Erdők a tűzifarendelet árnyékában

Lombjuk se rezzen

Belpol

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

Többnyire azzal kezdődnek a magyar erdők helyzetéről szóló tanulmányok, előadások és beszélgetések, hogy míg Trianon után csak 11,8 százalék volt az erdősültség, most már 20,8, vagyis a honi termőföld (a be nem épített, le nem betonozott földterület) negyede. Ez nevezhető derekas fejlődés gyümölcsének is, hiszen a megkétszereződés jóval több, mint a semmi; azzal meg tényleg felesleges előjönni, hogy a bronzkort megelőzően mint­egy 85 százalékos volt az erdősültség ugyanitt. Az utóbbi 5–6 ezer évben folyamatosan belenyúlt az ember a Kárpát-medencei táj képébe fejszével, fűrésszel. Az erdők csak akkor gyarapodtak, ha háborúk, éhínségek és járványok nyomán fogyni kezdett a lakosság.

Az 1920-as évek elején kényszerhelyzetbe hozta a hazai döntéshozókat, erdőbirtokosokat az erdőkérdés, mert a faiparnak szüksége volt olyan jól megmunkálható faanyagra, mint a fenyő. Így aztán szépen gyarapodni kezdett a hazai faállományban a lucfenyők telepítési területe, és a fenyvesek jelentős részben olyan helyre kerültek, ahonnan már korábban kiirtották az eredeti, „őshonos” faállományt – ez megismétlődött az ötvenes években is.

Mindent bele

A nagy léptékű erdőirtásokhoz korábban nem volt szükség rendkívüli rendeletekre: volt olyan időszak, amikor magyar (főleg bükk) erdők szolgáltatták az európai gazdaság lúg- (azaz hamuzsír-) szükségletének legfőbb forrását; a 18. században egész megyényi területeken hamvadtak el így erdőségek. Az efféle rablógazdálkodást a 20. században felváltotta a szakképzett erdészek irányította erdőművelés, s idővel mind erősebbé vált az a gondolat is, hogy az erdők természetvédelmi és ökológiai szempontból is fontosak. Más kérdés, hogy a honi erdőművelés történetében – sokszor politikai nyomásra – gyakorta felülkerekedett az a fajta megközelítés, hogy az erdők leg­inkább a stratégiai fontosságú faanyag és mellékesen tüzelő biztosítására szolgálnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.