Az orosházi kézilabda-egyesület összeomlása

Milliárdos tao-bukta

Belpol

Kamatokkal együtt 1,3 milliárd forintot kellene visszafizetni a tao-támogatások szabálytalan felhasználása miatt az orosházi férfi kézilabdaklubnak, amely már 2022 nyarán visszalépett a bajnokságtól. Az illetékes államtitkárság vizsgálódik, a NAV nyomoz, felelősök egyelőre nincsenek.

Közérdekű adatigénylésünk során a Honvédelmi Minisztériumban (HM) meggyőződhettünk arról, amit eddig is erősen vélelmeztünk: a 2013-tól elnyert több száz millió forintos sportfejlesztési támogatás elszámolásainak jó részét – szabálytalanság miatt – nem fogadták el az illetékesek. A számlák egy része nem a jóváhagyott program elemeit valósította meg, egy másik részük pedig a gyanú szerint fiktív lehetett. A visszafizetési kötelezettség mára eléri az 1,3 milliárd forintot; ennek mintegy 40 százaléka büntetőkamat, amelyet a vonatkozó kormányrendelet alapján szabnak ki azokra a sportegyesületekre, amelyek vagy szabálytalanul használják fel a társasági adó és osztalék sportegyesületeknek felajánlható részéből, azaz a taóból származó sportfejlesztési támogatást, vagy a pénz felhasználását nem tudják megfelelően igazolni.

Az ügyben a NAV Dél-alföldi Regionális Igazgatósága is eljárást folytat; több érintett volt klubvezető jelezte lapunknak, hogy az ügyben tanúként meghallgatták.

Visszafizetés, felszámolás

Ellenőrző szerepüket a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) és a HM Sportért Felelős Államtitkársága a jelek szerint csak azt kö­vetően vették komolyan, hogy 2022 nyarán az Orosházi Férfi Kézilabda Sportegyesület (OFKSE) egyik pillanatról a másikra vissza­lépett a bajnokságtól. Az államtitkárságon rendelkezésünkre bocsátották a felszámolónak elkészített azon összegzéseket is, amelyek a sportfejlesztési programhoz kapcsolódó visszafizetési kötelezettséget rögzítik éves bontásban 2012-től 2022-ig. Például 2018-ban 286, 2019-ben 343, míg 2021-ben 224 millió forintot kellett volna a klubnak visszafizetnie a szabálytalanságok miatt. Az egyik elnökségi tag viszont a lapunknak azt nyilatkozta, hogy szabálytalan felhasználás miatt soha nem fizettek ki évi 10 vagy 20 millió forintnál nagyobb összeget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.