Interjú

„Ennél többre nem vágyom”

Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere

Belpol

Az egyik legsikeresebb budapesti polgármestert kerületének változó politikai ízléséről, az MSZP-hez fűződő viszonyáról, pannonhalmi kirándulásáról, Karácsony Gergelyről, Vitézy Dávidról és a napi munka szépsé­geiről kérdeztük. Interjúnkban felfedi eddig titkos szándékát is: újrázni akar!

Magyar Narancs: Az elmúlt években több nyilatkozatában is arról beszélt, hogy a polgármesteri munkában nincs helye pártpolitizálásnak. Ám felteszem, nehéz, és talán nem is célszerű ehhez tartania magát most, amikor közeledik a választás, indul a kampány, s a fővárosban minden a pártpolitikai egyezkedésről szól.

Őrsi Gergely: Önmagában a polgármesteri szerep nincsen feltétlenül távol a pártpolitikától, de én itt, a saját munkámban szeretném ezt a kettőt távol tartani, és azt hiszem, ezt sikerült is megoldani eddig. Sem az országban, sem Budapesten nem jellemző, hogy a pártpolitikától ódzkodnának a polgármesterek, de én ezt tartanám kívánatosnak. Ami az ellenzéket illeti Budapesten, arról a jelen pillanatban nem mondhatnám, hogy jó a véleményem. Megint az uralja a róla szóló hírek nagy részét, hogy milyen felállásban, milyen listán, milyen előválasztás megrendezése után kívánnak indulni. Egyelőre ebben az önmagukról, illetve a strukturális, szervezeti keretekről szóló beszédben, a másiknak üzengetésben merülnek ki ennek a térfélnek a szólamai.

MN: Ilyen szempontból beszélt arról, hogy a 2019-es önkormányzati választás relatív ellenzéki sikere után milyen mély kiábrándultság követte a 2022-es parlamentit, aminek az árnya a mostani alkudozásra is rávetül.

ŐG: A személyes tapasztalatom nem magáról a 2022-es választásról szólt, hanem az akkori kudarcot követő felelőskeresésről, üzengetésről, taktikázásról. Elmondani nem tudom, hány kiábrándult választóval beszéltem akkoriban, akiket ez a civakodás, felelősséghárítás, képmutatás eltolt az ellenzéktől, sőt magától a politikától is. Volt itt akkoriban egy időközi választás, és azoknak a választóknak nagy része, akiket felkerestünk, nyíltan kimondta, hogy nekik ez az egymásnak üzengetés, ez a folyton a másikat hibáztató hozzáállás nem kell.

MN: Mint a párt tagja, részt vesz-e annak kialakításában, hogy az MSZP hogyan vegyen részt az ellenzéki választási felkészülésben?

ŐG: Nem. Ahhoz tartom magam, hogy az én polgármesteri munkámban a pártpolitikának a lehető legkevesebb helye van. Nagyon sajnálom, hogy az ellenzék nem szólt bele jobban, hogy a Budapestről döntő választást ne alakítsák át a pártokról szóló szimpátiaszavazássá. Ez a Fővárosi Közgyűlés munkájának biztosan nem fog jót tenni.

MN: Azért önnek is volt nemrégiben egy elhíresült kijelentése, miszerint mindennap gondolkodik azon, hogy kilépjen-e az MSZP-ből.

ŐG: Ez ugyanerre a dilemmára utalt. Polgármesterként egyszerűen nem a pártot kell képviselnem. Nincsen bal és jobb oldali kátyú, egy kerületet nem lehet ilyen szempontok alapján vezetni.

MN: Mindezzel együtt nem lépett ki az MSZP-ből – vagy továbbra is fontolgatja?

ŐG: Amikor magát a választási rendszert is folyton változtatják és az ellenzék is rengeteg felállásban tervez indulni, sok minden felmerül az ember fejében. Egy dologban vagyok csak biztos, hogy a II. kerületet szeretném vezetni, ameddig a politikai karrierem tart, ennél többre nem vágyom, nem is ambicionálom. Ezt is csak addig lehet csinálni, ameddig az ember szívvel-lélekkel tudja a területét képviselni. Az önkormányzati politika szerintem a politika legszebb része, és ettől nem érdemes a pártpolitika irányába eltávolodni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.