Erdők a tűzifarendelet árnyékában

Lombjuk se rezzen

Belpol

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

Többnyire azzal kezdődnek a magyar erdők helyzetéről szóló tanulmányok, előadások és beszélgetések, hogy míg Trianon után csak 11,8 százalék volt az erdősültség, most már 20,8, vagyis a honi termőföld (a be nem épített, le nem betonozott földterület) negyede. Ez nevezhető derekas fejlődés gyümölcsének is, hiszen a megkétszereződés jóval több, mint a semmi; azzal meg tényleg felesleges előjönni, hogy a bronzkort megelőzően mint­egy 85 százalékos volt az erdősültség ugyanitt. Az utóbbi 5–6 ezer évben folyamatosan belenyúlt az ember a Kárpát-medencei táj képébe fejszével, fűrésszel. Az erdők csak akkor gyarapodtak, ha háborúk, éhínségek és járványok nyomán fogyni kezdett a lakosság.

Az 1920-as évek elején kényszerhelyzetbe hozta a hazai döntéshozókat, erdőbirtokosokat az erdőkérdés, mert a faiparnak szüksége volt olyan jól megmunkálható faanyagra, mint a fenyő. Így aztán szépen gyarapodni kezdett a hazai faállományban a lucfenyők telepítési területe, és a fenyvesek jelentős részben olyan helyre kerültek, ahonnan már korábban kiirtották az eredeti, „őshonos” faállományt – ez megismétlődött az ötvenes években is.

Mindent bele

A nagy léptékű erdőirtásokhoz korábban nem volt szükség rendkívüli rendeletekre: volt olyan időszak, amikor magyar (főleg bükk) erdők szolgáltatták az európai gazdaság lúg- (azaz hamuzsír-) szükségletének legfőbb forrását; a 18. században egész megyényi területeken hamvadtak el így erdőségek. Az efféle rablógazdálkodást a 20. században felváltotta a szakképzett erdészek irányította erdőművelés, s idővel mind erősebbé vált az a gondolat is, hogy az erdők természetvédelmi és ökológiai szempontból is fontosak. Más kérdés, hogy a honi erdőművelés történetében – sokszor politikai nyomásra – gyakorta felülkerekedett az a fajta megközelítés, hogy az erdők leg­inkább a stratégiai fontosságú faanyag és mellékesen tüzelő biztosítására szolgálnak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk