Interjú

„Nagyon sokan értik, hogy mi a helyzet”

Juhász Péter V. kerületi polgármesterjelölt

Belpol

Csak egy jelöltnek szabad elindulni a főváros V. kerületében a fideszes polgármester ellen, és Juhász Péter bízik benne, hogy ez ő lesz. Bár a Belváros az ellenzék számára az önkormányzati választásokon rendszerint bukó körzet, szerinte nem lenne esélytelen. Juhász Péter optimista, mint mindig.

Magyar Narancs: Miben hisz, miben bízik?

Juhász Péter: Abban hiszek, hogy van az embernek személyes felelőssége. A gyerekeimnek azt szoktam tanítani, hogy ha valamit képesek megcsinálni, akkor az a felelősségük, hogy meg is tegyék. Az ember valami több kell, hogy legyen, mint biológiai lény. Van valami felettes szervező elv, nem isten, hanem valami többlet, ami nekem azt parancsolja, hogy jónak kell lenni, hogy jóra törekedjek. A gyerekeknek próbálom elmagyarázni néha, és iszonyú nehéz, hogy mit is értek ezalatt, mert én nem hiszek istenben meg spirituális irányzatokban, mégis azt érzem, hogy az embernek meg kell tennie azt, amitől jobb lesz a világ. Benne volt az indulásomban egy ilyen érzés. Erős löketet adott, amikor kimondtam magamnak, hogy ha én ezt mondom a gyerekeimnek, akkor ezt a gyakorlatban is képviselnem kell.

MN: Úgy látja, hogy csak a politikában képes ezt a pluszt biztosítani vagy megtenni?

JP: Egy normális demokráciában jogvédő lennék. Tizenöt évet töltöttem el a civil szektorban. A TASZ-szal kiszolgáltatott emberek sorsát próbáltuk meg jobbá tenni jogi és nem jogi eszközökkel.

MN: És ezt kevésnek érzi ebben a politikai környezetben?

JP: Megszűnt a jogállam. Jogvédőnek egy jogállamban célszerű lenni, mert ott van mit védeni. Most a legmagasabb szintű jogvédelmi feladat a jogállam helyreállítása. Nem véletlen, hogy az Egymillió magyar a sajtószabadságért elnevezésű mozgalommal lettem politikai aktor. Volt egy pár látványos, az arcommal vitt téma, és volt ezer más, amikor csak segítettem szervezőként, mert megkerestek. Így kerültem a politikába is: Bajnai Gordon keresett meg azzal, hogy civilként próbáljuk meg összehozni az akkori ellenzéki pártokat. Innentől az, hogy a pártpolitikába kerültem, az már annak a folyománya volt. Egyébként nekem soha senkim semmilyen pártnak nem volt tagja, én sem terveztem, sőt. Az viszont, hogy embereket képviseljek, megerősödött az életemben. Így ér össze ez a mostani dolog, ami nem civilség, de nem is pártpolitika. Ma egy önálló, szabad, gondolkodó ember számára a legtöbb, amit a politikai térben tehet, az a polgármesteri funkció betöltése. Arra is hajtok, hogy minél több szavazó, minél több párt támogatásával legyek majd a Fidesszel szemben álló egyetlen jelölt.

MN: Dolgozott már a kerületben, onnan váltott az országos politikára, ami, ha mással nem, tanulságokkal biztosan járt. (A 2018-as országgyűlési választáson a Juhász Péter alapította Együtt 0,65 százalékot ért el, ezért 190 millió forint kampánypénzt kellett visszafizetniük a költségvetésbe. Az összeget adakozásból gyűjtötték össze az alapítók – F. SZ. E.) Van önben valamiféle sértettség, vagy inkább neheztelés a még működő politikai pártokkal, illetve politikusokkal szemben?

JP: Nincs. Tanulságok vannak, valóban. Kicsit nagyképűen fog hangzani, de Bajnai Gordonnal együtt megelőztük a korunkat. Azt mondtuk már 2014-ben, hogy csak egy jelölt álljon a Fidesszel szemben. Egy listán legyen mindenki. Akkor a pártok és a politikai szereplők ezt elutasították. Eltelt négy év, osztódtak a pártok, azt mondtuk, hogy létre kell hozni az új pólust, amely nem pártokra épül. Ebbe bukott bele az Együtt. Nem bénák voltunk, hanem hülyék. Áldozatot hoztunk, mert nem a párt érdeke volt az első, hanem a nagyobb, tágabb közösség érdeke. Engem személyesen egyáltalán nem bánt, hogy nem kell az Országgyűlésben ülnünk. Most nem kell alkalmazkodnom külső körülményekhez, mondhatom, hogy alkalmazkodjanak azok hozzám. Ez volt az a mondás, amit többen nagyképűségnek vettek, amikor a megjelenésem első erősebb mondata az volt, hogy jön nekem ez a demokrácia eggyel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.