Interjú

„Ennél többre nem vágyom”

Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere

Belpol

Az egyik legsikeresebb budapesti polgármestert kerületének változó politikai ízléséről, az MSZP-hez fűződő viszonyáról, pannonhalmi kirándulásáról, Karácsony Gergelyről, Vitézy Dávidról és a napi munka szépsé­geiről kérdeztük. Interjúnkban felfedi eddig titkos szándékát is: újrázni akar!

Magyar Narancs: Az elmúlt években több nyilatkozatában is arról beszélt, hogy a polgármesteri munkában nincs helye pártpolitizálásnak. Ám felteszem, nehéz, és talán nem is célszerű ehhez tartania magát most, amikor közeledik a választás, indul a kampány, s a fővárosban minden a pártpolitikai egyezkedésről szól.

Őrsi Gergely: Önmagában a polgármesteri szerep nincsen feltétlenül távol a pártpolitikától, de én itt, a saját munkámban szeretném ezt a kettőt távol tartani, és azt hiszem, ezt sikerült is megoldani eddig. Sem az országban, sem Budapesten nem jellemző, hogy a pártpolitikától ódzkodnának a polgármesterek, de én ezt tartanám kívánatosnak. Ami az ellenzéket illeti Budapesten, arról a jelen pillanatban nem mondhatnám, hogy jó a véleményem. Megint az uralja a róla szóló hírek nagy részét, hogy milyen felállásban, milyen listán, milyen előválasztás megrendezése után kívánnak indulni. Egyelőre ebben az önmagukról, illetve a strukturális, szervezeti keretekről szóló beszédben, a másiknak üzengetésben merülnek ki ennek a térfélnek a szólamai.

MN: Ilyen szempontból beszélt arról, hogy a 2019-es önkormányzati választás relatív ellenzéki sikere után milyen mély kiábrándultság követte a 2022-es parlamentit, aminek az árnya a mostani alkudozásra is rávetül.

ŐG: A személyes tapasztalatom nem magáról a 2022-es választásról szólt, hanem az akkori kudarcot követő felelőskeresésről, üzengetésről, taktikázásról. Elmondani nem tudom, hány kiábrándult választóval beszéltem akkoriban, akiket ez a civakodás, felelősséghárítás, képmutatás eltolt az ellenzéktől, sőt magától a politikától is. Volt itt akkoriban egy időközi választás, és azoknak a választóknak nagy része, akiket felkerestünk, nyíltan kimondta, hogy nekik ez az egymásnak üzengetés, ez a folyton a másikat hibáztató hozzáállás nem kell.

MN: Mint a párt tagja, részt vesz-e annak kialakításában, hogy az MSZP hogyan vegyen részt az ellenzéki választási felkészülésben?

ŐG: Nem. Ahhoz tartom magam, hogy az én polgármesteri munkámban a pártpolitikának a lehető legkevesebb helye van. Nagyon sajnálom, hogy az ellenzék nem szólt bele jobban, hogy a Budapestről döntő választást ne alakítsák át a pártokról szóló szimpátiaszavazássá. Ez a Fővárosi Közgyűlés munkájának biztosan nem fog jót tenni.

MN: Azért önnek is volt nemrégiben egy elhíresült kijelentése, miszerint mindennap gondolkodik azon, hogy kilépjen-e az MSZP-ből.

ŐG: Ez ugyanerre a dilemmára utalt. Polgármesterként egyszerűen nem a pártot kell képviselnem. Nincsen bal és jobb oldali kátyú, egy kerületet nem lehet ilyen szempontok alapján vezetni.

MN: Mindezzel együtt nem lépett ki az MSZP-ből – vagy továbbra is fontolgatja?

ŐG: Amikor magát a választási rendszert is folyton változtatják és az ellenzék is rengeteg felállásban tervez indulni, sok minden felmerül az ember fejében. Egy dologban vagyok csak biztos, hogy a II. kerületet szeretném vezetni, ameddig a politikai karrierem tart, ennél többre nem vágyom, nem is ambicionálom. Ezt is csak addig lehet csinálni, ameddig az ember szívvel-lélekkel tudja a területét képviselni. Az önkormányzati politika szerintem a politika legszebb része, és ettől nem érdemes a pártpolitika irányába eltávolodni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.