Schmidt Mária és az incel mozgalom „gondolatai”

Olaj a szűzre

Belpol

Csak elsőre nevetséges az a szöveg, amellyel Schmidt Mária szeptember végén előállt az MCC konferenciáján: az Identitás, mint politikai fegyver című rendezvényen arról beszélt, hogy Nyugaton egyre kevesebb a szex, ami nagy baj. E mögött a röhejesnek tűnő kijelentés mögött egy mind komolyabban veendő életérzés és világmagyarázat áll.

Felszólalásában Schmidt Mária azt fejtegette, hogy a szexuális forradalom igazi haszonélvezői a felső osztálybeli férfiak és nők, akik „háremeket tartanak, válogatnak a szexuális partnerek között”. Az alsó osztályokba tartozó férfiak ellenben nem jutnak nőhöz, ezért aztán a szexuális forradalom mára egyre kevesebb szexet és egyre több boldogtalanságot eredményezett. Nyugaton egyenesen drámai a helyzet, mert ott még inkább ellehetetlenítették a szexet „a #metoo mozgalom visszaélései”, illetve a biológiai nemek elleni harc.

Nem engedi el ’68-at

A Terror Háza főigazgatója elővette a legendákat a beleegyezésük nélkül nemváltó műtétre küldött kiskorúakról is, meg arról, hogy egyre több nyugati nő számol be nemi vágya csökkenéséről, és ezért egyre többen kerülik a nemi érintkezést. A Szex és New York tévésorozatot „oktatófilmként” jellemezte, melynek középpontjában a szexuális forradalom igazi nyertesei, a sikeres nők állnak, miközben a férfiaknak semmi szerep nem jut. Az előadó az önmérsékletet hiányolta a feminista mozgalomból: szerinte a feministák a 20. században mindent elértek; a szexuális forradalom eredménye az emancipáció lett, a nők ma már bármit tanulhatnak és bármilyen állást betölthetnek. „Teljes a győzelem, de nem bírnak leállni” – mondta Schmidt. Ahogy ő sem hagyta abba: 1968 a szabad szexszel és a fogamzásgátlással szétválasztotta a szexet és a reprodukciót, s ezzel felszabadította és magabiztossá tette a nőket, a férfiak válláról pedig a fogamzásgátlás a felelősség terhét vette le. A szex nem járt többé együtt a másik iránti elköteleződéssel, a házasság és a családalapítás felelősségvállalásával. Mindennek az egyik következménye az lett, hogy mind a nőknél, mind a férfiaknál egyre későbbi életkorra tolódott a gyerekvállalás ideje.

Hasonló, hol cizelláltabban, hol trágárabbul megfogalmazott gondolatokat gyakran lehet olvasni az internet sötét bugyraiban, a 4chanen, a 8chanen, a Redditen is, ezeket általában névtelen felhasználók írják. A Fidesz hosszú évek óta importálja az amerikai szélsőjobb kedvelt témáit Donald Trump imádatától kezdve a háttérhatalmazáson át a Magyarországon gyakorlatilag nem létező woke elleni harcig. E következetes szellemi tájékozódás most elért az incel elnevezésű (az involuntary celibate – nem önkéntes cölibátus – rövidítése) szubkultúra nőgyűlöletéhez is, s immár ezzel a munícióval felszerelkezve – mintegy tudományos alapokon – adják elő a párt beszélő fejei a férfiközpontú erőkultusz dicsőítését. Közepesen furcsa, hogy ez az amerikai importtermék Schmidt Mária egy olyan előadásából köszön vissza, amelyben amúgy az amerikanizáció kellemetlen hatásait ecsetelte; az pedig egyenesen bizarr, hogy a szabad nőket kárhoztató szöveg épp Magyarország egyik sikeres és egyedülálló nőjétől érkezik. Schmidt Mária a világ romlásáért azt az általa ócsárolt mozgalmat okolja, amely sokat tett azért, hogy az olyan ambiciózus nők számára, amilyen maga Schmidt is, az életben ne csupán a gyerekszülés és a mosogatás legyen az egyetlen perspektíva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”