Mangapornó: Miért a polip?

  • - tbc -
  • 1996. augusztus 8.

Belpol

Gabriel García Márquez írja, hogy élete és munkássága meghatározó élményévé vált az idő, amit egy kuplerájban töltött, egy aprócska szoba bérlőjeként. Lassú estéken a kisvállalkozó alkalmazottakkal csevegett, éjjel alkalma volt a klienseket megfigyelni, a szieszták alatt pedig kiírta magából a friss ötleteket. Addig is, míg a Magyar utca hasonszőrű intézményei beindulnak, bárki támaszkodhat a netszörfözésre élményanyagért. Néhány röpke perc, és bebizonyosodik, hogy valahol valaki perverzebb, mint mi.
Gabriel García Márquez írja, hogy élete és munkássága meghatározó élményévé vált az idő, amit egy kuplerájban töltött, egy aprócska szoba bérlőjeként. Lassú estéken a kisvállalkozó alkalmazottakkal csevegett, éjjel alkalma volt a klienseket megfigyelni, a szieszták alatt pedig kiírta magából a friss ötleteket. Addig is, míg a Magyar utca hasonszőrű intézményei beindulnak, bárki támaszkodhat a netszörfözésre élményanyagért. Néhány röpke perc, és bebizonyosodik, hogy valahol valaki perverzebb, mint mi.

Illusztrációink a japán képregény-ipar erotikus ágának termékei. Kábé akkortájtól, mikor az Árpád-ház utolsó királyai az utolsókat rúgták, már készültek képregények (leporelló formájában) a szigetországban. Buddha tanításait, japán bölcsek győzedelmeit kínai írástudók fölött és a szeretkezés tudományát illusztrálták. Ezen hármas munkamegosztás (vagy hatszáz év múltán) egy-egy amerikai tengernagy megjelenésétől kapott gellert. A tizenkilencedik században Perry admirális kényszerítette a feudális Japánt kikötői megnyitására, elindítva ezáltal a Meiji-korszak vehemens europanizációját, majd 1945-ben a győztes amerikai hadiflotta tette ugyanezt (az europanizációt amerikanizációval helyettesítve). A kultúrák egymásba csörgedezésének inszignifikáns, de érdekes része a képregény.

Nagy képregényfaló náció a japán, s a honi műfaj - a manga - osztozik az amerikaival (comics) a motívumok nagy részén. (Felsorolás szükségtelen; lásd egy tipikus pesti mozi tipikus nyári akciófilmjét.) Eltéveszthetetlenül japán viszont a grafika, a tollkezelés, kontúrozás és a - kalligráfia évszázados hagyományaihoz kapcsolódó - feliratozás. Míg a comics csaknem kivétel nélkül csapatmunka - egy íróé az ötlet, megint másé a szövegkönyv, más rajzoló felel a főalakok koreográfiájáért és más a satírozásért -, addig egy-egy manga tipikusan egyetlen alkotó terméke, egyetlen személy stílusát tükrözi. A comics bárgyú szuperhős - még bárgyúbb szuperszörnyeteg világánál a manga jóval árnyaltabb és ironikusabb; főhőse gyakran egy csetlő-botló nagykamasz, aki napjait megosztja házi feladatok készítése, Tokió megmentése a soros űrszörnyetegtől és a szerelem titokzatos világának megismerése között. Ha már a témánál tartunk. A megcélzott olvasói réteg (kor, társadalmi státus, nem) szerint a manga műfajokra esik szét, s a férfiúi pszichoszexuális fejlődésért a hentai (ecchi néven is ismert) felel. A túlságosan privát dolgok ábrázolását törvény tiltja, de egy kis kutakodással a zavaró fekete téglalapok és digitális eltusolások nélküli verziók is megtalálhatók. Igaz, ezek megállnak a fetisizmus, szadomazochizmus, bestialitás, szodómia, koprofágia és nekrofília témáinál: ennél mélyebbre nem nyúlkálnak az élet apró örömeinek tárházába.

Noha nem kapcsolódik szervesen a manga hagyományaihoz, érdemes kitérni Hajime Sorayama munkásságára. A jeles férfiú ipari és reklámillusztrátorként kezdte karrierjét, itt tökéletesítette képességét fémszínű, görbült felületek ábrázolására (mechanikus alkatrészek, gáz- és vízcsövek, ez-az). Próbaképpen, hobbiból, antropomorf robotokat is rajzolgatott. Aztán női alakba oltott robotokat és robotokba öltött nőket. Aztán félmeztelen nőket. Idővel a fél elmaradt. Végül fétisszerkóba bújtatott, biológiailag lehetetlen (ámde nyálcsorgató) testalkatú női lényeket kompromittáló szituációkban ipari robotokkal. Népszerűsége ezen a ponton érthetetlen módon megugrott, s mikor egyik (vizeletszexet inszinuáló) képe még a Penthouse oldalain is felhördülést keltett, Hajime Sorayama bevonult a halhatatlanságba. Airbrush-technikával készült, hiperrealista illusztrációiért vadnyugaton tízezreket fizetnek, vadkeleten pedig tízezerszámra koppintják.

Más az egyén, más a test, más a nemiség képzete a japán szubkultúrában, túlmutat Hamburg, London vagy akár New York undergroundja, a club scene latex, bőr, cipzár és fémbilincs alapú fétiskreációin (lásd Skin Two, Zeitgeist magazinok, Doris Kloster fényképei...), utóvégre is, hol van alkalma az európai kultúrkincsen edződött polgárnak angyalarcú, hamvas szemű tizenéves leánykákat hátulról maceráló polipokat látni? A téma sarkalatos kérdése mindenképpen a következő: miért a polip? Szakértők japán kultúrtörténeti hagyományokra (már a tizenkilencedik században léteztek hasonló fametszetek), illetve ergonómiai okokra hivatkoznak. Még egy mozgássérült polipnak is marad elég végtagja a számba vehető testnyílások szimultán ingerlésére. Növekedik is rendesen a manga Japánon kívüli gyűjtőtábora, s ez nem kis részben az Interneten megbúvó pornókincstáraknak tudható be.

Ezek a kincseskamrák azonban állandóan vándorolnak. Immár prototipikussá váló szcenárió: egy elszánt lélek összegyűjt néhány megabájtnyi szerzői jog- és szeméremsértést, s az elektronikus címet közkinccsé teszi valamiféle nyilvános fórumon (alt.binaries.pictures.erotica, alt.sex.movies hírcsoportok). Válaszképp tömegek szállják meg a lelőhelyet, elektronok torlódnak, villanyországút eldugul, rendszergazdák mérgelődnek, az ingyenszezám mindörökre bezárul... Az okosabbak meg is tartják az érdekes címeket maguknak, arra a pár hónapra, míg efféle machinációk egyáltalán működnek - míg a forgolódó tőkés birodalmak végleg szét nem osztják egymás között a nagy koncot, az Internetet.

Természetesen mindez csak a tényleges pornográfiára érvényes; egyéb műfajú mangáról (illetve animéről, ami a manga-rajzfilm) bőséges felvilágosítást nyújt a net. Használhatjuk a számtalan elektronikus keresőszerver egyikét is. Csak úgy ne járjunk, mint az az ürge, akit a Suck (http://www.suck.com - a Wired legszámottevőbb antidózisa) egyik szerkesztője dokumentált. Az illető a következő kulcsszavakat adta meg a képkeresőnek: cindy crawford póniló baszni. Hiába, az emberiségből nem hal ki a remény.

- tbc -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.