Új törvénytervezet a pedagóguséletpálya-modellről

Menni vagy maradni

Belpol

Parlament előtt az új pedagóguséletpálya-modellről szóló törvény, amely semmivel sem lesz jobb a réginél. De legalább még kevesebb beleszólása lesz a működésbe a pedagógusoknak.

Benyújtotta a kormány az Országgyűlésnek a pedagóguséletpálya-modellről szóló törvényt, amelyet a közbeszédben csak státusztörvénynek, pedagóguskörökben pedig bosszútörvénynek hívnak. A kormány ezzel az aktussal lényegében beismerte, hogy kudarcot vallott – nem a bosszú, hanem a pedagóguséletpálya-modellt illetően. E témában ugyanis 2013 óta van egy hatályos jogszabály. Ám most nem ennek a módosításáról van szó, ahogyan az logikus lenne, hanem egy új törvényről. Ami azt is jelenti, annyira rossz volt az előző, hogy nem lehet vele mit kezdeni.

Ez persze csak prekoncepció, mivel 24 témában nem a törvény, hanem a később legyártandó kormányrendeletek lesznek az irány­adók. Ezek nélkül amúgy nem nagyon értékelhető az egész hóbelevanc. Ráadásul a törvénytervezet szövege olyan, mint a kacsintós pénztárca: innen nézve szende szűz, onnan nézve maga az ördög.

Az önállóság elvesztése

Jojó zenei általános iskolába jár, emelt szinten tanul zeneelméletet és éneket. Az idén nem kaptak énekkönyvet, mert nem rendelhetett az iskola – a könyv ugyanis nem volt rajta a központi tankönyvlistán. A tanárok ezért a korábbi évfolyamoktól kérték vissza a könyveket, hogy legalább valami legyen. Az új törvény szerint az iskolák a jövőben még ennek is örülhetnek. Mert akár vissza is dobhatja majd a fenntartó az iskolák pedagógiai programját.

A tervezet szerint a nevelőtestületnek lehetősége lesz pedagógiai programot kidolgozni, de azt a tankerülettel jóvá kell hagyatni. Ha mázlijuk van, ha nem kerül túl sokba a pluszképzés, vagy ha a tanker vezetője is hasonló suliba járt annak idején, akkor nem lesz gond. De ha nem így van, akkor nem biztos, hogy azt és úgy taníthat majd az iskola, amit és ahogyan szeretne. A tervezet szövege persze nem tartalmaz tiltást, csak annyit, hogy a stemplit az iskola fenntartója üti rá nagyjából minden fontos dokumentumra.

Elsőre az sem durva, hogy visszatér a fegyelmi eljárás lehetősége – hiszen miért ne lehetne a súlyos visszaéléseket, mulasztást, hanyagságot házon belül büntetni? Ám a tervezet nagyvonalúan kezeli, mely esetekben indíthat a tankerület fegyelmi eljárást a nevelőtestület tagja ellen, csak annyit rögzít, hogy fegyelmi eljárás alá vonható az, aki a kötelezettségeit megszegi. A kötelezettségek között azonban olyan elemek is vannak, mint hogy „megőrizze a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonya során tudomására jutó titkot”, „hivatásához méltó, az etikai kódex szerinti magatartást tanúsítson” vagy „a gyermek, tanuló érdekében működjön együtt munkatársaival és más intézményekkel”.

De mi számít például titoknak? Az titok, hogy pedagógusnapra a tanárok néhány szelet zsíros kenyeret kaptak lila hagymával? És ha ezt kiposztolja valaki, az már a titok megsértése? Az etikai kódex szerinti magatartásba vajon belefér-e, ha a pedagógus tüntetésre jár, s ha adott esetben összebalhézik a rendőrökkel? Legfeljebb a bíróság döntheti ezt el, kérdés, kinek van kedve közigazgatási eljárás során magyarázkodni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.