Magyarországon nincs szabályozva a kormányváltás technikája: hiányoznak az átadás-átvétel formai és tartalmi követelményeire vonatkozó előírások, és nem rögzült normálisnak mondható szokásjog sem. Ez utóbbiért sokat tett a maga módján
a hatalomból nemrég távozott Orbán-kormány; a megbukott Boross- és Horn-kormány próbált ugyan valamiféle gentlemen´s agreement alapján viselkedni, Orbánék mostani kivonulása után azonban nehéz lesz egy tisztességes rendszert kialakítani.
1990-ben a kormányrúd átadása elsősorban miniszterelnöki szinten zajlott: Németh Miklós néhány dossziét tartalmazó aktacsomagot adott át Antall Józsefnek, ami az aktuális ügyek listáját tartalmazta, és - állítólag - azokat a magyarországi helységneveket, ahol az oroszok nukleáris fegyverek hordozására képes rakétákat tárolhattak. 1994-ben már leltároztak, 1998-ban még inkább, miniszteri kézből miniszteri kézbe kerültek a részletes kimutatások. A Horn-kormány bukásakor a leköszönő és leendő miniszterek átadás-átvételi jegyzőkönyvet írtak alá: minden minisztérium vallott, ráadásul a kormány mintegy százoldalas - az öntömjénezéstől sem mentes - jelentésben összegezte négyéves munkásságát, amihez csatolta a szerinte feltétlenül végrehajtandó feladatokat. Hornék ezen túl írásos tájékoztatást adtak a költségvetés helyzetéről is. Akkoriban Csurka István 18 milliárd forint "baráti elosztásával" vádolta a leköszönő kormányt, a Fidesz pedig azzal, hogy az MSZP- SZDSZ-kabinet kötelezettségvállalásai a GDP-hez viszonyított államháztartási hiányt 5-ről 7 százalékra emelték.
Most minden minisztérium
kimutatásokkal tűzdelt beszámolókat készített Stumpf István kancelláriaminiszter kérésére, amelyek - az 1998-asokhoz hasonlóan - az adott tárca tevékenységének napsütéses oldalát hangsúlyozzák.
A kormányalakítás után elvileg 90 nap áll a miniszterek rendelkezésére, hogy átszervezzék tárcájukat és a hozzájuk tartozó önálló állami szervezeteket, a személycserékkel viszont nem kell kapkodniuk. A magyar közigazgatási rendszer - a hatalomgyakorlás zökkenőmentessége érdekében - elvileg határozottan szétválasztja a politikai és a közigazgatási szintet. A kormány bukásakor a minisztérium politikai vezetésének - tehát a miniszternek, a politikai államtitkárnak, illetve a bizalmi munkatársaknak (kabinetfőnököknek, pr-tanácsadóknak) - kell menniük, míg a közigazgatási államtitkárok, helyettes államtitkárok, főosztályvezetők és alacsonyabb beosztású munkatársak a folyamatos munkavégzést biztosítják. Csakhogy a rendszerváltás utáni politikai rendszer elsősorban a személyi és nem az intézményi lojalitásra épül: ily módon a kormányra kerülők sem hisznek a főtisztviselői réteg megbízhatóságában. Egy-két közigazgatási államtitkárt leszámítva, senki sem élt még túl két ciklust; a kirúgott köztisztviselők jó része a magánszférában helyezkedik el, mivel ritkán talál munkát a közszolgálat egyéb területén. Az 1990-ben történtek nem tekinthetők etalonnak - hiszen mégsem egyszerű kormányváltás történt -, mégis, becslések szerint a minisztériumok és országos hatáskörű szervek közigazgatási vezetőinek közel fele a helyén maradt, vagy hasonló beosztásba került. 1994-ben 50 százalék körüli arányban történtek személyi változások, főleg a pénzügyi, művelődési és külügyi tárcánál volt élénk a vezetőcsere, az Igazságügyi vagy a Közlekedési Minisztériumban ellenben az átlagnál több államtitkár maradt a helyén. Az Orbán-kormány felállása után közvetlenül - az Antall- és a Horn-kormányhoz hasonlóan - az államtitkárok felétől vált meg, de tíz hónappal később már csak két közigazgatási államtitkár (Gyurkovics Sándor közlekedési és Pulay Gyula munkaügyi) maradt a székében, és a helyettesi szinteken is csaknem teljes csere volt. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal jelentése szerint az államigazgatási szerveknél 1998 áprilisa és júliusa között majdnem 200 köztisztviselő munkaviszonyát szüntették meg; ebből 175 esetben a Horn-kormány lépett, amely így 855 millió forint végkielégítést fizetett ki, az elbocsátások miatti fájdalmakat orvosolandó. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal szerint törvénysértésre nem került sor, de a kormányváltás költsége - a szerződéses kötelezettségek miatt - összességében meghaladta az egymilliárd forintot. Idén az ifjúsági minisztérium (ISM) leköszönő minisztere fizetett ki "bánatpénzt" (70 milliót); az esetleges végkielégítések végösszegéről még keveset tudni, de valószínű, hogy a főtisztviselői kar kötelező állományban tartása igen sokba fog kerülni.
1998-ban a kormányalakítás után lecserélték az ORFK és a BRFK vezetőjét, valamint váltás volt több magas rangú rendőri poszton és a határőrségnél. Új vezető került az Országos Egészségbiztosítási Pénztár élére, az APEH-nél felbukkant Simicska Lajos, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal is új elnököt kapott - ez 2002-ben sincs másképp. A sajtóban ekkoriban bukkant föl az "egész pályás letámadás" kifejezés. Napjainkban ugyanez a szóösszetétel olvasható a jobboldali lapokban - a baloldali kabinetről.
Medgyessy Péter miniszterelnök a múlt héten kijelentette: "Senkit nem érhet bántódás azért, mert köztisztviselőként lojális volt az előző kormányhoz." Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke ugyanakkor tisztogatásokról és a közigazgatás "Szent Bertalan-éjéről" beszél. Balsai István (MDF) szerint pedig egyelőre semmi különös nem történik: bizalmi funkciók cserélnek gazdát, s ez egy kormányváltás során megszokott jelenség.
A köztisztviselői keringő melletti legfontosabb kérdés az, hogy az új tárcavezetők mit találnak a kaszszában.
"Nagy tragédiát" - válaszolta ezt firtató kérdésünkre Kis Zoltán (SZDSZ), a Környezetvédelmi Minisztérium politikai államtitkára. Kis szerint mozgásterük így eleve behatárolt: például az idei év Környezetvédelmi Alap célelőirányzata teljesen kiürült, és már a jövő évi támogatások feléről is döntött az előző vezetés - ráadásul anélkül, hogy ehhez forrást biztosítottak volna; Kis szerint lehet, hogy ez törvényellenes. Ígéri viszont, hogy a megkötött szerződést tiszteletben tartják, mert nem akarnak kibabrálni a támogatottakkal.
Németh Imre (MSZP) agrárminiszter
az előző négy év
alapján sok jóra nem számított. Az ágazat ez évi támogatása 20 milliárd forinttal alulmúlja a tavalyit. Kishez hasonlóan ő is a mozgástér beszűküléséről panaszkodott: az éves költségvetési keretnek már csak legfeljebb a 10-15 százaléka használható fel, legyen szó akár a piacszabályozási feladatokhoz rendelt összegről, akár az elemi károk elhárításának keretéről. Példaként említette, hogy a százmilliárdos kerettel meghirdetett gazdahitelprogram lebonyolításához a források harmada sincs meg; ez az ő olvasatában a családi gazdálkodók durva becsapását jelenti. Az idei exporttámogatási keret pedig egyszerűen kimerült, így mindenképpen többletforrásokra lesz szükség.
Csizmár Gábor (MSZP), az újonnan felálló Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára kifejtette: három tárcától vesznek át feladatokat (a gazdaságitól, a szociálistól és az oktatásitól). Az átadás-átvétel miniszteri szinten lezárult, most a közigazgatási államtitkárok egyeztetnek. Az azonban már látható: a Munkaerő-piaci Alap egyes fejezeteinél - a képzési és felnőttképzési alaprészeknél - kiürült a kassza. Az előző vezetés fedezet nélkül is költekezett: ezzel kapcsolatban vizsgálatot kérnek a Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól. Csizmár ezzel együtt leszögezte: nem lesz teljes vezetőcsere.
A Külügyminisztériumról Bársony András politikai államtitkár (MSZP) elmondta: a leltár értékelése sokkal bonyolultabb, mint más tárcáknál, mert a kiadások java külföldön keletkezik. Annyi azért kijelenthető: pénzügyileg egyáltalán nem tragikus a helyzet. Igaz, Kovács László külügyminiszter elégedetlen volt az átadás dokumentumaival, ezért új leltárt kért a minisztérium dolgozóitól.
Kazal János, Görgey Gábor kultuszminiszter kabinetfőnöke lapunknak úgy nyilatkozott, hogy kifejezetten korrekt átadás-átvétel zajlott a minisztériumban. Meglepve tapasztalták viszont, hogy az előző vezetés a kultusztárca 58 milliárdos idei költségvetéséből 57,2 milliárd forintot már vagy elköltött, vagy kötelezettséget vállalt rá, az idei miniszteri keretet pedig lényegében kimerítették. A vállalt kötelezettségek jó részével egyetértenek, és a rájuk rótt feladatokat elvégzik; az ezen felüli feladatokhoz (valamint az Operaház előző kormányzat által beígért támogatásának folyósításához) már mindenképpen plusz költségvetési forrásra lesz szükség. Megtették viszont "a szükséges lépéseket" azzal a szerződéssel kapcsolatban, amelyet Rockenbauer Zoltán Schmidt Máriával korábban kötött: ennek értelmében a kultusztárca vállalta, hogy a Terror Háza múzeumot három éven keresztül évi 330 millió forinttal támogatja.
Más minisztériumokhoz képest a Honvédelmi Minisztérium (HM) a költségvetési pénzek felhasználásakor alulteljesített, ám a 21 százalékos forráslekötés a második negyedév végén azt is jelzi, hogy indokolatlanul lassan folyt a tendereztetés - mondta Iváncsik Imre, a HM politikai államtitkára. A tárca vezetése először áttekinti, és szükség szerint korrigálja az előző kormányzattól örökölt "Nemzeti védelmi stratégiá"-t, és ennek alapján a következő év elejére elkészíti a "Nemzeti katonai stratégiá"-t. Az államtitkár azt várja, hogy a minisztérium pontosan megfogalmazott célok mentén, "projektalapon" tevékenykedjék, vagyis a leírt programpontokhoz rendelje a költségvetési forrásokat. "Megváltoznak a preferenciák, a honvéd vezérkar minisztériumi integrációját követően a hangsúlyt a csapatképességek fejlesztésére helyezzük. Célunk a hivatásos és szerződéses hadsereg létrehozása, a kötelező katonai szolgálat eltörlése."
Az Oktatási Minisztérium gazdasági helyzete az első napok tapasztalatait figyelembe véve stabil, noha a pénzek kampányszerű elköltése az elmúlt háromnegyed évben itt is megfigyelhető volt. A folyamatosságot a gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkár, Stark Antal megbízatása jelzi, akinek már több ciklusban is ez volt a feladata. A felsőoktatási beruházások felügyeletét ezentúl mindenképp miniszteri biztos látja el, nem pedig kormánybiztos.
Az Igazságügyi Minisztériumban várhatóan megerősítik az EU-integrációs részleget. A tárca költségvetésébe szeretnék beépíteni azokat az automatizmusokat, melyek a tárca anyagi függetlenségét biztosíthatják. "A minisztérium büdzséje stabil, a bírák jövedelmének kiigazításához viszont az új költségvetésben forrást kell találni" - mondta a Narancsnak Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) politikai államtitkár, majd hozzátette: "Aki szakmailag megfelel, az marad az apparátusban. Ez egy kis költségvetésű minisztérium, ahol mindig is a szűk értelemben vett szakmai munka folyt." Hankó Faragó Miklós kiemelte: nem akarják tovább húzni az ítélőtáblák felállítását, ami újabb pluszforrásokat igényel.
Közvetlenül a kormányváltás előtt 9,5 milliárd forint sorsáról döntöttek az ISM-ben - mondta a Narancsnak Jánosi György (MSZP) ifjúsági és sportminiszter. Ez olyan állami hitelgarancia-vállalás, amely a következő két év minisztériumi költségvetését
nagymértékben megterheli,
hiszen a tárca büdzséje jelenleg mindössze 17-18 milliárd Ft. Az összeg volumene ellenére sem tartalmazza a Hungaroring Rt.-vel kötendő garanciavállalási szerződés keretszámát (3 milliárd), ami pedig mindenképpen szükséges ahhoz, hogy Magyarországra jöjjön a Forma-1. Összesen 4 milliárd forint értékben talált az új vezetés fedezet nélküli ígérvényeket: ezeket talán az első fél évi költségvetési tartalékból kívánta az előző apparátus teljesíteni, holott lényegében már elköltötte. Az ISM munkatársainak kiosztott, már említett közel 70 millió forint jutalomra az új pénzügyminiszternek kell forrást találni. Jánosi György egyébként már megbízott egy nemzetközi átvilágító céget a stadionrekonstrukciós program, a Sportfólió Kft. és a Budapest Sportcsarnok építésével kapcsolatos szerződések törvényességének ellenőrzésével.
A tárca új vezetése a finanszírozási rendszer átalakítását tervezi: az önkormányzatokat mint létesítményfenntartókat jobban támogatnák, a civil szférába, a szakszövetségek működésébe eleve nem nyúlnának bele felülről, és nem preferálnának szubjektíven kiválasztott sportágakat.
A példaként (amik között van jó és rossz is) kiragadott tárcák helyzetét persze alapvetően befolyásolja az, hogy hivatalba lépésekor mivel szembesült László Csaba pénzügyminiszter. Túl sok jóval nem (lásd keretes anyagunkat), igaz, az ellenzék szerint az üres kasszáról való kormánypárti nyavalygás csak arra való, hogy az új kabinet felkészítse lelkileg a polgárokat a) az ígéretek be nem tartására (merthogy Orbánék költekezése miatt nincs pénz), b) egy új, a polgárok számára hátrányos költségvetés elkészítésére, c) a "karácsonyi csomag" bevezetésére, amit Bokros Lajos már rakosgat összefele a Világbank egy homályos zugában; és amelynek része lesz a brutális gázáremelés. (Ez utóbbi április 9. óta része a jobboldali politikai folklórnak: akkor 21 százalékról indult a licit, két hét múlva már 51 százalék volt, most már 70 százalékos mértékről hallani.)
Az azonban biztosra vehető, hogy a Medgyessy-kormány teljesíti az első 100 napra beígért jóléti intézkedéseket. Hitelessége múlik ezen; az igazi kérdés az, hogyan tudja ezek után egyensúlyban tartani a költségvetést. Lehetőleg úgy, hogy közben továbbra is tudjon finanszírozni közérzetjavító programokat.
Bogár Zsolt
Linder Bálint
Jöttek, láttak, alig győzték
A deficit megugrásában az átadás-átvételi dokumentumok tanúsága szerint főként a társadalombiztosítási alapok a ludasok, pontosabban az egészségbiztosítási. Utóbbi a jelenlegi számítások szerint 135,3 milliárd forinttal lépi túl a kiadási előirányzatot (jelenleg már az éves hiány több mint dupláját halmozta fel). Rontott a képen az is, hogy az év első hónapjaiban a Magyar Fejlesztési Bank tőkejuttatás címén 20,7 milliárd forintot kapott, és további 15,3 milliárdot utalt át a büdzsé a gyorsforgalmi úthálózat üzemeltetési és fenntartási kiadásaira.
A tárca új vezetése a fentieken kívül láthatott még áthúzódó, a 2000-es költségvetés módosításához kapcsolódó kifizetéseket, megörökölt néhány, az idei előirányzatok előrehozott felhasználását kikényszerítő döntést, továbbá szomorúan konstatálhatta, hogy a központi költségvetési szervek áprilisban 15 milliárddal költöttek többet, mint a harmadik hónapban.
A kiadások elszaladását a bevételi oldal csak részben képes ellensúlyozni, noha több tételnél is (például a vám- és importbefizetéseknél, illetve személyi jövedelemadónál) több folyhat be a kasszába a vártnál. Árnyalja a képet, hogy várhatóan nem képes eleget tenni osztalékfizetési kötelezettségének az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., és nemigen fialhat zsetont a harmadik generációs mobiltender sem, miután azt nagy valószínűséggel ki sem írják. Az orosz államadósság törlesztésének elmaradása miatt a külföldi követelések tőke-visszatérülése is mintegy 19 milliárd forinttal marad el a tervezettől.
Miközben az elemzőket nem ütötte különösebben szíven a büdzsé vártnál rosszabb állapota (többségük egyetértett abban, hogy a 4,2 százalékos GDP-arányos hiány belső átcsoportosításokkal különösebb gond nélkül kezelhető, és a növekmény nem igényel külhoni finanszírozást, azaz nem vezet automatikusan a külső államadósság növeléséhez), a befektetők valamelyest elszontyolodtak a rossz hírek hallatán. Legalábbis erre utal a Budapesti Értéktőzsdén zajló korrekció, az első választási forduló után az egekbe szökő részvényárfolyamok "magukhoz térése" a második menetet követően. Az április eleji értékére visszaeső tőzsdeindex (BUX) hasonló utat járt be, mint 1999 első felében, amikor az orosz válság utáni lábadozást nehezítette meg az államháztartás helyzetével kapcsolatos bizonytalanság. Mivel süket fülekre találtak a nagyobb költségvetési szigort sürgető hangok (jóllehet ezek közül nem egy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap háza tájáról érkezett), a BUX akkor rövid idő alatt elvesztette értékének ötödét.
Csák Csongor
