„Mindenképp folytatjuk”

Frank Evelyn ügyvéd az életvégi döntésekről szóló társadalmi párbeszédről

Belpol

Karsai Dániel közvetlen környezete úgynevezett állampolgári gyűlés létrehozásán gondolkodik, s ennek keretében folytatnák az eutanáziáról szóló diskurzust. A két hete elhunyt alkotmányjogász volt kollégájával és barátjával, Frank Evelynnel beszélgettünk.

Magyar Narancs: Milyen jogi és egyéb lépéseket lehet tenni a továbbiakban, s hogyan lehet az eutanázia témáját napirenden tartani a társadalom széles körében?

Frank Evelyn: Dani az utolsó hónapjaiban sem adta fel az életvégi döntésekért folytatott küzdelmét – pedig ekkor már a strasbourgi bíróság első fokon elutasította a panaszát, majd utána e bíróság úgynevezett nagykamarája nem fogadta be az újratárgyalási kérelmét. Igyekezett minden fronton fenntartani a társadalmi párbeszédet, s ehhez biztosítani a megfelelő csatornákat. Az utolsó ilyen nagy ötlete az úgynevezett állampolgári gyűlés volt: már életében tervezgettük, hogyan tudnánk mindenkinek megfelelő platformot biztosítani arra, hogy az életvégi döntéssel kapcsolatos álláspontját akár pró, akár kontra kifejthesse. E terv részletes kidolgozására Daninak sajnos már nem maradt ideje. Így most a testvérével, Péterrel, illetve a barátaival és a hozzá közel álló jogászkollégákkal azon gondolkodunk, hogyan tudjuk Dani elképzelését megfelelő formába önteni.

Szeretnénk az életvégi döntésekre – erre a magyar társadalmat igencsak foglalkoztató kérdésre – adott válaszokat valamilyen módon összegyűjteni, s ezeket a jogalkotó felé is megfelelően prezentálni. Ez egy hosszadalmasabb folyamat lesz, mindenképpen tájékoztatjuk a közvéleményt a fejleményekről. Az nyilvánvaló, hogy Magyarországon nagyon sokan támogatták Danit. Sokan ellenezték is, de ezzel sincs gond, hiszen önmagában az, hogy a párbeszéd elindulhatott, és az egymásnak feszülő érvek ellenére kulturált mederben folyhatott – önmagában bámulatos. Ez rövid távon lehet, hogy nagyobb győzelem, mint amit akár egy bírósági ítélet tudott volna hozni. Dani valóban elültette az emberek fejében, hogy kicsit elmélkedjenek a saját méltóságukon.

MN: Kik azok, akik Karsai Dániellel együtt kezdték és most továbbvihetik a diskurzust?

FE: A testvére, Péter az idő előrehaladtával mint Dani szócsöve volt jelen, oroszlánrészt vállalt abban, hogy eljuttassa az emberekhez testvére üzenetét, illetve amikor Dani már nem tudott nyilatkozni, akkor megfogalmazza helyette is ezeket a mély gondolatokat. Az eutanáziával kapcsolatos népszavazási eljárásban pedig kezdeményezőként volt jelen: ő fordult a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazási kérdésekkel. Dani azt szerette volna, hogy ha esetleg ő nem élné meg az eljárás végét, a népszavazási ügy akkor is menjen tovább. Végül láthatta a népszavazási kezdeményezés végét, azt, hogy milyen bátortalan döntést hozott az Alkotmánybíróság.

Több jogász is végig Dani mellett volt. Mi irodai társakként működtünk a Karsai Dániel Ügyvédi Irodában, most pedig ügyvédként én viszem tovább Dani korábbi ügyeit, illetve az eddigi közös ügyeinket és az új ügyeket. De sok más jogász is dolgozott velünk, így például ügyvédként Stánicz Péter, Sepsi Tibor és Tóth Balázs, valamint Kazai Viktor az akadémiai szférából. Mi voltunk Dani szűken vett jogászcsapata, de sok egészségügyi szakember is segítette a strasbourgi ügyet, illetve jogászok, filozófusok is számtalan tanáccsal látták el kis csapatunkat. Például Kis János filozófus az életvégi döntések erkölcsi-filozófiai aspektusának a megfogalmazásában segített.

Danit emellett fantasztikus barátok vették körül. Ők az utolsó pillanatig szinte mindennap valamilyen módon vele voltak – akár egy napközbeni beszélgetésre, akár egy délutáni meccsnézésre, vagy akár az éjszakai felvigyázásra. Egy több mint tízfős baráti társaságról van szó, illetve természetesen a családja is vele volt.

Akit mindenképpen ki kell emelni, és nem lehet elégszer megsüvegelni, ő Márkovics Ákos, Dani ápolója. Nemcsak ápoló volt, hanem egy hihetetlenül jó barát, sőt ahogy a Dani életéről szóló darabban, az Egy tökéletes napban megfogalmazzák, már családtaggá vált. Azzal, hogy a legszomorúbb és a legboldogabb pillanatokban is folyamatosan jelen volt, összefonódott kettejük élete, és egy nagyon szép emberi kapcsolat alakult ki közöttük. Tényleg csodás csapat volt Dani mellett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.