Új törvénytervezet a pedagóguséletpálya-modellről

Menni vagy maradni

Belpol

Parlament előtt az új pedagóguséletpálya-modellről szóló törvény, amely semmivel sem lesz jobb a réginél. De legalább még kevesebb beleszólása lesz a működésbe a pedagógusoknak.

Benyújtotta a kormány az Országgyűlésnek a pedagóguséletpálya-modellről szóló törvényt, amelyet a közbeszédben csak státusztörvénynek, pedagóguskörökben pedig bosszútörvénynek hívnak. A kormány ezzel az aktussal lényegében beismerte, hogy kudarcot vallott – nem a bosszú, hanem a pedagóguséletpálya-modellt illetően. E témában ugyanis 2013 óta van egy hatályos jogszabály. Ám most nem ennek a módosításáról van szó, ahogyan az logikus lenne, hanem egy új törvényről. Ami azt is jelenti, annyira rossz volt az előző, hogy nem lehet vele mit kezdeni.

Ez persze csak prekoncepció, mivel 24 témában nem a törvény, hanem a később legyártandó kormányrendeletek lesznek az irány­adók. Ezek nélkül amúgy nem nagyon értékelhető az egész hóbelevanc. Ráadásul a törvénytervezet szövege olyan, mint a kacsintós pénztárca: innen nézve szende szűz, onnan nézve maga az ördög.

Az önállóság elvesztése

Jojó zenei általános iskolába jár, emelt szinten tanul zeneelméletet és éneket. Az idén nem kaptak énekkönyvet, mert nem rendelhetett az iskola – a könyv ugyanis nem volt rajta a központi tankönyvlistán. A tanárok ezért a korábbi évfolyamoktól kérték vissza a könyveket, hogy legalább valami legyen. Az új törvény szerint az iskolák a jövőben még ennek is örülhetnek. Mert akár vissza is dobhatja majd a fenntartó az iskolák pedagógiai programját.

A tervezet szerint a nevelőtestületnek lehetősége lesz pedagógiai programot kidolgozni, de azt a tankerülettel jóvá kell hagyatni. Ha mázlijuk van, ha nem kerül túl sokba a pluszképzés, vagy ha a tanker vezetője is hasonló suliba járt annak idején, akkor nem lesz gond. De ha nem így van, akkor nem biztos, hogy azt és úgy taníthat majd az iskola, amit és ahogyan szeretne. A tervezet szövege persze nem tartalmaz tiltást, csak annyit, hogy a stemplit az iskola fenntartója üti rá nagyjából minden fontos dokumentumra.

Elsőre az sem durva, hogy visszatér a fegyelmi eljárás lehetősége – hiszen miért ne lehetne a súlyos visszaéléseket, mulasztást, hanyagságot házon belül büntetni? Ám a tervezet nagyvonalúan kezeli, mely esetekben indíthat a tankerület fegyelmi eljárást a nevelőtestület tagja ellen, csak annyit rögzít, hogy fegyelmi eljárás alá vonható az, aki a kötelezettségeit megszegi. A kötelezettségek között azonban olyan elemek is vannak, mint hogy „megőrizze a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonya során tudomására jutó titkot”, „hivatásához méltó, az etikai kódex szerinti magatartást tanúsítson” vagy „a gyermek, tanuló érdekében működjön együtt munkatársaival és más intézményekkel”.

De mi számít például titoknak? Az titok, hogy pedagógusnapra a tanárok néhány szelet zsíros kenyeret kaptak lila hagymával? És ha ezt kiposztolja valaki, az már a titok megsértése? Az etikai kódex szerinti magatartásba vajon belefér-e, ha a pedagógus tüntetésre jár, s ha adott esetben összebalhézik a rendőrökkel? Legfeljebb a bíróság döntheti ezt el, kérdés, kinek van kedve közigazgatási eljárás során magyarázkodni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.