Miközben a humán közszolgáltatásban dolgozók jelentős részének tíz éve nem emelték a bérét, az új közbeszerzési ellenőrgárda tagjait piacképes bérekkel csábítaná a Miniszterelnökség. A kancelláriának a Magyar Narancs kérdéseire adott válaszából ugyanis az derül ki, hogy az új munkatársaknál fejenként átlagosan 1,25 millió forintot is elérő havi munkabérköltséggel számolnak. Vagyis a kancellária újonnan felállítandó részlegén dolgozóknak – a munkaadókat terhelő járulékok levonása után – akár 1 millió forint bruttó bért fizethetnek. Mindeközben egy sok éve a minisztériumban dolgozó, nyugdíj előtt álló, diplomás – nem vezető beosztású – kormánytisztviselő a 30 százalékos illetménykiegészítéssel együtt is jó, ha 380 ezer forintot vihet haza havonta.
Kívül, belül
A kancellária szerint megéri. „A száz új alkalmazott éves bérköltsége piacképes bérek esetén sem haladhatja meg a 1,5 milliárd forintot évente, amely töredéke annak, amit a magyar állam költségvetési forrásból eddig a feladat ellátására fordított” – magyarázzák a tárcánál. Mint ismeretes, a Miniszterelnökség augusztus elején vette meg az Andrássy út 70. szám alatti 3 ezer négyzetméteres irodaházat. Az év elején még 1,7 milliárd forintra becsült ingatlanért az elővásárlási jogot érvényesítve végül 2,9 milliárdot fizettek. Nem sokkal később az is kiderült, hogy az épületbe a Miniszterelnökség frissen toborozott közbeszerzési ellenőrző csapata költözik. Az első körben 80-85 fősre becsült részlegen a Magyar Narancsnak küldött válasz szerint később legalább 100 ellenőr dolgozik majd. A Miniszterelnökség úgy számol, hogy a száz új alkalmazott felvétele a milliárdos épületvásárlással együtt is „rövid időn belül gazdaságos lesz”.
Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter ezzel a lépéssel éppen ellentétes irányba indul, mint elődje. Lázár János jelenlegi dohányügyi biztos, az előző Orbán-kormány kancelláriaminisztere ugyanis a kiszervezésben látta a megoldást: 2016-ban 4,8 milliárd forintos tanácsadói keretszerződést kötött a közbeszerzések szabályosságának ellenőrzésére. A feladattal megbízott konzorciumban az Orbán családot is többször képviselő, jelenleg országgyűlési képviselőként ténykedő Bajkai István ügyvéd korábbi irodája, az SBGK mellett a Nagy és Kiss Ügyvédi Iroda, valamint a Lázár János holdudvarába sorolt Ész-Ker Kft. is helyett kapott. Az eredetileg 4 évre szóló kontraktust Gulyás bemondása szerint nem kellett felmondani, mert az „kifutott”. A Portfolio.hu számításai szerint összesen 3,5 milliárdot fizettek ki a triónak. Drága mulatság volt, az uniós auditorok ugyanis csapnivalónak találták a magyar ellenőrzési rendszert, és a 24.hu szerint akár 150 milliárd forintnyi EU-támogatást is visszakövetelhetnek. Ennek fényében érthető, ha a kormány változtatni akart. Az viszont kínosnak tűnik, hogy Gulyás Gergely az új részleg felállításával szinte egy időben jelentette be a 15-20 százalékos közigazgatási létszámcsökkentést. A kancellária lapunknak küldött válasza szerint nincs ebben semmi ellentmondás. „A közbeszerzési ellenőrzés rendszerének átalakítása független a létszámleépítéstől, mivel a Miniszterelnökség úgy ítéli meg, hogy hatékonyabb és olcsóbb nem külső megbízási szerződésekkel, hanem állandó munkavállalókkal ellátni a feladatot” – magyarázzák a lépést.
A bürokráciacsökkentéssel a kormány egyébként sem költségvetési megtakarítást kíván elérni, hiszen ezzel egyidejűleg érdemi bérfejlesztésre is lehetőség nyílik – állítják a kancelláriánál, bár nem tagadják, hogy „konkrét döntések még nem születtek, jelenleg is zajlik a központi közigazgatás létszámának a vizsgálata”. A kabinet célja ugyanis „a hatékony és gyors központi közigazgatás” – ám mindenekelőtt át kell tekinteni, hogy milyen munkakörökben mennyien dolgoznak. A központi államigazgatásban csak annyi embert akarnak foglalkoztatni, amennyire „feltétlenül szükség van”.
Túl kevés, túl sok
Akkor már túl is lőttek a célon – véli Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének elnöke, aki szerint a humán közszolgáltatásból jelenleg is hiányzik legalább 100 ezer ember. (A közigazgatási állásportálon jelenleg 3700 pozíciót hirdetnek.) A minisztériumokban és a központi hivatalokban létszámstop van, a távozók, nyugdíjba menők helyét nem töltik be. A maradóknak így a hiányzók munkáját is el kell végezniük, miközben a bérük tíz éve nem emelkedett, és állandóan elbocsátással riogatják őket. „A kormány létszámcsökkentési terve – véli Boros Péterné – hamarosan megvalósulhat mindenféle beavatkozás nélkül is. A közalkalmazottak elleni hajsza lassan öngerjesztő folyamattá alakul, a pályaelhagyók aránya meghaladhatja a kormány célszámait is, a végén pedig éppen azok fognak a legjobban panaszkodni, akik most a leginkább forszírozzák a közigazgatás kurtítását: a vállalkozók.” A lassuló ügyintézés, a csúszó határidők, az ügyhátralékok növekvő halmai nekik fájnak majd a legjobban. Újra beköszönthet a földhivatalokban az évekig elintézetlen széljegyek korszaka. De az államigazgatásban dolgozó gazdasági vezetők távozása is érzékeny ponttá válhat, hiszen nem lesz, aki levezényelje a megnyert uniós pályázatokat. A tanárok, orvosok, nővérek hiányát pedig már most rengetegen érezhetik. Mindent összevetve a kormány által emlegetett százezres létszámleépítés gyakorlatilag kivitelezhetetlen, már csak azért is, mert a központi államigazgatásban összesen nincsenek többen tízezernél, beleértve a minisztereket is. A teljes közigazgatásban pedig 103 ezer ember dolgozik. A humán közszolgáltatásban dolgozók – a bölcsődei gondozótól az ügyészekig – létszáma a betöltetlen álláshelyeket is beleszámítva éri el a 680 ezret. Ez a 4,2 millió magyar munkavállaló 16 százaléka, ami az OECD-átlag alatt marad – a munkaadók által emlegetett 20-25 százalékos arány tehát erősen félrevezető, ez a szám legfeljebb akkor jön ki, ha az állami cégek munkavállalóit is beleértjük ebbe. De Borosné szerint még ezzel együtt is értelmezhetetlen a munkaadók által hajtogatott „több százezres” közszolgafelesleg.
Pedig a munkaadók már jó ideje ezt hajtogatják. „Itt a jó pillanat” – adta ki a jelszót tavaly decemberben Demján Sándor, a Vállalkozók Országos Szövetségének azóta elhunyt elnöke, aki úgy vélte, hogy ha 350 ezer közalkalmazottat nem irányítanak át sürgősen a termelésbe, akkor „Magyarország elbukik”. A választások után a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége vette át a stafétabotot, igaz, ők már csak 100 ezres közszféra-ballasztról beszéltek – az ő állami munkaviszonyuk megszüntetésével enyhítenék a versenyszféra kínzó munkaerőhiányát. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke viszont kissé fékezne. A Magyar Narancs kérdésére ugyan elismerte, hogy lát rejtett tartalékokat a közszférában, de nem ért egyet a kampányszerű létszámcsökkentéssel, különösen úgy, hogy a közalkalmazottak körében is munkaerőhiány tapasztalható. Azt viszont nem árulta el, hogy pontosan miről egyeztetnek a kormánnyal. Gulyás Gergely először a minisztériumokban és az ezekhez köthető háttérintézményekben fogna létszámcsökkentésbe, szerinte az ott dolgozó 14 ezer emberből 15-20 százalékot érinthet a leépítés. Varga Mihály pénzügyminiszter viszont a közigazgatás egészében mindössze 0,3 százalékos leépítéssel számolt, legalábbis a jövő évi költségvetés szerint.
Az óvatosság érthető. Lázár János az előző kormányzati ciklus derekán hirdette meg nagyszabású bürokráciacsökkentési programját. Első nekifutásra 100-150 ezer ember elbocsátásával kalkulált. A tárca 2016 januárjában kiszivárgott halállistáján 73 intézmény szerepelt, amelyben összesen 50 ezren dolgoztak. A jogutódlással vagy anélkül megszűnt 60 intézmény között volt például az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum, a Nemzeti Közlekedési Hatóság, a Forster Örökséggazdálkodási Központ, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal stb. Néhány viszont megúszta, köztük a közpénzmilliárdokat osztogató Nemzeti Kommunikációs Hivatal, a milliárdos beruházások felett őrködő Nemzeti Sportközpontok, illetve a nemrégiben lefejezett Balassi Intézet. Az átszervezés óta kialakult működési anomáliák azonban sokakban keltettek kételyt. Gondoljunk csak a nemzetközi lisztériafertőzésre, a műemléki tervtár részleges megsemmisülésére, vagy éppen az immáron visszatérő jelenségnek számító oltóanyaghiányra. Ráadásul az alkalmazotti létszám nemhogy csökkent, inkább nőtt. Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség azóta leköszönt államtitkára tavaly októberben már nem is tagadta, hogy a bürokráciacsökkentés terve elbukott. Lázár viszont folytatást ígért, és hasonló kormányzati szándékra utalt az uniós források terhére meghirdetett 5 milliárdos pályázat is, amelyet idén januárban az azóta Pénzügyminisztériumra keresztelt Nemzetgazdasági Minisztérium nyert el. A projekt céljai között „a közszférában dolgozók versenyszférában való elhelyezkedésének segítése” is szerepel.
Tűréshatáron
Ennek a pénznek kevés hasznát látják a közalkalmazottak. Javarészt vállalkozók zsebébe vándorol – véli Boros Péterné. A szakszervezet szeretné végre egyben látni a kormány közigazgatást érintő javaslatait, eddig ugyanis semmiféle egyeztetés nem történt az ügyben, hiába kérte ezt a szakszervezet. Garanciákat szeretnének arra, hogy a munkavállalók érdekei is érvényesülnek a munkáltatóké mellett. A Gulyás által emlegetett bértömeg-gazdálkodásra áttérés azonban éppen szembe megy ezzel. (A végzettségen és a ledolgozott időn alapuló statikus bértábla helyett az egység vezetője dönthetné el a rendelkezésére álló bérkeret elosztását a dolgozók között.) Sőt, ellentétes a Fidesz által írt Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Programmal is, amely stabilitást és kiszámíthatóságot ígért a közszolgáknak. A tág határok közötti differenciálás lehetősége kiszolgáltatottá teszi a munkavállalókat. Márpedig az nem lehet a kormány érdeke, hogy engedelmes birkákká züllessze a közalkalmazottakat, a sok bólogatásból nem lesz működő rendszer. Borosné szerint már most is ritkán hallani őszinte szót a közigazgatásban dolgozóktól. Félnek bármit is mondani, hiszen bizalomvesztésre hivatkozva bárkit kitehetnek az állásából – holott, mint mondja, a közalkalmazottak feszített tempóban, gyakorta borzasztó körülmények között robotolnak. Ha nem tudják tartani a határidőt, rendbírsággal sújtják őket. Sokan napi 10 órát dolgoznak 8 óra helyett. De már formálódik – főként a fiatalok körében – egyfajta spontán ellenállási mozgalom. Túlóra helyett például hazamennek; és ez az egyelőre még visszafogott ellenállás az egyre fokozódó nyomás hatására sztrájkba csaphat át. Idén februárban az önkormányzati dolgozók már tartottak munkabeszüntető akciókat, a szigorú törvényi szabályozás ellenére is az érintettek csaknem fele csatlakozott a sztrájkhoz. A választásokat nem bojkottálták, de ez nem jelenti azt, hogy elégedettek a kormány által megajánlott 11 milliárd forintos bérfejlesztéssel. Ráadásul 161 ezer humán közszolgálatban – elsősorban az önkormányzatoknál, központi közigazgatásban – dolgozó továbbra sem kapott béremelést, sőt a jövő évi költségvetésben sincs erre javaslat. Azt ugyan Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára is elismerte a Pesti Srácoknak adott interjújában, hogy a központi közigazgatásban 2008 óta valóban nem volt érzékelhető béremelés, mondván, „az állam szerény és önmagával szemben szigorú”. Ehhez képest a szintén 2010-ben befagyasztott miniszteri fizetéseket most felolvasztották, és a két vagyonkezelő miniszter egyenként havi 3,9 millióval, a többi tárcavezető 600 ezer forinttal többet vihet haza havonta.
A szakszervezet egyébként nemcsak hogy egyetért a kormány bürokráciacsökkentési terveivel, hanem egyenesen követeli is azt. De szerintük nem a létszámot, hanem az ügyek számát kellene kurtítani. Rengeteg felesleges adminisztrációs tehertől, ügyirattól szabadíthatná meg a közigazgatást a kormány a szükséges törvények módosításával az állampolgárok és a közalkalmazottak nagy megkönnyebbülésére. A késlekedő életpályamodellek, az alacsony bérek, a túlórák kifizetésének tiltása, a cafeteria tervezett eltörlése ugyanakkor lassan egybetereli az állami alkalmazottakat. Az államigazgatásban dolgozók, a nővérek, a tanárok és a rendőrök és a tűzoltók már keresik a közös fellépés lehetőségeit.
