. "Ezek az Európai Bizottság Foglalkoztatási és Szociális Főigazgatóságának hivatalos, 2002-es adatai!" A kormánymegbízott hozzátette: a napokban egy munkaügyi vizsgálat azt mutatta ki, hogy a vállalkozók 40 százaléka törvénytelen módon foglalkoztat, például minimálbért fizet az embereknek, az ezen felüli részt pedig a zsebükbe teszi. Nem adózik, és a társadalombiztosítási járulékot sem fizeti, vagyis ezermilliárdoktól fosztja meg a közt. "Ezek után azt mondani, hogy spóroljunk a közszférán - mélyen erkölcstelen magatartás."

Nem tapsikolnak az önkormányzatok

A kormány az önkormányzatokat közvetlenül nem utasíthatja létszámleépítésre. Hogy az önkormányzatok mégse tudják elkerülni a kiadás- és létszámcsökkentést, a kormány "csalafinta" eljárást eszelt ki: a kívánatosnak tartott 6 százalékos mértékben csökkentették a 2004-es büdzsében előirányzott önkormányzati támogatásokat. A Pénzügyminisztérium álláspontja szerint ettől még nem kell feltétlenül megvalósítaniuk a központi költség-visszafogási programot, szabad kezet kapnak ahhoz, hogy a jövő évi 6 százalékos közalkalmazotti béremelés forrásait valahogyan előteremtsék, természetesen a mínusz 6 százalékos létszámmal kalkuláló állami dotáció mellett.

Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára lapunknak elmondta: az elmúlt években szinte gyakorlattá vált, hogy a büdzsé hallgatólagosan 2 százalékos önkormányzati leépítéssel számolt, vagyis ennyivel kevesebbre méretezi a juttatásait. A valóságban ez a karcsúsítás általában nem történik meg a helyi önkormányzatoknál. Nehéz ugyanis leépíteni ebben a szférában a vonatkozó ágazati törvények miatt, amelyek uniós szolgáltatási minőséget írnak elő. Ezekhez inkább létszámnövekmény kellene. Sok önkormányzat nem tudja biztosítani a törvényben előírt minimumszolgáltatásokat, kiváltképp a szociális szférában, ahol az otthonok fele például ideiglenes működési engedéllyel dolgozik, vagyis be kellene őket zárni. Zongor szerint vagy be kellene látni, hogy a közszolgáltatásokra fordítható pénz nem teszi lehetővé az ilyen ütemű fejlesztéseket, vagy pedig feladatarányos támogatásra volna szükség. A mostani, differenciálatlan, 6 százalékos csökkentés már csak azért is elfogadhatatlan, mert az állam most sem biztosítja sem a bér, sem a dologi jellegű kiadások fedezetét. A közalkalmazottaknak további 30-35 milliárd, a köztisztviselőknek pedig még 5,2 milliárd forint kellene. Az önkormányzatoknál tehát sokkal rosszabb a helyzet, mint az állami közszolgálatban. A főtitkár emlékeztet arra is, hogy a nálunk jóval gazdagabb országok sokkal decentralizáltabban működnek, vagyis nem dolgoznak ennyien a központi igazgatásban, az állami vízfejben.

A kistelepüléseken egyenesen lehetetlen megfelelni a 6 százalékos előirányzatnak, hiszen gyakran csak néhány fős hivatalok működnek. Ezért strukturális, igazgatási átszervezésre lenne szükség az önkormányzati szférában is. "Sokan úgy képzelik az önállóságot, hogy annak feltétele az önálló hivatal - véli Zongor. - Ezért találnak egy képesített jegyzőt, és önálló jegyzőséget hoznak létre. Pedig egy bizonyos üzemnagyság alatt nem lehet hatékonyan működni. Állami ösztönzőkre van szükség, ha már az önkormányzati törvény megváltozása irreális, lévén hogy kétharmados." A főtitkár a körjegyzők bérének emelésében látná az egyik megoldást, mert ez ösztönözné az ilyen körjegyzőségek létrejöttét. Hiányolja továbbá, hogy Magyarországon - ellentétben a gazdag nyugati országokkal - nincsenek közigazgatási kísérletek, amelyekkel be lehetne bizonyítani: nagy változást hozna, ha egy önkormányzatnak nem kellene az igazgatással bajlódnia, csak a település működtetésével és fejlesztésével foglalkozna. Zongor Gábor szerint a megszorításokkal nem a távlatos gondolkodást ösztönzi a kormány.

Neked ajánljuk