„Mindenképp folytatjuk”

Frank Evelyn ügyvéd az életvégi döntésekről szóló társadalmi párbeszédről

Belpol

Karsai Dániel közvetlen környezete úgynevezett állampolgári gyűlés létrehozásán gondolkodik, s ennek keretében folytatnák az eutanáziáról szóló diskurzust. A két hete elhunyt alkotmányjogász volt kollégájával és barátjával, Frank Evelynnel beszélgettünk.

Magyar Narancs: Milyen jogi és egyéb lépéseket lehet tenni a továbbiakban, s hogyan lehet az eutanázia témáját napirenden tartani a társadalom széles körében?

Frank Evelyn: Dani az utolsó hónapjaiban sem adta fel az életvégi döntésekért folytatott küzdelmét – pedig ekkor már a strasbourgi bíróság első fokon elutasította a panaszát, majd utána e bíróság úgynevezett nagykamarája nem fogadta be az újratárgyalási kérelmét. Igyekezett minden fronton fenntartani a társadalmi párbeszédet, s ehhez biztosítani a megfelelő csatornákat. Az utolsó ilyen nagy ötlete az úgynevezett állampolgári gyűlés volt: már életében tervezgettük, hogyan tudnánk mindenkinek megfelelő platformot biztosítani arra, hogy az életvégi döntéssel kapcsolatos álláspontját akár pró, akár kontra kifejthesse. E terv részletes kidolgozására Daninak sajnos már nem maradt ideje. Így most a testvérével, Péterrel, illetve a barátaival és a hozzá közel álló jogászkollégákkal azon gondolkodunk, hogyan tudjuk Dani elképzelését megfelelő formába önteni.

Szeretnénk az életvégi döntésekre – erre a magyar társadalmat igencsak foglalkoztató kérdésre – adott válaszokat valamilyen módon összegyűjteni, s ezeket a jogalkotó felé is megfelelően prezentálni. Ez egy hosszadalmasabb folyamat lesz, mindenképpen tájékoztatjuk a közvéleményt a fejleményekről. Az nyilvánvaló, hogy Magyarországon nagyon sokan támogatták Danit. Sokan ellenezték is, de ezzel sincs gond, hiszen önmagában az, hogy a párbeszéd elindulhatott, és az egymásnak feszülő érvek ellenére kulturált mederben folyhatott – önmagában bámulatos. Ez rövid távon lehet, hogy nagyobb győzelem, mint amit akár egy bírósági ítélet tudott volna hozni. Dani valóban elültette az emberek fejében, hogy kicsit elmélkedjenek a saját méltóságukon.

MN: Kik azok, akik Karsai Dániellel együtt kezdték és most továbbvihetik a diskurzust?

FE: A testvére, Péter az idő előrehaladtával mint Dani szócsöve volt jelen, oroszlánrészt vállalt abban, hogy eljuttassa az emberekhez testvére üzenetét, illetve amikor Dani már nem tudott nyilatkozni, akkor megfogalmazza helyette is ezeket a mély gondolatokat. Az eutanáziával kapcsolatos népszavazási eljárásban pedig kezdeményezőként volt jelen: ő fordult a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazási kérdésekkel. Dani azt szerette volna, hogy ha esetleg ő nem élné meg az eljárás végét, a népszavazási ügy akkor is menjen tovább. Végül láthatta a népszavazási kezdeményezés végét, azt, hogy milyen bátortalan döntést hozott az Alkotmánybíróság.

Több jogász is végig Dani mellett volt. Mi irodai társakként működtünk a Karsai Dániel Ügyvédi Irodában, most pedig ügyvédként én viszem tovább Dani korábbi ügyeit, illetve az eddigi közös ügyeinket és az új ügyeket. De sok más jogász is dolgozott velünk, így például ügyvédként Stánicz Péter, Sepsi Tibor és Tóth Balázs, valamint Kazai Viktor az akadémiai szférából. Mi voltunk Dani szűken vett jogászcsapata, de sok egészségügyi szakember is segítette a strasbourgi ügyet, illetve jogászok, filozófusok is számtalan tanáccsal látták el kis csapatunkat. Például Kis János filozófus az életvégi döntések erkölcsi-filozófiai aspektusának a megfogalmazásában segített.

Danit emellett fantasztikus barátok vették körül. Ők az utolsó pillanatig szinte mindennap valamilyen módon vele voltak – akár egy napközbeni beszélgetésre, akár egy délutáni meccsnézésre, vagy akár az éjszakai felvigyázásra. Egy több mint tízfős baráti társaságról van szó, illetve természetesen a családja is vele volt.

Akit mindenképpen ki kell emelni, és nem lehet elégszer megsüvegelni, ő Márkovics Ákos, Dani ápolója. Nemcsak ápoló volt, hanem egy hihetetlenül jó barát, sőt ahogy a Dani életéről szóló darabban, az Egy tökéletes napban megfogalmazzák, már családtaggá vált. Azzal, hogy a legszomorúbb és a legboldogabb pillanatokban is folyamatosan jelen volt, összefonódott kettejük élete, és egy nagyon szép emberi kapcsolat alakult ki közöttük. Tényleg csodás csapat volt Dani mellett.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.