Mit akar a Momentum Mozgalom?

Meghaladnák

Belpol

A párttá alakuló Momentum elképzelései vázlatosságukban sem mentesek az ellentmondásoktól, de ez nem gátolja a mozgalom növekedését. A remény és a jobb ország ígéretével járják a vidéket.

A múlt héten két momentumos rendezvényt is meglátogattam, a kontraszt meglehetősen éles volt.

Szerdán a Spinozában Rangos Katalin, a Klubrádió műsorvezetője beszélgetett Orosz Anna elnökségi taggal és Mécs Jánossal, aki az elitista pestiekről szóló, szándékosan félreértett írása miatt lett a kormánypárti média kipécézett célpontja. A hallgatóság jó része a 60 feletti korosztályból érkezett. Bár nyilván örültek a NOlimpia kampány sikerének, és elítélték a Momentumot ért kormányzati támadásokat, a feszültség tapintható volt. A megjelentek elsősorban Fekete-Győr András Momentum-elnök Gyurcsány „eltakarodását” szorgalmazó interjúját és a mozgalom „pozitív nemzetképre” tett utalásait sérelmezték. Amikor a fiatalok a nemzeti szimbólumok iránt tanúsított óvatos hozzáállást vetették a baloldal szemére, egy úr hangosan közbeszólt: „De hát ez a Fidesz hibája!”

Pénteken, a Momentum országjárásának kecskeméti állomásán nyoma sem volt a hasonló fenntartásoknak, kritikáknak. Mintha mindenki elfogadta volna, hogy a jobb- és baloldal egyaránt (esetleg egyforma mértékben) felelős az ország romlásáért, a korrupció pedig a politikai elit egészét megfertőzte. A közönség magját itt 16–20 éves végzős gimnazisták, kezdő egyetemisták és a 40–50 évesek alkották. A kiscsoportos szekcióban úgy sorolták a helyi egészségügy, oktatás és közlekedés problémáit, mintha a Momentum lenne az utolsó reménységük. Legalábbis belföldön; a fiatalabbak közül ugyanis szinte mindenki emlegette az elvándorlás lehetőségét. Számonkérés legfeljebb annyi volt, hogy a Momentum konkrét megoldási javaslatait hiányolták a kecskemétiek. A beszélgetés után a legtöbben lelkesen adták meg elérhetőségüket az új politikai pártnak. Így működik élőben a szervezetépítés.

A Momentum Mozgalomban, miután február 17-én 266 ezer aláírást adtak le olimpiaellenes népszavazási kezdeményezésükre, két forgatókönyvvel számoltak. (A 266 ezerből durván 60 ezer jött más pártok, az LMP, az Együtt, a Párbeszéd és a Kétfarkú Kutya Párt gyűjtéséből.) Ha kiírják a népszavazást, a Momentum hosszú hónapokig a kormánypártok első számú vitapartnere lehetett volna a Fidesznek nem kedvező témában. De a kormány meghátrálása sem tragédia: így is gyors, átütő és kézzelfogható sikerrel robbantak be a köztudatba, és talán azt is sikerül elkerülniük, hogy az emberek túlzottan az olimpiai népszavazással azonosítsák őket.

 

Az emberek között

A jelenleg még egyesületként működő Momentum közgyűlése március elején formálisan is döntött a párttá alakulásról. Újraválasztották elnöknek az alapító Fekete-Győr Andrást, az alelnök Soproni Tamás lett, az ötfős elnökségbe rajtuk kívül Orosz Anna, Pottyondy Edina és Kádár Barnabás került be. Kádár és Nemes Balázs fontolgatta még, hogy elindul az elnöki tisztségért, de végül Fekete-Győr lett az egyetlen jelölt. „Pár nap alatt letettem erről, Andris képes integrálni az egész Momentumot, őt tartom a legalkalmasabbnak a szervezet vezetésére” – mondja Kádár Barnabás. „Nem volt értelme elindulni, politikai hiba lett volna, ha a sikeres aláírásgyűjtés után nem a Momentum legismertebb arca marad az elnök” – véli Nemes. Mindketten hangsúlyozzák, hogy a tisztújítás nem okozott feszültséget az aspiránsok között.

A Momentumnak ma 143 tagja van, a párt megalapításában 99-en vettek részt. A párttá alakulás hivatalos procedúráját elindították, a papírokat beadták, de valószínűleg néhány hónapot még várni kell a bírósági bejegyzésre. Ettől függetlenül belső működésüket átalakították, a kommunikációs feladatok hangsúlyosabbá válása miatt létrehoztak egy kommunikációs igazgatói posztot, és elkezdték a helyi alapszervezetek felállítását. Az aláírásgyűjtésbe hosszabb-rövidebb időre meglepően sok, 1600-1700 aktivista szállt be, a szervezet bővítését első körben közülük tervezik a momentumosok.

Kádár Barnabás és Orosz Anna tájékoztatása szerint eddig 550-en jelentkeztek párttagnak, múlt hét végén egy több mint 300 fős tábort is szerveztek nekik. A jelentkezők száma az országjárás előrehaladtával valószínűleg tovább nő (a Momentum március végéig az összes megyeszékhelyre ellátogat), idővel pedig a honlapon is meghirdetik a csatlakozás lehetőségét. Az új belépők minimum három hónapig, maximum egy évig pártoló tagok lesznek, végleges taggá akkor válnak, ha összeszednek 20 ajánlást a már bent lévőktől. Erre azért van szükség, hogy a taglétszám hirtelen emelkedése ne szakítsa szét a pártot, az újak beletanulhassanak a szervezeti kultúrába, és ne kelljen miattuk újranyitni már lezárt alapkérdéseket. És persze az esetleges destruktív beszivárgókat is ki lehet szűrni e mechanizmussal.

Várakozásaik szerint az országjárással érintett 19 megyeszékhelyen és minden budapesti kerületben lesz momentumos alapszervezet, az új tagok ezekhez csatlakozhatnak. „Most úgy néz ki, hogy Bács-Kiskun megyében akár három is összejöhet, Kecskemét mellett Baja és Kalocsa” – mondja Kádár Barnabás. Később a városi alapszervezetek felelőssége lesz, hogy a környező, kisebb településekre is elvigyék a Momentum hírét.

A vidéki turné eddigi tapasztalatai pozitívak, a szervezők szerint a nagyobb városokban 200, a kisebbekben 100 fő mindig összejön. Kecskeméten a félórás késés ellenére is telt ház, körülbelül 150 ember várta a momentumosokat (ellentüntetőket ezúttal nem láttam). A rendezvények a Momentum értékeinek rövid bemutatásával indulnak, a Matolcsy család kecskeméti beágyazottságát ismerve talán nem véletlen, hogy Soproni Tamás itt a jegybankelnök és a sokáig az MNB-ben dolgozó barátnője kapcsolatával illusztrálta a teljesítményelvűség szükségességét. A happening érdemi részében aztán 10-15 fős csoportokban kérdezik ki a helyiek véleményét a már a NOlimpia kampány alatt bedobott öt kulcsterületről: az egészségügyről, az oktatásról, a megélhetésről, a lakhatásról és a helyi infrastruktúráról. Az emberek pedig beszélnek, a momentumosok szerint mindenütt eléggé hasonló problémákról. „Lehet, hogy hatalmas lózungnak tűnik az aktív állampolgárság, meg hogy le kell menni és meg kell hallgatni mindenkit. De működik” – mondja egy forrásunk.

 

Ehhez lehet csatlakozni

Úgy tűnik, a NOlimpia után az ügynökakták nyilvánossága lesz a Momentum következő „nagy ügye”. A témát a három alapértékük – szolidaritás, teljesítményelvűség, pozitív nemzetkép – és a jobb/bal megosztottság meghaladásának hangoztatása mellett szinte minden megszólalásukba beleszövik. Az ügynökkérdés jól rímel a Momentum „befejezni a rendszerváltást” szlogenjére, de az érintett közszereplők esetleges zsarolhatósága miatt a korrupcióval és a nemzeti érdekekkel is könnyen összekapcsolható. „Amíg nem ismerjük az ügynökaktákat, nem lehetünk biztosak benne, hogy politikusaink mi alapján hozzák meg döntéseiket” – mondja Orosz Anna.

Ám míg az olimpiánál a kezdetektől világos volt a Momentum álláspontja (legyen népszavazás, és – legalábbis most – ne rendezzünk olimpiát), a pártállami múlt feldolgozása jóval bonyolultabbnak bizonyulhat. Az emberek bevonásával megvalósuló társadalmi akciót (valószínűleg nem népszavazást) szeretnének indítani a témában, de hogy pontosan mit, azt egyelőre nem árulják el. Amikor arról kérdezem a Momentum vezetőit, hogy a nyilvánosság milyen szintjét és formáját tartanák elfogadhatónak, szintén nem kapok egyértelmű választ. „Nem azzal fog megoldódni a kérdés, hogy reggel felkelünk és kitaláljuk a tutit. Az akció előkészítésébe és a nyilvánosságra került információk feldolgozásába is történészeket, szakértőket fogunk bevonni, nehogy sárdobálás legyen a múltfeldolgozásból” – mondja Orosz. „Amint kiforrott álláspontunk lesz, közzétesszük” – ígéri Kádár Barnabás.

Az országjárás kecskeméti állomásán nem látszott, hogy az embereket igazán megmozgatná az ügynökkérdés. A csoportban, amelybe beültem, Hugyecz Zoltán vállalkozó, korábbi független polgármesterjelölt ugyan elmondta, hogy a korrupció egyik legfőbb kiváltó oka az ügynök­akták nyilvánosságának hiánya, egy fiú pedig a kommunizmus szellemiségének továbbélését kárhoztatta, ám a mindennapi ügyek jobban érdekelték a résztvevőket. Az oktatás jól ismert problémáin kívül hangsúlyosan jött elő a tanárok felkészületlensége vagy fásultsága; egy lány elmesélte, hogy egy utolsó pillanatban életbe lépett törvénymódosítás miatt magyar történelemből is idegen nyelven kell érettségiznie, a kétfarkúak egy a közeli Fülöpjakabról érkezett képviselője (passzivistája?) a falusi iskolák elsorvadásáról beszélt. Bőven volt panasz a helyi közlekedésre is, például hogy a Modern Városok programban bejelentett útfelújítás helyett inkább a Mercedes gyárához vezető szakaszt korszerűsítette az önkormányzat. A fiatalabbak az alacsony kezdő fizetéseket és a lakáshoz jutás nehézségét is fájlalták.

Egyelőre inkább tájékozódik a Momentum ezekből a beszélgetésekből, kész megoldásokat nem kínál. A csoportok moderátorai minden helyszínen gondosan jegyzetelnek, ha minden igaz, ezekből az anyagokból a 45 napos roadshow végére összeáll a problématérkép, amit nyilvánosságra is hoznak. Kecskeméten például nem volt konszenzus abban, hogy a kisiskolák megmentése vagy a buszoztatással egybekötött iskola-összevonás len­ne-e célszerűbb, de vitát csiholt a parlamenti frakciófegyelem megítélése is. A Momentum képviselője feljegyezhette továbbá a képviselők visszahívhatóságának ötletét és a csok-nál hatékonyabb, a fiatalok lakásszerzését segítő állami program szükségességét.

A maga által kijelölt öt legfontosabb terület közül eddig kettőről tette közzé „vízióját” a Momentum. Egészségügyi és oktatási elképzeléseik még nem érik el a szakpolitikai program részletességét, leginkább azt tartalmazzák, hogy több pénzre és hatékonyabb, észszerűbb rendszerre van szükség. A pluszforrásokat a kormányzatra és az állami cégekre fordított kiadásokból csoportosítanák át. Az oktatásról azért találunk néhány konkrétumot: a szegregációt és az egyentankönyveket például elutasítja a Momentum, a tankötelezettségi korhatárt visszaállítaná 18 évre, a Kliket pedig megszüntetné, bár hogy pontosan mi kerülne a helyére, az nem világos.

Születtek már ennél kiforrottabb anyagok is a Momentumban – szakpolitikai munkacsoportjaik legalább egy éve működnek, de a konkrét elképzeléseket alakíthatják az országjárás tapasztalatai, az új belépők vagy a további szakértői konzultációk is. „Most az a feladatunk, hogy koherens célokat és víziókat vázoljunk. Ezek alapján bárki csatlakozhat mondjuk az oktatáspolitikai munkacsoporthoz, és ha megfelelően érvel az ő megoldási javaslata mellett, lehet, hogy az válik a közösségi állásponttá” – mondja Kádár Barnabás. „Szerintem nem baj, hogy még nem vagyunk kész mindennel, nem deklarálunk dolgokat, meggyőzhetőek vagyunk” – véli Prinz Dániel Amerikában élő közgazdász, PhD-hallgató, a Momentum szakpolitikákért felelős munkacsoportjának egyik tagja. Orosz Anna hozzáteszi, hogy a többi pártnak sincs még részletes választási programja, és a múltbéli tapasztalatok alapján nem is mindegyik tartja fontosnak, hogy legyen neki.

 

Kétezertizeniksz

A Momentum egyéb politikáiról leginkább Fekete-Győr András interjúiban találunk részleteket. Ezeket gyakran óvatos, konszenzuskereső megfogalmazás jellemzi, ami nem mindig segít a tisztánlátásban. Menekültkérdésben például a magyar emberek biztonságát és a menekültek emberi jogainak garantálását egyaránt fontosnak tartja a Momentum; a kerítést nem ellenzi, és közös európai álláspontot sürget, de a kvótarendszert inkább elutasítja. Paks 2-nél az orosz függőség negatív megítélése egyértelmű, bár a szerződést csak szakmai vita és a társadalom álláspontjának megismerése után tárgyalnák újra; rövid távon szükségesnek tartják az atomenergiát, de növelnék a megújulók részarányát is.

Egyes kérdésekben ellentmondás is mutatkozik a momentumosok különböző megszólalásai között. A határon túli magyarok autonómiájáról az Indexnek azt mondták, hogy „saját közigazgatásának kialakítása a szuverén állam dolga, amit a kisebbségek részvételével és jogainak biztosításával kell megtennie”, később azonban támogatólag nyilatkoztak a székely autonómiatörekvésekről. Más témákban világosabban fogalmaznak. A melegházasság és a meleg párok örökbefogadásának kérdésében a jogegyenlőség talaján állnak, és az abortusz szabályozásában is a liberalizáció irányába mozdulnának el. Konkrét számok említése nélkül ugyan, de konzekvensen kiállnak a többkulcsos, progresszív személyi jövedelem­adó mellett.

A konszenzus, a közös minimum erejébe vetett hitüket saját közösségük története magyarázhatja. A Momentumot 2015 tavaszán kezdte szervezni Fekete-Győr András nyolc hasonlóan gondolkozó ismerősével. Köztük volt Nemes Balázs, aki 2014 végén a netadó és a NAV-on belüli korrupciós botrányok elleni tüntetések egyik szervezőjeként vált ismertté, Fekete-Győr is az egyik beszéde miatt kereste meg. Prinz Dániel a szervezet első, Velencén tartott nyári táborában csatlakozott, itt döntöttek arról, hogy egyesületet alapítanak, a megjelent 60-70 főt közösséggé kovácsolják. „Az alapítók közül keveseket ismertem, pont az tetszett, hogy nem a mindenhol jelen lévő aktivistaközeget láttam viszont” – mondja Prinz, aki korábban a 2012–2013-as diáktüntetések szervezésében is részt vett.

A momentumosok egészen korán, már 2015 őszén elvi döntést hoztak arról, hogy pártként folytatják, jóllehet egyesületüket is csak 2016 márciusában jegyezték be. Ekkor született meg a Momentum Mozgalom elnevezés, a szervezet korábban a 201X (kétezertizeniksz) fantá­zia­néven futott, a szavazásnál a Magyar Millennium versenyzett még. A referendum műfajáról a tavaly októberi kvótanépszavazás idején kezdtek el gondolkodni, felfigyeltek arra, hogy számos fontos kérdés van a választási bizottságok előtt. A végső lökést az adta, hogy egy az olimpiával kapcsolatos népszavazási kérdés átcsúszott a fővárosi választási bizottságon, de a kezdeményező állampolgár át sem vette az aláírásgyűjtő íveket. Egy egyszerű Momentum-tag vetette fel, hogy ebbe beleállhatnának, és egy hét alatt meg is született a döntés.

Sokakat meglepetésként ért a NOlimpia kampány profizmusa. A momentumosok saját informatikai rendszert fejlesztettek a rengeteg aktivista mozgatására, részletesen feltérképezték, hogy mely közlekedési csomópontoknál milyen napszakokban érdemes pultozni, telefonos mozgósításukat pedig a kvótanépszavazás és a megelőző választások eredményei alapján célozták be. Állításuk szerint szakpolitikai gondolkodásukat is hasonló igényesség jellemzi, „egyetemi kapcsolatrendszerünknek köszönhetően nagyjából mindenkit ismerünk, aki Magyarországon policy-szinten szóba jöhet” – mondja Prinz Dániel. Szakértőik, mentoraik között természetesen akadnak olyanok, akik korábban részt vettek kormányzati háttérmunkában, de a mai államigazgatás szereplői közül senkivel nem működnek együtt. Prinz szerint nem kell feltalálniuk a spanyolviaszt, de azért szeretnének ellépni a „balliberális ortodoxiától”, például az egészségügyi privatizáció vagy a felsőoktatási tandíj kérdésében.

A NOlimpia kampányra több mint 18 millió forintnyi adomány érkezett a Momentumhoz, ebből közel 14 milliót használtak fel, az elszámolás szerint a legnagyobb tétel a már említett telefonos kampány volt. Az utalások jellemzően anonim mikroadományok voltak, és információink szerint a kampány végével sem álltak le teljesen. A Momentumban ettől függetlenül egyelőre mindenki ingyen dolgozik, sokaknak flexibilis a munkahelyük, vannak vállalkozók és olyanok is, akik a megtakarításaikból élnek. Tervezik, hogy a vezető tisztségviselők munkáját valamiképp honorálják, de ennek pontos formájáról még nem döntöttek. Ahogy két éven keresztül a teljes szervezet „radar alatt” működött, úgy eddigi társadalmi felelősségvállalási akcióikat sem verték nagydobra. Most kivételt tettek, amikor bejelentették, hogy 800 ezer forintig átvállalják az Antall József Tudásközpont ellen munkaügyi pert indító Szert Boglárka perköltségét. Ennek talán köze lehet ahhoz, hogy több momentumosnak is okozott munkahelyi problémát a politikai szerepvállalás.

Az új mozgalom kiemelt ígérete a jobboldali/baloldali megosztottság meghaladása. „Ma hatalmas problémák vannak az egészségügyben vagy az oktatásban, teljesen mindegy, milyen oldalról oldjuk meg ezeket, a lényeg, hogy működő rendszerek jöjjenek létre, legyen szappan és kötszer ott, ahol erre szükség van” – mondja erről Kádár Barnabás. „Ha nem 2017 Magyarországán lennénk, talán külön pártokban politizálnánk. De jelen helyzetben egy közös minimumot látunk szükségesnek ahhoz, hogy egyről a kettőre jussunk” – teszi hozzá Orosz Anna. Ideológiák helyett a Momentum tagjai alapértékekben állapodtak meg. Kádár szerint ezek azért megfelelőbbek, mert jelentéstartalmuk állandó, míg az ideológiákra az évtizedek során az eredeti, mögöttes értékeket elfedő, félrevezető jelentésrétegek rakódtak.

 

Saját úton

Szolidaritás és teljesítményelvűség összeegyeztetésére Orosz Anna a szociálpolitikát hozza példaként. A közmunkarendszert nemcsak azért bírálják, mert megbélyegző, hanem azért is, mert a szűkös állami források nem hatékony felhasználásához vezet. A harmadik érték, a „pozitív nemzetkép” viszont bőven adott okot félreértésekre. A momentumosok újabb megszólalásaikban igyekeznek tisztázni, hogy a baloldal bírálata – például a 2004-es kettős állampolgársági népszavazás miatt –, nem jelenti azt, hogy a jobboldal nemzetképét tartanák egészségesnek. Ellenkezőleg, befogadó nemzetben gondolkodnak, ahol „magyar az, aki magyarnak vallja magát”. Nemes Balázs szerint a pozitív nemzetkép üzenete azért fontos, mert a fiatalok a megélhetés mellett a szentimentális tényezőket is mérlegelik, amikor kivándorlásról vagy itthon maradásról döntenek. „A Momentum életigenlő, européer, atlantista víziót kínál. A politikai establishmentet tagadjuk, nem a fennálló társadalmi-gazdasági rendszert” – mondja.

Bár a párttá alakulás hamar eldőlt, arról sokáig vita volt a Momentumon belül, hogy induljanak-e a 2018-as és a 2019-es választásokon. Az igenlő döntést 2016 októberében hozták meg; és erre többet készültek, mint a NOlimpia kampányra. Már a döntés előtt írtak egy 55 oldalas tanulmányt az indulás feltételeiről: mennyi pénzre, időre, erőforrásra, hány aktivistára, hány tagra van szükség ahhoz, hogy mind a 106 egyéni választókerületben jelöltet tudjanak állítani. Egy hozzávetőleges menetrendjük arról is van, mikorra kell elkészíteni a választási programot, mikor kell bejelenteni a jelölteket és a listát, mikor kezdődjék a választási kampány. „Persze, ha a Fidesz előáll valamilyen, a 2024-es budapesti olimpiához hasonló őrültséggel, ez még módosulhat” – mondja Kádár Barnabás.

A Momentum alapvetései közé tartozik, hogy választási együttműködést egyetlen párttal sem köt. Fekete-Győr András a 2014-es ellenzéki összefogással magyarázza, hogy egyáltalán politikával kezdett foglalkozni, így a közös indulás a mozgalom identitását érintené. „Fontosabb a hosszú távú hitelesség, mint a rövid távú politikai érdek. Ha ettől eltérne az elnökség, a tagság azonnal leváltaná” – mondja Nemes Balázs. Érdekesebb, hogy a momentumosok előre kizárják a koalíciókötés lehetőségét is. Amikor felvetem, hogy ez ellentmond a társadalmi békének meg az ellentétek meghaladásának, azt mondják, nem általában utasítják el a koalíciós kormányzást, de Magyarországon ez nem működne, csak Orbán malmára hajtaná a vizet. „Nem tudnánk hitelesen képviselni az értékeinket, ha hatalomtechnikai okokból összeborulnánk a baloldallal” – véli Orosz Anna.

Arról is kérdezem őket, mit mondanának annak, aki szimpatikusnak tartja a Momentum elképzeléseit, de csak félve bízná az ország irányítását ennyire fiatal politikusokra. „Orbán Viktortól is lehet félni, épp az ügynök­akták titkossága miatt nem tudhatjuk, zsarolható-e az ország első számú vezetője. Másrészt a programunk mellett idővel olyanok is ki fognak állni, akiknek megkérdőjelezhetetlen a szakmai tekintélyük” – mondja Kádár Barnabás. Szakértőik, tanácsadóik eddig vagy azért nem nevezték meg magukat, mert féltik az állásukat, vagy azért, mert ezt nem tartották fontosnak. Az is előfordult már, hogy valaki névtelenül küldött szakpolitikai anyagokat. Fiatalos imázsát a Momentum nem akarja és nem is tudná levetkőzni, de hangsúlyozzák, nem kizárólag a fiataloknak politizálnak, a tagfelvételnél sincs korhatár.

Fekete-Győr András február végén azt nyilatkozta a Heti Válasznak, hogy reális győzelmi esélyeik csak a 2022-es választáson lesznek. Azóta finomítottak ezen: bár nem akarnak találgatni 2018-ra, de hát a 266 ezer aláírásra sem számított senki. A biztos parlamentbe jutás azért érezhetően alapelvárás. Arra a közbevetésre, hogy önálló indulás esetén még a Momentum relatíve jó szereplése is kétharmadhoz segítheti a Fideszt, Kádár Barnabás azt mondja, hogy épp az összefogással nem sikerült megakadályozni a kétharmadot, „a választáson jövőképeknek kell összecsapni, nem politikai karriereknek”.

A NOlimpia kampány vége óta nem készült közvélemény-kutatás a Momentum népszerűségéről. Február elején a Medián 2 százalékra mérte a mozgalmat a biztos pártválasztók között, a Závecz Research korábbi kutatásában pedig úgy is bemondták egyszázaléknyian az új pártot, hogy nem is szerepelt a kérdőíven. Egyelőre a momentumosok is sötétben tapogatóznak, de a kormánypárti média táma­dá­sai­nak intenzitását jó előjelnek tekintik. „A Fidesz folyamatosan szondázza a közvéleményt, ha ennyire gusztustalan módon szállnak belénk, az csak jelent valamit” – mondják.

Neked ajánljuk