Magyar Narancs: Milyen jogi és egyéb lépéseket lehet tenni a továbbiakban, s hogyan lehet az eutanázia témáját napirenden tartani a társadalom széles körében?
Frank Evelyn: Dani az utolsó hónapjaiban sem adta fel az életvégi döntésekért folytatott küzdelmét – pedig ekkor már a strasbourgi bíróság első fokon elutasította a panaszát, majd utána e bíróság úgynevezett nagykamarája nem fogadta be az újratárgyalási kérelmét. Igyekezett minden fronton fenntartani a társadalmi párbeszédet, s ehhez biztosítani a megfelelő csatornákat. Az utolsó ilyen nagy ötlete az úgynevezett állampolgári gyűlés volt: már életében tervezgettük, hogyan tudnánk mindenkinek megfelelő platformot biztosítani arra, hogy az életvégi döntéssel kapcsolatos álláspontját akár pró, akár kontra kifejthesse. E terv részletes kidolgozására Daninak sajnos már nem maradt ideje. Így most a testvérével, Péterrel, illetve a barátaival és a hozzá közel álló jogászkollégákkal azon gondolkodunk, hogyan tudjuk Dani elképzelését megfelelő formába önteni.
Szeretnénk az életvégi döntésekre – erre a magyar társadalmat igencsak foglalkoztató kérdésre – adott válaszokat valamilyen módon összegyűjteni, s ezeket a jogalkotó felé is megfelelően prezentálni. Ez egy hosszadalmasabb folyamat lesz, mindenképpen tájékoztatjuk a közvéleményt a fejleményekről. Az nyilvánvaló, hogy Magyarországon nagyon sokan támogatták Danit. Sokan ellenezték is, de ezzel sincs gond, hiszen önmagában az, hogy a párbeszéd elindulhatott, és az egymásnak feszülő érvek ellenére kulturált mederben folyhatott – önmagában bámulatos. Ez rövid távon lehet, hogy nagyobb győzelem, mint amit akár egy bírósági ítélet tudott volna hozni. Dani valóban elültette az emberek fejében, hogy kicsit elmélkedjenek a saját méltóságukon.
MN: Kik azok, akik Karsai Dániellel együtt kezdték és most továbbvihetik a diskurzust?
FE: A testvére, Péter az idő előrehaladtával mint Dani szócsöve volt jelen, oroszlánrészt vállalt abban, hogy eljuttassa az emberekhez testvére üzenetét, illetve amikor Dani már nem tudott nyilatkozni, akkor megfogalmazza helyette is ezeket a mély gondolatokat. Az eutanáziával kapcsolatos népszavazási eljárásban pedig kezdeményezőként volt jelen: ő fordult a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazási kérdésekkel. Dani azt szerette volna, hogy ha esetleg ő nem élné meg az eljárás végét, a népszavazási ügy akkor is menjen tovább. Végül láthatta a népszavazási kezdeményezés végét, azt, hogy milyen bátortalan döntést hozott az Alkotmánybíróság.
Több jogász is végig Dani mellett volt. Mi irodai társakként működtünk a Karsai Dániel Ügyvédi Irodában, most pedig ügyvédként én viszem tovább Dani korábbi ügyeit, illetve az eddigi közös ügyeinket és az új ügyeket. De sok más jogász is dolgozott velünk, így például ügyvédként Stánicz Péter, Sepsi Tibor és Tóth Balázs, valamint Kazai Viktor az akadémiai szférából. Mi voltunk Dani szűken vett jogászcsapata, de sok egészségügyi szakember is segítette a strasbourgi ügyet, illetve jogászok, filozófusok is számtalan tanáccsal látták el kis csapatunkat. Például Kis János filozófus az életvégi döntések erkölcsi-filozófiai aspektusának a megfogalmazásában segített.
Danit emellett fantasztikus barátok vették körül. Ők az utolsó pillanatig szinte mindennap valamilyen módon vele voltak – akár egy napközbeni beszélgetésre, akár egy délutáni meccsnézésre, vagy akár az éjszakai felvigyázásra. Egy több mint tízfős baráti társaságról van szó, illetve természetesen a családja is vele volt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
