Interjú

„Magyarországon van igény a szélsőjobboldalra”

Hunyadi Bulcsú elemző, Political Capital

Belpol

Miért és kinek lehet vonzó alternatíva a Mi Hazánk, mivel tudta megnyerni magának a szélsőjobboldali párt a 6 százaléknyi szavazót az országgyűlési választáson? Változik-e a Fidesz politikája a Mi Hazánk parlamentbe kerülésével? És mi vár a Jobbikra?

Magyar Narancs: A Medián friss, múlt heti felmérése szerint jelenleg a Mi Hazánk a legnépszerűbb ellenzéki párt, megelőzi a DK-t és a Momentumot is. Ennek ön szerint mi lehet az oka?

Hunyadi Bulcsú: A felmérést annyiban fenntartással kell kezelni, hogy látszik rajta a győzteshez húzás: ahhoz képest, hogy a választáson 6 százalék szavazott a Mi Hazánkra, a kutatásban a megkérdezettek 8 százaléka mondta azt, hogy rájuk voksolt. De a számok valóban azt mutatják, hogy a Mi Hazánk egy szinten áll az említett ellenzéki pártokkal, vagy egy kicsit talán előrébb is. Ennek szerintem három fő oka van. Az a tény, hogy bejutottak, utólag is legitimálja a pártot, vagyis aki nem mert rájuk szavazni, mert félt, hogy nem kerülnek be, most nyíltan vállalja a támogatását. A bejutásuk nagy érdeklődést generált, amire a párt ügyesen rá is játszott: kijelentették például, hogy annyi bizottsági helyet akarnak ők is, mint a többi ellenzéki párt együtt. Végül pedig: a demokratikus ellenzék romokban hever.

MN: A Mi Hazánk jelentheti most sok embernek az alternatívát az ellenzéki oldalon?

HB: Nem, a Mi Hazánk teljesen más történet. Mindig is azt mondták, hogy ők a harmadik erő a Fidesz és az ellenzék ellenében, egy harmadikutas párt. A közös ellenzéki listánál az volt a vezérlő elv, hogy a demokratikus ellenzéki pártok szavazói Orbán ellen szavaznak, ez egyesíti őket. A Mi Hazánk szavazóinál nem ez van, nekik a témák a fontosak. A párt kommunikációja is abba az irányba mutat, hogy ők inkább voltak és lesznek az ellenzék ellenzéke, mint a kormányé.

MN: Szintén a Medián felméréséből derül ki, hogy a teljes népesség körében Toroczkai László a harmadik legnépszerűbb ellenzéki politikus. Az ő személye mennyire fontos?

HB: Azért nehéz az ellenzékről, mint egy egységes tömbről beszélni, mert ilyen szerintem nincs. Van egy Orbán-ellenes ellenzéki tömb és van a Mi Hazánk – ez két teljesen más világ. A két szavazótábor között az a szakadás, hogy valakinek az a legfontosabb, hogy ne a Fidesz legyen hatalmon, valakinek pedig az, hogy ne Gyurcsány, és „valódi nemzeti” kormányzás legyen. A felmérés szerint a demokratikus ellenzéki pártok szavazói nagyon elutasítják Toroczkait; akik miatt mégis a harmadik helyre került, azok a Fidesz-szavazók. Ez nem meglepő, hiszen a Mi Hazánk üzenetei közel vannak a Fideszéhez, illetve inkább fordítva. Ráadásul a Mi Hazánk a kampányban azt hangsúlyozta, hogy egyaránt kritizálják a Fideszt és az ellenzéket. Ugyanakkor 2018-tól az látszik, hogy jórészt a demokratikus ellenzéki pártokat bírálták, ami alól a Covid és a választás előtti időszak a kivétel. A „harmadikutas”, a demokratikus ellenzéki pártokat is kritizáló szereplők érthetően szimpatikusabbak a fideszeseknek. Ezt láttuk korábban több LMP-s politikusnál és most Ungár Péternél is.

 
Fotó: Sióréti Gábor

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.