Erdők a tűzifarendelet árnyékában

Lombjuk se rezzen

Belpol

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

Többnyire azzal kezdődnek a magyar erdők helyzetéről szóló tanulmányok, előadások és beszélgetések, hogy míg Trianon után csak 11,8 százalék volt az erdősültség, most már 20,8, vagyis a honi termőföld (a be nem épített, le nem betonozott földterület) negyede. Ez nevezhető derekas fejlődés gyümölcsének is, hiszen a megkétszereződés jóval több, mint a semmi; azzal meg tényleg felesleges előjönni, hogy a bronzkort megelőzően mint­egy 85 százalékos volt az erdősültség ugyanitt. Az utóbbi 5–6 ezer évben folyamatosan belenyúlt az ember a Kárpát-medencei táj képébe fejszével, fűrésszel. Az erdők csak akkor gyarapodtak, ha háborúk, éhínségek és járványok nyomán fogyni kezdett a lakosság.

Az 1920-as évek elején kényszerhelyzetbe hozta a hazai döntéshozókat, erdőbirtokosokat az erdőkérdés, mert a faiparnak szüksége volt olyan jól megmunkálható faanyagra, mint a fenyő. Így aztán szépen gyarapodni kezdett a hazai faállományban a lucfenyők telepítési területe, és a fenyvesek jelentős részben olyan helyre kerültek, ahonnan már korábban kiirtották az eredeti, „őshonos” faállományt – ez megismétlődött az ötvenes években is.

Mindent bele

A nagy léptékű erdőirtásokhoz korábban nem volt szükség rendkívüli rendeletekre: volt olyan időszak, amikor magyar (főleg bükk) erdők szolgáltatták az európai gazdaság lúg- (azaz hamuzsír-) szükségletének legfőbb forrását; a 18. században egész megyényi területeken hamvadtak el így erdőségek. Az efféle rablógazdálkodást a 20. században felváltotta a szakképzett erdészek irányította erdőművelés, s idővel mind erősebbé vált az a gondolat is, hogy az erdők természetvédelmi és ökológiai szempontból is fontosak. Más kérdés, hogy a honi erdőművelés történetében – sokszor politikai nyomásra – gyakorta felülkerekedett az a fajta megközelítés, hogy az erdők leg­inkább a stratégiai fontosságú faanyag és mellékesen tüzelő biztosítására szolgálnak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.