Az infláció hatása az alsó jövedelmi csoportokra

Nagyon szűkösen vagy úgy sem

Belpol

Legalább a lakosság negyven százaléka, több mint 3,8 millió ember bajban van Magyarországon, mert szinte biztosan nem tud kijönni a havi jövedelméből a lapunk által elemzett adatok alapján. Nem csak az ételről kell lemondaniuk.

„Gyakorlatilag a vegetáláshoz elég a fizetés.” Ezt válaszolta K. arra a kérdésre, miről kellett lemondania az elmúlt időszakban. 2021-ben hozzávetőleg kétmillió ember élt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) besorolása szerint nagyon szűkös keretek között, további majd’ kétmillió honfitársunk pedig bár kijött a havi bevételből, de alig. Ez ma már biztosan nincs így.

Lefele

Hogy kiket és milyen mértékben ütött meg a 2022 nyarán elszabadult infláció, a rezsicsökkentés részbeni felszámolása és az üzemanyagárak elszállása, pontosan nem lehet tudni. A KSH egyelőre nem publikálta a jövedelmi viszonyokat elemző adatokat – ezeket évente egyszer, novemberben teszi közzé, vagyis az idei helyzetről csak 2024 végére lesz adat –, ezért egyelőre teoretikus becslést lehet készíteni, számszakit nem.

Abból indulhatunk ki, hogy a jövedelmek reál­értéke tavaly lényegében stagnált, az idén zuhanni kezdett. Bár a bérek jelentősen emelkedtek 2022-ben és az idén is – 16–18 százalékkal –, ez nem volt elég. Tavaly az éves infláció felfalta a bérnövekedést, és a bér az idén sem tud lépést tartani az inflációval. Hiába a dinamikus béremelkedés, ha a 12 havi infláció a januári csúcs után márciusban is 25 százalék fölött ragadt. Ezt csak a nyugdíjak emelése tudta követni – aki fizetésből él, annak kevesebbet ér a jövedelme. Vagyis mára minden aktív, inaktív és munka nélküli háztartás rosszabb jövedelmi helyzetben van, mint volt 2021-ben – nyilván elképzelhető, hogy valaki többet dolgozik, munkát, szakmát váltott, de a medián bér idén februárban majd’ 20 százalékkal ért kevesebbet, mint egy évvel korábban. Aki egy-két éve még el tudott lavírozni, az alatt mostanra nagy valószínűséggel beszakadt a jég. Hogy ez mivel jár, az háztartásonként, családonként, személyenként is eltérő.

A KSH adatai alapján 1,9 millióan voltak Magyarországon a krízist megelőzően is rendkívül rossz anyagi körülmények között (közülük 1,3 millióan aktív háztartásban élnek, tehát a családfenntartó dolgozik). Az ő helyzetük mára tragikussá válhatott, de az sincs kizárva, hogy „technikailag” már nem tudnak rosszabb anyagi helyzetbe kerülni.

Nagyjából ugyanekkora, 1,9 millió fő 2021-ben szűkösen, vagyis az átlagosnál rosszabb körülmények között élt; ők ma már szinte biztosan nem tudják fenntartani a korábbi életvitelüket. Valószínűleg nem éheznek, nem fáznak. Inkább arról van szó, hogy a társadalmi státuszuk sérült. Ugyanez igaz persze az átlagos vagy akár az átlag feletti jövedelmi helyzetűekre is: a kérdés az, hogy kinek miről kell lemondani. Ha színházba járók, kultúrafogyasztók voltak, akkor nem biztos, hogy ma is el tudnak menni kiállításokra, előadásokra; ha étterembe jártak, akkor ma már otthon étkeznek; ha utaztak, pihentek, akkor ma már csak a környéken kirándulnak; ha eddig nem csúsztak a rezsiszámlák befizetésével, lehet, hogy most igen.

A fenti számítás szerint tehát 3,8 millió honfitársunk él rendkívül szűkös anyagi körülmények között. Nagyjából a felük már jó ideje, másik felük azonban a 2022-ben elszállt infláció, energia- és üzemanyagárak miatt. Ez a lakosság 39 százaléka.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.