A fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszonyáról 1996-ban alkotott törvényben az állam kinyilvánítja, hogy az e területen dolgozóktól "tántoríthatatlan hűséget, bátor helytállást követel", egyúttal elismeri "a hivatásos szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát" is. A többletelvárások és -juttatások rendszerének eleme az is, hogy a rendőrség, a polgári védelem, a büntetés-végrehajtás, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjaira a szokásostól eltérő nyugdíjszabályok vonatkoznak. A kedvezményekkel egyrészt az érintettek alapvető jogainak korlátozását - a hivatásos állomány tagja bárhova vezényelhető, bármikor, azaz akár éjjel és a szabadság ideje alatt is behívható, mindig tudatnia kell feletteseivel, hogy hol tartózkodik, nem sztrájkolhat, politizálhat vagy vállalhat közszereplést stb. - kompenzálják. Továbbá az állam azt is elismeri, hogy az e foglalkozásokban dolgozók fizikai és mentális terhelése nagyobb, azaz előbb "elhasználódnak". Kevés eltéréssel 2002 óta hasonló szabályok vonatkoznak a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjaira is.
A kormány kinyilvánított szándéka jelenleg az, hogy valamennyi kedvezményt eltörli. A Széll Kálmán Terv szerint új életpályamodellre van szükség, "amelyek más eszközökkel, nem a korai nyugdíjazással veszik figyelembe az elvégzett munka különböző sajátosságait". A konvergenciaprogram szintén teljesen eltörölné a fegyveres és rendvédelmi szervek kedvezményeit, és mindkét dokumentum az év végére ígéri a részletek kidolgozását. Az ágazati érdekképviseletek viszont ragaszkodnak a szerzett jogokhoz, és a változtatást legfeljebb úgy tartják elfogadhatónak, ha csak azokra vonatkozna, akik ezután lépnek be valamelyik testületbe. A két véglet között persze nagyon sokféle átmenet lehetséges.
Laza káosz
Nagyon nem mindegy ugyanis a jelenlegi kedvezmények mértéke. A törvény értelmében a hivatásos állomány tagja 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idő után jogosult szolgálati nyugdíjra. A szolgálat felső korhatára 57 év (illetve, ahogy az öregségi nyugdíjkorhatár 2017- 2022 között fokozatosan felmegy 65 évre, ez is 60-ra emelkedik), de sok esetben ennél előbb is megtörténhet a nyugdíjazás. Ha megvan a 25 szolgálati év, és a hivatásos állomány tagja betöltötte az 50. évet, akkor létszámleépítés, szolgálati beosztásának megszűnése vagy szolgálati érdekből történő felmentés esetén, 40 százalékos egészségkárosodás elérésekor, illetve egészségi, pszichikai, fizikai alkalmatlanság miatt is nyugdíjba lehet menni. Ilyenkor annyi a megkötés, hogy a delikvens a kötelezően felajánlott hivatásos szolgálati beosztást vagy nem hivatásos munkakört alapos okkal ne fogadja el, ellenkező esetben 57 éves koráig csak a nyugdíja 90 százalékát kapja (utána az egészet). Közös megegyezéssel (lényegében tehát a parancsnokok jóindulatára apellálva) viszont mindezen feltételek hiányában is meg lehet szüntetni a szolgálati viszonyt akár az 50. év betöltése előtt is, de akkor az 50 éves életkor eléréséig csak a nyugdíj felét folyósítják, ami azért nyilván nem túl vonzó opció. Magyarán: nagyjából 50 éves kor körül, 25 ledolgozott év után nyílik reális lehetőség a nyugdíjazásra, ami legalább tízévnyi "nyereség" a polgári szakmák mostani korhatárához és szolgálati idejéhez viszonyítva. Ugyanakkor a civileknél évek óta tart a tényleges nyugdíjba menetel hivatalos korhatárhoz való közelítése, tehát változatlan szolgálati törvény és nyugdíjazási gyakorlat esetén a különbség növekedne.
A nyugdíjösszeg kiszámításánál a hivatásosoknál néhány százalékkal magasabb az a szorzó, amely a korábbi bérének arányában állapítja meg a nyugdíjat. A "rendes" nyugdíjszámítással ellentétben ráadásul nem a teljes valorizált (vagyis az infláció okozta értékcsökkenést kiegyenlített) életpálya-keresetet szorozzák be, hanem csak az utolsó év illetményét, mely nagy valószínűséggel magasabb, mint a korábbiak. Összességében tehát a szolgálati nyugdíj nagyobb, mint egy ugyanolyan keresetű polgári alkalmazott nyugdíja. A legnagyobb különbség azonban a szolgálati idő kiszámításában van. Annál, aki 1996 szeptembere után csatlakozott valamelyik testülethez, valóban csak a tényleges szolgálati időt veszik figyelembe (beleszámít még a sorkatonai szolgálat és az 1998 előtti felsőfokú oktatási intézményben töltött idő - de ez a normál szabályok szerint is így van). Ám akik még ezelőtt szereltek fel, a más munkahelyeken és a különböző iskolákban eltöltött időt is beleszámolhatják a 25 "szolgálati" évbe - márpedig a szolgálati nyugdíjasok többsége most és még jó pár évig ezekből a korosztályokból kerül ki, és emiatt bukkanhatnak fel a néha valóban szélsőséges példák (lásd a keretes írást). Emellett mindenkire, tehát az 1996 utáni belépőkre is vonatkoznak a szolgálati idő kiszámításának speciális módszerei. Ha például egy büntetés-végrehajtási dolgozó közvetlenül a fogva tartottakkal foglalkozik, akkor minden ténylegesen ezzel töltött év 1,2-nek számít, míg a tűzszerészeknél, búvároknál, ejtőernyősöknél, békefenntartóknál 1,5 ez a szorzó, háborús körülmények között szolgálatot teljesítőknél, vadászpilótáknál vagy mondjuk terrorelhárítói feladatokat végző rendőröknél pedig kettő. Az elv önmagában logikus, mint ahogy az alapból járó kedvezmények rendszere is, csak a kétféle "jutalmazás" közötti viszony nem világos. Nem beszélve arról, hogy a szinte megszámlálhatatlanul sokszor módosított törvény olyan bérrendszert alakított ki, ahol a mintegy félszáz illetménykiegészítés, -szorzó és -pótlék végképp átláthatatlan rendszert alkot az egyéb (például idő)pótlékokkal, pláne a nyugdíjszabályokkal együtt.
Bérből élők
Nem feltétlenül indokolatlan tehát a jelenlegi szabályokat megváltoztatni, de a kormányzat tényleges elképzelései egyelőre nem ismertek. Kónya Péter, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének elnöke lapunknak azt mondta, hogy hallott ugyan egy kész koncepcióról, de azt a kormány olyan titokban őrzi, hogy még az érdekképviseletek sem látták. Az új életpályamodellel kiegészített szolgálati nyugdíjrendszerről természetesen készek tárgyalni, de valamilyen korkedvezményhez mindenképpen ragaszkodnak. Mint megjegyezte, a fegyveres és rendvédelmi testületeknél szolgálatot teljesítők Európában mindenhol élveznek valamilyen kedvezményt, és például ha megvalósul is a mostanában tervezett lengyel és szlovák szigorítás, annak végeredménye még mindig kedvezőbb lesz az ottani állománynak, mint ami a jelenleg hatályos magyar szabályokból adódik. Kónya Péter azt jelölte meg minimumfeltételükként, hogy az esetleges új szabályok csak az újonnan felszerelőkre vonatkozzanak.
Ha ehhez valóban ragaszkodnak, akkor a tárgyalások valószínűleg el sem kezdődnek - legalábbis Pintér Sándor belügyminiszter a Rendészeti Érdekegyeztető Fórum április eleji ülésén világossá tette, hogy az efféle több évtizedes átmenet a kormány számára elfogadhatatlan. Tény, hogy a jelenlegi anomáliák jórészt abból adódnak, hogy az 1996-os törvény élt ezzel a nagyvonalúsággal; azaz még mindig kellene 10-15 év, amíg teljes egészében jelentkezik a másfél évtizedes jogszabály hatása.
Arról, hogy milyen változtatásokra volna szükség, és azok egyenként milyen következményekkel járnak, egyáltalán nincsen párbeszéd. Az érdekképviseletek elképedve tapasztalják, hogy tőlük várják a konkrét javaslatokat, miközben nem ők, hanem a kormány akar változtatni, és neki vannak adatai, apparátusa. Valóban elég furcsa, hogy míg elődjét a jelenlegi kabinet folyvást előkészítetlen reformok erőltetésével vádolta, addig most egyetlen sor elemzés nem készült arról, hogy milyen a nyugdíjazási gyakorlat, kik, hány évesen, milyen okból és mennyire jogosan vonulnak viszsza. Árok Kornél, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke arra hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt években a tűzoltóktól elvették a 13. havi illetményt, a bérkiegészítést, közel 20 százalékkal csökkentették a cafeteriajuttatást, hat éve húzódik a túlórapénz kifizetése - utóbbi teljesítését legújabban a forráshiányos önkormányzatokra akarják lőcsölni. "A kollégák sorban hagyják el a pályát, mert 90-95 ezer forintból egyszerűen nem tudnak megélni. Az egykulcsos adó miatt mostantól még kevesebbet keresnek. Mit akarnak még elvenni?" Megjegyezte még, hogy a tűzoltók amúgy nem heti 40, hanem 48 órát dolgoznak, tehát az öt évvel korábbi nyugdíjkorhatárért pusztán csak a munkaidőt figyelembe véve is megdolgoznak.
Talán megalkusznak
Szintén tisztázásra vár, hogy a szigorított nyugdíjazásért cserébe mit akar adni a kormány, miben állna a sokat hangoztatott új életpályamodell. Nem világos, hogy ha e területen spórolni akarnak, akkor abból hogyan jön ki az esetleges illetményemelés. Finszter Géza kriminológus, az ELTE jogi karának docense, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa szerint általában nem is igaz az az összefüggés, hogy bár rosszul fizető szakmákról van szó, sokan azért jelentkeznek mégis, mert legalább korán nyugdíjba lehet menni. "Az emberek nem arra építik az életpályájukat, hogy mikor mehetnek nyugdíjba. Ez a hamis sztereotípia csak elfedi azt a problémát, hogy a szervezetnek nincsen megtartó ereje, mert az elmúlt húsz év összevissza átszervezései, a kétévente történő vezetőváltások sokakat elriasztanak ettől a pályától. Amikor én voltam aktív rendőr, csak nagyon kivételes esetekben lehetett 55 éves kornál tovább szolgálni, ezért mindenki azon vetélkedett, hogy ezt kiérdemelje, és neki megengedjék." Szerinte egyébként abban sincsen sok mozgástér, hogy a valójában nem speciálisan megterhelő munkaköröket végzőkre más szabályok vonatkozzanak, mert a "gatyaosztogatók" és az egyéb kiegészítő személyzet az állománynak elenyésző hányadát adják. A többiek között viszont nem lehet differenciálni. "A közrendvédelmiek látszólag csak sétálnak, nem csinálnak semmit. Pedig egy nagy frászt. Egy rendőrorvostól meg lehet kérdezni, vajon milyen feszültséget jelent, ha valakinek 8-10 órás szolgálatban az a feladata, hogy rendkívüli helyzetekben cselekedjen. És az irodában ülő őrsparancsnok vagy osztályvezető is átéli az utcai konfliktust, csak másképpen. Ez különleges szolgálat az adminisztrátornak is, mert őt is behívhatja a vizsgáló este 11-kor. Ezek mindig elsikkadnak, ha a rendőrök terheléséről van szó." Kónya Péter pedig azt emeli ki, hogy 2000 óta a civilesíthető munkaköröket (pénzügyes, jogász, személyzetis stb.) üresedés esetén már nem lehet hivatásos állományúakkal feltölteni, ezért folyamatosan cserélődnek le közalkalmazottakra és köztisztviselőkre.
A legmeglepőbb azonban, hogy nyilatkozataiban Matolcsy György és Lázár János nem hagyott kétséget afelől: mindenkire az egységes öregségi nyugdíjkorhatár fog vonatkozni, nincs kivétel. Pedig a rendszer minden torzulása mellett sem állítható, hogy a hivatásos állomány valamilyen korengedményére ne volna szükség. A terv abszurditását nagyon könnyű és szokás is a létrára borzasztó lassan feltotyogó tűzoltóval vagy mondjuk járókeretes rendőrrel illusztrálni. "A baleseteknél használt feszítővágó 27 kiló, és 630 báron dolgozik, azt megtartani combos dolog. A 60 éves tűzoltó veszélyt jelent saját magára, a társaira és arra is, akin segítenie kellene" - hoz egy példát Árok Kornél. "Nagyon helyesen mondta a belügyminiszter fél évvel ezelőtt - vélekedik Finszter Géza -, hogy gazdasági recesszió idején a megnövekvő társadalmi feszültségek miatt a rendvédelmi erőkre úgy kellene vigyázni, mint a hímes tojásra. Ha összeomlik a pályaív, a motivációk bizonytalanná válnak, akkor az emberek alkalmatlanok lesznek arra, hogy mások biztonsága felett őrködjenek. Lehet olyan új pályaívet felrajzolni, amelyben gondos előkészítés mellett, öt-tíz éves távlati elgondolás végén a nyugdíjazás is átalakul. De ilyen brutálisan, agresszíven és laikusan belenyúlni ebbe, az visszataszító."
Egy negatív példa
Pétert 14 évesen, még a rendszerváltás előtt íratták be a szülei egy vidéki katonai kollégiumba. Miközben a helyi gimnázium kizárólag hasonló tisztjelöltekből álló speciális osztályába járt, lakhatását, étkeztetését, ruháztatását, utazását a hadsereg állta. Érettségi után a Szovjetunió egyik katonai főiskolájára ment, amelynek elvégzése után még idehaza is bevállalt egy civil főiskolát, úgyszintén a hadsereg pénzén. Ezután a honvédség egyik háttérintézményénél helyezkedett el, ahonnan kisvártatva beiskolázták a BME egyik mérnöki karára, mivel a seregnél éppen mérnökösítési akció volt. Ezt nappali tagozaton végezte el (summa cum laude), közben természetesen kapta a fizetését. Az újabb diploma után visszament dolgozni a korábbi munkahelyére, ahol a munkaköre szinte semmiben nem különbözött a szokványos civil munkaköröktől. Péter katonatiszt itt összesen (tehát két részletben) 11 évet húzott le, ugyanis a 25 éves szolgálati idejébe a középiskolás évektől elkezdve mindent beszámítottak. Szerencsére ez a néhány év is elég volt arra, hogy három szolgálati lakást is megvásároljon a hadseregtől jelképes áron, és továbbadja piaci értéken. Két évvel ezelőtt, 39 évesen ment nyugdíjba. Mostanában azon gondolkodik, hogy valamit esetleg dolgozhatna: anyagi gondjai ugyan nincsenek, de meglehetősen unatkozik.
