Schmidt Mária és az incel mozgalom „gondolatai”

Olaj a szűzre

Belpol

Csak elsőre nevetséges az a szöveg, amellyel Schmidt Mária szeptember végén előállt az MCC konferenciáján: az Identitás, mint politikai fegyver című rendezvényen arról beszélt, hogy Nyugaton egyre kevesebb a szex, ami nagy baj. E mögött a röhejesnek tűnő kijelentés mögött egy mind komolyabban veendő életérzés és világmagyarázat áll.

Felszólalásában Schmidt Mária azt fejtegette, hogy a szexuális forradalom igazi haszonélvezői a felső osztálybeli férfiak és nők, akik „háremeket tartanak, válogatnak a szexuális partnerek között”. Az alsó osztályokba tartozó férfiak ellenben nem jutnak nőhöz, ezért aztán a szexuális forradalom mára egyre kevesebb szexet és egyre több boldogtalanságot eredményezett. Nyugaton egyenesen drámai a helyzet, mert ott még inkább ellehetetlenítették a szexet „a #metoo mozgalom visszaélései”, illetve a biológiai nemek elleni harc.

Nem engedi el ’68-at

A Terror Háza főigazgatója elővette a legendákat a beleegyezésük nélkül nemváltó műtétre küldött kiskorúakról is, meg arról, hogy egyre több nyugati nő számol be nemi vágya csökkenéséről, és ezért egyre többen kerülik a nemi érintkezést. A Szex és New York tévésorozatot „oktatófilmként” jellemezte, melynek középpontjában a szexuális forradalom igazi nyertesei, a sikeres nők állnak, miközben a férfiaknak semmi szerep nem jut. Az előadó az önmérsékletet hiányolta a feminista mozgalomból: szerinte a feministák a 20. században mindent elértek; a szexuális forradalom eredménye az emancipáció lett, a nők ma már bármit tanulhatnak és bármilyen állást betölthetnek. „Teljes a győzelem, de nem bírnak leállni” – mondta Schmidt. Ahogy ő sem hagyta abba: 1968 a szabad szexszel és a fogamzásgátlással szétválasztotta a szexet és a reprodukciót, s ezzel felszabadította és magabiztossá tette a nőket, a férfiak válláról pedig a fogamzásgátlás a felelősség terhét vette le. A szex nem járt többé együtt a másik iránti elköteleződéssel, a házasság és a családalapítás felelősségvállalásával. Mindennek az egyik következménye az lett, hogy mind a nőknél, mind a férfiaknál egyre későbbi életkorra tolódott a gyerekvállalás ideje.

Hasonló, hol cizelláltabban, hol trágárabbul megfogalmazott gondolatokat gyakran lehet olvasni az internet sötét bugyraiban, a 4chanen, a 8chanen, a Redditen is, ezeket általában névtelen felhasználók írják. A Fidesz hosszú évek óta importálja az amerikai szélsőjobb kedvelt témáit Donald Trump imádatától kezdve a háttérhatalmazáson át a Magyarországon gyakorlatilag nem létező woke elleni harcig. E következetes szellemi tájékozódás most elért az incel elnevezésű (az involuntary celibate – nem önkéntes cölibátus – rövidítése) szubkultúra nőgyűlöletéhez is, s immár ezzel a munícióval felszerelkezve – mintegy tudományos alapokon – adják elő a párt beszélő fejei a férfiközpontú erőkultusz dicsőítését. Közepesen furcsa, hogy ez az amerikai importtermék Schmidt Mária egy olyan előadásából köszön vissza, amelyben amúgy az amerikanizáció kellemetlen hatásait ecsetelte; az pedig egyenesen bizarr, hogy a szabad nőket kárhoztató szöveg épp Magyarország egyik sikeres és egyedülálló nőjétől érkezik. Schmidt Mária a világ romlásáért azt az általa ócsárolt mozgalmat okolja, amely sokat tett azért, hogy az olyan ambiciózus nők számára, amilyen maga Schmidt is, az életben ne csupán a gyerekszülés és a mosogatás legyen az egyetlen perspektíva.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.