Interjú

„Megint a lovak közé dobják a gyeplőt”

Zsiday Viktor befektetésialap-kezelő a gazdaságpolitika játékteréről

Belpol

Egyértelműen egyszereplőssé vált a magyar gazdaságpolitika a piac vélekedése szerint. A forint gyengülése közepette csendben az euró veszi át a nemzeti fizetőeszköz mind több funkcióját. A költségvetésben megvalósíthatatlan célokat tűzött ki a kormány, ráadásul a választások előtt osztogatásra is készül.

Magyar Narancs: Közvetlenül a beszélgetésünk előtt hallgatta meg az Országgyűlés gazdasági bizottsága Nagy Márton leendő gazdasági csúcsminisztert. Hogyan fogadták a gazdaság szereplői ezt az újfajta elrendeződést? Abbamaradnak a háromszereplős viták, a Matolcsy György, Nagy Márton, Varga Mihály trió­ból ketten maradnak. Nagy Márton látszik győztesnek?

Zsiday Viktor: Az alapján, ahogyan a piacok reagálnak, és amit a piaci szereplőktől hallok, azt látom, hogy mostantól egyszereplősnek tekintik ezt a műsort, innentől Nagy Márton irányít gyakorlatilag mindent. Mintha Varga Mihályt is lefokozták volna kicsit (márciustól Varga lesz a jegybankelnök – a szerk.), még a miniszterelnök is hattyúdalt emlegetett vele kapcsolatban. Nem biztos, hogy ez annyira jó, mert ha nincs valamiféle jegybanki különállás, vagy legalább igény a kormánnyal szembeni függetlenségre, akkor a jegybankok, ahogyan ez sokszor megtörtént, hajlamosak alacsonyabb kamatszintet tartani a szükségesnél. Úgy vélem, részben ennek is szólt az elmúlt időszak forintgyengülése.

MN: Az elmúlt években úgy tűnt, hogy Matolcsy önjáróvá válásának következtében a monetáris politika nem mindig vágott egybe a kormány hivatalos gazdaságpolitikájával. Ön szerint Varga hivatalba lépésével gyengülni fog ez az autonómia?

ZSV: A világ összes jegybankjának a függetlensége csökken a 2008-as válság óta: az nagyon sok tekintetben fordulópont volt. Gyakorlatilag azóta csökken a globalizáció mértéke, a világkereskedelem GDP-hez viszonyított aránya stagnál vagy csökken, a külföldi működőtőke-beruházások egyértelműen visszaestek. Ez a fordulat érintette a jegybankokat is – sok országban nagyot nőtt az államadósság szintje az elmúlt 15–20 évben, és ennek a finanszírozásába be kellett segíteniük a jegybankoknak is, mégpedig nem is keveset. Így tett az amerikai jegybank és az Európai Központi Bank is. Ettől fogva a korábbiakhoz képest egy újabb céljuk is van, így a függetlenségük is elég jelentősen sérül. Ugyanez a folyamat lezajlott Magyarországon is, ugyanúgy vesztett a jegybank a függetlenségéből, és ehhez képest kell értékelni, mennyire lesz független szereplő Varga Mihály. Amennyiben számot vet az inflációs kockázatokkal, akkor számításba kell vennie azt is, hogy Magyarországon az elmúlt években elindult egy euroizációs folyamat. Amíg jól ment a magyar gazdaságnak, úgy 2019/2020-ig, addig folyamatosan csökkentek az adók, a járulékok, nem kellett a kormánynak belepiszkálnia a dolgokba. Amióta nehezebb a helyzet, azóta elég sokszor nyúltak bele a gazdaság szabályozásába, és ezért komoly bizonytalanság alakult ki a gazdaság szereplőiben – különösen, hogy mindez a forint jelentős értékvesztésével párosult. Részben ennek folyománya az euroizáció, mely folyamatot valószínűleg csak úgy lehetne visszafogni vagy megállítani, ha a forint tartósan, évekre, beállna egy stabil – nem is igazán fontos, hogy mekkora – nominális szintre. Akkor az emberek nem úgy állnának hozzá, hogy a forint úgyis gyengül minden évben 3–5–10 százalékot. A jegybank számára az a nagy kihívás, hogy engedi-e ezt az euroizációt, vagy megpróbál ellentartani. Sajnos, az utóbbit csak magasabb kamatokkal lehet, ami pont nem jó a kormány gazdaságpolitikájának. Az euroizációval az is baj, hogy ha kellően sokáig zajlik – és ilyet láttunk már sok fejlődő országban –, akkor a jegybank elveszti a mozgásterét, hiszen ha minden hitelkihelyezés, megtakarítás euróban történik, akkor onnantól a forint már nem nagyon játszik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”