Interjú

„Nagyon sokan értik, hogy mi a helyzet”

Juhász Péter V. kerületi polgármesterjelölt

Belpol

Csak egy jelöltnek szabad elindulni a főváros V. kerületében a fideszes polgármester ellen, és Juhász Péter bízik benne, hogy ez ő lesz. Bár a Belváros az ellenzék számára az önkormányzati választásokon rendszerint bukó körzet, szerinte nem lenne esélytelen. Juhász Péter optimista, mint mindig.

Magyar Narancs: Miben hisz, miben bízik?

Juhász Péter: Abban hiszek, hogy van az embernek személyes felelőssége. A gyerekeimnek azt szoktam tanítani, hogy ha valamit képesek megcsinálni, akkor az a felelősségük, hogy meg is tegyék. Az ember valami több kell, hogy legyen, mint biológiai lény. Van valami felettes szervező elv, nem isten, hanem valami többlet, ami nekem azt parancsolja, hogy jónak kell lenni, hogy jóra törekedjek. A gyerekeknek próbálom elmagyarázni néha, és iszonyú nehéz, hogy mit is értek ezalatt, mert én nem hiszek istenben meg spirituális irányzatokban, mégis azt érzem, hogy az embernek meg kell tennie azt, amitől jobb lesz a világ. Benne volt az indulásomban egy ilyen érzés. Erős löketet adott, amikor kimondtam magamnak, hogy ha én ezt mondom a gyerekeimnek, akkor ezt a gyakorlatban is képviselnem kell.

MN: Úgy látja, hogy csak a politikában képes ezt a pluszt biztosítani vagy megtenni?

JP: Egy normális demokráciában jogvédő lennék. Tizenöt évet töltöttem el a civil szektorban. A TASZ-szal kiszolgáltatott emberek sorsát próbáltuk meg jobbá tenni jogi és nem jogi eszközökkel.

MN: És ezt kevésnek érzi ebben a politikai környezetben?

JP: Megszűnt a jogállam. Jogvédőnek egy jogállamban célszerű lenni, mert ott van mit védeni. Most a legmagasabb szintű jogvédelmi feladat a jogállam helyreállítása. Nem véletlen, hogy az Egymillió magyar a sajtószabadságért elnevezésű mozgalommal lettem politikai aktor. Volt egy pár látványos, az arcommal vitt téma, és volt ezer más, amikor csak segítettem szervezőként, mert megkerestek. Így kerültem a politikába is: Bajnai Gordon keresett meg azzal, hogy civilként próbáljuk meg összehozni az akkori ellenzéki pártokat. Innentől az, hogy a pártpolitikába kerültem, az már annak a folyománya volt. Egyébként nekem soha senkim semmilyen pártnak nem volt tagja, én sem terveztem, sőt. Az viszont, hogy embereket képviseljek, megerősödött az életemben. Így ér össze ez a mostani dolog, ami nem civilség, de nem is pártpolitika. Ma egy önálló, szabad, gondolkodó ember számára a legtöbb, amit a politikai térben tehet, az a polgármesteri funkció betöltése. Arra is hajtok, hogy minél több szavazó, minél több párt támogatásával legyek majd a Fidesszel szemben álló egyetlen jelölt.

MN: Dolgozott már a kerületben, onnan váltott az országos politikára, ami, ha mással nem, tanulságokkal biztosan járt. (A 2018-as országgyűlési választáson a Juhász Péter alapította Együtt 0,65 százalékot ért el, ezért 190 millió forint kampánypénzt kellett visszafizetniük a költségvetésbe. Az összeget adakozásból gyűjtötték össze az alapítók – F. SZ. E.) Van önben valamiféle sértettség, vagy inkább neheztelés a még működő politikai pártokkal, illetve politikusokkal szemben?

JP: Nincs. Tanulságok vannak, valóban. Kicsit nagyképűen fog hangzani, de Bajnai Gordonnal együtt megelőztük a korunkat. Azt mondtuk már 2014-ben, hogy csak egy jelölt álljon a Fidesszel szemben. Egy listán legyen mindenki. Akkor a pártok és a politikai szereplők ezt elutasították. Eltelt négy év, osztódtak a pártok, azt mondtuk, hogy létre kell hozni az új pólust, amely nem pártokra épül. Ebbe bukott bele az Együtt. Nem bénák voltunk, hanem hülyék. Áldozatot hoztunk, mert nem a párt érdeke volt az első, hanem a nagyobb, tágabb közösség érdeke. Engem személyesen egyáltalán nem bánt, hogy nem kell az Országgyűlésben ülnünk. Most nem kell alkalmazkodnom külső körülményekhez, mondhatom, hogy alkalmazkodjanak azok hozzám. Ez volt az a mondás, amit többen nagyképűségnek vettek, amikor a megjelenésem első erősebb mondata az volt, hogy jön nekem ez a demokrácia eggyel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.