Megérik a pénzüket - Gyurcsány és Orbán gazdagodása

  • Mészáros Bálint
  • 2005.06.16 00:00

Belpol

Munkához láttak azok a parlamenti vizsgálóbizottságok, amelyek a jelenlegi és a volt miniszterelnök, illetve családjaik, cimboráik és üzletfeleik gazdagodásának körülményeit hi-vatottak tisztázni. Kellő naivitással akár valódi tényfeltárást is feltételezhetnénk, de az előzmények és az első üléseken történtek arra intenek bennünket, hogy ne tegyük. Azt viszont számba vehetjük, hogyan jutottunk el idáig.

Munkához láttak azok a parlamenti vizsgálóbizottságok, amelyek a jelenlegi és a volt miniszterelnök, illetve családjaik, cimboráik és üzletfeleik gazdagodásának körülményeit hi-vatottak tisztázni. Kellő naivitással akár valódi tényfeltárást is feltételezhetnénk, de az előzmények és az első üléseken történtek arra intenek bennünket, hogy ne tegyük. Azt viszont számba vehetjük, hogyan jutottunk el idáig.

Miután az Élet és Irodalomban közölt jegyzőkönyvrészletek megjelentek - amelyek szerint Orbán Viktor tanácsokkal látta el a felesége és a barátai tulajdonában levő hegyaljai borászati cég tagjait az állami támogatások, állami cégrészek privatizációja ügyében -, a szocialisták úgy vélték, a helyzet vizsgálóbizottság után kiált. A magát akkor még konstruktívnak mutató Fidesz sem gördített akadályt a grémium megalakítása elé, s felállt "az Orbán család állami forrásokból történő gazdagodása, különös tekintettel a szőlőbirtokokra" elnevezésű testület. Ellencsapásként a Tokaj Kereskedőház Rt. tervezett privatizációját vizsgáltatta volna az ellenzéki párt, de a válasz végül a régi történet felmelegítésével, az "Apró-Gyurcsány érdekkör milliárdjainak titkai" körül szimatoló bizottságban öltött testet. (Újrafelhasznált témából van még egy: a Zwack Unicum Rt.-nek a jövedéki törvény alóli mentességét is vizsgálja egy bizottság - lásd: Éva, a tényező; Magyar Narancs, 2004. február 19.).

A parlamenti pártok képviselőiből és egy-egy független honatyából álló testületek lényegében mindkét esetben ugyanazokra a politika és az üzleti élet összefonódására jellemző, mondhatni klasszikus kérdésekre keresnek választ. Azaz: a főszereplők felhasználták-e tisztségüket a saját, illetve a családtagok-barátok tulajdonában levő vállalkozásokat érintő döntések meghozatalánál? E vállalkozások miképpen jutottak állami támogatásokhoz, valamint a gazdasági kapcsolatoknak volt-e köze politikai kinevezésekhez? Gyurcsánynál ezenkívül az állami vállalatok rendszerváltás utáni magánkézbe adását, a privatizált cégek későbbi állami kapcsolatait is firtatnák. A hosszúnak ígérkező csörte (a bizottságok mandátuma fél évre szól) előtt érdemes áttekinteni, mi az, ami az eddig nyilvánosságra került információk, az esetleges vizsgálatok megállapításai és főként a sajtóközlések alapján tudható.

Vásárol

Mint az közismert, Gyurcsány Ferenc karrierjét KISZ-káderként kezdte (volt az ifjúsági szervezet pécsi bizottságának titkára, a Központi Bizottság titkára, végül az utódszervezet DEMISZ alelnöke is). "Iskolaként" a privatizációs tanácsadással, vállalatátalakítással foglalkozó (például a szakszervezeti vagyon értékelését is végző) Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft.-nél dolgozott. A megszerzett tudást, illetve korábbi mozgalmi kapcsolatait is felhasználva virágoztatta föl az 1992-ben létrehozott, majd később birodalommá terebélyesedő vállalkozását, a vállalatfelvásárlással, -átalakítással és -működtetéssel foglalkozó Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt.-t. A politikába való 2003-as visszatérése óta ennek tulajdonosi jogait nem gyakorolja, magának pedig állítása szerint utasítási és lobbizási tilalmat állított föl - ennek az ellenkezőjére vonatkozó komoly gyanú azóta nem is vetődött föl. A mostani helyzetre jellemző, hogy éppen ezután kezdte el az ellenzék feszegetni az amúgy a "tetszettek volna forradalmat csinálni" viszonyai között szerzett vagyonának eredetét. Az Orbán Viktor hitelvesztésének relativizálására létrehozott testület mindazonáltal végezhetne hasznos munkát: például az ország politikai-gazdasági átmenetének további boncolgatásával megkönnyíthetné a történetírók dolgát.

Hiszen az Altus és a többi cég felfutása valóban elválaszthatatlan Gyurcsány pártállami időkből származó összeköttetéseinek kiaknázásától. A cég a megalakulását követő évben már 45 millió forintos bevételt ért el, amelynek nagy része a korábban a KISZ legnagyobb vállalataként ismert Ezermester Úttörő és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalat végelszámolási feladatainak elvégzéséből származott. A tízmillió forintos alaptőkével elindított Altus először a Szilasi Ádám vezette Szenzor Rt. székhelyére költözött; Szilasi felesége Tatai Ilona, a Taurus Gumiipari Vállalat volt vezérigazgatója, az MSZMP Politikai Bizottságának egykori tagja, aki a Creditumnál együtt dolgozott Gyurcsánnyal, majd az Altus vezető tanácsadója lett. A következő évet már 184 milliós mérlegfőösszeggel záró cég előbb bérlőként, majd tulajdonosként beköltözhetett a Szalay utca 4. szám alatti épület két felső emeletére, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) egykori bölcsődéjének és óvodájának a helyiségeibe. Az épület társasházzá alakításában és értékesítésében részt vett a MEH helyettes államtitkára, Szilvásy György (Gyurcsány jelenlegi kabinetfőnöke), aki korábban KISZ-szóvivőként vétette észre magát, és akinek a szintén volt KISZ-vezető Rákosi Ferenc volt a közvetlen munkatársa. Ugyanitt, az alsó szinten az országgyűlési képviselők klubjának otthont adó helyiséget is megszerezte az Altus 11 millió forintért. Az ügylet sokat támadott mozzanata, hogy az adásvétel után egy évvel, 1995-től a MEH tulajdonában lévő Hivatalos Közlönykiadó Kft., majd 2000-től a belőle kivált - de szintén MEH-tulajdonú - Human Jövő 2000 Kht. bérelte a helyiséget az Altustól, évi 1,1 millió forintért. A szerződés az idén áprilisban lejárt, és a két fél nem hosszabbította meg.

A sportminiszterré avanzsált Gyurcsánynak a balatonöszödi üdülőben szerzett ingatlan miatt is magyarázkodnia kellett. Az üdülőről leválasztott telket és az azon elhelyezkedő, négy lakosztályt tartalmazó villaépületet a Központi Állami Üdülő és Oktatási Központ adta lízingbe az Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Tanácsadó Kft.-nek. (Az Aldo a Szenzor egyik cégéből jött létre, majd megvette a Gyurcsány-tulajdonú Nomentana Kft., mely utóbb beolvadt az Altusba.) A tíz évre szóló szerződés évi 2,5 millió forint lízingdíjat határozott meg azzal, hogy a futamidő végén még 5 millió forint maradványértéket kell megfizetni, tehát a ma 70-80 millióra taksált ingatlan összesen 30 millióért cserélt gazdát. Pár nappal a 2002-es kormányváltás előtt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) döntés-előkészítő anyaga rámutatott, hogy az 1993-as költségvetési törvény szerint 20 millió forint feletti értékesítésnél a fejezetért felelős szerv vezetőjének engedélyére lett volna szükség. Ezt a vizsgálatkor nem találták, ráadásul 10 millió forint feletti értékesítéskor nyilvános versenytárgyalást kellett volna lefolytatni, ami nem történt meg, azaz felmerült a lízingszerződés semmisségének jogi lehetősége. Az egy évvel későbbi végleges Kehi-jelentés már arra jutott, hogy az előző anyag még "nem tartalmazhatta azokat a tényeket és dokumentációkat, melyek utólag álltak az ellenőrzés rendelkezésére". A vizsgálat megállapította: a költségvetési fejezet vezetője - a MEH államtitkára - az erre vonatkozó hatáskörét a helyettes államtitkárra (Szilvásy Györgyre) ruházta át, aki a vezetői értekezlet állásfoglalása alapján megadta az engedélyt az értékesítésre. Az Állami Vagyonügynökség által elfogadott ingatlanszakértő az árat 19,1 millió forintra becsülte, az eladásra vonatkozó felhívás pedig megjelent az Új Magyarországban és a Népszabadságban; vételi szándékkal csak az Aldo jelentkezett. A hirdetések valóban nem tartalmazták teljes-körűen a versenytárgyalásokra vonatkozó feltételeket, de ott volt az ügyintéző neve, aki akart, érdeklődhetett nála. Ekkoriban pedig a jogszabály nem rendelkezett az eljárási szabályok efféle megszegésének jogkövetkezményeiről, ezek csak 1995-ben kerültek be az államháztartási törvénybe.

Ha beindul

A Magyaróvári Timföldgyár és Műkorund Kft. (Motim) privatizációja a legújabb vitatott tranzakció: a Fidesz bejelentette, hogy a Legfőbb Ügyészséghez fordul. Az akkori legnagyobb alumíniumipari, de vegyipari termékeket is gyártó cég 90 százalékát 1995 novemberében szerezte meg az Altus-GPS Kft. konzorcium, és összesen 705 millió forintot fizetett érte. A gyanút az keltette fel, hogy a privatizálásra váró Motim maga is beszállt a megvásárlására készülő és az akkori menedzsment három tagjából álló GPS Kft.-be - annak 30 milliós törzstőkéjét 370 millióra emelve -, majd a már rt.-vé alakult társaság eladta a részesedését egymillió forintért a három úriembernek. Ha ez így történt, az azt jelenthetné, hogy a menedzsment üzletrészét gyakorlatilag az általuk irányított cég vette meg nekik. Arról azonban egyelőre nem esett szó, hogy ebben milyen szerepe lehetett a konzorciális társnak, Gyurcsány Ferencnek. Az Ernst & Young egyébként üzleti alapú értékbecslésében 486 millió forintra tette a gyár vagyonát. Miután a CIB Bank végül is visszalépett, a vásárláshoz szükséges hitelt a Magyar Hitel Bank folyósította, amelynek igazgatósági elnöke Gyurcsány anyósa, Apró Piroska (Horn Gyula egykori kabinetfőnöke) volt. Mostanra a Motim forgalma évente meghaladja a tízmilliárd forintot.

Az Altus 1994-ben szerzett részesedést a Taurus-csoporthoz tartozó, elsősorban nyomdaipari gumihengereket gyártó Béta-Roll Kft.-ben (a vásárlásban a valaha liftjavítással foglalkozó Gép- és Technológiaszerelő Rt.-n keresztül vett részt, amelynek 50,1 százalékára privatizációs pályázaton, kárpótlási jegyekért tett szert az Altus). Partnere az ottani menedzsmentből alakult Tab-Roll Kft. volt, a tulajdonosváltás után ebből lett a Motim-privatizációban később részt vevő GPS Kft. A mostanra Béta-Roll Hengergumizó Rt. névre hallgató vállalkozás külföldön is terjeszkedik, székelyudvarhelyi és újvidéki leányvállalata évente több tízmilliós osztalékot termel. A belföldi piac nagyobb részét uraló cégnek akadnak állami megrendelői is, de legutóbb a kettős népszavazásra készült MSZP-s kiadványt gyártó erdélyi nyomda beszállítójaként is sokat emlegették.

Mint ahogy a gazdasági-pénzügyi oktatásban piacvezető Perfekt Rt.-t is. Ez 1995 decemberében az ún. egyszerűsített privatizáció keretében lett az Altusé és az Eurohand tanácsadó cégé; a pályázatra egyedül ők jelentkeztek, 321 millió forintos ajánlattal (HVG, 1996. február 3.). Egyáltalán nem kellett volna a 200 milliós saját tőkéjű, évente 40 milliónyi nyereséget termelő társaságot magánkézbe adni - hangzik manapság a gyakori felvetés, nyilvánvalóan az államosítás híveitől. Az egyre jobban jövedelmező cég élére az 1998-as kormányváltáskor Szilvásy érkezett a környezetvédelmi tárca közigazgatási államtitkári székéből. Végül 2002-ben az Altus eladta a Perfektet, mert a politikai tanácsadás felé forduló Gyurcsány úgy vélte, "nem ülhet egyszerre az asztal két oldalán". A vevő az Erdős Ákos többségi tulajdonában álló Láng Kiadó és Holding Rt. volt; ezzel Erdős kiérdemelte a sajtótól a Gyurcsány jó barátja/üzletfele állandó jelzőt, és a Nemzeti Tankönyvkiadó megvásárlásánál is magyarázkodnia kellett (lásd: A nyomda ördöge, Magyar Narancs, 2005. április 7.).

A krónika számon tart egy meghiúsult ügyletet is. Az olajtartályok üzemeltetésére a Magyar Villamos Művek (MVM) és az Altus által létrehozott Fortus Rt.-ről van szó: csaknem tíz évvel ezelőtt négymilliárd forint értékű állami tulajdonnak a közös cégbe apportálásával adott volt a lehetőség arra, hogy egy ügyes konstrukcióval minden különösebb erőfeszítés nélkül keressen az Altus több mint 110 millió forintot. Az eshetőségre az Állami Számvevőszék mutatott rá (lásd a Megpróbálták című keretes írást), végül valószínűleg ettől nem függetlenül nem került az ügyletre sor. Azt nem lehet tudni, hogy az apport ötletéhez volt-e köze Apró Piroskának, mindenesetre a Fortus alapításakor az MVM tanácsadója volt (HVG, 2004. november 27.).

Gyurcsány Ferenc cégeinek osztaléka 2003-ban 81 millió forintot tett ki, tavaly már elérte a 100 milliót. Az Altusban 750 millió forint névértékű részvényt birtokló politikus-üzletember a cége értékét 3,5 milliárdra becsülte. Abban az 581 négyzetméteres budai házban lakik, ahol a négy lakásból három Apró Piroska, egy a felesége, Dobrev Klára tulajdonában van.

Családos ember

A pályafutását rögtön politikusként kezdő Orbán Viktor szeplőtelensége is hamar odalett, és környezetének ügyei sem rengették meg alapjaiban azt a közvélekedést, miszerint politikai és gazdasági hatalom kölcsönösen feltételezik egymást. A 90-es évek elejétől kezdve a Fidesz vezérkara nem volt szemérmes, amikor nekifogott a párt saját gazdasági, majd az 1998-as kormányra kerülés után médiahátországának a kiépítéséhez, de Orbán Viktornak a családját sem sikerült távol tartania az állami forintoktól. Így édesapját sem, akinek a gánti kőbánya privatizálásakor sietett a segítségére az egyik Fidesz közeli cég. E legendás vállalkozások feladata volt a rendszerváltás után a többi párténál kisebb területű Fidesz-székház mellé (az MDF-fel közösen) állami kiegészítésként kapott Váci utcai ingatlan eladásából származó, csaknem 700 millió forint megforgatása. Id. Orbán Győző 1992 májusában lett négy társával és a többi dolgozót tömörítő vállalkozásokkal együtt a Dolomit Kft. tulajdonosa. A következő év tavaszán a Simicska Lajos, Varga Tamás és Kövér Szilárd alapította és vezette Quality Invest Rt. megvásárolt a cégben 4,75 millió forint névértékű tulajdont, majd fél évvel később újra eladta a Dolomitnak 1,2 millióért. A Fideszhez számos szálon kötődő cég közbeiktatásával így lehetett az állami pénzből magánpénz, de legalábbis hitelezés történt. Az először a HVG-ben, utóbb az ÉS-ben feltárt ügyre Debreczeni József Orbán Viktor című könyvében mind a volt kormányfő, mind Orbán Győző úgy emlékezett: Simicskáék névértéken vették a részvényeket, vagyis az "ajándék" összege 3,55 millió forint volt. A nem túl jó bőrben lévő Quality Invest Rt. aztán Schlecht Csabáé lett, s később megvásárolta az ismert török vendégmunkás.

A volt kormányfő édesapja által vezetett és résztulajdonában álló Dolomit Kft. és az ő, valamint ifj. Orbán Győző másik bányacége, a Gánt-Kő és Tőzeg Kft. az évek során szépen növekedett, 2002-re már összesen másfél milliárdos forgalmat bonyolítottak, amiben szerepet kaptak az útépítésekhez kötődő megrendelések is. Bár az akkori miniszterelnök elmondása szerint kérte a családját, hogy a politikai támadásokat elkerülendő ne vegyenek részt az autópálya-építéseken, ők ennek csak formailag tettek eleget. A várpalotai kavicsbánya bányászati jogát a Gánt-Kő Kft.-ről átruházták ugyan a Bányaker Bt.-re, de az így sem került tőlük messzire: a bt. tulajdonosa az a Péter Attila, aki ugyanakkor a Dolomit Kft. kereskedelmi igazgatói posztját is betöltötte (a bányászatot egyébként engedély nélkül kezdték meg, ám a szankciók elmaradtak). A kövek az autópálya-építés alvállalkozója, a felcsúti székhelyű Femol 97 Kft. - ügyvezetője Molnár Csaba, a Felcsút SC elnöke - közvetítésével kerültek az M7-es egyik szakaszának alapozó töltésrétegébe (lásd: Vizsgálat egy minden gyanú felett álló bánya ügyében I-IV., Magyar Hírlap, 2001. június 16.-december 1.). A Gánt-Kő Kft. zámolyi bányájából is szállítottak töltésanyagot a Betonút Rt. által épített, Székesfehérvárt elkerülő úthoz, valamint a 8-as út kiszélesítéséhez. Mint ahogy 1999-től a Dolomit Kft. is kapott az állami Dunaferr Rt.-től dolomitszállítási megbízást. A másik dunaújvárosi beszállító, Zarándok János Mészkő és Dolomit Kft.-je kötbérrel való fenyegetőzése (az ő rovására jutott 2001-től nagyobb megrendeléshez a konkurens cég) után alakult meg a szabaddemokrata-szocialista részvizsgáló bizottság. Megállapították, hogy Orbán Győzővel a Dunaferr előző vezetése kötött szerződést, miközben a Zarándok-féle céget irreálisan magas ár fizetésével kárpótolták; az új vezetés már mindkettőjükkel tudott reális áron szerződést kötni.

Az állami és magánszféra kapcsolatáról való ismereteinket gazdagították a Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokaj-Hegyalja Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. viselt dolgai. A cég tagjai: Lévai Anikó, Orbán felesége (ő az idén januárban túladott a részesedésén), Szász István Attila, Lévai egykori ügyvéd kollégája, majd az állami Tokaj Kereskedőház Rt. jogi képviselője, Madarász László, az akkor szintén állami Postabank 1998-2001 közötti elnöke, Kékessy Dezső, az Orbán család barátja, egykori párizsi nagykövet. A társaság 2001-ben nyert el a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Borsod megyei hivatalától és a Megyei Területfejlesztési Tanácstól mintegy 55 millió forintot. Ebből 41 milliót szőlőtelepítésre, a többit talajjavításra, vízelvezetésre, pincefelújításra kapták. Az összeg nagyobbik részét a kormányváltás után folyósították, és annak felhasználását a hivatali ellenőrzések rendben levőnek találták. A korrupció gyanúja nem állt meg: ez akkoriban kiemelt támogatási forma volt (az uniós csatlakozás óta ugyanis nem lehet új területeken szőlőt telepíteni, ezért a belépésig az állam ösztönözte a minél nagyobb terület művelésbe vonását), ezért leginkább csak formai okokból utasítottak el pályázatokat. A szőlészet-borászat amúgy sem kifejezetten bombaüzlet, a megtérülést a hatalmas konkurenciaharc miatt leginkább évtizedekben lehet mérni. Mindettől függetlenül kiderült, hogy a bírvágy Orbán Viktor feleségét és a barátait is odacsalogatta a közös fazékhoz. Az ügy azzal kapott különösen randa színezetet, hogy korábban a Fidesz és a jobboldali sajtó a szabaddemokrata Wekler Ferenc szőlőtelepítési támogatásánál még mérhetetlen felháborodást tanúsított: ennek során megtudhattuk például, hogy létezhet egy összeghatár, ami felett az állami támogatások igénylése erkölcstelennek számít, alatta viszont nem.

A többiek

A hegyaljai céghez köthetőek az eddigi legmellbevágóbb állítások is, amelyek a mostani bizottságosdi elindításához vezettek (lásd: Tokaji borcsaták II., ÉS, 2005. március 11.). Ezek szerint az ország akkori első hivatalnoka személyes jelenlétével is megtisztelte a magánvállalkozás (esetenként a miniszterelnöki rezidencián tartott) tag- (vagy "cég"-)gyűléseit, ahol Orbán az állami Tokaj Kereskedőház Rt. ingatlanjainak kimazsolázására és állami támogatások igénybevételére tett érdemi megjegyzéseket. A bányapereknél alkalmazott stratégia ezúttal egyelőre nem jött be: a kft. első fokon elvesztette a lap ellen indított, amúgy egy mellékkörülményre fokuszáló helyreigazítási pert. Az írás főszereplője, Orbán Viktor pedig eddig mellébeszélt: a lényeget nem cáfolta, nem kért helyreigazítást, nem perelt. A bírósági tárgyaláson elhangzott tanúvallomás és a bemutatott dokumentumok magukért beszélnek.

A cég tulajdonosait érinti a kormánypárti és ellenzéki viaskodás egyik újabb fejleménye is. Szabó Zoltán szocialista országgyűlési képviselő megkérte az agrár-, a munkaügyi és a gazdasági tárca vezetőit, gyűjtsék ki, mennyi támogatásban részesültek az említett személyek az elmúlt időszakban. A válaszokból kiderült: a Kékessy, Szász és Madarász nevéhez valamiképpen köthető cégek összesen több mint félmilliárd forinthoz juthattak hozzá az államtól. Szabó további adatokért fordult a minisztériumhoz, vajon elszámoltak-e a pénzzel a vállalkozások, továbbá felvetette: járt-e ezért "hálapénz". A válaszokat még nem ismerjük, de nem feltétlenül kell jövőbeni büntetőügyeket vizionálni, az üzletemberek valószínűleg további, kormányzati hátszél nélkül is elnyerhető támogatásoktól voltak képtelenek távol tartani magukat (lásd a Sejtetés című keretes írást).

Orbán Viktor és felesége három éve vásárolt meg Budán egy 183 négyzetméteres társasházi lakást. Ehhez 20 milliós banki hitelt is felvettek, valamint eladták 135 négyzetméteres belvárosi lakásukat. Vevőként Kékessy Dezső veje sietett a segítségükre: a 63 millió forintos vételárral mindenképpen jól jártak Orbánék; a Népszava információi szerint később már 57 millióért is szabadult volna tőle az új tulajdonos (az egyes szocialista képviselők által hangoztatott "dupla ár" viszont nyilvánvalóan túlzás). A lakás mellett Lévai Anikó 2002-es vagyonnyilatkozatában a 30 négyzetméteres felcsúti lakóház-udvaron és a sárazsadányi szántón, szőlőn kívül a 2001-ben Felcsúton több darabban megvásárolt 50 hektár földet is feltüntette. Ez utóbbiak érdekessége, hogy eredetileg Bognár Sándor tulajdonjog-fenntartással "gyűjtötte össze" őket, majd továbbadta Lévainak. Bognár az Orbán-kormány által privatizált 12 állami gazdaság egyikének - a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt.-nek - volt akkor már vezérigazgatója-résztulajdonosa. Az állami gazdaságok privatizációja a dolgozók tulajdonhoz juttatása nevében történt (könyv szerinti értéken, kedvező állami hitelekkel, halasztott fizetéssel), de végül a legnagyobb részvénycsomag helyettük mindig egy szűk kör kezébe került.

A vizsgálóbizottságok feladata most az lenne, hogy az eddig feltárt (és általunk korántsem teljes- körűen hivatkozott) összefüggéseket tovább mélyítsék, de bátran szélesíthetnének is a körön. Úgy tűnik azonban, hogy azoknak lett igazuk, akik szerint a Fidesz csak a neki fontos ellenbizottság felállításáig mímelt együttműködést: az Orbán-bizottság alakuló üléséről pár perc elteltével távoztak a képviselőik. Kiderült, hogy levélben megkérdezték Orbán Viktortól, származott-e a családjának jövedelme állami támogatásokból. A főnökük azt válaszolta, hogy nem, ezért a továbbiakban nem is látják értelmét részt venni a bizottság munkájában. Az ettől még határozatképes testület meghallgatásokról, cégbírósági dokumentumok bekéréséről, tokaj-hegyaljai helyszínbejárásról és kihelyezett ülésről határozott. Első, személyeskedésektől sem mentes ülésén a Gyurcsány-bizottságnak sem sikerült elfogadnia az ügyrendjét, a másodikon ez már összejött. A miniszterelnöktől egyelőre levélben az egykor, illetve jelenleg az érdekeltségébe tartozó, 27 tagú cégháló adatainak pontosítását várják, és Dobrev Klára vagyonnyilatkozatával is megismerkednének. Első körben valószínűleg az öszödi és a Szalay utcai ingatlan, valamint a Motim privatizációja kerül terítékre. Az eddigi nyilatkozatok szerint mindkét érintett kész elmenni a meghallgatásra, Orbánnál ennek már időpontja is van, július 6.

Mészáros Bálint

Sejtetés

A minisztériumok kimutatásaiból egyelőre a Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokaj-Hegyalja Kft. tulajdonosai egyéb érdekeltségeinek juttatott állami támogatások ténye és mértéke állapítható meg. A kormányzati ráhatás bizonyos esetekben kifejezetten nem valószínű. Például a 36 százalékban Kékessy Dezső által tulajdonolt Kuntej Rt. SAPARD-pályázaton nyert el 40 milliót "mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának technológiai fejlesztésére". A szintén Kékessy résztulajdonában lévő Tokaj Mercatus Kft. 2004-ben kapott 640 ezer forintot a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumtól; maga a cég a kormányváltás után, 2003 októberében jött létre. A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumtól (FVM) "mangalicakoca-szállítás létesítésére" 7,3 millió forintot elnyert Reláció Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek a nyilvános cégadatok szerint 2003 decembere óta tagja Szász István Attila (a cég tevékenységei között 2003 márciusától szerepel a sertéstenyésztés).

Más a helyzet például Kékessy Dezső és Catherine Elisabeth Kékessy bortermeléssel 2002 februárja óta foglalkozó Patrícius Borászati és Kereskedelmi Kft.-jénél. E cég csaknem 20 millió forintot kapott az FVM-től szőlőfeldolgozó gépek, bortároló tartályok vásárlására, míg borászati üzem építésére 250 milliót. A Kékessy és rokonai tulajdonában lévő Arany Dűlők Kft. gyümölcs és szőlő telepítéséhez 32,8 millió, a Magor-Dak Rt. tehenészeti telep felújítására, új istálló felépítésére 37,6 millió forinthoz jutott az államtól. A gazdasági tárca a Széchenyi-terv keretében, 2002-ben a Rekreációért Idegenforgalmi és Vendéglátó Kft. kereskedelmi szálláshelyeinek bővítéséhez járult hozzá összesen 90 millió forinttal. A vállalkozás felügyelőbizottsági elnöke 2002 februárjától Madarász László lett.

A három tárcát és tíz céget érintő támogatások ügyében majd a részletek ismeretében (kik, milyen szempontok alapján, milyen pályázati rendszerben döntöttek; van, ahol a jogcím vagy a döntés időpontja sem tisztázott) lehet következtetéseket levonni - ha már a hatalomhoz közel álló üzletemberek önmegtartóztatására nem lehet számítani.

Megpróbálták

Az Állami Számvevőszék a Dunamenti Erőmű Rt. működésének és privatizációjának 1996-ban végzett ellenőrzésekor bukkant az alábbi ügyletre. Az MVM tiszapalkonyai és százhalombattai fűtőolaj-tároló tartályparkjának üzemeltetésére, illetve olajkereskedelemre hozta létre az Altusszal közösen a Fortus Rt.-t. A társulás célja az volt, hogy a tartályokat akkor töltik fel, amikor olcsó az olaj, így a drágább időszakokban az erőművek az akkori árnál kedvezőbben vehetik meg tőlük. A Fortus Rt.-t 20 millió forintos alaptőkével alakította meg a két cég 55-45 százalékos tulajdoni arányban, ugyanakkor az alapító okirat értelmében az Altus Rt.-nek 3 százalék mértékű tulajdoni részesedéshez tartozó jogokat biztosított az MVM Rt. abban az esetben is, ha a Fortus Rt.-ben végrehajtott tőkeemelés következtében az Altus tulajdoni aránya e 3 százalék alá csökkenne. Az alaptőke-emelés fedezetéül egyértelműen a mintegy négymilliárd forint értékű állami tulajdonú tartálypark jöhetett szóba. E kitétellel viszont a kezdeti 55-45 százalékos tulajdoni arány az apport után nem a számszakilag logikus 99,998-0,002 százalék lett volna, hanem 97-3, azaz az Altus kilencmilliós befektetéssel hirtelen 120 millió forintnyi részvény boldog tulajdonosává lépett volna elő. Ez pedig ellenérték nélküli állami vagyonátadásnak minősül - vonták össze a szemöldöküket a számvevők. Megállapították azt is, hogy a Fortus létrehozása több hónappal megelőzte az MVM arra vonatkozó igazgatósági döntését (még a tárolók földterületének bérleti rendezése sem történt meg), azaz valamiért igencsak siettek. Az MVM ezenkívül olajértékesítéssel is megbízta a Fortust, bár érvényes megbízási szerződés e tárgyban nem volt köztük; igaz, a szállítótársaságok nem is álltak szóba a céggel. Az apportügylet végül nem jött létre, az Altus pedig 1997-ben megszabadult a tulajdonrészétől.

Neked ajánljuk