Interjú

„Ennél többre nem vágyom”

Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere

Belpol

Az egyik legsikeresebb budapesti polgármestert kerületének változó politikai ízléséről, az MSZP-hez fűződő viszonyáról, pannonhalmi kirándulásáról, Karácsony Gergelyről, Vitézy Dávidról és a napi munka szépsé­geiről kérdeztük. Interjúnkban felfedi eddig titkos szándékát is: újrázni akar!

Magyar Narancs: Az elmúlt években több nyilatkozatában is arról beszélt, hogy a polgármesteri munkában nincs helye pártpolitizálásnak. Ám felteszem, nehéz, és talán nem is célszerű ehhez tartania magát most, amikor közeledik a választás, indul a kampány, s a fővárosban minden a pártpolitikai egyezkedésről szól.

Őrsi Gergely: Önmagában a polgármesteri szerep nincsen feltétlenül távol a pártpolitikától, de én itt, a saját munkámban szeretném ezt a kettőt távol tartani, és azt hiszem, ezt sikerült is megoldani eddig. Sem az országban, sem Budapesten nem jellemző, hogy a pártpolitikától ódzkodnának a polgármesterek, de én ezt tartanám kívánatosnak. Ami az ellenzéket illeti Budapesten, arról a jelen pillanatban nem mondhatnám, hogy jó a véleményem. Megint az uralja a róla szóló hírek nagy részét, hogy milyen felállásban, milyen listán, milyen előválasztás megrendezése után kívánnak indulni. Egyelőre ebben az önmagukról, illetve a strukturális, szervezeti keretekről szóló beszédben, a másiknak üzengetésben merülnek ki ennek a térfélnek a szólamai.

MN: Ilyen szempontból beszélt arról, hogy a 2019-es önkormányzati választás relatív ellenzéki sikere után milyen mély kiábrándultság követte a 2022-es parlamentit, aminek az árnya a mostani alkudozásra is rávetül.

ŐG: A személyes tapasztalatom nem magáról a 2022-es választásról szólt, hanem az akkori kudarcot követő felelőskeresésről, üzengetésről, taktikázásról. Elmondani nem tudom, hány kiábrándult választóval beszéltem akkoriban, akiket ez a civakodás, felelősséghárítás, képmutatás eltolt az ellenzéktől, sőt magától a politikától is. Volt itt akkoriban egy időközi választás, és azoknak a választóknak nagy része, akiket felkerestünk, nyíltan kimondta, hogy nekik ez az egymásnak üzengetés, ez a folyton a másikat hibáztató hozzáállás nem kell.

MN: Mint a párt tagja, részt vesz-e annak kialakításában, hogy az MSZP hogyan vegyen részt az ellenzéki választási felkészülésben?

ŐG: Nem. Ahhoz tartom magam, hogy az én polgármesteri munkámban a pártpolitikának a lehető legkevesebb helye van. Nagyon sajnálom, hogy az ellenzék nem szólt bele jobban, hogy a Budapestről döntő választást ne alakítsák át a pártokról szóló szimpátiaszavazássá. Ez a Fővárosi Közgyűlés munkájának biztosan nem fog jót tenni.

MN: Azért önnek is volt nemrégiben egy elhíresült kijelentése, miszerint mindennap gondolkodik azon, hogy kilépjen-e az MSZP-ből.

ŐG: Ez ugyanerre a dilemmára utalt. Polgármesterként egyszerűen nem a pártot kell képviselnem. Nincsen bal és jobb oldali kátyú, egy kerületet nem lehet ilyen szempontok alapján vezetni.

MN: Mindezzel együtt nem lépett ki az MSZP-ből – vagy továbbra is fontolgatja?

ŐG: Amikor magát a választási rendszert is folyton változtatják és az ellenzék is rengeteg felállásban tervez indulni, sok minden felmerül az ember fejében. Egy dologban vagyok csak biztos, hogy a II. kerületet szeretném vezetni, ameddig a politikai karrierem tart, ennél többre nem vágyom, nem is ambicionálom. Ezt is csak addig lehet csinálni, ameddig az ember szívvel-lélekkel tudja a területét képviselni. Az önkormányzati politika szerintem a politika legszebb része, és ettől nem érdemes a pártpolitika irányába eltávolodni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.