Álszakértői szervezet a Fidesz médiauniverzumában

Médiavamzerek

Belpol

Tudatos médiafogyasztás, álhírekkel folytatott harc, az újságírás erodálódásának megállítása: csupa jól hangzó jelszó. Éppen ezeket sorolja fel a céljai közt a 2019-ben alapított Transzparens Újságírásért Alapítvány is.

A közpénzmédia különféle részei lelkesen hivatkoznak is a Transzparens Újságírásért Alapítvány (TÚA) alkalmazottaira szakértőként, amikor a maradék független sajtóról kell bizonyítani, hogy az valójában Soros György, a CIA, a háttérhatalom stb. céljait szolgálja. De a TÚA rendezi rendszeresen azokat az újságírói vitákat is, amelyeken egy „balos” és egy kormánypárti médiamunkás ütköztet érveket azt a látszatot keltve, mintha mondjuk a 444 és a Pesti Srácok ugyanannak az éremnek lenne a két oldala.

Faji tisztaság Franciaországból

A Transzparens Újságírásért Alapítvány első ránézésre a relativizálás ellenére sem tűnik különösebben károsnak: a Facebookon külön foglalkoznak a kattintásvadász címekkel, sajtóhírekkel, használják a szörnyen tudományosnak hangzó médiamonitoring szót is, ráadásul külön kiemelik, hogy a francia Observatoire du journalisme a társszervezetük. Csak hát a hivatkozott szervezetet 2012-ben alapította Jean-Yves Le Gallou, a 2021-ig a Le Pen család által irányított, a szélsőjobbról indult Nemzeti Front egykori EP-képviselője, aki már az 1990-es években is gyakran járt bíróságra rasszistának tűnő kijelentések miatt – bár a vádak alól rendre fölmentették. Alapító még Claude Chollet, akit a szintén szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia európai parlamenti frakció vezetőihez fűz közeli viszony. A szélsőjobboldal alatt most nem a Kelet-Európában megszokott kopasz szkinhedet érdemes érteni, hanem azt a szintén francia Renaud Camus által képviselt irányvonalat, amely szereti egy jó flaska bor mellett intellektuális köntösbe csomagolni, miért kellene sürgősen megtisztítani Európát az ideálistól eltérő bőrszínű emberektől.

A nem teljesen nyilvános összetételű és létszámú tagságban feltűnnek még a Nouvelle Droite (Új Jobboldal) mozgalommal kapcsolatban álló figurák is, ők a nacionalizmustól mentes, faji alapon gondolkodó szélsőjobbosok, akik egyébként a judeokeresztény hagyományokat épp úgy elutasítják, mint az Egyesült Államokat vagy a kapitalizmust. A francia szervezetet gyakran bírálják, amiért az újságírói portrékat eleve úgy írják meg, hogy az általuk baloldalinak vélt újságíróknak inkább a nemi vonzalmával vagy a származásával foglalkozzanak, mintsem a tényleges szakmai pályafutásával. A szervezet extra támogatásért cserébe Soros Györgyről kínál exkluzív dossziét, ami talán érthetővé teszi, hol találkozik a francia neofasizmus a fiatal magyar fideszes „szakemberek” világával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.