Magyar Narancs: Miben hisz, miben bízik?
Juhász Péter: Abban hiszek, hogy van az embernek személyes felelőssége. A gyerekeimnek azt szoktam tanítani, hogy ha valamit képesek megcsinálni, akkor az a felelősségük, hogy meg is tegyék. Az ember valami több kell, hogy legyen, mint biológiai lény. Van valami felettes szervező elv, nem isten, hanem valami többlet, ami nekem azt parancsolja, hogy jónak kell lenni, hogy jóra törekedjek. A gyerekeknek próbálom elmagyarázni néha, és iszonyú nehéz, hogy mit is értek ezalatt, mert én nem hiszek istenben meg spirituális irányzatokban, mégis azt érzem, hogy az embernek meg kell tennie azt, amitől jobb lesz a világ. Benne volt az indulásomban egy ilyen érzés. Erős löketet adott, amikor kimondtam magamnak, hogy ha én ezt mondom a gyerekeimnek, akkor ezt a gyakorlatban is képviselnem kell.
MN: Úgy látja, hogy csak a politikában képes ezt a pluszt biztosítani vagy megtenni?
JP: Egy normális demokráciában jogvédő lennék. Tizenöt évet töltöttem el a civil szektorban. A TASZ-szal kiszolgáltatott emberek sorsát próbáltuk meg jobbá tenni jogi és nem jogi eszközökkel.
MN: És ezt kevésnek érzi ebben a politikai környezetben?
JP: Megszűnt a jogállam. Jogvédőnek egy jogállamban célszerű lenni, mert ott van mit védeni. Most a legmagasabb szintű jogvédelmi feladat a jogállam helyreállítása. Nem véletlen, hogy az Egymillió magyar a sajtószabadságért elnevezésű mozgalommal lettem politikai aktor. Volt egy pár látványos, az arcommal vitt téma, és volt ezer más, amikor csak segítettem szervezőként, mert megkerestek. Így kerültem a politikába is: Bajnai Gordon keresett meg azzal, hogy civilként próbáljuk meg összehozni az akkori ellenzéki pártokat. Innentől az, hogy a pártpolitikába kerültem, az már annak a folyománya volt. Egyébként nekem soha senkim semmilyen pártnak nem volt tagja, én sem terveztem, sőt. Az viszont, hogy embereket képviseljek, megerősödött az életemben. Így ér össze ez a mostani dolog, ami nem civilség, de nem is pártpolitika. Ma egy önálló, szabad, gondolkodó ember számára a legtöbb, amit a politikai térben tehet, az a polgármesteri funkció betöltése. Arra is hajtok, hogy minél több szavazó, minél több párt támogatásával legyek majd a Fidesszel szemben álló egyetlen jelölt.
MN: Dolgozott már a kerületben, onnan váltott az országos politikára, ami, ha mással nem, tanulságokkal biztosan járt. (A 2018-as országgyűlési választáson a Juhász Péter alapította Együtt 0,65 százalékot ért el, ezért 190 millió forint kampánypénzt kellett visszafizetniük a költségvetésbe. Az összeget adakozásból gyűjtötték össze az alapítók – F. SZ. E.) Van önben valamiféle sértettség, vagy inkább neheztelés a még működő politikai pártokkal, illetve politikusokkal szemben?
JP: Nincs. Tanulságok vannak, valóban. Kicsit nagyképűen fog hangzani, de Bajnai Gordonnal együtt megelőztük a korunkat. Azt mondtuk már 2014-ben, hogy csak egy jelölt álljon a Fidesszel szemben. Egy listán legyen mindenki. Akkor a pártok és a politikai szereplők ezt elutasították. Eltelt négy év, osztódtak a pártok, azt mondtuk, hogy létre kell hozni az új pólust, amely nem pártokra épül. Ebbe bukott bele az Együtt. Nem bénák voltunk, hanem hülyék. Áldozatot hoztunk, mert nem a párt érdeke volt az első, hanem a nagyobb, tágabb közösség érdeke. Engem személyesen egyáltalán nem bánt, hogy nem kell az Országgyűlésben ülnünk. Most nem kell alkalmazkodnom külső körülményekhez, mondhatom, hogy alkalmazkodjanak azok hozzám. Ez volt az a mondás, amit többen nagyképűségnek vettek, amikor a megjelenésem első erősebb mondata az volt, hogy jön nekem ez a demokrácia eggyel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
