Álszakértői szervezet a Fidesz médiauniverzumában

Médiavamzerek

Belpol

Tudatos médiafogyasztás, álhírekkel folytatott harc, az újságírás erodálódásának megállítása: csupa jól hangzó jelszó. Éppen ezeket sorolja fel a céljai közt a 2019-ben alapított Transzparens Újságírásért Alapítvány is.

A közpénzmédia különféle részei lelkesen hivatkoznak is a Transzparens Újságírásért Alapítvány (TÚA) alkalmazottaira szakértőként, amikor a maradék független sajtóról kell bizonyítani, hogy az valójában Soros György, a CIA, a háttérhatalom stb. céljait szolgálja. De a TÚA rendezi rendszeresen azokat az újságírói vitákat is, amelyeken egy „balos” és egy kormánypárti médiamunkás ütköztet érveket azt a látszatot keltve, mintha mondjuk a 444 és a Pesti Srácok ugyanannak az éremnek lenne a két oldala.

Faji tisztaság Franciaországból

A Transzparens Újságírásért Alapítvány első ránézésre a relativizálás ellenére sem tűnik különösebben károsnak: a Facebookon külön foglalkoznak a kattintásvadász címekkel, sajtóhírekkel, használják a szörnyen tudományosnak hangzó médiamonitoring szót is, ráadásul külön kiemelik, hogy a francia Observatoire du journalisme a társszervezetük. Csak hát a hivatkozott szervezetet 2012-ben alapította Jean-Yves Le Gallou, a 2021-ig a Le Pen család által irányított, a szélsőjobbról indult Nemzeti Front egykori EP-képviselője, aki már az 1990-es években is gyakran járt bíróságra rasszistának tűnő kijelentések miatt – bár a vádak alól rendre fölmentették. Alapító még Claude Chollet, akit a szintén szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia európai parlamenti frakció vezetőihez fűz közeli viszony. A szélsőjobboldal alatt most nem a Kelet-Európában megszokott kopasz szkinhedet érdemes érteni, hanem azt a szintén francia Renaud Camus által képviselt irányvonalat, amely szereti egy jó flaska bor mellett intellektuális köntösbe csomagolni, miért kellene sürgősen megtisztítani Európát az ideálistól eltérő bőrszínű emberektől.

A nem teljesen nyilvános összetételű és létszámú tagságban feltűnnek még a Nouvelle Droite (Új Jobboldal) mozgalommal kapcsolatban álló figurák is, ők a nacionalizmustól mentes, faji alapon gondolkodó szélsőjobbosok, akik egyébként a judeokeresztény hagyományokat épp úgy elutasítják, mint az Egyesült Államokat vagy a kapitalizmust. A francia szervezetet gyakran bírálják, amiért az újságírói portrékat eleve úgy írják meg, hogy az általuk baloldalinak vélt újságíróknak inkább a nemi vonzalmával vagy a származásával foglalkozzanak, mintsem a tényleges szakmai pályafutásával. A szervezet extra támogatásért cserébe Soros Györgyről kínál exkluzív dossziét, ami talán érthetővé teszi, hol találkozik a francia neofasizmus a fiatal magyar fideszes „szakemberek” világával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.